Mátészalka, 1911 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1911-12-24 / 51. szám
Mátészalka, 19Ii. • f III. évf. 51. (142.) szám. december hé 24. társadalmi hetilap. í MEGJELENIK MINDEN PÉNTEKEN. 1 ELŐFIZETÉSI ÁRAK : SZLRKRSZTŐSfi.G fis KIADÓHIVATAL: Egész évre Félévre Negyedévre Tanítóknak és — — — — — — — 8 korona. — — — — — — —- 4 korona. — — — — — — — 2 korona, községi közegeknek egész évre 5 korona. “■ Egy szám ára 20 fillér. ---Fe lelős szerkesztő : Dr. VIZSOLY1 MANÓ. WEISZ ANTAL nyomdája (Vasút-utca), A hirdetési dijak előre fizetendők. JÉZUSRA, HOZD EL A KÖRHÁZUNKAT! Irta: ELISHAS LAJ©8A betlehemes gyermekhad ajkán felhangzik az ének: »Dicsőség magasságban az Istennek, Békésig légyen földön embereknek; És jó akarat mindenféle népnek És nemzetségnek.« Édességek és játékszerek terhe alatt görnyedő, kivilágított fenyőágak körül örvendez a boldog gyermeksereg, s a felnőttek ünneplő ruháikban, ünnepélyes érzelmekkel telve zengik hálaimájukat az ég urához. Itt van a kárácsony. Az emberek boldogan köszöntik egymást, őrömtől sugárzó arccal hirdetik, hogy megszületett a Jézus, az emberiség megváltója. Elhallgat a munkazaj, megszűnik pár napra a létharc ádáz tusája; a harag, a gyülölség békó- ba szorul. Megszállja az emberi sziveket a béko és szeretet felemelő érzete. Itt van a karácsony. Elérkezett az emberiség legszebb, legmagasz- tosafcb ünnepe, a Megváltó születésének évforduló napja. Annak a megváltónak születési napja, kinek örök törvényei egy pár szóban találják közös magvukat, kiinduld pontjukat: »Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat.« Eljött a Megváltó születésének évfordulója, azé a megváltóé, aki nemcsak hirdette, de jó és követendő példákkal meg is mutatta, hogy bajba jutott, veszedelembe került felebarátainkat nem kigunyolnunk, bajaikon nem sóhajtoznunk és sajnálkoznunk kell, hanem segíteni kötelességünk. Aki hirdette, hogy a gazdagnak és szegénynek egyaránt, de tehetségükhöz mérten kell embertársaik nyomorán enyhíteni. Magasztos, felemelő ünnep ez. Emlékezetünkbe hozza, hogy felebarátaink, hús és vérből való emberek, kiknek mivelünk együtt egyforma joguk van a léthez. Emlékünkbe hozza, hogy a felebaráti szeretet az, ami kell, hogy összetartsa, eggyé forrassza az emberiség egyetemét. Éreznie kell a gazdagnak e napon, hogy vagyona a szegények nyomorát is enyhíteni hivatott. Éreznie kell az épnek és erősnek, hogy ereje a nyomorultak támogatására is rendeltetett. Nem vagyok pap, nem vagyok a lelkek hivatásszerű pásztora, de érzem, miszerint e nagy és magasztos ünnep követeli, hogy néhány keresetlen szóval vázoljam, ösmertessem a felebaráti- szeretet örökszép törvényét s reámutassak arra, hogy melyik volna az a követendő ut, amely a felebaráti szeretet megtestesítéséhez leghamarabb vezetne. Maga a természet számtalan példával bizonyítja, hogy az erősnek hivatása nem a gyengék elnyomása, hanem azok védelmezése. A komlót védelmezi az erdő sugár fája s a gyöngyvirág oltalmat lel az erdei bokrok tövén. Az ember családot alkot, hogy annak kebelében némi biztonságra tehessen szert, s a családok községekké, azok járásokká, megyékké és országokká egyesülnek. Ezen egyesüléseknek minden célja az, hogy egyesült erővel vehessék fel — az egyesült egye- dek — a lét örök küzdelmeit. Célja ezen egyesülésnek az, hogy amire az egyesek képtelenek, azt az egyesültek az egyesülésből nyert erő hatalmával valósíthassák meg s szolgálhassák azzal az egyesek javát. Az emberiség egyetemét őrlő közös nyomor ugyanis sokkal általánosabb, mintsem azokat egyesek nem megszüntetni, de csak kellően enyhíteni is képesek volnának, s igy a mai társadalmi egyesülések hivatottak arra, hogy a tömörülésből fakadó erő használatában, a felebaráti szeretet tettekben való megnyilatkoztatását elősegítsék. Minden társadalmi csoportnak megvannak a hiányai, orvoslásra váró bajai, s a nagyobb betegségek rendszerint a kisebb szervek kóros állapotából állanak elő. Az emberiség egyetemének közboldogulását biztositó egészséges társadalmi viszonyok csak úgy állhatnak elő, ha a kisebb társadalmi csoportok, vagyis az egyetemes társadalom kisebb szerveinek közös állapota szüntet- tetik meg elsősorban. Azoknak, akik a felebaráti szeretetet a szivükbe fogadják, akik ezen magasztos törvény szerint élni akarnak, első és legfontosabb kötelességük odahatni, hogy a kissebb társadalmi rétegek, a család, község és járás betegségeinek bajai megszüntessenek. Társadalmi életünk oly sok betegségben szenved, közintézményeink annyira hiányosak, sőt hiányoznak is, hogy azoknak az intézményeknek egész légióját sorolhatnám fel, amelyeknek megvalósítása a felebaráti szeretet legszentebb kötelessége. Az egészségügy annyira elhanyagolt, hogy a felett vitatkozni is felesleges. Iskoláink vagy nincsenek vagy nem állanak kellő színvonalon. Félremagyarázások elkerülése végett kiemelem, hogy ezen állításom általában szól s ha egyes helyeken van is megfelelő iskola, azok az összkivánalmakat ki nem elégíthetik: Kjözutaink hiányos volta valóságos melegágyai a helyre nem hozható károsodásoknak. És igy tovább, hasábokon keresztül folytathatnám e szomorú sorozatot. Minthogy azonban nem célom ezúttal társadalmi betegségeink egészével általánosságban foglalkozni, reátérek egyenesen arra a speciális betegségre, amelynek megszüntetését mindnek elébe helyezem. Ez a betegség: a közegészségügyi mizéria, a járás egészségügyi intézményeinek hiányai és fogyatékosságai. * Miután ezen társadalmi baj oly mélyreható sérelmeket szül, hogy annak az ecsetelése is egyik legnehezebb feladat elé állítja az embert, a megszüntetése pedig a járás egész társadalmának együttes közreműködését igényeli, sőt a társadalom minden rétegétől anyagi áldozatot is kövefel; továbbá, mert egészségügy-rendészeti tekintetben laikusnak kell vallanom magamat: amidőn e kérdéssel foglalkozom, az olvasó szives elnézését kell kérnem, ha talán gyönge képességem, vagy ismeretbeli hiányaim miatt nem úgy fejtem ki a kérdést, amint azt a szolgálandó nagy érdek megköveteli. ígérem azonban, hogy igyekezni fogok a dolog lényegébe hatolni, s a járás ezen felette fontos közügyét úgy hozni felszínre, hogy az ennek alapján megindítandó mozgalom szülje meg a kérdés mindenkit kielégítő megoldását. Közegészségügyi állapotaink illusztrálására megemlítem, hogy a járásunk — a legutóbbi nép- számlálás szerint — 47,159-et tevő lélekszámával szemben rendelkezésre áll 6 orvos. Ezek orvosikörzetben teljesítenek szolgálatot. Az 5,902 lélekszámú Mátészalkán négy orvosnak van székhelye*, de nap nap után tapasztalhatjuk, hogy amidőn valamelyiket beteghez hívnánk: azok egyike sem található fel azon egyszerű oknál fogva, mert vagy körzetében van, vagy valamelyik vidéki beteghez vitték ki. Mostmár, mivel a vidéki szegény ember betegét, sokszor az aggó- nia stádiumában hozza be Mátészalkára — mert az orvost kivinnie reánézve felette költséges — elképzelhetjük azt a lelkiállapotot, ami a betege felett őrjöngő hozzátartozót és a reményét vesztő beteget áthatja, ha a várt segélyt feltalálni nem lehet. Előfordul továbbá az az eset, hogy valami baleset történik és a legnagyobb erőfeszítéssel jönnek orvosért, hogy az elvérzés, vagy mérgezés okozta halál megakadályozása végett legalább a végső percben a baj helyszínére vigyék. Kit terhel ily esetben a felelősség, amiért orvost kapni nem lehet? A székhellyel biró orvosokat? Hisz azok kötelességüket teljesitik, amidőn vidéki beteghez, avagy körzetükbe mennek. Óh nem, azokat ez okból felelősségre vonni nem lehet. De terheli a felelősség a társadalmat, terkeli a hatóságokat és terheli azt az államot, amely 47,159 lélek közegészségi viszonyairól oly mostohán gondoskodik. Felelősség terheli a társadalmat, mert anrjak ígér] is kötelessége alapot teremteni egy kórház létesítésére. Terheli a hatóságokat, mert ezeknek egyenesen kötelességük a közveszély elhárítására minden lehetőt elkövetrd, kötelességük a társadalmat sociális és emberbarátí kötelességeik teljesítésére irányítani, felhívni és vezetni. Terheli az államhatalmat, amért a sociális és köztük a közegészségügyi intézményekmegvalósitására is csak morzsafilléreket juttat. A mátészalkai járás közönsége 314,000 korona egyenes állami adót fizet évenként, s mivel köztudomású, hogy a közvetett államiadók az egyenes adók 4—5 szőrösét képezik, közel másfélmilliót fizet a polgárság a járásban, s igy joggal megkövetelheti az államtól azt, hogy közegészségügye a mainál jóval rendezettebb viszonyok közzé juttattassék. Talán indokolásra sem szorul az, hogy rna a házi gyógykezelésben részesülő betegek 50—60 Lapunk mai száma 16 oldal.
