Mátészalka, 1911 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1911-11-17 / 46. szám
Mátészalka, 1911. Hl. évf. 46. (137.) szám. november hó 17. TÁRSADALMI HETILAP. MEGJELENIK MINDEN KENTEKEN. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: i,ész évre — — — — — — — 8 korona, félévre — — — — — — — 4 korona. Negyedévre — — — — — — — 2 korona. Tanítóknak és községi közegeknek egész évre 5 korona. ----• Egy szám ára 20 fillér. —•-------H“------------------------------------------------- -------Fe lelős szerkesztő : Dr. VIZSOLYI MANÓ. SZERKESZTŐSÉfl ÉS KIADÓHIVATAL: WEISZ ANTAL nyomdája (Vasút-utca). A hirdetési dijak előre fizetendők. Iparfejlesztés. Abban a küzdelemben, amelyet az ipari élet az érvényesülésért napjainkig kifejtett, Magyarország iparos társadalma igen hátsó helyre szorult. A magyaripar nemhogy külföldi piacokat lett volna képes szerezni, ellenkezőleg a napról-napra emelkedő mennyiségben beözönlő ipari termékek miatt a sorvadás azon stádiumába jutott, hogy az állapotok ilyen, vagy ehez hasonló további fennmaradása mellett rövid néhány év alatt odajutunk, hogy a valójában meg sem született magyar iparról, mint néhai s véleszületett gyengeségben kimultról emlékezünk meg. Ipari életünk ezen szomorú stádiumának sok mindenben lehet az előidézőjét feltalálnunk, nagyban hozzájárult az állapotok előidézéséhez a politika is, amiről azonban e .«p hasábjain értekezni jogom nem lévén, e nem politikai, tehát társadalmi és gazdasági okok ismertetése által mutatok reá iparunk letagadh .tatlan betegségére. Magyarországon az ipar megteremtésére eddig leginkább azok válalkoztak, akik megfelelő töke hiányában nagyobb birtok szerzésére és e réven a földesúri könnyebb megélhetésre képtelenek voliak s kikben a vállalkozási kedv elég magas volt ahoz, hogy megfelelő töke hiányában, odavessék csekélyebb tőkéjüket is, hogy azzal nyerjék el azt, amit a külföldi hatalmas töke kétségtelenül biztosit. A kis és elégtelen tökéből létesített gyártelepek aztán primitívebb, tökéletlenebb felszereléssel bírtak s igy nem voltak azon helyzetben, hogy tökéletes termékeket állítsanak elő. Minélfogva vélük a fogyasztóközönség megelégedve nem volt. Nem volt megelégedve leginkább azért sem, mert ezen tökéletlenebb, gyöngébb minőségű ipartermék olcsóbb sem volt a tökéletesebb külföldinél. A külföldi gyártelepek ugyanis leginkább hatalmas tőkével alakíttatván, hitel igénybevételére s igy a tőke magas kamatának fizetésére kényszevülve nem voltak, az árak megállapításánál csak a tisztességes polgári haszon biztosítását kelten szem előtt tartani, sőt mert tökéi. ..te- sebb felszerelés mellett ugyanazon üzemi költséggel nagyobb termelést biztosihattak, kevesebb haszonnal is beérhették, lévén általános elv az, hogy jobb a sürü korona, mint a ritka forint. A mi gyáraink alapítóinak pedig csekély tőkéjüket igen gyakran hitellel kellett pótolni, s az üzemi forgó tökét mindenesetre hitelből kellett megteremteni, az árakat kénytelenek voltak úgy megállapítani, hogy azok a hitel kamatait is fedezhessék. Ezen közgazdasági hátrányunkhoz hozzá járult aztán az is, hogy a magyar ember hazájában lealázónak tekinti a gyári munkát, s inkább külföldre vándorol, s ott ' tölti gyári munka között napjait, mintsem itthon munkájával a nemzeti gyarapodást előmozdítani igyekeznék. Magyarországon hatalmas bányatelepek vannak, a telepek közelében mezőgazdaság céljaira alkalmatlan, s egyébre értéktelen területek kínálkoznak gyártelepek alakítására, mezőgazdaságunk terményeinek feldolgozása révén százezrek biztos kenyérkeresetre tehetnének szert, s azt kell szomorúan tapasztalnunk, hogy nyersterményeink külföldön találnak feldolgozást, s mi, akik magunk termelünk mindent, ezer milliókat fizetünk munkadij és polgári haszon címen annak a külföldnek, amelyik maga határozza meg nyersterményeinek árát. Voltak sőt vannak ma is, iparvédö egyesületeink, ezek azonban sajnos annyira erőtlenek, üdvös munka és hatásos iparvédetem kifejtésére annyira képtelenek, hogy például az úgy nevezett tulipán-egylet legvirágzóbb napjaiban is, rövid fél év alatt 60 milliónál nagyobb értékben vándorolt be hozzánk pusztán ausztriából ipari termék. Társadalmunknak igen nagy és megDARVIN TANA. Irta: Koller István. Darvinon kívül alig volt más tudós, kit kora olyannyira félreértett volna. Az emberiség nagy része csak annyit tud Darvinról, hogy az embert a majomtól származtatta; azután pedig igy okos- kondak : hogy lehetséges ez, jelenleg miért nem lesznek a majomokból emberek? A műveltebbek, kik már tudják, hogy egy ily processzushoz évezredek szükségeltetnek ismét azt gondolják, hogy a jelenkori majmok utódaiból is idővel emberek lesznek. E vélemény, annak dacára, hogy Darvin tana a létért folyó küzdelemről direkt ellene mond, még a Darvin ellen irt u. n. tudományos elleniratokban is benfoglaltatik. Mind a két következtetés, mely szerint jelenkori majomból vagy utódaiból Darvin tana értelmében embereknek kellene válnia, téves. Az ember ugyan a majomtól származik, de nem közvetlenül, mint a felületes gondolkozók hiszik. Az embernek a majomtóli származása különben csak egy eset abból a folyamatból, mely szerint az állatfajok egymásból fokozatos fejlődés utján, származás alapján keletkeztek a természetes kiválás törvényei szerint. Ez Darvina tana. A származást már Darvin előtt is tanították; Darvin volt azonban az, ki megmutatta: mikép volt lehetséges a származás és ezáltal a leszármazás tanát diadalra vitte. A szorosabb értelemben vett darvinizmus tehát csak a »természetes kiválás elmélete«. 1) (natural selection). A tágabb értelemben vett darvinizmus immár két részre oszlik: a.) származástanra, b.) kiválástanra. A származást Darvin előtt a többiek között már Kant, Lamarck, Oken, Qeoffroy St. Hylaire, Treviranus, állítólag Qeothe, a hires német költő is vallotta. Lamarck már a szervek használata- és nem használatának a fajkeletkezésre való befolyásáról is szól. Qoeffroy a hires Cuvier-el 1830-ban a párisi akadémiában vitázott. E vita Cuvier (ki az összehasonlító bonclan megalapítója volt és a faj állandóságát vallotta, mint korának legtöbb tudósa) győzelmével végződött, mert ebben a korban még nem támogathatták annyi ténnyel és adathalmazzal a származás valószínűségét, hanem azt inkább csak bölcseleti okoskodásokra építhették. Qoethe a »csigolyaelmélet« előhar- cosa volt; e szerint a koponyacsontok átalakult csigolyák, ami szellemes, de már elavult elmélet. Másik nevezetes müve .Goethének: »A növények metamorphosisa«. Mindez arra a gondolatra kényszerít bennünket, hogy ő is a fajátalakulás hive volt. A származást a következő tapasztalati jelenségek tanúsítják : l) Kiválás: A természetből kiválnak a fajok s nem egy felső hatalom ülteti a természetbe. Lapunk mai száma 8 oldal. 1. Az őslénytan, amely a föld mélyéből felhozott, elkövesedett, szervezeti maradványokról szól, mutatja, hogy a mélyebb földrétegekben alsóbbrangu lények maradványai lelhetők és csak később lépnek fel magasabb szervezetüek. Ez fokozatos fejlődés mellett szól. Az őslénytani szervezetek közt érdekes pl. a ló maradványai, amelyen szépen látható a végtag visszafejlődése. Az ősló elő- végtaja négy újból állt, a hátsó háromból; a középső ujjon kívül a többiek fokozatosan visszafejlődtek s csak csökevény korcs maradványai maradtak meg. 2. Az összehasonlító bonctan a szervezet alapszerkezete alapján a származás gondolatát önkéntelenül felkelti. A szervek szerkezete a rokon fajoknál hasonló. Így pl. a végtagok csontozata a gerinces állatoknál szövetben s alapban hasonló, külsőleg pedig az életműködéshez van alkalmazva. Az azonos alapot az öröklés, az életműködéshez alkalmazott formát az alkalmazkodás törvénye magyarázza. A denevérnél a végtag repüléshez van alkalmazva; a vakondé feladatának megfelelően lapátforma. A delfinnél úszáshoz alkalmaztatott. A majmok hátsó végtagjai is fogóláb, az embernél ellenben nem, de az egyenes járáshoz alkalmazva, visszafejlődtek. Az egyenes járás egyáltalában a csontszerketre átalakitólag hatott, miután a test súlya a hátsó végtagokra nehezedett. 3. Az össze hasonlító élettan s patológia (betegségek-
