Mátészalka, 1911 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1911-01-27 / 4. szám
? n'dft! MÁTÉSZALKA 4. (93.) száin. dent a pótadó szemüvegén át néző ellenséges képviselő-testületén keresztül vigye s mikor már megvolt a polgári iskola, akkor is az ő áldott kezű hitvesével 6000 koronát gyűjtött Össze felszerelésekre. Mégis, bár már sok ünnepélyen voltunk je’en a polgári iskolában, csodálatosképpen az llosvay Endre érdemeit még kellően méltatni nem hallottuk. Pedig az llosvay Endre arcképének ott kellene függnie abban az iskolában, melynek ö az alkotója és mely ö nélküle nem ünnepelhetne. llosvay Endrének különben kevés elösmerés jutott életében. Ez különben a mai világban mindennapi dolog. De különösen mindennapi az olyan embernél, aki éppen egyik legnagyobb erénye: a vaserélye folytán — mert nincs fény árny nélkül —bizony (pláne az utóbbi évek alatt) sokat tévedett is. Különösen nagy tévedése volt az, hogy a politikai ellentétet — bár elismerjük, hogy ebbe részben belekényszeritették — beplántálta a községi élet talajába, aminek káros következményei nem egyszer bizony az alkotások rovására estek és a társadalmi élet terén is érezhetők voltak. Egész életén át ekszponált 67-es politikát folytatóit és mikor a koalíciós uralom bekövetkezett, nyugdíjazásáért folyamodott. A nyugdíj, ez a kegyelemkenyér volt küzdelmeinek jutalma. A letűnt nap felé pedig ki fog hajlongani? ... Úri portájáról, melynek vendégszeretetében annnyian sütkéreztek, egymás után maradtak ki a jó barátok. Pedig legjobban ők sütkéreztek hatalma fényében, melyet rájuk bőkezűen és éltetőn árasztott. MJe maradt talán meg egy par jó barátja, akik iránt utolsó napjaiban is megható figyelmességgel viseltetett, akik felemelt fejjel kisérték el utolsó útjára is. Es vannak bizonyára olyanok is, akik titokban, zárt ajtók mögött siratják. Ezek tigy gondolkoznak, hogy a halott mindenüvé ellát... égett és szemeivel befelé nézett, mintha át akarná élni az elmondottakat. Pedig talán maga sem hitte el. Hisz olyan ez a szerelem, mint egy zenemű, egy remek költemény, olyan szelíd, tiszta, mint a bölcsőben alvó csecsemő, de ha felnő, szilaj, hatalmas lesz, mint az orkán. Néma csönd állt be. A leány keble zihálása belevegyült az óra egyhangú ketyegésébe. Mindkettő hátra dőlt székében és úgy látszott mintha átadták volna. A leány végre nesztelenöl kelt föl helyéről és az ajtó felé indult. A férfi mintha nem is látta volna, behunyta szemét erősen. A másik még egyszer visszafordult. Könyesszemei könyörögve tapadva arcára, de a férfi behunyt szemeivel is látta. Pedig nem akart látni, nem akart hallani. Küzdött önmagával és szerelmével. * Az ajtó halkan felnyílt és a leány kisurrant. A férfi, kinyitotta szemeit. Mintha álomból kelt volna. Végig simította homlokát. A szoba üres volt. Ráborult a sötétség. — Vége ! — hörgé. És sirt. Kepes Lajos. ... Jó neked Posvay Endre, hogy itt hagyod ezt a gyarló emberi sokadalmat, Isten veled 1 . . . Nyugodj csendesen abban a családi kriptában, melyre mi is-ráakasztjuk az elösmerés 'nabérkoszoruját! . . . De le kell rón ia a kegyelet és a hálás elismerés adóját llosvay iránt Mátészalka községének is, melynek képviselö-testülete jegyzőkönyvben kelt, hogy megörökítse érdemeit és egyik utcaiját (legalkalmasabb volna erre a Forrás-utca, • hol ősi kúriája áll) nevéről kell elneveznie! 1 A vármegyei telefonhálózat. (!) A vármegvei telefonhálózat létesítése fe'iől pár soros hir jár ta be a nagykárolyi sajtót. A hi- recske az »illetíékes helyről« vett »értesítés«, sőt a kommüniké j ellegét viseli és szerényen húzódik meg a nagyká rolyi lapok garmondbetüs hírrovatában. Pedig — isten úgy se I — ez a dolog,, a vármegyei telefo nhálózat létesítésének dolga, cikket (sőt tán vezércikket is) érdemel és cicérós betűt. De persze, tiz olyan »nesze semmi«, mint amilyen végeredmény.ében az ittközölt hirecske, tényleg nem tarthat tó'.bbre igényt, mint a z egyszerű »megemlítés«. És csa'k örvendeni tudunk rajta, hogy a nagykárolyi Iaj°°k oly f^VÖnt.etüen látták át e mindjárt köz ien^ü sorok jele ntéktelenségét s rangban nem beesnék többre-, mint a Kiss Péter korcsmái verek/^^*A f«ntem):‘e^ k ommüniké — vagy egyébnek nevezzük ? ! ~ SZÍ> szerint igy hangzik : „Miután . varn legyei telefonhálózat jelenleg a nagy költség miatt rm *c' .esithető, vármegyénk alispánja legalább a járási székt’be jk és rendezett tanácsú varosoknak a vármegyei közf F "»1 leendő összeköttetése céljából a vármegye községei áliiM adandó hozzájárulásokat adóalapján kiszámítana és 'natarozat hozatal végett megküldött« a föszolgabirák- nak é-s a rendezett tanácsú városok polgármestereinek.“ Ha mi ezt a kis »vakulj magyar!«- típust hosszabb felszólalásra és külön cikkre érdemesítjük, úgy ennek oka egyedül az, hogy.rá óhajtunk mulatni arra, hogy az alkotás jegyében jó pár évtizedre — a főispáni programigéretek dacára, újra eltemetik c megye legégetőbb közszükségletét : a vármegyei telefonhálózatot. Mert az alispán uj terve szerint két eset létezik : vagy csak a járási hivatalok lesznek ösz- szekötve a megyei központtal, de magános előfizetők nem, vagy pedig — ez a másik eset — a járási székhelyek lakói is mint előfizetők, bevezettethetik a megyei székhelylyel összekötő telefon- vezetéket. Mindegyik esetben további kérdés: bele lesz-e kapcsolva ez a parciális megyei hálózat az interurbán. forgalomba ? Vegyük először a legjobb esetet, vagyis azt, hogy a járási székhelyeken mindenki bevezettetheti a telefont és az az interurbán forgalomba is bekapcsoltatik. Az alispán terve ellen még ez esetben is van kifogásunk, mert először is nincs bent e tervben annak biztosítása, hogy a megye (az az a járások) székhelyével, illetve a megye (az az a járási) székhelyen levő bármely előfizetővel a beszélgetés ingyenes lesz. Másfelől pedig minket nem elégít ki az, ha a járási székhelyek kapnak telefont, hanem mi a megye egész terillétére járásunk minden községébe követeljük a közigazgatás, a rendészet, a kereskedelem az ipar és kultúra hatalmas tényezőjét, a telefont. A parciális terv pedig nem a fokozatos megvalósítás első lépését hanem a teljes kiépítés Messiás jöttéig való elodázását jelentené és involválná. De pláne van kifogásunk az alispán terve ellen akkor, ha a parciális hálózat csak a megyei (járási) hivataloknak állana rendelkézésére és illetőleg, ha a részleges vezeték az interurbán forgalomba be nem kapesoltatnék. Ez esetben—bár bizonyos s aránylag kis mértékben a telefon áldásait igy is éreztetné — a telefon végeredményében csak a kiváltságosak kényelmét jelentené, melynek költségeit az adózó, de a telefon előnyeitől elzárt polgárság viselni. Ez ellen a legerélyesebben tiltakozunk és óvva intjük képviselő-testületünket attól, hogy ilyen torz- szülött terv kivitelére csak fáiért is megajánljon. Nekünk első sorbán tisztában kell lennünk — speciális mátészalkai szempontból — azzal, hogy nekünk azért nincs telefonunk, mert Szatmár és Nagykároly rég bekapcsolvák az interurbán forgalomba. Ha ez nem lett volna : e két város rég kivitte volna már a megyei telefon kiépítését és a városokközti hálózatba való bekapcsolását, így azonban — hogy kíméletesen szóljunk — pasz- szive viselkedett. Másodsorban tisztában kell lennünk azzal is, hogy Mátészalkának sokkal inkább szükséges az interurbán halózatlali összekapcsolása, mint a Nagy károlylyal való összekötése. De mindettől eltekintve is, ugyan mi értelme volna annak, hogy az a képviselő-testület, amely két éve amerikázik a 6000 fortnyi telefonkölcsön felvételével (melyét pedig négy részvénytársaság—köztük három pénzintézet — és e község nehány nagyon jómódú lakosa egyetemlegesen közjegyzői okiratban garantáltak) most megadóztassa e község polgárait azért, hogy néhány kiváltságos ur becsengethessen Nagykárolyba, a komám- uram s az atyám-fia »hivatalába?!« llosvay Endre halála. Néhai szegény Keller Jenő mondása jut eszünkbe, mikor a temetőre célozva igy szólt: — Mennyivel szebb társaság van odakint l . . . Tényleg: a halál rideg keze sorra fogja le nagyjaink szemét. Sorra hülnek l ki meleg szivek, sorra szállnak el az izzó lelkek, sorra hullanak alá megdermedve és tehetetlenül az alkotó karok. Milyen igaza volt szegény Keller Jenőnek! .'. . Micsoda fenomenális társaság az ott künt a sirkert- ben ! . . . Bizony „szebb társaság“, mint az, amelyik idebent van! .... Schwartz Mór, Schwartz Mórné, szálkái Schwartz Jakab, Keiler Adolfné, Szálkái Gyula, Weisz Bernátné, Fülep Imre, Horváth György, Béress Gyula stb. már mind „odakint“ pihennek. Csupa olyan ember, aki tudott érezni és akart cselekedni ... És a kiinti díszesebb társaság közt pihen szerdán dél óta immár llosvay Endre is Megtestesülése volt llosvay a régi latin mondásnak: „ép testben ép a lélek“. Hatalmas fizikum, hatalmas lélek: ez volt llosvay. Ha szimbolizálni akarnék, az agy, az izmos kar és a szív az, amelylyel szimbolizálni lehetne. Erős, logikus, józan s nem közönséges méretű ész, vasenergia és egy forró, meleg szív: ez volt llosvay Endre. Ahogy e járás közigazgatását — évtizedekig állván annak élén — vezette, ahogy családi ügyeit — melyek nem egyszer a legkeserübb ürömeseppeket vegyiték a családi boldogság mézitalába — intézte,' ahogy mint társadalmi lény köztünk forgott, mindenképp „az embert“ formálta ki előttünk, aki a legkiválóbb tisztviselő, a leggondosabb családapa, a legszeretőbb felebarát. De ha azt mondjuk, hogy llosvay „teljes ember“ volt, akkor megmondtuk azt is, hogy voltak hibái is. Ember nincs hiba nélkül. És ezek a hibák annál jobban szembe tűnnek, mennél ekszponáltabb helyet foglal el valaki a köz, vagy a társadalmi élet terén. így volt ez Ilosvaynál LeVólbeli megkeresésekre árjegyzékkel és kölségvetéssel díjtalanul szolgálunk. I MOTOR! Karczag Testvérek 7BuSst Ajánlják a legjobb és legbiztosabb járatú szivógáz, nyersolajat és benzinmotor-gépüket, bezinlokomobil cséplökészletüket a iegkedvezöbb fizetési feltételek mellet »—> Levélbsli megkeresésekre árjegy zékkel ás költségvetéssel díjtalanul szolgáltok.
