Mátészalka, 1911 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1911-12-24 / 51. szám
2. oldal. M Á T ÉSZ A L IC A 51. (142). szám, °/o-át nem a gyógykezelés, hanem saját szervezetük gyógyítja meg — ugy-ahogy Hiszen köztudomású, hogy amit a gyógyszer használna, azt a szomszédasszony és komámasszony kuruzslása százszorosán illuzóriussá teszi. Viszont azon halálesetek száma meg sem állapítható, amelyek bekövetkezése egyenesen ezen házi kuruzs- lásoknak tulajdoníthatók. Elvitázhatatlanul szomorú valóság ugyanis az, hogy ha hívnak is orvost a beteghez, ha meg is szerzik az orvos által rendelt gyógyszert, az csak a legritkább esetben fog kizárólagosan alkalmazásba vétetni, s az orvos mellett rendszerint néhány szomszéd és komámasszony működik közre azon, hogy a gyógyszerek hatását kuruzs-sze- reik egész légiójával ellensúlyozzák. A beteg ugyanis felette türelmetlen, mihelyt a gyógyszer azonnali hatása elmaradt, bizalmát veszti az orvosok tudásában s megváltóként fogad minden utógondolat nélkül oly kuruzsszert, amely rendesen pillanatra enyhitőleg hat. Ez pedig igen gyakran fordul elő, mert hiszen az orvos elsősorban is nem a betegség, hanem a kórok megszüntetésére törekszik, s igy az általa rendelt gyógyszer hatását csak bizonyos körülmények bekövetkezése után észlelheti a beteg. A kuruzsszerek használata pedig nemcsak a szegény néposztálynál, hanem gyakran a felvilágosodottak körében is otthonos. Hogy ez az állapot közegészségügyünkre mily káros: bizonyításra sem szorul. Tudja és érzi ezt mindenki, aki gondolkodni tud, aki az egészséget becsülni képes. De ha a kuruzslasok napirenden nem volnának, ha az orvos rendelkezései pontoson tartatnának is be, járásunk közegézségügye még akkor is tarthatatlan volna. Hiszen hány betegségnek oly természete, van, hogy gyógyítására rendesen csak akkor gondolhatunk, ha annak szimptomáit a kezelő orvos a nap különböző szakában megfigyelheti, rendelt gyógyszereinek hatását rendszeresen ellenőrizheti. Házi kezelés mellett vájjon lehetséges ez? Nyugodtan állíthatom, hogy nem, legalább nem általánosan. Mert mig a vagyonosabb osztály esetleg képes arra, hogy az orvost naponként többször magához kérje, sőt talán arra is, hogy valamelyik egyetemi tanárt a krízis egész ideje alatt magánál tartson, a szegényebb néposztálynak ez módjában nincs. Ily betegségek esetén pedig a lét vagy nemlét kérdése forog kockán, amit talán a vagyonosabb osztály a maga rideg valóságában nem is érez. De a földhözragadt szegénynek kétségbe esett helyzetét ki képes leírni ? Pedig a szegény munkás ma már nem leltári tárgy, hanem oly hatalmas társadalmi tényező, hogy azt méltán mondhatjuk a mai társadalom fundamentumának. Ha pedig a fundamentum gyönge az egész épület össze- roskadásától alaposan tartani lehet A szegényebb néposztály betegeinek rendszeres gyógykezelése csak is a kórházi ápolás mellett érhető el. Hiszen nemcsak az orvosok, de a laikusok is tudják, hogy a szegénysorsu ember sokszor kénytelen teljesen magára hagyni legsúlyosabb betegét is, mert a lctküzdelem nem ad egy perc szünetet neki, reggeltől késő estig kényszerüli a munka jármában görnyedni, különben nem a gyógykezelés felszaporodó költségeit, de a mindennapi kenyeret sein képes előteremteni. Hogy pedig az mit jelent, hogy a magára hagyott beteg kétségbe esése, a végletekig fokozódó türelmetlensége mily hátrányos hatással van a betegre, annak a szakéin berek a megmondhatói. Ha volna erőm, ha volna képességem leírni a födhözragadt szegények nagy nyomorúságát, nem haboznék azzal egy pillanatra sem. Nagy nyomorúság a betegség a gazgagokra is, de ez a nyomorúság a maga szivetfacsaró meztelen valóságában csak a szegénység tanyáján jelentkezik. A kórház leginkább a szegényebb néposztály érdekében van, ami azonban nem jelenti azt, hogy— mert a vagyonosoknak vajmi ritkán vap reá szükségük — vagyonukkal ne ők lennének kénytelenek, ne ő nekik lenne kötelességük annak megvalósítását előmozditani. Ha látja az ember, hogy hiú tetsze/gésekre, a divathóbort kielégítésére milliókat áldoznak fel; ha látjuk, hogy sokszor meg nem érdemelt kitüntetésekért száz- ereket pocsékolnak el, önkéntelenül kérdjük: mikor jő e! az a boldog kor, amidőn nem holmi rongy - darabok, f] faery az emberiség boldoggá tété. éré irányuló törekvés válik a divat tárgyává.? Kérdjük, mikor jő el az a kor, amelyben a társadalom egy emberként törekszik a kinok kínjait, a gyötrelmek gyötrelmeit megszüntetni, a nyomorban fetrengő fájdalmait felebráti szeretetből enyhíteni ? De amikor látom, hogy a szegény néposztály és a vidéki nép betegség esetén mennyire nélkülözni kénytelen a rendszeres gyógykezelést, s látom, hogy ezt a szakemberek, az orvosok nap-nap után észlelik, csodálkozva kell kérdenem, hol van járásunk orvosi kara, hogy egy szóval sem ad életjelt ryagáró!, vagy ha adott: kit terhel azért a határtalan mulasztásért a felelősség, hogy a régen kórházzal bírt Mátészalka, s a járása 47,150 lelket számláló lakossága kénytelen nélkülözni ezt a legszebb emberbaráti és olyan fontos közegészségügyi közintézményt? Hiszen remélem, hogy a nép jólétéért és boldogulásáért működő orvosi karunk, minthogy a múltban számos tantijeiét adta szociális és humánus gondolkodásának, pillanatig sem fog késni és teljes szakértelemmel reá fog világítani erre a felvetett eszmére s fel fogja hívni az illetékes körök figyelmét arra, hogy itt egy kórház megvalósítása mennyiben hivatott a közegészségügyi kérdés rendezésére. Éppen azért, mert a kérdés ez oldalának megvilágítására inkább a szakértők hivatottak, ezúttal magával a hórház céljával részletesen nem foglalkozom, hanem rámutatok arra, hogy egy kórháznak Mátészalkán leendő megvalósítása nem tartozik az utópiák közé. Az ország minden egyes adófizető polgára betegápolási pótadóként, egyenes állami adójának 5%-át fizeti, s ebből az összegből a vagyontalan betegek gyógykezelési, s kórházi ápolási dijai az állam által megtéríttetnek. Következéskép a kórházi ápolási dijak, tehát a kórházak kiadásai nem terheli annak a városnak, járásnak vagy megyének a büdzséjét, umely a kórházat megvalósította. A vagyonosok ugyanis saját maguk, vagy vagyonos hozzátartozóik fizetik az ápolási dijakat, a vagyontalanoké pedig a betegápolási pótadót terheli, — melyet van, vagy nincs kórház, — fizetnünk kell. Ezt előre bocsátottam azért, hogy felvilágosítsam azokat a képviselőtestületi tagokat, akik igen nagy előszeretettel hivatkoznak minden közérdekű dolog megvalósulása elleni argumentációjukban a pótadó emelkedésére. Szolgáljon megnyugtatásukra, hogy a kórház magvalósítása a községi póíadó emelkedését nem okozza, a felállítására fordítandó hozzájáruláson kívül. A 225 ágygyal berendezett Ungvár városi közkórházban *) az i 908 évben 78336 ápolási napon 2800; 1909 évben 74338 napon 2898; 1910 évben pedig 70054 ápolási napon 2890 beteg'nyert rendszeres gyógykezelést négy orvos által. Volt a kórhá- nál 1 gondnok, 1 eilenőr, 1 Írnok, 1 dijnok, 3 lelkész, 3 kántor, 15 irgalmasnővér és 8 világi ápoló, 1 gépész 14 egyéb alkalmazott. A kórház összes kiadásai kitettek egy elhunyt főorvos özvegyének nyugdijjárandóságával, valamint a gyógyszerek, személyi és dologi kia- adásokkal együtt 1908 évben 136,929 koronát, 1909 évben 136,586 koronát és 1910 évben pedig 129,507 koronát. Tehát egy beteg egy napi ápolási dija 1 kor. 86 fillér — 1 kor 95 fillért tett ki. Átl agosan esett tiszti és személyzeti fizetésekre egy ápolási napra 42-96 fillér, nyugdíjra 1 fillér, hetes ruházatára 0-2O fillér, irodai szerekre 1-20 fillér, az alkalmazottak és betegek élelmezésére 77 fillér, gyógy- és kötszerekre 17 fillér, felszerelési dolgok pótlására 13-22 fillér, szalmára és faedényekre 079 fillér, gondnoki, ellenőri, tü- zelőanyagjárandóság- és a tűzifára 19-44 fillér, mosáshoz szükséges anyagokra 1 -02 fillér, világításra 3-13 fillér, és vízfogyasztásra 0-21 fillér, épületek karbantartására és biztosítására 7-92 fillér,- vegyes kiadásokra 7 26 filiél és egy 32000 koronás kölcsön amortisációjara 2-20 fillér. Ezekre tekintettel ha figyelembe vesszük, hogy a Csizmadia Kálmán községi főbíró által építtetett 7 üzlethelyiséget, 20 szobát, 5 előszobát, Az itt felhasznált adatokat egyik rokonomtól, az említett kórház gondnokától szereztem be s fáradságos munkájáért ez utón is le kell rónom hátas koszönetemet — Puskás. 5 pincehelyiséget, 1 lépcsőházat és egy nagy kapubejárót magában foglaló emeletes ház 70000 koronába került, és egy ily épület, ha az üzlethelyiség és kapubejárók megfelelő beosztást nyernek, minimálisan is 65—70 ágy elhelyezésére, valamint egy felvételi terem céljára teljesen alkalmasnak mutatkozik, s az emeleti helyiségek vaia- . mint a pince helyiség a személyzet lakosztályának, konyhának, raktárhelyiségnek, mütőszobának felelnének meg és annak dacára nem igényelnék a 90000 koronát teljesen, miután az üzlethelyiség- gek építése a többi építési költségekkel szemben sokkal drágábbak: egy 65 ágyas kórház és melléképületeinek felépítése 60000 koronát, felszerelése pedig makszimálisan 30000 koronái igényelne Vagyis a 65 — 70 ággyal berendezed kórház elállítása és berendezése maximum 90000 koronába kerülne. Egy 65—75 ággyal berendezett kórház ösz- szes teendőinek ellátására véleményem szerint elegendő egy 3000 és egy 2000 korona fizetésű főorvos és orvos egy 1200 kor.-ás gyakornok egy 2000 korona fizetésű gondnok és egy 3 korona fizetésű napdijas. Nemkülönben szükséges 6 ápolónő, akik élelmezéssel együtt fejenként 714 koronát, 1 irodaszolga, aki élelmezés és ruházattal együtt 700 koronát, 1 szakácsnő, 2 mosó- és takarítónő, akik fejenként élelmezéssel együtt 640 koronát igényelhetnének. A személyi kiadások tehát élelmezés és ruházattal együtt 16009 kort. igényelnének évenként. Tekintve pedig, hogy egy 65—70 ágygyal berendezett kórházban a fentiek szerint 22400 ápolási napot (az ágyak számának 365-tel való szorzata) vagyis 24637 napra tekintettel, mint tényleg előállhatót feltétlen számításba kell venni, a fentebb elsorolt százalékszerü számítással, a dologi kiadások a következő összeget igényelnének: Irodaszerek és nyomtatványok 270 koronát; a betegek élelmezése napi 50 fillérjével 11200 koronát, gyógy és kötszerek 3800 koronát, a fel- szerelési tárgyak pótlása 2980 koronát, fogyasztási cikkek 180 koronát, fütő-anyagok 4350 koronát, mosáshoz szükséges anyagok 230 koronát, a világítás 700 koronát; a vízfogyasztás 50 koronát ; az épületek karbantartása és biztosítása 1000 koronát; és a vegyes kiadások beleértve 2200 koronát, tehát együtt 26960 koronát. Ennélfogva egy 65—70 ágygyal biró kórház évi összes személyi és dologi kiadását az első kezdő években makszimálisan 44,166 koronára tehetjük, mely összeggel szemben, — ha egy ápolási napot 2 koronára veszünk — bevétel gyanánt 44800 korona mutatkozik, a felesleget képező 1640 korona egy 36—37000 koronás kölcsön annuitását fedezi. Tehát 90000 koronás építési és felszerelési költségből kölcsön utján 36—37000 koronát lehet fedezni. Fedezetlennek mutatkozik Ja fentiek szerint 53500 korona, mely összegből ha a járás 47159 lélekszáma utáni adakozást fejenként 50 fillérrel veszünk számításba, úgy azonban, hogy a vagyonosabb közönség erre a mindenesetre fontos emberbaráti célra vagyonához megfelelő mérvben járni hozzá, a társadalom hozzájárulását 23508 koronában lehetne remélni s igy a még mindég fedezetlen 30000 koronát 2/3-ad részben a járás lakossága által évenként viselendő másfélmilliónyi adóteher ellenében az államkincstár, Va-ad részben pedig a vármegye közönsége és a járás községei mint politikai testületek vállalhatnák magukra. A 2 koronás ápolási dij minimálisnak vehető, mert hiszen a kórházak zömében a napi ápolási dijak a 2 koronát felülhaladják. Számításon kívül hagytam a kórháznak megtelek) földterület értékét, minthogy Mátészalka község, tekintve a gazdasági előnyt, az ópályi-ut nyugati oldalán levő és ezen célra alkalmasnak látszó földterületét, vagy más mely földterületet díjtalanul bocsáthatná a kórház céljára. A fenti számítások teljesen reálisak. Főleg ha tekintetbe vesszük néhány földbirtokos és a pénzintézetek, beleértve természetesen a községi hitelszövetkezeteket, valamint a mun- kásbiztositópénztár áldozatkészségéi, továbbá a járás területén működő lelkészek és tanítók buzgó közreműködését. Talán az sincsen kizárva, hogy az erkölcsi területek és a járás hölgyei is kivennék részüket e szent cél előmozdításának fáradalmaiból. így nem túlfeszített fantázia szüleménye az se, hogy a társadalomtól is legalább 23—24000 koronát remélhetünk.
