Mátészalka, 1911 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1911-07-07 / 27. szám

2 old'tl. M A T É S Z A L K A 27. (II8.) szám. Közgyűlési megnyitó/) Elmondta : Téglás Lajos. A nagyecsedi állami elemi népiskola igazgató-tanítója. Jrtélgen tisztelt közgyűlési Szeretett kartársak! »Egyesülésben rejlik az erő« mondja a köz­mondás. Kiknek van szükségük az erőre? legin­kább a tanítóknak, kik anyagi gondok között ne­héz, fárasztó munkát végeznek; a nép millióinak gyermekeit oktatják, nevelik, ezenkívül a népnek ve­zetői, lanácsadói. De sajnosait tapasztaljuk, hogy azon fárasztó munkák, melyeket a tanítók végeznek, «incsennek megfizetve; a tanítóság többször adott kifejezést panaszainak, de sajnos eddig eredmé­nye nem volt. Oka ennek egyfelől az, hogy a taní­tóság nem tudott egyesülni, különféle egyesületek kötelékébe tartoztak és tartoznak s igy kívánsága­inkat, illetőleg jogos panaszainkat nem tudtuk együtt és egyszerre elmondani. Többen vagyunk harminc­ezernél, de szét vagyunk forgácsolva iskola jel­legek szerint, ez egyik oka, hogy eddig semmit sem tudtunk kivinni. Nézzük csak a középiskolai tanárságot, mikor fizetés emelésről, heti órák szá­máról, szolgálati évről volt szó, milyen összetar­tok voltak ; elfeledték azt, hogy mily jellegű isko­lánál működnek, tömörültek s igy sikerült kitűzött j céljukat elérni, fizetésüket kívánságuk szerint ha j nem is rendezték, maradt a heti 18 órai tanítási kötelezettség. Ez a példa is világosan igazolja, hogy i »egyesülésben rejlik az erő«. A nagykárolyi és mátészalkai járásokban az Általános tanitó-egyesületnek igen kevés tagja van kötelezett tagjai csak az állami és községi tanítók es óvónők, ezek száma pedig ez idő szerint igen *) ti megnyitó-beszédet — mely a május hó 26.-án városunkban megtartott tanitó-gyülésen hangzott el — sike- j rült szerzőjétől megszereznünk. Ha az idő nem is, de beszéd­ben foglaltak ma is aktuálisak és igy csak a tanítóság jogos j érdekének vélünk szolgálatot tenni, amikor e megnyitó-beszé­det közöljük. — A szerk. ben tartod a titkot. Erősen, mindakél kezedben. Jklrist — Párisi fogod meghódítani! Fgy pillanatig Páris erősebb volt, mint Cla- j imonde.-------óh, most már nem is gondolok rá. Mos t már csak a szerelmemet érzem és ezt a csendes, kéjes félelmet. De abban a percben erőt adott e gondolat. Még egyszer megnéztem a papírlapot és minden mozdulatot pontosan bevéstem agyamba. Azután visszamentem az ablakhoz. Pontosan figyeltem, hogy mit teszek: egy mozdulat sem volt közte, melyet tenni akartam, 0 Azután elhatároztam, hogy mutatóujjammal az orromat fogom dörzsölni. Megcsókoltam az ablakot. Dobolni akartam az ablakpárkányon, de kezemmel a hajamat simítottam végig. Tehát bizo­nyos volt, nem Clarimonde utánozta azt, amit én csináltam, hanem inkább én végeztem el, amit ő mutatott. És olyan hirtelen, villámszerűén, hogy még most is néha azt képzelem, hogy tőlem ered az akaratnyilvánulás. Én vagyok tehát, aki olyan büszke voltam, hogy más gondolatait befolyásolom, én vagyok, akit teljesen és tökéletesen befolyásolnak. De — ez a befolyás olyan könnyű, olyan puha, óh nincs semmi a világon, ami ilyen jóleió volna. Még más kísérletet is csináltam. A két ke­zemet zsebre dugtam, erősen eltökéltem, hogy nem mozdítom őket; átbámultam hozzá. Láttam, amint a kezét felemelő, amint mosolygott és fenyegetett az ujjával. Nem mozdultam. Éreztem, hogy a jobb j kezem ki akart emelkedni a zsebből, de az ujjai­mat mélyen belevágtam a bélésbe. Azután lassen, I percek múltán mégis engedtek az ujjak, — a kéz i kijött a zsebből és a kar emelkedett. És fenyeget- [ leni az ujjammal és mosolyogtam. Olyan volt, [ mintha nem is én magam cselekednék, hanem egy j idegen, akit meg figyelek. Nem, nem — nem igy volt. Én tetettem magam — és valaki idegen figyelt gngern. Épen az, az az idegen, aki oly erős volt és nagy felfedezést akart tenni. De ez nem én ! voltam. — Ép — mi közöm bármilyen felfedezéshez? j Itt vagyok, hogy azt tegyem, amit ő akar, Clari­monde, akit sz-retek felséges félelemmel. (Vége következik.) kevés, épen "k jelen közgyűlésünket ide, hogy púnkét meg arról, hogy mi azon kartársaknak i n tagjai az egyesületnek, ügyüket a miéi itt szivünkén viseljük. Gyű­lésünk tárgysoro* későbben trről bővebben fogok megemlékezni A köri gyűlések tárgysorozatát a választmány állapítja meg, illetőleg felkéri a köröket, hogy té­mákról tárgyaljon. Ez évben a választmány által a következők ajánltattak. 1. A tanítók anyagi helyzete. 2. Nyugdijrevizió. 3. Szolgálati-pragmatika. 4. Ifjúsági egyesületek. 5. Jogászok ne fészkelődjenek be a kir. lan- felügyelöségbe! 6. Le a gondnoksággal ! 7. A tanitónőképzőbe első sorban tanítók leányai vétessenek fel. Azt hiszem mélyen tisztelt köri gyűlés, hogy ezek oly témák, melyeknek szabad megvitatása s az eredménynek a választmánnyal való közlése egyenlő a szólás szabadsággal, ami eddig a taní­tónak tilos volt, lévén az elv: a tanító tanítson, fogja be a száját, jogokat ne keressen, ismerje kötelességeit. Hála a kor szellemének más korszakot élünk ; ember akar lenni a tanító is, az igen sok köteles­ség mellé jogokat, emberi jogokat kér. Hisz a törvény a gyilkost, gonosztevőt annyi jogokkal láttáéi, hogy bámulatra kelti a embert, hogy ne lehes­sen joga egy szadad embernek, ki a magyar nem­zetnek a legtöbb jót teszi, ezert pedig jutalmul a legkevesebbet kapja. Kik a tanítói közhagplatot figyelemmel kisé­rik, láthatják, hogy uj korszaknak kell bekövetkez­nie ; elég volt a hallgatásból, fel kell rázni fájó se­beinket, ne titkoljuk el mi fáj nekünk, nem kérünk egyebet csak tisztességes megélhetést. Mig mások a magasban lakmároznak, le sem tekintenek azokra, kik morzsa után vágyakoznak; nem kérünk egye­bet, mint fárasztó munkánk jutalmának csak az ár­nyékát, eleimet, ruházatot és gyermekeink nevelé­sére módot és alkalmat. Ha az állam gépezetét figyelemmel kísérjük, látjuk: senki többet nem tesz mint a tanító. Azokat az elnyomásokat, melyek különféle tényezőktől illetéktelenül jönnek, el kell távolítani, ne avatkozzék nem szakember a mi ügyünkbe, legyen szakfelügyelet, melytől megró- vást és útbaigazítást mindig szívesen fogadunk. Rázzuk le a rabigát, legyünk emberek, ne rabszol­gák. Éljünk a szólás szabadsággal. Kedves kaftársak! Azt hiszitek, hogy minden fájó sebet feltártam, óh nem. Felekezeti kartársaim tudnának még csak az életben megtörténtekről igen sokat elmondani, ők a legmostohább gyermekei a ta­nítóságnak, nekik van legtöbb parancsoljuk. Álla­mosítás, jöjjön el a te országod t A közoktatási kormány értesülvén arról, hogy a kór- és közgyűléseken sok olyan dolgot tárgyal­nak mikről a külső viszonyokat nem ismerőknek halvány sejtelmük sem lehet, azt vezette be, hogy minden vármegyei tanitói-egyesület az általa le­tárgyalt és elfogadott dolgozatokat mint a hivala- alos tanító egyesület véleményét terjessze fel s igy az ország összes tanítói egyesületeinek véleményét az erre kijelölt szakemberek áttanulmányozzák, a jogos, méltányos követeléseket figyelembevegyék. Azt hi­szem kedves kartársak, hogy csak ez az egyetlen fel­említett újítás is serkenteni fogja a kartársakat arra, hogy az Általános tanitó-egyesületbe lépjenek be. »Egyesülésben rejlik az erör azt hiszem, ha 30.000 magyar tanító egyesül, sikerül ügyeinket fokról-fokra elébb-elébb venni. Ismeretes minden hírlapot olvasó előtt, hogy több vármegye indított mozgalmat a tanítóság érdekében, nem ri­adtak vissza az anyagi áldozatoktól sem. Rohamo­san fejlődő szép magyar hazánknak szüksége van müveit tanítóságra, ezért indított mozgalmat pár vármegye a tanítóság érdekében. A röviden el­mondottakat a mélyen tisztelt köri gyűlés figyel­mébe ajánlom, s ezzel a köri gyűlésünket megnyitom. Igazságügyi kezelődszíviselak és dijnokok nagygyűlése. Az igazságügyi kezelőtisztviselők és dijnokok testületé nyomasztó helyzetük javítása érdekében julius 9.-én Nagyváradon országos nagygyűlést tart. A nehéz megélhetési viszonyok következtében nap nap után tapasztalni lehet, hogy az egyes tiszt­viselői csoportok megélhetésük, existentiájuk érde­kében megmozdulnak s mivel a közszükségleti cik­kek állandó áremelkedése és a változott életviszo­nyokból előálló fokozott igények, a nagyobb jöve­delemmel biró egyének tárczáját is érzékenyen sújt­ják, akötött jövedelemmel biró tisztviselői kar mozgolódását sem lehet elitélni annyival inkább, mert hiszen a megélhetési viszonyok változása éppen azokat sújtja legjobban, akik a kötött jövede lemből kénytelenek megélni s akik nincsenek és nem is lehetnek abban a helyzetben, hogy hivatá­sukból folyó jövedelmüket más kereset forrás ré­vén fokozhassák. Ezekre tekintettel a tisztviselők meg meg­újuló mozgalmai, bár végered,nényében a közön­ség nagyobb megterhelését igénylik, unsinpatiku- sok nem lehetnek, de az igazságügyi kezelő­tisztviselők és dijnokok mozgalma tekintve, hogy ez a kar számtalan tanujelét szolgáltatja annak, hogy négy osztályos képzettsége daczára nem csak igyekszik, de fel is emelkedik hivatásának magas­latára és jogkereső közönség érdekeit a legnagyobb mérvben szolgálja, úgy a polgárság, mint a sajtó őszinte rokonszenvéve! is találkozik. Az igazságügyi kezelőtisztviselők és dijnokok munkaköre ugyanis folytosan tágul, a részben már keresztülvitt és az ujpolgári perrendtartás életbe­léptetésével egészben keresztülvinni szándékolt bírói tehermentesítés egész özönét rakta és rakja azon munkáknak a kezelők vállaira, amely munkálatok eddig a bírói munkakörbe tartoztak s igy az ál­lami tisztviselői kar ezen nagyon mostohán ellá­tott csoportja teljesen reászolgált eddig is arra, hogy méltányos és jogos kívánalmai meghallgat­tassanak és teljesitlessenek. Az állampolgárság egyetemének igen fontos, érdeke fűződik ahoz, hogy ezen testület erkölcsi és anyagi függetlenséggel ruháztassék fel, fontos ér­deke, hogy az élez lapok Sanyaró Vendelei tűnjenek el a föld színéről és helyüket anyagiakban meg­elégedett és erkölcsi tekintetben független tisztvise­lői kar váltsa fel. Hiszen ha eddig közönyösen is lehetett kezelni az állam ezen mostoha gyermeke­inek sorsát, a jövőben, amikor ez a tiszviselői csoport eddiginél jóval fontosabb és a polgárság érdekeit igen mélyrehatóan érintő munkakört fog betölteni, nem lehet közömbös az a jogkereső közönségre, hogy az ő ügyeit anyagi gondokkal küzdő, avagy; megelégedett tiszstviselői kar látja el. Erősen e köztudatban él az, hogy az igaz- ságszolgálatatás a legfontosabb szerve az állam­nak s hogy azok, akik az igazságszolgáltatásnál működnek, a legkisebbtől a legnagyobbig, — anya­gi gondoktól mentesittessenek és az erkölcsi füg­getlenség minden biztosítékaival ruháztassanak fel. — Nem elég ugyanis, bár rendkívül fontos és sürgős kivánalom, a törvényt alkalmazó bírói kar függetlenné tétele, mert az a biró eredményes mun­kát csak akkor teljesíthet, hamellette pontos és lel­kiismeretes, anyagi gondoktól mentes és erkölcsi­leg fügetlen kezelőtisztviselői kar teljesiti az igaz- ságszolgálatás, ügykezelési, előkészítői és végre­hajtási szolgálatát. Minthogy az igazságszolgálatás legfontosabb szerve állami életünknek s mert ismerjük a mai nehéz megélhetési viszonyokat és ismerjük az igazságügy kezelőtisztviselői és dijnokainak lelki- ismeretes munkásságát, erkölcsi és anyagi javulá­sukat célzó mozgalmukat őszinte rokonszenvvel kisérjük s azzal kiséri azt nemcsak a hazafias sajtó, hanem az állampolgárság egyeteme is. Levélheti megkeresésekre árjegy- Jtéickel és Költségvetéssel díjtala­nul szoleálunk. ! MOTOR ! Karcag Testvérek TÄS Ajánlják a legjobb és legbiztosabb járatú szivógáz, nyersolajat és benzinmotor-gepüket, bezinlokomobil cséplökészletüket a iegkedvezöbb fizetési feltételek mellett ae—» Levélbeli megkeresésekre árjegy­zékkel és költségvetéssel díjtala­nul szolgálunk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom