Mátészalka, 1911 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1911-10-20 / 42. szám
3. Oldal. MÁTÉSZALK A 42. (í 33.) száirr tességi díjban 6805-64, bélyeg és közvetlen illeték 96177-56 K, fogyasztási és italadóban 14745 54 KKir. ügyész jelenti, hogy az elmúlt hónapban le volt tartóztatva 225, szabadult 193 egyén, letartóztatva van 33 egyén. Szökés vagy más rendkívüli eset nem fordult elő. Föállatorvos jelentése szerint az állategészségügy kedvezőbb, lépfene zár 3, veszettség 14, száj és körömfájás zár 20, sertésvész 17 községben áll fenn. Több ügy letárgyalása után elnöklő főispán az ülést 12 órakor berekesztette. 4{l R E K. „Tedd hüvelyedbe szablyádat!“ ... És előjövének éjszakának idején lámpásokkal, fáklyákkal, fegyverekkel és fustélyokkal, hogy Jézust elfogják. Egy pedig a tanítványok közül kivoná kardját és levágd a főpap szolgájának egyik fülét. Mondd Jézus: — Ttdd hüvelyedbe szablyádat, mert akik fegyvert fognak, fegyver által kell elveszniük . . . Aki keresi, megtalálja ezeket a sorokat a szentirás újszövetségi részében, amely Jézus Krisztus életéről, cselekedeteiről és haláláról szól. Úgy volt tehat, hogy a Messiásnak elég volt annyi vér, amennyi a főpap egyik szolgájának a füléből kisercent, hogy megutálja a gyilkolást, hogy megjövendölje azt, hogy akik kardot fognak a más életere, azoknak kardtól kell elveszniük. A római pápa, Krisztus földi helytartója, valószínűen ismeri a biblia újszövetségi részét, már csak hivatalból is, mert hiszen ő e résznek csalhatatlan magyarázója. Az is valószínű, hogy Őszentsegénelc eszébe jutott az Olajfák hegyének éjféli jelenete, amikor Jézusra katonák törnek es Jézus a fülmetsző tanítványát megfeddi, hogy „Tedd hüvelyed!) i szablyádat!“ . . . És most, amikor a szentatya arról értesül, hogy az olasz bandita-módon megtámadja a törököt, amikor arra készült föl, hogy szárazon és vizen a mai kor leggyilkolóbb szerszámaival öldököljön anyagi előnyökért, akkor a romai pápa, ez a galambszelidleíkü atya, ez a hófehér főpap, ez a Krisztus-helyettesítő ember föláll a pápai trónuson és tapsol az olasz rablóhadjárat elindulásának, majd letérdel és arra kéri az úristent, hogy áldását tűzze a majd török verben fürdő szuronyok hegyére, hogy szentelje meg a százak, ezrek testét szétmarcangoló golyóbisokat. Csodálatos! hiszen a szentatya bármennyire elzárkózott legyen is a világi dolgok folyásától, a technika haladásától, körülbelül tudhatja, hogy egy-egy ilyen hadikalandban egy kicsivel több vér folyik, mint amennyi kifolyt vala a főpap szolgájának egyik füléből, mint ameny- nyitől nregundorodék Jézus és megfenye- geté azokat, akik fegyvert fognak. A szentatya sejtheti, hogy az olasz királyság e hadivállalkozása ezrek, esetleg százezrek vérébe kerülhet, annyi vérbe, amennyinek árjával pirosra lehetne festeni a fehér pápai trónt, a köntöst, a Vatikánt és amennyi majd örök foltot ejt az emberiség történelmének 'lapjain. És aztán a pápa mégse emeli föl tiltakozó szavát, hogy hé, politiitusok és hadvezérek, ne gyilkoljatok, ne gyilkoltassatok, mert aki fegyvert fog, az fegyvertől vész el. A háborús hírekről szóló táviratok közt meglelhető az a római távirat, amely arról szól, hogy a pápa> lelkes hive a tri- poliszi vállalkozásnak, vagyis, hogy ő lelke mélyéből üdvözli azt a fegyveres betörést, amely Törökország rossz záru szekrényéből kilopja Tripoliszt. A kaland sok-sok ember vérébe kerülhet, de a pápa, ez a galambszelid lelkű aggastyán, ez a földön székelő Krisztus-hely nők ezzel nem törődik. Sőt megparancsolta, hogy a Vatikán hivatalos lapjában, az „Osservatore Romano“-ban erről az olasz vállalkozásról kedvezően kelUirni. Dicsérni kell az olasz fegyveres kalmárt, amely gyilkoló szerszámokkal megy üzletet csinálni. Bizonyára az első ágyulövés, amely az olasz hajókról vitt halált a török torpedókra, menyei zene volt őszentsége füleinek . . . íme kitör X., Piusból az olasz Sarto József, a kalmár, kitört a pap, amely a mohamedánok vértengerében sem tudja meglátni azt a vércsöppet, amitől a Krisztus a főpap szolgája egyik fülének a lenyisszantásakor megundorodott. N-a. ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁSI F. hó l.-ével uj előfizetési negyedévet nyitottunk és kérjük t. előfizetőinket, hogy az előfizetési dijakat mielőbb beküldeni szíveskedjenek, nehogy a lap pontos megküldése fennakadjon. A KIADÓHIVATAL. r — Az alispán őszi jelentése, melyet a f. lió 12-ik megyegyülés elé terjesztett — a f. óv április hó 30-tól szeptember hó 30-ig terjtedö időszakról beszámolandó — mintaképe az egyhangú sablonnak. A jelentéssel tehát igazán nem érdemes most hosszabban foglalkoznunk, különben se mond semmi jót. A közegészségügy rossz, a kivándorlás nagy, a restancia is elég szép, a jegyzőkre itt-ott rájuk jár a rúd, az utak építése húzódik. És igy tovább 1 . . . — Házasság. Krón Mór leányát, Terkát, eljegyezte Weisz Mór bpesti kereskedő. — Veress István mszalkai gazdálkodó, vármegyei bizottsági tag eljegyezte Báthy Juliskát Felsőbányán. — Az Ecsedi-láp lecsapoló és szainos- balparti ármentesitő és belvizszabályozó társulat f. hó 14-én d. e. 10 órakor a vármegyeház nagytermében közgyűlést tartott. — Vettük a következő sorokat. Válasz a »Mátészalka és Vidéke« 39. 40. és 41. számaiban választ adott a. »Beregvármegye« c. lap »Jegyzőválasztás« c. tárcacikkére. Engesnet, a ki közvetlenül érdekelt voltam az olcsvai választásnál s a kérdéses cikkekben mint »K. ur« és »idegen jelölt« szerepelek, a legutóbbi közleményben azzal gyanúsít meg a válaszok Írója, hogy én Írtam volna a kérdéses »Jegyzőválasztás« c. tárcát. Meg vagyok arról győződve, hogy a kik engem ismernek, ezt lehetetlen feltevésnek tartják; mert »öndicséretbe utazni« nem szoktam. Még is ki kell jelentenem, hogy a »Jegyzőválasz- \ tás« c. tárca Írója a «Beregvármegye« egyik fő- munkatársa Dr. Sípos Géza beregszászi ügyvéd, [ aki mint érdeklődő jelen veit az olcsvai jegyzőválasztáson. A válaszok írója az alaptalan gyana- sitgatás helyett sokkal helyesebben tette volna, ha illetékes helyen, nevezett lap szerkesztőségénél tudakozódik a tárca Írója után, mert az nem titok. A minthogy — hiszem — az sem titok, hogy ki az a bizonyos »Egy járási jegyző egyleti tag«. Igaz ugyan, hogy a tárca Írója nem hajlandó nyilatkozni az »egyleti tag« ur írásaira, mert nem akar »béka—egór harcol« felidézni vagy folytatni és hát tde gustibus. . . .« Én csak annyit óhajtok megjegyezni még, hogy a mátészalkai főszolgabíró ur képességeit és érdemeit úgy a tárcaíró, valamint én, ismerjük, egyéni qualitásai iránt a legnagyobb tisztelettel viseltetünk és személyét sérteni sem szóval, sem Írásban egyáltalán nem volt célunk. Sipos Géza dr. tárcáját sem kell olyan elfogult szemmel venni bírálat alá, mint a »járási jegyző egyleti tag« ur, mert abban az iró a főszolgabíró urnák csak egy hivatalos ténykedését telte kritika tárgyává. Gergelyi, 1911. okt. 16. Kende Miklós, okleveles jegyző. — Kitüntetések. A főispán dr. Weisz Ignác nagybányai ügyvédet Szatmárvármegye tiszteletbeli tiszti főügyészének nevezte ki. — A király megengedte, hogy Keök István m. kir honvédhuszár főhadnagynak kitűnő katonai szolgálata feletti megelégedését tolmácsolják. E két kitüntetés annyiból érdekel bennünket, hogy dr. Weisz körünkből származik, akinek városkánkban és környékén kiterjedt rokonsága van. Reök István pedig ugyancsak közülünk nőtt föl a lóhátára, itt élve le gondtalan gyermekéveit. E- gyébként őt is fűzi atvafiság Mátészalkához, a- mennyiben népszerű szolgabiránknak Dienes Dezső dr.-nak sógora. — Vásári tohaj. Ember Mihály asztalossegéd már többszőr ült a szatmári törvényszéken a vádlottak padján. Rablásért és lopásért. Ezúttal azért került oda, mivel Nagyecseden vásáron belenyúlt egy atyafi zsebébe. Tettenérlék s most egy évi és három havi fogházzal sújtotta a királyi törvényszék. — Egjemberéleíért egy éri böríöa. Megírtuk annak idején, hogy Nagydoboson bál alkalmával a legények összeszólalkozl sk s a verekedés hevében Ruszinkó Miklós egy kalapácscsal úgy fejen- ülötte ifj. Kozma Károlyt, hogy ez pár nap múlva belehalt sérülésébe. A kir. törvényszék Ruszinkót a tegnap tartott főtárgyaláson egy évi börtönnel sújtotta. — Halál rnttnka közben. Szepesi Sándor ópályii lakos a mezőn foglalatoskodott valamivel, midőn hirtelen rosszul lett és meghalt. Szivszél- hüdés ölte meg. — Debrecen—Nyírbátor — Mátészalka —Beregszász állami közút közigazgatási bejárása e hóban fog megtörténni. Amint jó forrásból értesülünk a nevezett ut-vonal az 1912. 1913. é- vekben kö-uttá lesz átalakítva s igy Mátészalka meg a kő-utat nyert községek forgalmának megkönnyítésére az uj ut nagy befolyással lesz. Ajánljuk hát az illetékes hatóságok figyelmébe ezt a bejárást, mert már itt és már most kell ügyelniük Mátészalka azon érdekére, melyeket a környékbeli falvak forgalmába való szorosabb bekapcsolása körül jogosan támaszt. Ugyancsak most kell éber figyelemmel lennünk az iránt is, hogy az egyenes vasúti ut egy nagyon tekintélyes része beleessék ebbe a községünkön is átfutó hadi útba, hogy igy annak */+ részét az állam építtesse ki és tartsa fent. —• Szerencsétlenül járt kocsis. Benedek Sándor vitkai kocsis tengeri hordás végett a mezőré igyekezett szekerével. Amint azonban az országúiról a dülőutra befordult, a szekér olyat döccent, hogy Benedek Sándor leesett róla és a kerekek alá került, még pedig oly szerencsétlenül, hogy jobb lába eltörött és több csontrepedést ] szenvedett. R' rr PÁTAKY JENO üveg- és porcé!Ián kereskedése MÁTÉSZALKÁN.7 j :Képkeretek: Ajánlja dúsan felszerelt raktárát különféle díszes függő-és dús ' asztali lámpákban. Porcelíán edények gyári árakon. ,?s* a választékban. : Épület vegezés és javítások legolcsóbb árak m ellett. : u r 0 *
