Mátészalka, 1911 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1911-01-27 / 4. szám
IftiSMlfcl, 1911 III. évi. í. (95.) szára. jaauir tó 21 S — TÁRSADALMI HETILAP. MEGJELENIK MINDEN PÉNTEKEN. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egisi: évre — — — — — — — 8 koronaFélévre — — — — — — — 4 koronaNegyedévre — — — — — — — 2 korona. Tanítóknak és községi közegeknek egész évre 5 koron — —■ Egy »iám ára 20 fillér. ---fe lelős is.r. -'sitő: Pr. VIZSOLY' IÁN(). SZERKESZTŐSÉG ÉS KI ADÓHIVATAL: WEISZ ANTAL nyomdája (Va»út-utca). A hirdetési díjak előre fizetendők. I Ilosvay Endre. Ilosvay Endre, a mátészalkai járás évtizedeken ái; volt főszolgalrirája, kinek nevéhez városunk fejlődése és számos kulturális és jótékony intézményének szervezése és létesítése fűződik, immár nincs az élők sorában. Az az erős, vasakaratu egyéniség, mely annyiszor dacolt az élettel, a körülményekkel, melyet oly féltett szeretettel vett körül hitvese és egy nagy család számos tagja, megtört, összeomlott egy betegség alaLomos támadása alatt... A sors keze nem válogatós, minden ajtón bekopog, hogy hirdesse az ember véges voltát. Köny- nyedén, játszva végzi irgalmatlan munkáját, mintha semmise történnék. Csak a családban marad pótolhatatlan ür és az elfogulatlan krónikás teszi meg feljegyzéseit. Mátészalkának a kicsiny falusiasság- ból való kiemelkedése tulajdonképpen ott kezdődik, mikor a mátészalkai járás élére egy fiatal tetterős szolgabiró került liosvay Endre személyében. Határozott, nagyenergiájú emiber volt, ki kitűz élj a felé tör- hetetlenül ftaladt és épp azért, mint ilyen ernbe. J- - Libán, s* elle nséget is szerzett. De mérhetetlen a jóc^elekedete- inek száma. Bái’.szigo! sága Közmondásos volt és vaskézzel gfeze.; a járt^ közigazgatását, de mindentut megérezték az 5 kezének jótékony hatásait M^gán Mátészalkán tisztaság és 'ént.- linóit és az egész járás közigazgat.- sa m; nta“*endes volt. A közigazgatás mizéria ő k ezt ílatt csaknem elsimultak és ö mag o. ^ a hivatalnok mintaképe. Csak ilyen mun .ássággal lehetett olyan eredményeket elérni; mint amilyeneket elért. Ide való, ősrégi, magy tiszteletnek örvendő család sarja lévén1, e város iránt nagy szeretettel viselte Mátészalkán .-az e* ;ő jmgy emeletes ház, a városháza az Ilosvay Endre kezdeményezésére és az ö fáradozása folytán épült, amit nem volt könnyű keresztülvinni az akkori képviselő-testület kicsinyeskedése és maradisága mellett. Ilosvay Endre fáradozása folytán alakult meg a mátészalkai ipar és Kereskedelmi Bank, melynek felvirágozása is — nemcsak létesítése — első sorban az ó érdeme. Az ő alkotása a régi önkéntes tüzoltó-egyletünk is, mely a régi időkben mintaszerű volt, sok elösmerést aratott és az ő elnöklete alatt fennállott mindaddig, mig városunkból el nem költözött. De ahogy kitette a lábát városunkból, szétoszlott, mint a buborék. ügy ö maga, mint jóságos lelkületű neje minden kulturális és jótékony mozgalomban vezérszerepet játszottak. Együtt alakították meg városunkban a József főherceg tüdőbeteg szanatórium egyesülete fiókját. i De Ilosvaynak köszöni létét a .Mátészalka és Vidéke“ cimü helyi lap is, me!""* an } »ínk idején boldog emlékű Szálkái Gyula és bnu/sÁj «főai?* . lli.illfcgf atti tője — az ö támogatásával alapítottak, ßs Ilosvaynak köszöni létét egyik legfontosabb kulturális intézményünk, a helybeli polgári fiúiskola is. Gondoljuk csak ei, hogy most, mikor 6000 frtot a telefonra jó egy éve nem tudunk előteremteni, milyen küzdelmet kellett liosvay Endrének ezen a téren is folytatni, hogy a polgári iskolát a minSZAKÍTÁS. Nesztelen léptekkel jött be a szobába, hogy meglepje kedveséi. A férfi az asztalra ráborult és aludt. Munkája közben érte el az álom. írásai szanaszét hevertek körülötte, a tolla még a kezében volt, de a tinta már rég kiszáradt belőle. A leány lassan közeledett feléje és ráhajolva a férfira, kiálló hajfürtjeivel megcsiklandozta a nyakát. Halk, elfojtott nevetés követte mozdulatát, ügy hangzott ez a nevétes ebben a hideg, sötét szobában, mint a madárcsicsergés a börtön fenekén. Belekacagott a férfi fülébe és az, ijedt mozdulattal nézett föl. — Jó reggelt, édes ! Az egész arca mosolygott és vérpiros jajka csókra csucsorodott össze. A férfi megdörzsölte előbb szemét, mintha álmát akarta volna elűzni, majd magához szorítva a lány karcsú termetét, összecsókolt minden kis helyet arcán, mi a fürtök közül kikandikált. — Jaj, be hideg van itt nálad 1 Hogy tudsz igy ülve aludni ? Bizonyára egész éjjel lumpoltál valahol és most jöttél meg, — csicsergett tovább « leány. — Dehogy lumpoltam, egész éjjel dolgoztam ás igy nyomott ei az álom. — Igazat beszélsz ? — Nem hazudom, — szólt komolyan a férfi. — Hát mit firkáltál itt agész éjjel össze ? — kérdé, miközben az asztal fölé hajolt és nézte az egyenetlen sorokat. — Bah, nem értek belőle semmit se. A férfi kacagva vette ölébe a csöppséget és lezárta ajkát egy hosszú, forró csókkal. — Hát igazán szeretsz ? — Szeretlek ! — Meddig ? — Amig szivem dobog. A leány felkapta fejét és erőszakosan kibontakozott karjaiból. — Hazudsz ! — kiáltotta szinte félelmetesen. A férfi egy percig megzavarodva tekintett rá. — De édes . . . — Hazudsz! — kiáltotta most már szinte sírva a leány. Te nem szeretsz engem, neked menyasszonyod van . . . — De édes, igazán nem értelek .............Besz élj világosabban. — Igen, csaló vagy, képmutató vagy; eddig hittem szerelmedben, de most már meggyőződtem, hogy ki vagy. Mindent tudok. Tudom, hogy vőlegény vagy és azt a másikat csak pénzéért veszed el. De engem azért még mindig szeretni akarsz. A férfi ámulva hallgatta a leleplezéseket és zavarral küzködve, alig birt felelni. — De édes cicám, hisz ezért nem fog ösz- szedőlni a világ. Hisz magad mondtad, hogy csak pénzért veszem el; ezentúl is csak téged foglak szeretni, csak téged . . . A leány heves zokogásra fakadt, majd el- elcsukló hangon mondta: — Hát mégis igazat beszéltem. Pedig csak tréfából gyanúsítottalak és te elárultad magad. — De édes Istenem 1 — kiáltott most már indulatosan fel a iérfi, — hisz előbb-utóbb úgy is megmondtam volna, ó belém bolondult és felajánlotta a kezét és a pénzét. Hisz tudod édes, hogy mily nehezen küzdők azért a nyomorúságos kenyérért. Nincs más menekvés számomra. Nem bírom igy ki az életet. — Mert gyáva vagy! — Nem édes, nem vagyok gyáva, de nem vagyok elég erős, hogy megküzdjem a sorssal. Ez az egész emberiség baja. Pénzért még a boldogságunkat is föláldozzuk. Nem igaz, hogy a padlásszobában száraz kenyér mellett is van szerelem. A szerelmet csak a gazdag, gondatlan emberek élvezik. Nem a szegényembernek való az. Mi hasznom a szépségedből, a mosolyod nem terem ebédet és éhes maradok a csókod után is. — Rettenetes dolgokat beszélsz, — szólt borzadva a leány. — De igazat. Ez a világrend logikus valami. Megtanít szenvedni és lemondani ... A leány szeméből patakonként folyt a köny. — Sírj édes, sírj. Most jól esik, de majd ha kiapadnak könyeid, akkor elfogod felejteni a szép álmokat, miket együtt álmodánk . . . SirJ helyettem is, sirasd elvesztett boldogságunkat . . . Most pedig menj, menj édes, mert különben még megbánom, amit mondtam. A leány pedig csak állt ott némán, mozdulatlan. A férfi meg mintha csak magának beszélne, susogott. — A lomtárba a szerelemmel, nem nekünk való. Most a vér ugrál bennünk, de néhány év múlva, ha belefárad a bizsergésbe, elalszik, megfásul. Nincs örök szerelem. Kimerültén dűlt hátra helyére. Arca tűzben Lapunk mai száma 6 oldal.
