Mátészalka, 1911 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1911-10-20 / 42. szám
Mátészalka, 1911. 111. évf. 42. (133.) szám. október hó 20. TÁRSADALMI HETILAP. MEGJELENIK MINDEN PÉNTEKEN. ^ ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre — — — — — — — 8 korona. Félévre — — — — — — — 4 korona. Negyedévre — — — — — — — 2 korona, itgknak és községi közegeknek egész évre 5 korona. ----■— Eßy szám ára 20 fillér. -------Fe lelős szerkesztő : Dr. VIZSOLY1 MANÓ. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: WEISZ ANTAL nyomdája (Vasút-utca). A hirdetési dijak előre fizetendők. A drágaság. Nincs drágaság — hirdeti a sajtó egy része — nincs drágaság, csak a munkások igényei túlzottak. Ha mi ezzel szemben azt hirdetjük, hogy igenis van drágaság, az illető lapok pedig nem írnak igazat: hát ezzel még nincs bebizonyítva a mi igazságunk, csak két ellentétes állítás néz egymással farkasszemet. Különben sem könnyű ám eldönteni, hogy mi drága, mi nem az. Egy lakásért hatszáz koronát kérnek : a szegény gyári munkás megrémülve szalad odébb olcsóbbat keresni. Egy lakásért hatezer koronát kérnek: a bank- igazgató ur Öméltósága mosolyogva köti meg a szerződést. Nincs drága és nincs olcsó, csak gazdag ember van, meg szegény ember. Ebből a tételből induljon ki az, aki az igazságot keresi. Állapítsuk tehát meg, mire van szüksége a munkásnak, hogy tisztességesen megélhessen és futja-e a keresete? Ha futja, akkor nincs drágaság, nincs ínség. A magyarországi munkásság táplálkozásáról nincsenek megbízható adatok. De vannak a francia és az angol munkásságéról. Nem rég dr. Ágoston Péter egy cikkében — egy angol parlamenti bizottság munkálatai alapján — kimutatja, hogy mit fogyaszt a francia és az angol munkáscsalád. Eszerint a francia munkáscsalád fogyaszt hetenkint 12—18 kilogramm kenyeret, 2-8—63 kilogramm húst, 6—10 kilogramm burgonyát, 07—12 kilogramm cukrot, 12 —1*8 kilogramm zsiradékot; az angol valamivel többet. Ha a magyar munkáscsalád úgy akarna táplálkozni, mint a francia vagy az angol, akkor a Tönt elsorolt cikkekért heti 11.80—21 '88 koronát kellene fizetni. Ha ezt győzi, akkor nincs drágaság, vagy jobban mondva, semmibe sem vesszük a drágaságot. Lássuk hát, gyözi-e? Az Országos Munkásbetegsegélyzö és Balesetbiztosító Pénztár kimutatása szerint kerek számban 2,178.375 biztosított tag közül 183.739-nek az átlagos napi kesesete 1 korona, 395.609-nek vso korona, 594.017-nek 2.50 korona; tehát a tagoknak több mint fele csak 1—2.50 koronát keres, vagyis jóval kevesebbet, mint amennyiből a fönt elsorolt élelmiszereket meg lehet szerezni. Van azután 416.431 tag, aki napi 3.50 koronát keres; ezek megvehetnék a szükséges élelmiszereket, ha egyéb szükségletük nem volna. Körülbelül csak az 5.50 koronás napi keresetnél kezdődik el annak a lehetősége, hogy a magyar munkás — egyéb szükségleteinek nagyon szűkös kielégítésén kívül — annyi élelmiszert vehessen családjának, mint a francia vagy áz angol munkás. Ámde 5.50 koronát és annál is többet — egészen 7‘50 koronáig — kereső munkás mindössze csak 3á6.852 van a biztosított tagok között; tehát a magyar munkásoknak csak mintegy 15 százaléka képes magának és családjának annyi táplálékot szerezni, mint az átlagos francia és angol munkás, mig 80 százalék kénytelen kevesebbel beérni, vagyis éhezni. Annyi bizonyos, hogy 3.50 koronás napi keresetet meg nem haladó munkások és családjaik mind éheznek, vagyis kevesebb és rosszabb táplálékot esznek, mint amennyire és amilyenre szükségük volna. Ezen az állapoton valamelyest csak az enyhít, ha egyes családtagok is részt vesznek a kereső munkában, ámde az más oldalon bosszulja meg magát. Az apró gyermekekkel »megáldott« családoknál pedig a segítésnek ez a módja is ki van zárva és az ilyeneknél az apa meg az anyja hiába vonja el a falatot a saját szájától, bizony mégis csak koplalva, csene- vészen nőnek föl az apróságok, ha ugyan fölnönek és nem hagyják itt ezt a tejjel- mézzel bővelkedő Kana^nt. A legtöbb biStrófák egy hölgyhöz. Életrajz. Nem is tudom, hogy mennyi minden voltam. Voltam aranyvasuton kis kalauz És csengettem is háromszor: beszállnit . . . BoldQg fiú, kit vágya messze húz S hencegtünk: Pestig meg se fogunk állni, Az álmainkba éjet-napot öltünk. Szaladtunk s már a kapuban kidőltünk. Voltam diák és bálban boldog táncos Volt Hölgyem is, Szerelmem is; roniáncos. Volt kis szmokingom s rajtam fényes gallér 'Rezes topánkám s tiszta vasalt ingein Sok, sok zsebem, pár csillogó fityingem Kicsiny kisasszonyok közt kis gavallér. Voltam vezér, ha jöttek a kutyák És letépték a cigány batyuját, Vagy elszakították a harisnyámat (Ha reggel lett már úgyis kaptam másat) Voltam vitéz szerelmes harcokon, Voltam piros szín női arcokon, Voltam friss viz a szomjasok kutjábá, Vollem merengő, néha élni gyáva. ... De az még sohsem történt meg velem, Hogy azt lehessen a szememre vetni, . . . „Igazán, magát nem lehet szeretni, És menjen el és nincs több kegyelem" . . . Úgy tegyenek, mint egy felvágott könyvvel Mit gazdája már rég lanyhulva olvas S hogy végleg eldobja unott közönnyel A margójára ráírja: unalmas, Száz színes lapját szétszórja a padlón, Reátapos. ... És halkan mondja: sablón / Béke. Béke járjon mi velünk, Béke . . . szelíd emlék, Sok virágunk, sok jelünk. Fába vésett sok belünk, Legyen neked emlék, Mielőtt elmennék. Béke járjon mi velünk, Béke . . . Boldog álom. Szelíd, fehér arcodat, Küzkodésed, harcodat, Többet úgy se látom I Legyen béke mi velünk. Gyönyörű virágom! Élni, élni keserű, Élni, hej, nehéz. Nincs öröm és nincs derű, Csak emlékezés: Szivem sötét udvarát, Sápadt fénnyel fúrja dt, És viraszt egymagába Egy füstös üveglámpa. * Az én halálom. Már többel éjjel nem járok soha. Mert rósz annak, ki éjjel ücsörög, A jeges eső ólma rdcsorog, Ó nem megyek, bár szivem húz oda. Kezei lefog és lábat megragaszt. Kiáltanék, de szólni nem bírok, 0 Szótlanná dermeszt kemény jégburok. Mennék tovább és egy helyben maraszt. Kötésig már, már vállat is belep, Kúszik szivemhez mindig közelebb. Lábam szaladna s tilos futnia, Remegve fázom, egy kis meleget kérek, És még jobban rám vastagszik a kéreg S akit lezár: egy halott Múmia. Száz évre rá az emberek kiásnak. Bátornak hisznek, erősnek csodásnak. 9 Pedig csak egy szegény fiú az ott, Ki éjszaka halálba utazott, Kd kedvese az ablakában sejtett, < De beljebb invitálni elfelejtett, Kit éjszaka az aszfalton hagyott, S e közben mefagyott. Csecsebecse. Nem kell már a szivem, Nem szolgál már híven, Hogyha megyek balra, Lapunk mai száma 8 oldal.
