Mátészalka, 1911 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1911-10-20 / 42. szám

2. oldal.

MÁTÉSZALKA

42. (133.) szám.

zony itthagyja; a 10-ik évet még a fde sem éri meg, de egyharmada már az első születési évforduló előtt búcsút vesz ettől az áldott világtól.

Az éhhalál nem olyan, mint a gutaütés vagy mint q kolera; nem hirtelen jön, nem lehet mikroszkopikus vizsgálattal megállapítani, nem is ragadós és igy nem is veszélyezteti a gazdagok életét. Ritka eset az, hogy valaki az éhségtől leroskad az utcán. Az éhező proletár általában mégis csak eszik annyit, hogy tovább tengetheti az életét; néha meg is töltheti a gyomrát, de olyan étellel, amely egészséget, erőt nem ád, hanem csak ámítja a gyomrot. Ilyen a proletártömegek állandó éhezése, lassú sorvadása ; a sokat dolgozó, de rosszul táplálkozó munkás idő előtt megvénül és elpusztul. Nézzétek meg a hatvanesztendös munkást, a görnyedt hátú, leesett vállu, ráncos képű páriát és nézzétek meg a jól táplált’gyárost, földbirtokost, papot, bankárt, hogy járnak még ezek feszes derékkal, duzzadó vállal, viruló arccal az élet gyönyörűségei után, hacsak már korábban meg nem mérgezte őket a túlságos sok gyönyörűség! A proletárok nagy része lassú éhhalállal pusztul el rendes időkben is, még inkább igy van ez mostanában, az évek óta tartó és egyre növekedő drágaság dején.

Nem magyar különlegesség ez az állapot. Érzi a drágaságot, súlyosan érzi egész Európa munkássága. De talán sehol sem oly nagy a drágaság-okozta nyomorúság, mint minálunk, mert a munkabér innen nyugatra sehol sem olyan alacsony, mint nálunk. Ha a drágaság miatt csak a »tulcsigázott* igényekről kellene lemondani, az még — legalább átmenetileg — nem volna nagy veszedelem, jóllehet, hogy a murrkás nem barom, aki csak az abrakért és alomért dolgozik,|hanem »isten képmása* {vagy nem az!?), akinek némi szerény élvezetekre is joga van. Ismételjük azonban, ha csak másodrendű szükségletek korlátozásáról volna szó, akkor még csak •elviselhetnők valahogy a drágaságot; ámde a munkás az ö legelsörendü szükHol vagy, mutat arra. Mikor megyek jobbra, Hozzád, kanyarodna,

A hol nincs is senki,

Ott is feléd leng ki. Szegény kis iránytű,

Csak szived iránt hű.

Szeret vagy nem szeret Lenne üres keret,

Mutatná az utat,

Merre lehet Nyugat, Mutatná ha lehet,

Merre lehet Kelet S mutatná meg, ha áll. Merre jön a Halál.

Nem kell már a szivem Nem szolgál már híven, Eldobom a porba Tövises bokorba,

Meglelik az utcán Egy két ember megszán S mondogatják sorba, itt fekszik a porba Egy kis törött játék, Szegény most is jár még.

Levél egy Hölgyhöz, aki messze ment.

Én írnék neki hosszú levelet És teleirndm karcsú kis betűkkel

ségleteiről — a rendes lakásról, táplálékról és ruházatról — kénytelen lemondani a drágaság miatt. És ez annál vérlázitóbb, mert ugyanakkor az élelmiszerdrágitók kincseket gyűjtenek a munkásság megnyo- moritása révén.

Ezek a tények rendkívül izgatók. De ha a lassú éhhalálra ítélt tömeg vagy annak egyik-másik tagja, végső elkeseredésében, deliriumos haragjában a népnyo- morgatók ellen talál fordulni: azt vájjon mi okoztuk-e, akik a tényeket megmutatjuk és bíráljuk, vagy azok-e, akik a tényeket okozták? . . .

Kik okozták? Vádoljuk elsősorban a magyar agráriusokat, akik diadalra vitték a népkoplaltatást, vámpolitikáját és most aranyba fürödnek, mig a nép a jóllakásról álmodni is alig mer. Ne vádoljuk általában az egész kapitális rendszert, amelynek ez a mai világdrágaság édes gyermeke. Kövér földek millió holdjai meddőségre vannak ítélve, dús hegyi lejtők és rónaságok végtelenségein kárba vész a zamatos fü, hogy ne legyen elég gabona és elég marha és meg lehessen nyúzni a fogyasztókat. Tiz- annyi ember bőségen úszhatna, ha mesterségesen meg nem akadályozzák a termelést. Magyarország urai pedig még még külön is remekelnek: terem itt elég élelmiszer, de ők olyan -politikát csináltak, hogy a kenyér és a hús az idegenbe vándorol és a munkás, ha jól akar lakni, kénytelen kivándorolni a kenyér után.

A kiuzsorázott munkásság forradalmi kedvben van. De forradalommal meg lehet- e szüntetni a drágaságot? Ha igen, akkor ugyanazzal a forradalommal a drágaság eredő okát, a kapitalista rendszert is meg lehet buktatni. Erre a forradalomra, ha megérettek rá a viszonyok, bizonyára kész minden szociáldemokrata; bár ott még nem lartunk. így hát csak a drágaság enyhítésére szolgáló helyi intézkedésekről lehet szó. Ezeket követelnünk kell a legnagyobb nyomatékkal.

N-a.

És mellékelném árva telkemet És szürkülnöm öt cukros hegyit tűkkel És szúrnám, szúrnám, mig szivén találom,

Mig rászállna mély hipnotikus álom És alva, alva igy beszélne tán :

„Ki útnak indul a szive után,

Az útra jegyét váltsa meg korán,

Mert rossz lumoolni a bánat borán,

Mert itt is, ott is száll a pillanat,

Az idő fut, a vonat elszalad

És nem marad más, mint egy életrontó,

Fehérre mázolt szigorú sorompó.1'

. . . O alva, alva igy beszélne tán . . .

Én visszateszem vérző ceruzám S nem bánom, ha megharagszik is most rám. Elküldöm neki. El én. Express. Postán.

Néhány szomorú szó.

. . . Fogadd e fájó, fáradt sorokat,

Mint messzi zsebkendőnek libbenését.

Egy fiúé — Jaj, gondolt rád sokat! —

És neveden eltörte kis zsebkését,

És azalatt, mig a pengét kereste,

Nem vette észre, hogy leszdlt az este S a föld, s a tölgy s a fű mind oly sötét lett, Hogy az erdőbe mindig beljebb tévedt És igy lett, hogy mig egy nevet bevésett:

Te tölled elkésett.

2>on ){árlosz.

— Szatmárvármegye törvényhatósági bizottsága f. hó 12-én tartott rendes évi őszi közgyűlésének főbb napirendi pontozatuit már múlt számunkban ismertettük. Jelen alkalommal tehát — bár itt részletesebb referádát óhajtunk nyújtani — igen kevés mondani valónk van.

A közgyűlésen Csaba Adorján főispán elnökölt, a ki elnöki megnyitójában a Szatmármegyei Qazdasági Egylet Szatmárott rendezett kiállításának közgazdasági és kulturális jelenségeit méltatta.

Az 1912. évi költségvetést elfogadták. Ünnepélyes keretben nyújtotta át Illés Olivér árvaszéki elnöknek a főispán a király által adományozott Ferenc József-rend lovagkeresztjét.

Majd a választásokra került a sor, mely a vármegyei függetlenségi párt győzelmével végződött.

Éhez a jelenséghez nekünk végeredményében semmi közünk, mert a »Mátészalka* nem politikai lap. Ha tehát lapunkhoz igen közel álló egyének, sőt szerkesztőségünk némely tagja politikai érzületükben függetlenségi is, a kérdéses jelenséget lapunkban még sem méltathatjuk. De igenis feljegyezhetjük a függetlenségi párt győzelmének társadalmi tanulságait, amelyek azt dokumentálják előttünk, hogy a vármegyeházán a személyi szempontok, a komámuram, uram-bátyám és sógorság dominálnak, amelyek gyönyörűen háttérbe tudjak szorítani a különböző pártnézeteket.

A verseci átiratoknál (obstrukció, katonai javaslatok, választójog) a függetlenségi párt vereséget szenvedett. Vereséget szenvedett a fővárosnak a sajtójogi revízió tárgyábani irattárba tétetett átiratánál is (érdekes, hogy erről a napirendi pontról milyen egyértelmüleg hallgatnak az összes nagykárolyi lapok a vmegyei közgyűléséről irt tudósításai), mert itt csak az elvekről és csak országos érdekekről volt szó; de a választásoknál győzött a 48, mert iit már a vejem, fiam, apám, nagyapám, unokám, bátyám, sógorom, testvérem, komám képezte a kérdés tárgyát.

Így néz ki a vármegyei szervezet az Urnák huszadfk századában ! Éljen ! 1

— Szatmármegye közigazgatasi bizottsága f. hó 13.-án tartotta október havi rendes ülését a főispán elnöklete alatt. A bizottság tagjai közül a most folyó szüretek miatt csak kevesen jelentek meg, lévén a jó ebéd és vacsora utáni borocskákról szó és lévén szüret csak egyszer, de közigazgatási bizottsági havi ülés tizenkétszer egy esztendőben.

A Mangu tb. főjegyző által felolvasott alis- páni jelentés szerint a személy és vagyonbiztonságot oly események, melyek rendkívüli intézkedéseket igényeltek volna, — nem zavarták meg. A kivándorlás augusztus hónappal szemben 169 folyamodóval kevesebb volt. 104 egyén kért. 92 egyén nyert útlevelet, visszavándorolt 19 egyén.

A főorvos jelentette, hogy a megye szeptember havi egészségügyi állapota kedvezőtlenebb volt az augusztusinál. A járványos helyek közül kiemeli Nagybányát, a hol a vörhenyjárvány a szigorú intézkedések dacára alig szűnik. Két ko/eragyanus eset is volt a vármegyében, (Királydaróc, Szatmár- cseke) mindkét esetre nézve azonban a bakteoroló- giai vizsgálat negativ volt.

Királyi tanfelügyelő jelenti, hogy a tanév elején, a tanítás a vármegye községeinek legnagyobb részében megindult, az iskolába be nem iratkozott tankötelesek összeirattak. Intézkedés történt a hiányos iskolai épületek rendbehozására nézve. A gazdasági iskolák a gazdasági kiállításon ezüst és bronzérmet nyertek, gazdasági termékekért és ipafi munkákért.

Miiszaki tanácsos jelentése szerint a törvény- hatóság területén átvonuló állami és törvényhatósági közutak jő karban vannak. A királyi adóhiva- loktól beérkezett adatok szerint a régi közmunka- váltságból a még kint levő 20 korona befolyt, igy az e címen fentállott követelés teljesen megszűnt. Útadóból befolyt 70.286 korona 63 fillér. Hátralék szeptember hóban 1.62459 korona útadó. A szatmári állami faipari szakiskola felülvizsgáltatott és átvétetett.

Pénzügyigazgaló előterjesztésére Avastljváros és Ráksa községek elöljárósága ellen a köztartozások hanyag behajtása miatt a bizottság a felelősséget kimondotta, bejelenti, hogy szeptember hóban egyenes adóban befoly 347149.07 K, hadmen-