Mátészalka, 1911 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1911-04-07 / 14. szám
3. oldal. MÁTÉSZALKA 14. (105.) szám. rupt és gerinctelen állapotot, amely Mátészalkát hétmértföldre elárulta. Szerencsére ma már más szelek kezdenek fújni és főleg a dr. Steinberger érdeme lesz, ha világításunk kérdése sikeres megoldást nyer. Szükséges azonban, hogy se dr. Steinberger, se a képviselő-testület ne álljanak meg a fél utón és jól nézzék meg mi van abban a tárgyalás alapjául szolgálandó legújabb szerződésben. Tessenek tanulmány tárgyává tenni az ügyet, áttanulmányozni a hasonló városok (Nyírbátor, Kisvárda stb.) szerződéseit és odatörekedjenek, hogy a község és a polgárság érdekei megóvassanak. A főutcákon az ívfény világításra kell áttérni {Kpssuth-utcán: 1) Vasut-utca torkolatánál 2) Templomtéren, 3) Központ előtt; a Vasut-utcán pedig — addig is mig az egyenes vasúti ut kiépül, melyen szintén megfelelő számú ivlámpára volna szükség — 1) a „Hungária“, 2)Forrás- és 3)a Zöldfa-utca torkolatánál volnának ivlámpák íelállitnandók) és lehetővé tenni, hogy az utcai lámpák minden utcán és siirvebben elhelyezve, intenzivebb világítást nyújtsanak, ne legyenek hetekig tartó világítási intervallumok és mindenki megfelelő dij ellenében korlátlan mennyiségben kaphasson éjjel-nappal úgy világítási, mint mechanikai célra áramot. Ha a jelenlegi vállalkozó erre nem vállalkoznék, akad más száz, aki vállalkozik örömest. Mi mindenesetre napirenden tartjuk és éber figyelemmel fogjuk kisérni e fontos közkérdés minden részletét s az istenben boldogult képviselő-testülettel ellentétben, nem fogunk „félni“ megmondani mindenkori véleményünket, amelyet egyetlen szempont: a közérdek vezérel e dologban is, mint mindenkor. A „Mátészalka“ legközelebbi száma a húsvéti ünnepekre való tekintettel f. hó 14.-ike, péntek helyett f. hó 16.-án vasár- nap délben jelenik meg. 4y R E K. VÉGZET. A világot már bejártam, Laktam, éltem sok helyen, Jóban rosszban volt már részem Nyugodt, csendes lett a vérem S az életet ismerem. Vidám tánc, meg lány és zene Velem voltak szüntelen, S élvezetek mámorában, Nagyváros zűrzavarában: Nem volt boldog életem. De mióta itthol vagyok Kicsiny, szerény falumban, Dolgozom és nem henyélek, Egy kitűzött célnak élek: Érzem magam nyugodtan. Bohó vágyak, ifjú évek, Züllött, romlott szép napok, Fakón fényes bús emlékek, Búcsút intek hát felétek: Én már itten maradok ............ Cy rano. Dr. Erőss Lajos 1857—1911. Az őszinte részvét s Igaz kegyelet érzelmével emlékezünk meg e lap hasábjain is a tiszántúli ref. egyh. kerület korán elhunyt püspökéről, ki immár több mint egy hete a püspökladányi ref. temető csendes és boldog lakója. A tiszántúli nagy egyházkerület s minden kis gyülekezetének feledhetetlen nagy halottja ő s az ő hirtelen halála az egyetemes magyar ref. egyháznak is kibeszélhetet- len vesztesége. Kit siratnak, kit gyászolnak ő benne, mit és mennyit veszítettünk az ő halálában ?! — csak az tudja, csak az Ítélheti meg kellőleg, ki figve- lemmel kisérte munkában edzett életét, különösen azt a két és féléves, a férfiúi tetterő lázas tevékenységében lefolyt püspöki munkálkodást, melyben még a fiatalt is megszégyenítő nemes lelkesedéssel, kitartással, lankadni nem tudó energiával szolgálta édes hazájának, szeretett egyházának ügyét s ebben a debreceni nagyhírű főiskolának s a megvalósulás stádiumában levő debreceni egyetemnek ügyét. Hogy mit jelent dr. Erőss Lajos püspök halála a debreceni egyetem ügyére nézve, csak azok tudják, kik most már busán érzik hiányát annak a nagy súlynak, melyet az ő neve, egyénisége, szinte pótolhatatlan tevékenysége kölcsönzött • nagy ügynek. Többnyire agg püspökök után, férfi kora teljében, a hatalmas fellendülésnek, 9 jövendő szebb reményei teljesülésének tudata, nagy s jelentős alkotásoknak sorozata fűződik nevéhez a tiszántúli egyházkerület életében. »Hitet s abból folyó erkölcsöt s eleven egyházi életet akarok« — mondotta püspöki székfoglaló beszédében. S akképen cselekedett is. Följárta a messze délre lenyúló tiszántúli egyh. kerületnek a központtól legtávolabb eső, nemzetiségek közé ékelt ref. gyülekezeteit, melyek soha nem láttak ref. püspököt. Uj életet, hitet öntött azokba a gyülekezetekbe s ez által végtelen szolgálatot tett nemcsak egyházának, hanem a magyar nemzeti érdekeknek is. Igyekezett minden kis gyülekezetével személyesen érintkezni. Volt Ököritón is a nagy tűzvész alkalmával, hogy személyesen (Vigasztalja, emelje a sebzett sziveket. És bár erős kálvinista meggyőződésű férfi hírében állott, de azért a felekezeti legmesszebb menő türelemnek, a fölvilágosodásnak, az eszmék nemes harcának is őszinte, igaz barátja volt, aki »minden hitet és vallást becsül, mert az isten az egész emberi nemzetséget egy vérből teremtette.« S e nagy férfi ma már nincs I Élete deléa ragadta el közülünk a halál 1 Nehéz szívvel, de isten akaratán megnyugodott lélekkel állunk meg sírja felett! Végül ide iktatjuk még a megboldogult nagy püspöknek végrendeletét, melynek tartalma kö vetkező : »A sírfeliratom ez legyen : A. B. F. R. A. * Erőss Lajos a theologia doktora, előbb kimeri, földesi, püspökladányi református lelkész, később a rendszeres theologia tanára Debrecenben 3 végre a tiszántúli református egyházkerület püspöke s mint ilyen debreceni lelkipásztor. Született 1857. március 2. meghalt: 19. . . I. Korinth. 15. 20—58. Megmásithatlan és semmiképen el nem magyarázható, a hozzámtartozdk előtt számtalanszor említett s itt is hangsúlyozott akaratom az, hogy ne Debrecenben, hanem a püspökladányi református temetőben temettessem el abba a sírba, ahol boldogult első feleségem hamvai nyu- gosznak. Temetésem a lehető legegyszerübe legyen ; mondjon felettem egy 10 percig tartó imádságot a debreceni nagytemplomban a püspökladányi református lelkész (de imádság legyen az a nagy Istenhez s ne afféle okoskodás, amiMély álomból, felserkenék. A világ mély. Mélyebb, mint nappal képzeléd. Mélységes a világ fájdalma A fájdalomnál mélyebb a gyönyör. A fájdalom múlni akarna De örökkévalóságra tör, Mély örökkévalóságra tör, Minden gyönyör. Íme. Haeckel eszméi: E csillagboly parányürében A csepp is lélekszámba megy. A mindenségnek csarnokában Áll lángbetükkel: Minden egy. Teszófial. buddhista testvériséget kifejező moniztnus: Testvéreim, ti ember, állat, füvek, virágok és kövek, Ti miliók és milliárdok As éj övén s a dél körén, Atomok, óriás családok: Zokogva gyűljetek körém. Komjáthy költészetében nagy az ellentét, célja talán — ahogyan Sikabonyi mondja — Tojstoi s Nietzsche egyesítése. Mint Hugó Viktor ő is megeleveníti azélettelent. Ezt a következő költemény mutatja különösen, amely egyúttal a buddhizmust is fejezi ki (L. fent). A bánat Is közős. Sitj szikla s te puszták homokja Zokogj fel eddig néma rög, Mindenki lássa be zokogva Hogy ez a szenvedés őrök. Onts könnyet, széldajkálta felhő, Üvölts a kíntól, fergeteg! Szaggassa meg haját az erdő, Zokogjatok kevély hegyek. Csak Nietzschenél van ez erőteljes, merész hasonlatokkal telt s mindamellett fenséges hang, amit e költemény is mutat: Temetést láttam s ősszeborzadék Ez hát a léti cél ? Ez hát a vég ? Ez élet magvető halált arat? Villám az élet, tüstént elcikáz; A viruló talány fejtvénye váz. A rózsaizmu élet kedvese A csontkezű sziveden rémkirály Hullám az élet, a halál folyam, Mely biztosan egy cél felé rohan Jöttére a dús biborzsin habok,* Sápadva keresik az éjlakot. Tán a halál az ősi lényeg ép? A tiszta forrás, a valódi lét ? A következő sorai Vajdára emlékeztetnek, de nincs itt már töprengés s Vajdaféle kételkedés: mi lesz a halál után? Már fentebb láttuk azt is, hogy Komjáthy istenfogalma a panteisztikusf végtelenség, mig Vajdánál a személyes, anthropomor Istent látjuk. Komjáthy idedlanarkista, minő volt Hugó, Shelley, Byron. Majd Schmitt Jenő és Tolstoi. E köv. sorokban a Schoppenhaueri világbánat is meg van. A tudás és gyönyör is fájdalommal jár. Lombroso is rámutat e tényre, hogy a nagy emberek — mert a tömeg nem érti — izolálva állanak s szomorúak. Keresik a magányt, j íme a vers : Nem érzed át a névtelen but, mely emészti Az egész nagy természetet ? Nem tudsz a szin mélyére nézni? Nem látod, hogy minden beteg? Nem az, minek látszik, itt semmise: Csak nézni szép, borzasztó lenni. Szép nyelvezetére álljon még itt e néhány sor: Hattyú lebeg a ringó vizen : Az én gyönyörben úszó szivem; A fénybogár a rózsapelyhen Az én gyönyört sugárzó lelkem ; A pillangók levelek selymén, Az én gyönyörtől ittas elmém. Német verseiből Schmitt Jenőre vall ez : Ich bin ein Mensch, ein Gottessohn Mich rühret nicht der Sklaven Hohn, Das Höchste wird das tiefste frein Was schön ist war ; Der Schein ist Schein. Lerélbeli megkeresésekre árjegyzékkel ét költségvetéssel díjtalanul szelgáluuk. ! MOTOR ! Karczag Testvérek 7“Sa Ä Ajánlják a legjobb és legbiztosabb járatú szivógáz, nyersolajat és benzinmotor-gépüket, bezinlokomobil cséplőkészletüket a legkedvezőbb fizetési feltételek mellett. aa-* Levélbsli megkeresésekre árjegyzőkkel és költségvetéssel dijteüa- aul szolgálunk.
