Mátészalka, 1911 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1911-12-08 / 49. szám
2. oldal. mateszalka 49. (140 ) szám Egyház és törvény. Mióta X. Pius ül Szent Péter székén egymást érik a Vatikánban a harcias és feltűnő határozatok, melyek egytől-egyik rejtelmesek a profán világ előtt. Rejtelmesek különösen abban a tekintetben, hogy inikép fogja tudni végrehajtani őket a Kúria ? Itt van például a legújabb motu proprio, amely szerint egyházi átokkal sújtja a pápa mindazon világi törvényhozókat, hatóságokat és mágnásokat, akik az egyházi hatóság beleegyezése nélkül papi emberi világi bíróság elé állítanak. Akár büntető, akár polgári perben. Egy klasszikus példa: a pap nem fizeti a szabóját s ez a törvény erejével kívánja érvényesíteni követelést. Ha vallását tartja s ki akarja kerülni lelki életének katasztrófáját, a legsúlyosabb büntetését, az egyházból való kiátkozást : ki kell kérnie az egyházi hatóság engedelmét arra, hogy fizetési meghagyást küldethessen a rossz kundsaftnak. Tegyük fel, minthogy fel is tehetjük, hogy az egyházi hatóság, mely a laikus előtt egészen ismeretlen dogmák szerint vélekedik, nem adja meg a hozzájárulását. Ebben , az esetben a szabó, azért, mert jó katholikus, elveszti a pénzét, amelyért megdolgozott, s amelynek jeh ntékeny hányadát készpénzben előlegezte. Lehel, hogy — amint hire jön — ez a motu proprio, egy középkori pápai dekrétum felújítása. De a történelem kimutatása, hogv ezt a katolikus királyok s országok soha nem respektálták. Mátyás király például szó nélkül börtönbe vettette Vitéz János esztergomi érseket. Számtalan királyt és hadvezért tudunk, akik papot, főpapot törvény elé állítottak s törvényesen, nem egyszer törvénytelenül is megrendszabályoztak. Annál kevesebb egyházi átokról tud a történelem, melyek ilyesmi miatt sújtottak volna katolikus fejedelmeket. Világi hatalmuk teljében a pápák ritkábban erkölcstelen üzelmek s egyház ellen való vétkek miatt, gyakrabban politikából átkozták ki az ország nagyjait. Holott e szóban forgó motu proprio több százmillió katholikusra vonatkozik. A magyar katolikus egyház azonban bölcs szokásához híven nem eszi meg olyan forrón a kását, ahogy azt a Vatikánban főzik. Glattfelder Gyula csar.ádi püspök és Leopold a kalocsi szentszék jegyzője már kijelentették, hogy e legújabb pápai elhatározásnak csak elvi jelentősége van s egyetlen gyakorlati célja az, hogy csekélyesebb vallási meggyőződésű emberek ne citálhassák minden csip-csup ügyben törvény elé a papot. Ilyen esetek csak Olaszországban fordulnak elő gyakrabban, természetesen a büntetőjog keretébe tartozó esetekben. Nálunk felette ritkák a büntető bíróság elé érett papi botrányok, a pápa legkevésbbé Magyar- országra gondolhatott, mikor ezt a rendelkezést kiadta. Hát ez igazs Amint, hogy nem is lehet másképpen. Mégis tűrhetetlennek látszik manapság az ilyen vatikáni diktálás, ha az csak elvi jelentőségű is. Az egyház amúgy . is kirívó államot alkot a modern államban s a gondolat, hogy van egy érvényben levő pápai dekrétum, mely az egyház előjogait az állam összes polgári és büntető tör- J vényei fölé helyezi, sőt azokat mellőzi, csak bántó lehet a legjobb kathólikusra is. Az éppenséggel nem lehetetlen, hogy a tőzsdén, a pénzvilágban, az üJeti életben, ahol nagy szerepet játszanak az egyházi javak,-az elvi jelentősége dacára is felette határozottan be.szélő motu proprió olyan visszahatást fog kelteni, mely éppen az egyház gazdaságára lesz kellemetlen. Mert kinek, katolikus embernek lesz kedve üzletet kötni pappal, ha nyereség és haszon helyett a kiát- kozásra van kilátása? 4-1 I R E K. V® Ä divat. Sok ismert és számtalan ismeretlen betegség működik közre, hogy egészséges társadalmi vi- szonjok ki ne alakulhassanak. Az ilyen betegségek egyik legveszedelmesebb és legkártékonyabbja a divat, amely uralja ma már a társadalom minden rétegét s kiszámíthatatlan károkat okoz a társadalmi osztályok összességében. A divat tönkre teszi számtalan család boldogságát, megélhetését, belegázol könyörtelenül a becsületbe, s számos hasznos munkára hivatott egyént juttat a börtönbe, a megvetésbe és gyalázatba. Fut utánna mindenki, gazdag és szegény egyaránt, s erején félüli költekezéssel óhajt áldozni szeszélyes oltárán, mitsein törődve azzal, hogy a szenvedély kielégítése után marad-e egyáltalán valami, amivel az élet fentartható legyen. A gyomor nagy zsarnok, de hatalma még se közelíti a divat zsarnoki hatalmát, mert az emberbe nagyon nagy adag van a majomi ős- természetből és az ember ezen tulajdonságát nagyszerűen kihasználja a hiúság ördöge. Egyik- másik ember, férfi és nő egyaránt, mert koponyájában minél kevesebb van abból az anyagból, amit észnek nevezünk s az a kevés is jobb munkára képtelen, a feltűnési vágytól sarkalva, olt akar érvényesülni ahol tud, ahol adott körülményeinél fogva arra módja van. Felboglározva magát az őrület fantáziája szerint minden furcsasággal, de úgy, hogy ruhadarabjaitól a célszerűség és az észszerüség esik legtávolabb, fő szempont csak a feltűnés. Közmondás aztán, hogy egy bolond százat csinál. A léha feltűnési vágytól sarkalt egyén társakra, követőkre talál és megszületik a divat. Legyen bármilyen abszurd valamely ruházkodás, ha azt nehányan viselik, egyetemes divat- ; tá válik az, s társaságbeli ember, férfi és nő egyaránt menten elfogadja, nem mintha azt helyesnek tartaná, hanem csak azért, nehogy maradi- ságáért megszólják, lenézzék. A ruha tisztesség s mindenkit úgy ítélnek meg napjainkban, amint ruházkodik. A józan ész logikája szerint ez ugyan azt jelenti, hogy a kinek sáros, piszkos és rongyos a ruhája, az csak a saját egyéniségét tükrözi vissza azon. De a társadalom matt szemüvegén ezen kijelentésben valami egyebet látunk, azt nevezetesen, hogy csak azok a kor színvonalán álló egyének, akik a divattal versenyt nyargalni képesek. Tehát nem a jó, a tiszta ruházkodás, hanem a divatos állapit meg tisztességet; innen van az, hogy bár egy gárdista uniformisban elkövethető köpeniki eset kacagást szerez az egész világon, nem veszi észre senki, hogy amikor kacag, saját magán is kacag egyet. Egy jó nevelésű férfi, egy modern hölgy el sem képzelhető ma anélkül, hogy divatosan ne öltözködjék, tehát hogy tetszetősen ne volna becsomagolva. Pedig az ha valaha igen, most veszedelmes nehéz dolog, mivel a villamosság korában a divat is oly gyors változásoknak van alá vetve, hogy számtalan esetben el sem készül valamely divat cikk, már újabbal van boldogítva a világ. Divat változásnak van alávetve a cipőtalp- szegzéstől a kalap tetejéig minden ruhadarab. Sőt az emberek gondolkodása,, beszédmodora, minden, minden. A csodálatos csak az a következetesség, hogy valamint a ruha divat minden fordulata nélkülözi mindég és teljesen az észszerüséget, hasonlóan az emberi gondolkodás és beszédmodor sem váltakozik úgy, hogy az társadalmi szempontból valamennyire is kívánatos volna. Nézzük meg ugyanis azokat a divat-árukat és divathölgyeket, akik abban találják minden gyönyörűségüket, hogy másokat utánoznak, váljon nem igyekeznek e beszédmodorához alkalmazni. Úgy de a beszédmodor ha nem természetes, iszonyúan fals hangokban jut kifejezésre s az utánozott hang annyi gikszert teremt, hogy az valóban nevetségessé teszi a kiejtőjét. DARWIN TANA. Irta : Koller István. (3.) Azok közül, akik a származástan ellen küzdenek sokan azt állítják, hogy mindenhol degene- tálás, visszafejlődés látható, de sehol haladás. Rámutatnak a régi egyplomiak s babyloniak nagy kultúrájára, a görög művészetre, a mai kor nyomorult szociális helyzetére s azt vallják, izom, erő, munkabírás és boldogság folyton fogy. Bettex sok müvet irt az evolúció (= fejlődés) ellen. Ám szerény véleményünk szerint fejlődés s haladás van mindenhol. Erköicsi felfogásunk is fejlettebb. A humanizmus teljesen újkori fogalom, sőt az állatvédelemre is kiterjed. A művészetek is tökéletesebbek. A modern kor lelke s eszméi mások. A technika csudáiról s az azok szülte kényelemről nem is szólok. Az érzékek is finomultak. A boldogság pedig más fogalom, mint a műveltség. Ez honolhat olt is, hol kultúra nincs, ámbár a kultúra a természettudományi haladás a kényelmet és bol- dogságot is előmozdítja. Láttuk tehát*, a fajkeletkezés törvényeit. Az ember keletkezése is a fejlődésfolyamat eredménye. Szellemi tehetségének csirája megvannak már az állatban. A morális érzelmek, a kedély, az ész és minden nemesebb lelki nyilvánulás csirái. A vadak lelki állapotának és az állatok lelkének tanulmányozása mutatja, hogy a lelki tehetségek csak fokban különböznek a legvadabb ember s az által viszont a kulturember és a vadember között. Hogy e tényállás az önálló lélek felvételével hogyan egyeztethető össze, arról később legyen szó. Az erkölcsi érzelem is viszonylagos a mi nálunk erkölcstelen, az egyes vadaknál pl. kötelező erkölcsös dolog. A vadember nyugodtan agyonüti öreg apját. A morál, lelkiismeret, kötelességérzet stb. a társulás, gyüttlét jelensége. Ezzel azonban korántsem akarjuk eltagadni az erkölcsi értékek — az absolut jó — létezését s ugyancsnak a nemesebb indokait az absolut erkölcs léteiét, amely nem haszonági elvből áll, hanem a jó követésében akkor is, ha felette minden egyéb tönkre megy. Müvét .csakhamar különféle nyelvekre fordították le. Németországban Jaecket. Vogt, Büchner, Preyer, Gegenhauer; Angolországban : Huxlei, Lubbock, Romanes; hazánkban Margó Tivadar, Depsy László és György Aladár érdeme a darwinizmus elterjedése. Leglelkesebb azonban Haeckel Ernő (szül. 18341 febr. 16. Potsdamban; 1862 óta Jenában tanár 1908-ig.) jénai egyetemi tanár. Törekvése különösen oda irányult, hogy az egyes állattörzsek és fajok eredetét részletesen mutassa ki. Szerinte az élettelen anyagból ősnemzés utján keletkezett csupasz fehérnyenemü sejtplazmából álló numerák után létesültek: amőbák, moreádák (egynemű sejtvagy sejtcsomóból áiló lények, blasteádák, tűrhet- i láriák (örvénykék). Ezekből indul ki a férgek törzse, amely az ősgerinchurosokhoz vezet. Ez közös őse a köpenyegeseknek (I. elől, ascidia) és a gerinces állatoknak. Hozzájuk csatlakoztak a körszáju- ak, őshalak, zománchalak és kétlégzésüek (L elől.) Az utóbbiaknál az uszóhólag tüdőkké alakult, után- nuk következtek a hüllők, csúszómászók, gyikok. Ezek vezetnek az emlővel biró hüllőkhöz (seuromarn- malia) és az ösemlősökhöz. Ilyen a csőrösemlős, amely egyúttal középfaj emlős s madár között. A madarak ága a gyíkokkal is áll kapcsolatban. Az archeopterixnek, amelyet Solingenben (Bajor o.) találtak, a gyíkokéhoz hasonló hosszú farka van. Az öseinlősökbő! lettek erszényesek, végre félmajmok, majmok, emberi majmok (orángután), beszélni képtelen majomember és >z ősember. így fogja fel Haeckel az állatok törzsfáját. Korunkban a darwinizmusról elkeseredett vita folyt nemrég és folyik most is. A származástanról t. i., hogy az állat és növényfajok egymásból származás utján keletkeztek, ugyan minden számottevő természetbúvár megvan győződve, de már nem egyformák a vélemények arról, hogy hogyan történik a származás? Sokan Darwin kiválástanát kereken tagadják vagy ehhez még más faktorokat is csatoltak. A már említett Reduka, a származást természetfeletti erők mellett véli csak lehetségesnek. Kassovitz mondja, hogy a létért folyó harc nem teremthet uj formát, csak a már meglévők közül válogathatja ki a megfelelőket. Nem magyarázza meg az uj formák eredetét, csak a nem helyesek kiirtását. Goebel is igy nyilatkozik. Plate, aki Haeckel utódja a jénai egyetemen, ismét azt fejtegeti, hogy a darwinizmus bizony ma sem elavult álláspont, mert pl. a mimikry (= az ismerteti szin- és alakytánzás,) csak vele magyarázható meg. E sokféle álláspont közül mi talán a következőt vallhatjuk; Darwin természeti kiválástana tényleg nem magyarázhatja meg kielégítően a fajok eredetét, de ez arra még nem ok, hogy a származástan ellen a fajállandóság tana és a dogmák érdekében küzd- jünk, hisz láttuk a származás igazát. Különösen a következőkre hiába keresünk feleletet Darwin tanaiban: 1. Hogyan keletkeztek a kiválogatás alkalmával már meg volt alkalmas fegyverek és szervek ? 2. Hogyan keletkeztek a folyó harc alatt szerzett fegyverek ? 3. Hogyan volt lehetséges az alkalmazkodás és az alakutánzás? Teljesen megáll — mint említettük — a származástan, amelyet a bonctan, őslénytan, embryo- logia eléggé bizonyít.
