Mátészalka, 1911 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1911-03-31 / 13. szám
3. Qldal. MÁTÉSZALKA IS. (104.) szám. Magyar Közös Bevásárló Szövetség. Mint az országos ref. lelkész egyesület (O. R. L. E.) kebelében alakult magyar közös bevásárló szövetség CJyf. X- B■ S*J ®gyik igazgató- sági tagja, megbízatásomhoz képest jelen soraimban hívom föl é vidék vevő közönségét, ebben első sorban lelkészeink, jegyzőink, tanítóink, továbbá kereskedőink s iparosaink figyelmét e szépen fejlődő s nagy horderejű bevásárló szövetségre, az ebben való tömörülésre s közös érdekeink megvédésére. Mindenekelőtt ki kell jelentenem, hogy a nagy vevő közönség ezen tömörítésére s az ebben j rejlő hatalmas erő kifejtésére és érvényesítésére való törekvés távolról sem-kereskedőink, iparosaink érdekének rovására, kárára történik, mert ha a dolog igy volna, az O. R. L. E. ebben egy lépést sem tett volna. Sót ellenkezőleg, meg akarjuk őket is menteni az egészségtelen versenyektől, ezeknek minden káros következményeitől, biztosítani akarjuk őket a közös bevásárló szövetség kebelében a nagy vevőközönség egységes és hathatós támogatásáról s ez alapon tisztességes megélhetésükről. Mert a M. K- B. Sz. elve: »élni s élni hagyni.» Mert csak nagyon természetes dolog, hogy ha a kereskedők, iparosok a vevő közönség egyositett nagy tömegére s épen az O. R. L. E- kebelében alakult s onnan kiindult M. K. B. Sz* tagjaira támaszkodhatnak, nem kell silány árukkal kisérletezniök, hanem azokat jó minőség mellett is szolid árakban juttathatják a vevők rendelkezésére, bizonyos percenteket ajánlván fel a szövet- ség tagjainak; megszabadulnak azon tetemes kiadásoktól, melyekkel az ösmeretes nagyhangú reklámok járnak, teljesen elegendő lóvén bizonyos évi összeg lefizetése a szövetség pénztárába hirdetési címen. Nagyon természetes tehát más oldalról az is, hogy u bevásárló szövetség keretén belül való egyesülés célja a nagy vevóközönség érdekeinek is megvédése. A vevők tömörülnek azért, mert tapasztalati igazság, hogy a kereskedők, iparosok, a vásárlók nagy tömegének biztosítása mellett áruikat olcsóbban, bizonyos %-tek megadásával és pedig kifogástalan jó minőségben adhatják. Tömörülnek a vevők azért, mert érdekeiket egy szövetség keretében, ennek igazgatósága utján jobban megvédhetik esetleges túlkapások ellen és pedig úgy a túlhajtott egészségtelen verseny silány és drága áruival szemben, mint a trösztök, a kereskedők szövetkezései ellen, melyek egyenesen a vevóközönség kizsákmányolására irányulnak. E bevásárló szövetség célja tehát, hogy a kereske- ' dók, iparosok ne egyoldalulag állapítsák meg az árakat, hanem ezeknek megállapításához a vevőközönség is hozzájáruljon és pedig mindkét fél érdekét kielégítő módon. Tudjuk azonban, hogy a vevők nagy tábora irányítatlan, ha szabad igy szótanom : tehetetlen tömeg, mely nincs kellő tudatában annak, hogy a nagy tömörülésben mily hatalmas erő rejlik, mily nagy előnyökra tehet szert szövetkezés utján. Vagy ha tudatában van is nagy erejének, apathikus, széthúzó. Éppen azért fordulok elsősorban lelkésztár- eaimhoz, jegyző és tanító urakhoz, általában a szövetkezés terén vezetni hivatott férfiainkhoz, hogy erejök a tehetségükhöz képest szervezzék tovább e szövetséget, irányítsák erre a közönség figyelmét, indítsák a vásárlókat e szövetségbe való belépésre s arra, hogy csakis a velünk szerződött kereskedőktől s Iparosoktól vásároljanak, akiknek megbízhatóságukról meggyőződtünk, akik bizonyos '/«-ben részesítik a szövetség vásároló tagjait s cégöket a Követség lapjában hirdetik. De fölhívom kereskedőink, iparosaink figyelmét is e szövetségre való belépésre, ajánlataik megtételére, mert feladatunk, hogy a vevőközön- eéget csakis a velünk szerződött kereskedők felé irányítsuk. Mondanom sein kell, hogy e szövetség kivétel nélkül, a társadalom minden rétegét magában foglaló intézmény. Ez a magyar közös, be vásárió szövetség 1910 október 5.-én tartotta meg alakuló közgyűlését. Akkor volt e szövetségnek: 2100 tagja, szék kötött sok tekintélyes testület, az ország 33 vármegyéjéből, összesen 98 községből tömörültek a szövetség zászlaja alá. Továbbá 31 kereskedő s iparos összesen 14 városból van szerződéses viszonyban e szövetséggel, kik összesen évi 1211 kor. hirdetési dij fizetésére kötelezték magukat s ezen kívül 2—13°/# engedményt ajánlottak föl a szövetség tagjainak vásárlásaik után. Végűi ezek alapján teszünk egy kis számítást. Tegyük föl, hogy a szövetség mindenik tagja évi 100 koronát ad ki vásárlások céljából, a fentem- litett 2100 tag már 2100 szór 100—210,000 korona forgalmat csinált a szövetség említett 31 kereskedője és iparosa számára s ha 2°/o-t adtak is ezen kereskedők, úgy a szövetség vásárló tagjai részére 4200 korona térült vissza. Ajánlom tehát e szövetséget úgy a vevőközönség, mint kereskedőink, iparosaink figyelmébe, megfontolásába, annyivalinkább, mert a szövetségbe való belépés, a tagság, épen semminemű kockázattal nem jár egyik félre sem. Jóindulatú, kölcsönös eszmecserébe, fölvilá- gositásba szívesen belemegyek, akár magán levelezés, akár e b. lap közvetítése utján. A belépésre ajánlkozásokat elfogadok. A szerződés megkötése után intézkedem, hogy a szövetség tagjait tartalmazó szelvényes könyveket kereskedőink iparosaink azonnal megkapják. üyörlelek, 1911. március hó. Juhász László ref. lelkész, igaegatósági tag. +(J RE K. A sajtóról. A sajtó — mint én szoktam nevezni: oz emberiség házőrzője — annyi támadás után, végre egy kevés elismerésben részesült és dicsőséghez jutott. A jólmegérdemlett elismerésben pedig az újságírók nyugdijegyesületének múlt heti jubiláns társasebédén részesült, melyen közéletünk legelső embereit láttuk jelen. És vezető nagyjaink valamennyien — élükön a miniszterelnökkel — zászlót hajtottak a sajtó előtt. Az elhangzott beszédek mind oda konkludáltak, hogy a nemzet életerejének vére kering a sajtóban. A felszólalások közül kettőt külön ki kell emelnem. Az igazságügyminiszter és a miniszterelnök űrét. Az igazságügyminiszter ur azt mondta: olyan kitűnő a sajtótörvény (1848. 18. t.-c.) hogy az j semmiféle reformra nem szorul, úgy van az jól, ahogy vau. Az a sajtótörvény »ne nyúlj hozzám.» Kétségkívül a legjobb hiszemben mondta és a legliberálisabb szempontoktól vezéreltetve hangoztatta ezt Deák Ferenc »selia enrulis*-ának utóda. Azonban talán az emelkedett hangulat hatása látszik mégis e szavakon ? Az igazságügyminiszter ur nagyon lói tudja, hogy a sajtótörvény bizony nem jó. Annak csak az első paragfusa hibátlan, de a többln nagyon meglátszik, hogy a szabadságharc előestéjének lázas sietsége és izgalmai közepette, a gyorsaság, idegesség és Ideiglenesség jegyében szülte meg a hires nemzetgyűlés. És hogy a sajtótörvény mennyire nem tökéletes alkotás, azt bizonyítja az, hogy a tervezetét (melyből törvény lett) a pesti márciusi ifjúság nyilvánosan és tüntetés között elégette. Különösin a kaució intézménye keltett recenzust, melyet csakis azzal tudtak eloszlatni, hogy a biztosíték intézménye a feiuszitott nemzetiségek forrongó indulataival szemben a szabadsajtó korrektivuma. És ha már erről van szó, megemlítem azt is, hogy ma már egyetlen modern kulturállam sajtótörvénye se ismeri a kaució fogalmát, sőt eltörölte azt már Belgium is, melynek akkori sajtótörvényét magyarra fordítva iktatta a negyvennyolcas országgyűlés 1848: 18. t.-c. címen a Corpus Jurisba. De a fenti bizonyitékon kívül van nekem egy igen klaszszius koronatanúin is azon állításom bizonyítására, hogy a sajtótörvény nem jó, az reformra szorul és hogy az igazságügyi miniszter urnák is ez — igen helyesen —• a hivatalos véleménye és nem az, amit az újságírók nyugdijegyesületének jubiláris közebédén hangoztatott. Ez a koronatanú pedig maga az igazságügyminiszter ur, aki, »az igazságügyi szervezet módosítása« iránt törvény javaslatot tervezett, amely főleg a sajtőtörvény- 14. §-át óhajtja módosítani oly értelemben, hogy a bünperekről azok előkészítő része alatt csak a nyomozó, illetőleg a vizsgálatot folytató hatóság engedélyével lehessen tudósításokat hozni. És ezzel a reformjával az egyéni becsületet óhajtja védelmébe venni az igazsádügymi- niszter, mert azt a sajtótörvény nem védi meg eléggé. Hogy aztán a miniszteri tervezet rossz, hogy célját nem érné el, hanem rést ütve a sajtószabadság szentséges alkotmányjogi elvén cenzúrát létesítene, s hogy a tervezet szerint ezentúl egyenesen hatósági tekintályiyel és engedélyivel meghurcolt becsületek lennének — mindez más kérdés. A fő itt az, hogy igenis, az igazságügyminiszter ur a sajtótörvényen Javítani valót talált, amely tehát mégiscsak nem »nolli me tangere.« Különösen ha elgondoljuk, hogy a kormányoknak módjukban áll a lapok postai szállítását, kedvezményét, a kolportázst betiltani, mint ahogy mindezt nem is oly régen láttuk ; — és különösen ha emlékünkbo idézzük a Sanin-ügyet, hallottunk valamit a Szent Skara- bens dolgáról, az éjjeli ügyész úrról és a Ba- loghy-féle rendeletről. Bizony-bizony sok tégla kell még ahoz, hogy jól körül legyen bástyázva a sajtószabadság és az egyéni becsület védelme. Amaz a kormány, emez pedig a szenzáció-éhes és zsaroló zsur- nalisztika merényletei ellenében. És nagy szükség volna a Deák Ferenc hires, egyetlen paragrafusból álló sajtótörvényére is, mely igy szói: »Nem szabad mást írni, csak az igazat,« hozzá tddva (a magunk sajtótörvényét) ehez: az igazat azonban meg kell Írni l A másik kiemelendő felszólalás.a miniszterelnöké, amely a közügyek harci tüzében meged- zett államférfiul és még a felső tízezrek között is kitűnő, úri felfogású embert tükrözi vissza. A miniszterelnök úgy bókolt — és szavaiból a teljes meggyőződés átérzettsége csengett ki —> a sajtónak, mint ahogy a jól lepausálézott sajtóorgánumok szoktak hízelegni a kormánynak és többek közt ezeket mondta: — A sajtó szellemi erőket nevel és azokat a haza javára gyümölcsöztél!. Égy hosszú közéletben töltött idő benső viszonyt fejlesztett ki nálam a sajtóval. Sokszor volt rám panasza a sajtónak, de én ezeket a panaszokat panaszszal sohasem viszonoztam, ellenkezőleg, a legélesebb támadásban is találtam termékenyítő gondolatot, és mondhatom, hogy az életben éppen a sajtónak köszönhetek Igen sok szép eredményt. Szivem sugallata szerint őszinte hálámat nyilvánítom a sajtó munkásainak, amire eddig ritkán volt alkalmam. A »Mátészalka« t. olvasói figyolmét bátorkodom felhívni e passzusra. Különösen azon olvasókét, akik a »Mátészalka» »nem-olvasói«- nak mondják magukat, de titkon hazacipelik a lakásukra, sőt ha úgy gondolják hogy senki se látja, ők az elsők, akik a kávéházban, kaszinóban lázas izgatottsággal veszik a kezükbe minden számát, alighogy megjelenik. Különösen ajánlom a miniszterelnök fentidézett szavait azok figyelmébe, akik a »Mátészalka» denunciálólnak Jollomtelen szerepét töltik be helyi nngyjainaknál, pontosan tájékoztatva őket mindenről, ami »rosz- szat« róluk lapunk ir és pontosan magnómul haszonleső vipera nyelvük mindég, valahányszor e potentátok megérdemlőit dicsérete, vagy szájuk ize szerinti, nekik kedves dolog jelenik meg a »Mátészalka» hasábjain. És a király után Magyarország legelső méltóságának hivatott szavait különösen ajánlom helyi nagyságaink s általán mindazok b. figyelmébe, akik egy-egy nekik nem tetsző felszólalásunkra úgy felsziszszenuek, mintha kígyó mart volna bele a lábikrájukba és talán a legnagyobb kéjjel fojtanák meg egész szerkesztőségünket, ha módjukban, erejükben, hatalmukban állana és nem félnének a törvény sújtó kezétől. Elvégre pedig Magyar- ország miniszterelnöke, gróf Khuen-Héderváry Károly, aranygyapjas vitéz, v. b, t. t. stb. stb. is van olyan nagy ur —- úgy hivatali állását ille-
