Mátészalka, 1911 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1911-03-31 / 13. szám
Mátészalka, 1911. 111. évf. 13. (104.) szám. március M 31. marná, ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész, évre — — — — — — — 8 korona. Felévre — — — — — — — 4 korona. Felelős : Negyedévre — — — — — — — 2 korona. Dr. VIZSOLYI MANÓ. Tanítóknak és községi közegeknek egész évre ő korona.----Egy »rám ára 20 fillér. — — SZ RKKHSZTŐSftn KS KIADÓHIVATAL: WEISZ ANTAL nyomdája (Vasút-utea>. A hirdetési dijak előre fizetendők. Az ország és sajtója. (* * *) A magyar újságírásnak emlékezetes eseménye marad ez év március 19-ike amikor harminc éves jubileumát ünnepelte a Magyarországi Hírlapírók Nyugdíjintézete. Miniszterek s a közélet más kiemelkedő személyiségei dicsőítették ez alkalomból a sajtót. Végre, annyi balszerencse közt s oly sok viszály után megtalálták az ország politikai és társadalmi életének vezérlő egyéniségei azt a hangot, amely méltán megilleti a magyar sajtót. Nem vesszük készpénznek mindama dicséretet, amely a hírlapírók nyugdíjintézetének jubiláns közgyűlésén és bankettjén tósztozó miniszterek s egyébb nagyságok száját elhagyta. I azt sem kutatjuk, hogy őszinte szívből jö- j vő volt-e minden szép jelző amely a mesterségünkről mondatott: de tisztában vagyunk azzal is, hogy soha még a magyar sajtó illetékes helyről olyan elismerésben nem részesült mint e napon. Ez annál is inkább jól esik nekünk, mert esztendők sora óta alig hallottunk mást, mint a sajtó lebecsülését éppen azok részéről, akik a közélet legkimagaslóbb terén szerepelnek. Revolverezö hirdetési ügynökök, álhirlapi- rók, szenzáció és botrány hajhászó hírek valahányszor szóba kerültek a fórumon, mindig akadt valaki, aki e hibákat és visszaéléseket ez égése magyar hírlapirodalomra általánosította. Nem régen valóságos reakciós hangulat támadt a sajtó ellen, úgy hogy drákói törvényt készültek ellene hozni. A törvény elmarad*, de a hangulat megmaradt s a magyar újságíróban kialakult az a keserű érzés, hogy őt, aki a közélet mezején a legönfeláldozóbban és legönzetlenebbül dolgozik, csak szükséges rossznak tartják, inkább félnek tőle, mint szeretik vagy megbecsülik. Az újabb időkben erős tábora támadt a demokráciának, a radikalizmusnak s természetes, hogy az uj áramlat elsősorban az újságíró gárdából toborozta híveit s a sajtó ellenfelei ennek a gárdának a hazafiasságát is kétségbe vonták. Most azonban, hogy a sajtó lakomáján megjelentek a kormány tagjai, a politikai és társadalmi élet előkelőségei s egyik a másik után ünnepelte lelkesen a sajtót, magasztalta a hivatását s kifejezte a szeretetét, megbecsülését ami karunk Iránt, szinte hajlandók vagyunk azt hinni, hogy túl sötét színekben láttuk a helyzetet s hogy azok, akik annyit szidtak, korholtak s ráncba szedni is akartak bennünket, mégis szerettek is egy kicsit. S ez a szeretet tört magának utat a szivekből a magyarországi hírlapírók nyugdíjintézetének harminc éves fennállása alkalmával rendezett ünnepén. Mély köszönettel nyugtatjuk s vesszük tudomásul a lelkes dicséret szavait. Annál is inkább, mert kiváltképen Székely igaz- ságügyminiszter szavaiból azt vesszük ki, hogy immáron nem kell tartanunk a sajtó reakcionárius megrendszabályozásától, ami sokkal kevésbbé lett volna a mi kárunk, mint a közé. Amely országban békóba verik a sajtó szabadságát ott befellegzett a többi szabadságnak is és a közéleti tisztességnek is. Mert ezeknek őre és ellenőre a sajtó s amikor ez őrző hivatását kellően nem teljesítheti, lekötöttségének arányában erősbödik a reakció és a korrupció. TAVASZI SZONÁTA. Irta: Radvány Ernő. ... És szálltak fel- a magasba a hangok. A szobában fülledt, majdnem fojtó volt a levegő. A nyári ngp dühöngve küldte izzó sugárhirnökeit a leeresztett függönyök ellen, mintha be akarna törni egy ostromlott vár bástyafalain, és a szelíd, vágyakozó hangok ki akartak szabadulni, játszani akartak pajtásaikkal a nap fényes gyermekeivel, versenyt akarlak futni velők, kóvályogni akartak a vibráló levegőben és egyesülni a madarak csicsergésével, a támadó szellő susogásával. De az át- melegedr.í fehér függönyök útjukat állták, a hangok elhaltak a kis, kerek szobában, melyre lassan ráborult az este, vagy talán csak valami gyengéd sejtelme az alkonyainak, valami borongós félvilágosság ... A férfi letette a hegedűjét egy székre. Vigyázva, mint egy pólyásbabát, még végig is simította néhányszor a karcsú hegedű nyakot. A hurok egy lágy akkordban gyügyögve köszönték meg a be- cézést. Aztán odaült az asszony'mellé a zongorához. — Miért sir? — kérdezte halkan és ugyanolyan mozdulattal, mint előbb a hangszeren, végig- simitott az asszony karján. Csendben ültek néhány pillanatig. Az asz- azony nem válaszolt és a férfi nem várt feleletet. A kis kerek szoba úgy elterpeszkedett az űrben, mintha a falain kiviil vége volna a világnak. A karosszékek, melyeken puha keleti szőnyegek terültek el, sejtelmes sarkokat képezlek, a levegő még most elborulásában is vibrálni, lihegni látszott a hőségtől és a függönyök átlátszó fehérségét kezdte pirosra festeni az alkonyodó, fáradtan búcsúzó nap. Az asszony lassan felemelte fejét a két karjáról, kisirt, csillogó szemével a nyúló kisértetárnyékokat nézte és megszólalt: — Boethoven — mondta — te furcsanevti, relylélyes csodaember! Felszeg, ügyetlen voltál vl- lágéletetben. Az emberek kacagtak rajtad, egypá- ran talán féltek is tőled, ha érthetetlen szavakat morogva végigbandukoltad magányosan a sötét erdők útjait, a botoddal hadonászva, meg mindenféle ákom-bákomokat irkáivá a levegőbe. Elriasztottál mindenkit, megsérttetél, megbántottál mindenkit, aki kedves akart hozzád lenni, mint a sündisznó, ha kézbe fogják és még süket is voltál, te, akinek muzsika volt mindene és nem hallottad, ha valaki gyengéden akart hozzád szólni, ha meg akart vigasztalni, ha enyhíteni akart a te sok, kinos fájdalmadon ! Te is érezted mindazokat, amiket én érzek, amiket mindnyájan érzünk? Te is sírtál, ha rádnehezedett valami kimondhatatlan kin, amelynek nem tudjuk okát adni, mely ránk köszönt váratlanul és elmúlik rólunk, úgy ahogy jött? Te a kiválasztott, az istenlelkü einbergnóin, te is feluj- jongtál néha, nagyritkán, ha átérezted ennek a földnek bujkáló, gyöngyházfényü boldogságait, keservesen megsiratott örömpillanatait? Igen, te is! Te jobban, mint mi. Mert te ki is tudtad fejezni ezeket az örömsikoltásokat és kinkőnnyeket, te hangokba tudtad önteni a mámorokat és feledéseket, a magadfajtáju emberek lázálmait és elbágya- dásait. És ezért sírunk, ha téged hallunk, ha rád emlékezünk. Mert a le emlékeid visszahurcolják a mieinket és minden ősünk emlékeit. És a jövendők minden egykor elsuhanó emlékeit I . . . A férfi odalépett az ablakhoz és félrehúzta a függönyöket. Az árnyak hirtelen kiröppentek a szoba sarkaiból. Kiun még nem sötétedett be egészen, a láthatár szélén még látszott a nap visszfénye. Az asszony lehunyta szemét a hirtolen világosságtól. — Menjünk ki a rétre — mondta a férfi, karonfogva az asszonyt. És két tele lelkű ember kilépett d szabadba. * * * Piros ruha volt az asszonyon. Amint az erdei utón csendesen mentek, a szél néha incselkedve meglebbentette a ruháját. De a homlokukat, a gondolatoktól fáradt, elcsigázott halántékukat is hűsítette és egymás felé hajtotta az ágaskodó hajszálakat. Mintha azLakarta volna mondani: »Látom, hogy vágyakoztok egymás után, látom hogy égnek, az el nem csókolt csókok az ajkatokon, hogy simul egybe a markolászó, sóvár kezetek, hát legalább a hajatokat kuszálom össze, legalább meglibbendisztárgyakban látható: Csodálkozik üveg=, porcellám és majolika PATAKI JENŐ üveg- és porcellán kereskedésében MÁTÉSZALKÁN, Csizmadia bérpalota. Mesés olcsó árak! Üvegezés és képkeretezés! Pontos kiszolgálás! TÁRSADALMI HETILAP. MEGJELENIK MINDEN PÉNTEKEN.
