Mátészalka, 1911 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1911-01-27 / 4. szám
3. oldal. MÁTÉSZALKA 4. (95.) szám. is. Az erős akarat néha az erőszak mes- gyéjén csapott at, a lelebaráti szeretet néha a kevésbé kedveltek rovására esett. Mind két tény olyan, amely a személyeskedést involválja, sőt nem egyszer a jobb meggyőződés és a jó izles ellent cseleké- dettekre is ragadtat. így támadja meg egy j Ízben tisztán személyében a legélesebb hangon egyik ellenfelet, a képviselő-testület j közgyűlésén; igy lesz belőle: az alkotások, a fellendülői kerekének megind:tójából ke- I rékkötő, opponálo politikus, mely tény szembe állította vele lapunkat is, mily — bármennyire is tisztelni u egyénileg — | községi politikájáért több Ízben meglehetősen erős hangon kritizálta meg. Életének utolsó hónapjaiban azonban i visszatért önmagához. Mint aki erezte sor- ; sat: magánügyeit rendezte. Gondoskodott j szeretett hitveséről, gyermekeiről. Vagyona jó részét pénzzé tette, hogy ezzel is kevesbítse^ hátrahagyandó özvegy gondjait. Ekkor már betegsége is nagyon elharapódzott. Tudta, érezte, hogy napjai megvannak számlálva. Ekkor megkészhette végrendeletét és egy Sarkady Antalhoz, a „Korona“ szálló tulajdonosához intézett levelében, minden érzekenykedes, félelem vagy fájdalom nélkül, szárazon, mintha üzleti dolgokról írna, a legapróbb részletekig meg- ! adja utasításait a sajat temetésére. Aki e levelet elolvasta, az rögtön tisztában van Iiosvay nem mindennapi egyéniségével. Csak a nagy lélek és csak a tiszta lelkiismeret megnyugtató tudata teheti képessé az embert arra, hogy úgy varja a halált, mint llus- vuy : mosolyogva; mintha a halai fagyos keze elé nyújtva jobbját azt mondaná: Hozott isten, pajtás ! íveszen vagyok, mindent elintéztem}; mehetünk!! . . . ... És mielőtt iiosvay e parentálását befejeznek s halálának és igazán közrészvéttel kisért temetésének részletes leírásába kezdenünk, külön bekezdésben es szándékosan utoljára hagyva emlékezünk meg ritkaság számba menő, mély, Őszinte és álérzett liberalizmusáról. Bár ő maga buzgó kitolikus, minden inkább szamba jón előtte, mint valakinek a vallása. Nem a véletlenben, hapern ebben a ragyogó liberalizmusban leli magyarázatát az a tény, hogy Ilosvaynak, az ősi zsentri-család sarjának legbensőbb és legtöbb barátja izraelita volt. És ebben a ragyogó liberálizmusban leli magyarázatot az is, hogy az egész járás területéről feltűnő számban jelentek meg temetésén izraelita polgártársaink. Jellemző tény az llosvay általánosan ismert líberálizmusára, j hogy pozitívumként emlegetik, hogy mintegy háromszázezer koronányi vagyonából a nelybeli izr. hitközség javára is hagyományozott. Mátészalka története és az llosvay élete összeforrtak. E városkáról a krónikás meg nem emlékezhet nz llosvay felemii- tése sőt méltatása nélkül. Már pedig, aki az évkönyvek lapjara Írja fel nevet, az feledhetetlen, halhatatlan. llosvay is az. Teste áldozatául esik ugyan a halandóság örök törvényének, de emléke és neve tovább él és alkotásai fognak tanúskodni a kései nemzedék előtt llosvay Endre ki voltáról. * Betegsége. Az uiélsó napok. llosvay Endre hosszú hetek óta súlyos hete gén feküdt Szatmárott, a Hérman Mihály-utcán lévő lakásán. Betegségéről mi is megemlékeztünk, felgyógyulása fölötti reménységünknek adva kifejezést. Sajnos, jól tudtuk, hogy hiú e remény, mely valóra nem vállhat. Az egykor makkegészséges embert gyógyíthatatlan vesebaj lepte meg, mely szívbajjal (vizibetegségge!) komplikálódott. Az átkos kór a legodaadóbb ápolás dacára is diadalmasan harapódzott el az egykor hatalmas fizikumban s az utolsó napokban már annyira előrehaladt, hogy a beteg állandóan eszméletlenül feküdt. Mikor még öntudatnál volt, de menthetetlen voltáról tudomást szerzett, ájtatosan felvette az utólsó kenetet, végrendelkezett és megkészitette utolsó rendelkezését. Az utólsó rendelkezés. E rendelkezéseket levélbe foglalta, melyet Sarkady Antalhoz, családja régi bizalmas emberéhez intézett. E levélben komoly és nyugodt, szinte közönyös hangon temetéséről intézkedik a legapróbb részletekig. Meghagyja, hogy örök nyugalomra a helybeli rk. temetőben lévő családi sírboltba helyezzék, meghagyja, hogy melyik vonattal hozzák át holttestét Mátészalkára ; melyik vonattal jöjjön át és utazzék a temetés, után vissza gyászoíó családja. Meghagyja, hogy a temetés után minden volt tűzoltó és a Dalegylet minden tagja pörkölttel és egy liter borral vendégeltessék meg. És e rendelkezéseknek mintegy kiegészítőjéül, maga állítja ki — mindazoknak, «kiket bekövetkezendő elhunytáról értesíteni szükségesnek vélt — a szomorú hirt közlő táviratokat, majd pedig a hullaszállitáshoz szükséges okmányokat. A szeaoru hír. Mikor a beteg elvesztette eszméletét, a család s a távolból vele érzők a tehetetlenség fájdalmával eltelve vártak a katasztrófa beálltát. Hosszas haláltusa után f. hó 22.-én éjjel megszűnt dobogni az llosvay Endre melegen érző és sokat szenvedett szive. A hiób-hir f. hó 23.-án a délelőtti órákban érkezett hozzánk, az Ipar és Kereskedelmi Bankhoz a család részéről küldött távirat utján és csakhamar befutotta az egész várost. Szomorú, megilletődött arccal újságolták egymásnak az emberek: llosvay meghalt! Az Ipar és Kereskedelmi Bank kitűzte a gyászlobogót, értesítette a községi elöljáróságot és az elhunyt helybeli jóembereit, kik mindenkor őszinte érdeklődéssel kisérték betegsége folyamatát. A »Mátészalka« is ez érdeklődők közt a Bank utján értesült. A Bank külön gyászjelentést adott ki, igazgatósági illést tartott, amelyen jegyzőkönyvbe iktatta az elhunyt érdemeit, elhatározta, hogy ezt jegyzőkönyvi kivonatban közli a gyászoló családdal, melynek részvétét tolmácsolja és a temetésen — úgy Szatmárott, mint Szálkán — küldött- ségileg képviselteti magát és koszorút helyez a megboldogult ravatalára, fényképét pedig megfesteti. Időközben a községházára is kitűzték a fekete zászlót. A szatmári temetés. Régen látott Szattnár olyan impozáns végtisztességet, mint amilyen llosvay Endrét utolsó útjára kisérte. A vármegye szine-javát és Szatmár előkelőségeit láttuk *oit jelen. A főispántól le az utolsó megyei hajdúig képviselve volt az egész ' vármegye. Olt láttuk a Szatmári Hitelbank r. t. küldöttségét, mely pénzintézetnek alapitója, tisztviselője és igazgatósági tagja volt. Ott láttuk a helybeli Ipar és Kereskedelmi Bank küldöttségét is, Beldmaa Ármin vezérigazgató, Feldman Dezső, igazgató-pénztárnok és Elek Alajos főkönyvelő személyében. A szatmári temetésen — mely fényes papi segédlettel ment végbe — jelen voltak még városunkból Farkas László asztalosmester, Sarkady Antal szállodatulajdonos, Radvány János esküdt stb. stb. Nem látlak azonban ott és nem láttuk a szálkái temetésen sem Mátészalka község elöljáróságát és képviselő-testületének küldöttségét sem. És nem láttunk olt a mátészalkai járás főszolgabírói hivatala részéről se senkit, jóllehet ottan a vármegye minden főszolgabirósága képviselve volt; jóllehet Ilosvaynak sokai köszönhet e község; jóllehet llosvay a képvi- selötestületnak évtizedek óta tagja; jóllehet llosvay 28 évet dolgozott a mátészalkai járás főszolgabírói hivatalánál, melynek éveken át szolgabirdja, majd pedig éveken át élén álló főszolgabírója volt — még nem is olyan régen. E tüntető távolmaradások igen kellemetlenül hatottak, azokat mindenki, észrevette és a megyei tisztikar körében is elítélő nyilatkozatoknak lett szülője. Megérkezés Mátészalkára. A hullát szállító vonat folyó hó 24.-én este 10 órakor érkezett Mátészalkára. E vonattal jött meg a gyászoló család és az Ipar és Kereskedelmi Bank küldöttsége is. A hullát hozó kocsit kitolták a gyári vágányra, akik a vonatra várlak az érkezettekkel együtt bejöttek a városba s a ködös, hideg téli ej halotti csendjével leszállót! a pályaudvar elpihent, szomorú vendégére. . . . A rekviem. Szerdán reggel 9 órakor a helybeli róm. kát. templomban engesztelő szent mise tartatott. A szertartást Fejér Kálmán vitkai prelátus-plébános végezte a Koller Béla helybeli és Smeic Lajos p.dobosi plébánosok segédlete mellett: Mig a mise tartott, már a kora reggeli órákban, valósággal özönlött ki a nép a pályaudvarra, melyet teljesen ellepett, hogy szemtanúja legyen egy fenséges, részvétteljes és méreteiben oly impozáns temetésnek, amilyent a boldog emlékű Szálkái Qyula temetése óta nem látott Mátészalka. A pályaudvaron. Délelőtt 10 óra táján járt az idő, mikor a gyászkocsi és a gyászszertartást végzendő papok, ékes szertartási ruhájukban, a templomban volt közönséggel együtt, a pályaudvarra érkeztek. Nyomban ez után kiemelték a koporsót. A megilletődés moraja suhant át a tömegen. A verőfényes téli nap sugarit egy szép érckoporsó tükrözte vissza, mely az llosvay hamvait zárta örökre magába. Most a szertartást végző öt lelkész Fejér, Smeic, Koller, Szentmihályi és Göncy Antal szatmári görögkalólikus esperes áll elő és beszenteli a koporsót. Nyomban utánna felharsan megkapó összhangban a Dalárda gyászéneke, mely meglágyítja a legkeményebb férfisziveket és köny- nyel telíti meg a szemeket. A koporsót beemelik a koszorúkkal roskadásig megrakott gyászkocsira, a menet elrendeződik, a gyászkocsit körülfogják a régi tűzoltó-egylet volt tagjai, előáll a Nagy Dezső zenekara és rázendít a Beethoven szomorú gyászdalára s megindul a tömeg a halott után, a temető felé. ... Micsoda menet! Valóságos diadalut, melyen egy halott triumpfál! . . . Ä nap teljesen beragyogja az egész utat szinte szemkápráztató ragyogással, de nincs ereje, nincs heve. Csak amolyan téli napsugár! Olyan, mint a madár, melynek nincs énekhangja, olyan, mint a virág, melynek nincs illata, olyan, mint ez a szomorú diadalut, mely a quadriga helyett gyászkociin tartatik. És azok a »veteránok« ott, a halott körül! . . . Azok a volt tűzoltók, gyászfátyolla! bevont egyleti zászlójuk alatt!... Kin egy tűzoltó-sapka, kin egy kard, kin egy balta, kin egy Ö. T. betűs karszalag, kin egy zubony . . . Mint egy szétvert, széthullott sereg a vezér temetésén 1 . . . Mintha csak azt akarták volna mondani: mig itt voltál, volt mindenünk, együtt voltunk; elhagytál: széthulltunk, mint oldott kéve s ma már csak hajdani egyletünknek dicső, szép emlékei vannak meg és szomorú rongyai, foszlányai, maradványai . . . Látod, te >elköltözött, vezér, mivé lettek, mégis ittvannak körötted a te megtépett katonáid ! . . . A temetőben. A gyászmenet a temetőhöz ért. Itt rengeteg ember várta. Notabilitásaink csaknem mind együtt. Most jön az özvegy, közeli rokona, Jé- key Zsigmond karján. Aztán a többiek. A koporsót ravatalra teszik. Körötte a járás csaknem valamennyi jegyzője és minden róm. kát. lelkésze. Ott látjuk a polg. iskola tanárikarát is. (Az ifjúság a nagy hideg miatt nem vonulhatott ki.) A gyászszertartást a Dalárda éneke vezeti be. Egy percnyi csend támadt, melyet a harangzúgás tölt be. Most előáll Fehér plerátus-plébános és meleg, bensőségteljes és emelkedett hangú szavakkal búcsúztatta el a halottat. Aztán leemelik a ravatalról a koporsót s behelyezik a családi sírboltba. . . . És mikor bezárul a kripta és vasajtója rozsdamarta zárában utolsót fordul és ulolsót csikor- dul a kulcs s mikor mi élők a legutolsó * Isten veledítél küldjük az elköltözött után, talán ugyan e pillanatban tárja ki — profán szemekkel nem láthatóan bár — ölelő karjait már rég elpihent édes anyja és kiáltja az erkező fölé — bár profán fülekkel nem hallhatóan — a rég elköltözött édes apa: *Isten hozott /« . . . * Koszorút helyeztek ravatalára : A kiterjedt család minden tagja, Mátészalka város, a Szatmári Hitelbank, a Mátészalkai Ipar és Kereskedelmi Bank, a mátészalkai r. k. egyházközség, a mátészalkai járás jegyzői, a báró Perényi család, Lukács Györgyné, szül. báró Perényi Amadil stb. stb. Életrajza. llosvay Endre Mátészalkán, 1858-ban született. Elemi iskoláit itt végezte a róm. kát. népiskolában, majd pedig középiskoláit végzendő előbb a beregszászi, később a máromarosszigeti gimnáziumot látogatja. A középiskolát azonban csakhamar odahagyva haza jön és sógora, Komo- rócy Péter főszolgabíró mellett közigazgatási-ir- nok lesz. Tehetsége és szorgalma, erélyessége csakhamar feltüntették s 1881-ben szolgabiróvá, majd pegig 1895-ben főszolgabíróvá választják, mely állásában állandóan megmaradt 1906-ig, mikor is nyugdíjba vonul. Alkotásainak ideje szolga- biróságának végére és főszolgabirósága derekára esik. Ekkor alapítja meg a tűzoltó-egyletet, melynek elnöke lesz, a helybeli Ipar és Kereskedelmi Bank r. t.-ot, melynek szintén elnökévé választják, majd pedig a polgári iskolát létesíti. Ugyancsak érdemeltei szerez a Dalárda megalakulása, a faiskola, a villany, az Iparoskor létesítése, a községháza felépítése és a Szanatórium Egylet fiókjának felállítása körül is. Egyházának hü fia s mint ilyen, hosszú éveken át gondnoka, kinek nagy része van abban, hogy a mai r. k. templom felépült. Nagy vágyak viszik a város fejlesztése és szépítése felé. Aszfaltot, sétahelyet óhajt s — habár csak papiroson — sikerül is ezek megalkotását a képviselő-testületben kieszközölnie. iMáté- - szálkáról 1908-ban ideiglenesen Szatmárra költözik, hol a Hitelbank alakításában vesz tevékeny részt. Elköltözése azonban nem szünteti meg érdeklődését pillanatra se Mátészalka közügyei iránt, melynek képviselő testületében állandóan évtizedek óta bentül és vezérszerepet játszik. Minden héten nálunk van, minden fontosabb közgyűlésen jelenvan s ilyenkor tömegesen keresik fel tanácsaiért. A kőzügyek mellett mintaképe a gondos családapának s a közjótékonyságra is marad ideje: minden pénteken 30 szegény gyerek lakik jól konyháján. Az idei megyebizottsági-tagok választásánál nálunk kissebbségben maradt s másutt kapott mandátumot. Tizenkilenc éves korában megházasodík. Boldog házas életet él. Elhunytál nagy család s kiterjedt rokonság gyászolja. Köztük fivérei llosvay Ferenc vármegyénk árvaszéki elnöke, llosvay Sándor cs. és kir. huszárőrnagy és Jeszenszky Sándor volt községi biránk is.
