Mátészalka, 1911 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1911-06-04 / 22. szám

5. oldal.

M A T É S Z A L K A

22. (113.) szám

— Cáfolat. Vettük a következő levelet:

» Tisztelt Szerkesztő Ur!

A »Mátészalka« május 26,-ikt számában »Csendélet Nagydoboson« cim alatt megjelent hirre vónatkozólag kijelentem, hogy az minden alapot nélkülöző valótlanság.

Én nem verekedtem J. T. segédjegyzővel, sem életemben senkivel. A liir beküldője vagy halluci- nált, vagy felüliette egy jó akaróm, vagy pedig rossz akaratulag bővitelt ki és ferditett el egy — berúgott emberekkel csaknem minden nap megtörténni szokott — eseményt.

Az igazság ez:

J. T. segédjegyző egy névnapról jövet m. hó

14.-én reggel 6 órakora berúgott állapot utolsó előtti stádiumában (Hát ez milyen? — A szerk.) bement j a nagydobosi fogy. és ért. szövetkezetbe s ott cigarettát vásárolva, rágyújtott és jogtalanul bement az üzlethelyiség melletti raktárba, hol a kezelőtől sört követelt.

A kezelő vonakodott adni, — mert az üzlet- helyiségben inni nem szabad, •— de addig erőszakoskodott, inig nem kapott s azt a kezelő tiltakozása dacára ott megilta és lefeküdt.

Én, mint a nevezett szövetkezet könyvelője és felügyelő-bizottsági tagja, (Doboson ez nem inkopatibilis ? — A szerk.) szokásomhoz képest jókor reggel mentem az üzlethelyiségbe s a midőn megtudtam, hogy J. T. segédjegyző a raktárban alszik, attól félve, hogy vagy egy eldobott égő cigarettá- , tói a közvetlen mellette levő 50 literes petróleum tartály és 25 kgros terpentines doboz felrobban, vagy a liszteszsákokat beronditja, utasítottam a kezelőt, hogy nevezett segédjegyzőt tisztességes hangon szólítsa fel a távozásra.

A kezelő felszólítására azonban a t. ur nem ás hederitett.

Ekkor én ezen szavakkal: »Kérem, menjen haza, itt sem aludni, sem inni nem lehet« felszólítottam a távozásra.

Ezen tisztességes felszólításomra t. segéd- jegyző ur itt reprodukálhatatlan káromló szavakat használva ellenem, felállt, hogy nekem jön, azonban a sok ital miá. (Mi az a »miá« ? — A szerk.) megtántorodott és ráesett egy álványon levő vas mázsára, azt leütötte úgy, hogy elromlott s aztán föltápászkodva újból nekem akart jönni, hogy megüt. Jószándékát azonban észrevette B. L. tanító társam és a boltkezelő, közénk léptek és nem engedték hozzámjönni, hanem két karját megfogva a raktár másik ajtaján az udvarra kitolták s az ajtót bezárták.

Én tehát a tisztelt úrhoz egy ujjal sem nyúltam, de sem B. L. tanitótársam, sem a boltkezelő nem bántották.

Legjobb tudomásom szerint a szóban forgó

s. jzö. semmiféle súlyos testi sértést nem szenvedett. (Tényleg nem, csak könnyüt, de ezt is említi a Btk. — A szerk.) Homlokán, mint a legbiztosabb forrásból tudom volt valami kis karcolás, melyet vagy a mázsára esése közben, vagy a néveste reggel az illető háznál történt összekoccanása közben szerezhetett. (»Koccanós« egy fiú lehet ez a vice-falupenna ?! — A szerk.)

Mint fentebb is említettem, én soha életemben senkivel nem verekedtem. J. T. segédjegyzőnek szokása az, hogy mindjárt verekedni akar, mint azt N. Zs. helybeli birtokos ur házánál is és Parasz- nyán egy lakodalomban is megcselekedte.

Ennyit az igazság és saját reputátióm érdekében.

A mi az ügynek további folytatását illeti a fent elmondott s a valóságnak minden tekintetben megfelelő tények alapján, nyugodtan várom azt.

A legjellemzőbb az egész dologban az, hogy a t. segédjegyző ur a boltkezelőtől mintegy erővel kikérte azt az egy üveg sört s aztán elárulta, hogy neki a kezelő italt adott a raktárhelyiségben, ebből kifolyólag a szegény boltkezeló ellen megindították az eljárást.

Nagydobos, 1911 május 27.

Tisztelettel:

Kovács János

tanító“.

Készséggel adtunk helyt e cáfolatnak, annál is inkább, mert Kovács Jánost olyan embernek tudjuk, aki tisztában van azzal: mit szabad és mit nem szabad egy intelligens embernek, egy tanitónak. Azt azonban nem tudhatjuk, hogy a cáfolat minden ténye való-e, mert bizony az intelligens emberrel is megtörténik, hogy elragadtatja magat és csak kivételes intelligenciájú és modorú emberek tudjak a legkellemetlenebb pillanatokban is az úri viselkedés legparányibb nűan- szait betartani. A kérdéses ügy — úgy tudjuk — a helybeli kir. járásbíróság elé kerül s igy a leghivatottabb forum fogja megerősíteni, vagy megcáfolni a fenti sorok igazát. Mi — egy tanítóról lévén szó -- szives örömest fogjuk beismerni, hogy valótlant irtank, csak a jogerős bírói Ítélet alapot adjon erre nekünk. Egy dolgot azonban már ma is konstatálhatunk. Azt, hogy gyönyörűséges csendélot folyik Nagydoboson.

— Járásunk állategészsége a lefolyt héten is kitűnő volt. Mindössze a ragadós száj- és körömfájás és a sertésorbánc elvétett esetei fordultak elő. Előbbi két: Qebe és Olcsvaapáti, utóbbi egy: Nyírcsászári községben.

— Az ököritói körjegyzői állásra pályázatot hirdet a megyei »Hivatalos Lap.« Az állás javadalma 161)0 kor. készpénz, szabad lakás és a szabályrenddetileg megállapított munkálatokért járó jövedelem. Pályázati határidő f. évi július 1. napja. A választást f. évi julius hó 4.-én d. e. 9 órakor ejtik meg a szatmárököritói községházánál.

— Jóváhagyott alapszabályok. A földmivelési miniszter a tunyogi gazdák szövetségének alapszabályait jóváhagyta.

— Szatmári ällatväsär száj- és körömfájás miatt zárva.

— Börveiyi csendélet. Múlt hó 28.-án délután 7—8 óra között Márton László és Erdélyi József nagykárolyi csendőrök Börvely községbe mentek, mert ott hivatalos ügyben beszélni valójuk volt a bíróval. Lovaikat az istállóba bekötve, elindultak a biró keresésere, akit később meg is találtak. Beszélgetés közben nem messze tőlük, két legény összeverekedett. Márton csendőr ekkor figyelmeztette őket, hogy oszoljanak el, amit azok ellenkezés nélkül meg is tettek. Alig távoztak el a legények, amikor Kiss Miklós börveiyi lakos Márton csendőrt hátulról átkarolta és leakarta te- perni a földre, ami azonban nem sikerült. Erre mintha csak össze beszéltek volna, két ismeretlen egyén segített Kiss Miklós segítségére s együttesen támadták meg a csendőrt, aki ily formán kardot rántott s két vágást mért egyik támadója fejére. Ez azonban nem riasztotta vissza a harcias légényeket, hanem újból támadtak, akikhez rövid idő alatt mintegy nyolcán csatlakoztak. A mikor a helyzet már veszélyessé kezdett válni, csak akkor rántott kardot Erdélyi csendőr is s mért három retttenetes csapást legvehemensebb támadójára Kiss Sándort bevitték a nagykárolyi kórházba, ahol most haldoklik. A legények virtusa azonban nem akart szűnni: a támadók csapata nőttön nőtt, ami a két szorongatott csendőrt legkétségbeesetlebb védekezésre kényszeritetíe és sikerrel, mert mintegy negyven támadó kőiül sokat megsebesítettek: kettőt súlyosan, a többi pedig futásnak eredt. A támadók közül Kiss Miklós, Balogh János, Balogh Lajos, Berecky Lajos, Berecky Gyula és Csáky József börveiyi lakosokat sikerült letartóztatni s erősen megvasalva a múlt hó 29.-én Nagykárolyba beszállítani. Úgy a csendórkerületi parancsnokság a jogos fegyerhasználat megállapítása végett, mint a kir. járásbíróság megindította a hivatalos eljárást.

— Magasabb íizsíési osztályba lép a folyó óv második felétől kezdődően járásunk fő- szolgabirája, Pécliy László. Ugyancsak magasabb fizetési osztályba lép Orosz Anna nagyecsedi állami tanítónő is.

— A papos! róm. kát. elemi iskola tanítója Malonyay Elemér állásától megválván, helyére Zinner József oki. tanitót válásztották meg.

— Polgári Iskolánk számára a közoktatásügyi kormány 1058 kor. dologi segélyt utalványozott. Az egyszeri hitsoros szavával élve: »ingatlanban szeretnők a differenciát« amennyivel bőkezűbb a kormány, mikor a hadseregnek utalványoz.

— Főbelőtte magát. Napról-napra nő az öngyilkosok száma. Alig van nap, hogy a sajtó valami öngyilkossági esetrél ne számolna be. Maholnap valóságos járványjellege lesz ennek a »morbus actatis«-nak, mely járásunkból legutóbb Nyirvasváriból szedte el áldozatát, hol — mint jelentik nekünk — Erdelics József gazdálkodó — eddig nem tudott okból — főbelőtte magát.

— Az Iparos tanonciskolák egy némelyike segélyezésben részesült a kereskedelmi kormány részéről. Így a fehérgyarmati 950, a nagy- somkuti 730 és a szinérváraljai tanonciskola 1800 kor. segélyben részesült. Jó volna, ha községi előjáróságunk a mi iparostanonc iskolánk érdekében lépéseket tenne illetékes helyen egy kis segély iránt.

— Adományok a szatmári kiállításra.

A Szatmármegyei Gazdasági Egyesület f. év őszén Szatmárott rendezendő kiállítására városunk és környékünk lakosságából a következők adakoztak : Messinger Lajos 56 k., Németh Elemér 30 k., Weisz Ignác 40 k., Fisch Lajos 100 k., Tárnái Gyula és Weisz Miklós 25—25 kor.

— Ügyvédi irodámat április 24-től kezdve a Rottenstein-ié\c házba (Franki Mór Fia céggel szemben) helyeztem át. Dr. Német József ügyvéd.

— Az osztrák'inagyar bank szatmári fiókjának nj főnöke. Az osztrák-magyjr bank főtanácsának Popovics Sándor bankkormányzó elnöklete alatt a a napokban Bécsben tartott ülésen döntött a Redl Károly elhalálozása folytán megüresedett szatmári bankfőnöki állás ügyében s ez állásra Ungér István volt főnökhelyettest, a nyíregyházi uj fiók főnökét nevezte ki. A kinevezés hirét úgy pénzügyi körökben, mint általán az egész vidéken szívesen fogadják.

— A nyírbátori gimnáziumról irtunk a

múlt héten és elmondtuk, hogy holmi akadályok merültek fel és egyben sajnálattal regisztráltuk, hogy a község pénzén létesített középiskola felekezeti kézbe került.

Lapunk nyomán szóvá tette a nyírbátori gimnázium ügyét a főváros egyik legjobb és legtekintélyesebb esti lapja is, szószerintezeket Írván:

»A közoktatási minisztérium V. ügyosztályának, Bárkócy birodalmának eseményei közül egyik legjellemzőbb az, a mi a nyírbátori algimnáziummal történt. Nyírbátornak nyolcezer lakosa van, jómódú emberek laknak benne és régi kívánságuk, hogy a városban középiskola legyen. A nagyközség képviselő-testülete elhatározta, hogy évenkint ötezer koronát fordit a gimnázium fenttartására és a közoktatási miniszterhez fordult megfelelő állami hozzájárulásért. A nevezetes V. ügyosztályban az állami támogatás kérdése megakadt. A nyírbátoriak nem voltak képesek elintéztetni a dolgot. Végre azonban megérkezett a szabaditó Kovács Bernardin minorita há/főnök személyében.

Nyírbátorban minorita kolostor van. Kovács házfőnök elintézte Barkócyval, hogy az állami hozzájárulást Nyírbátor községnek a maga községi pénzéért csak ttgy adja meg, ha a gimnázium katolikus lesz és a minorita szerzel vezetése alá rendeltetik.

Nyírbátor lakosságának kétharmadrésze református és a hátralevő egyharmad közt is sok a zsidó. Hogy a gimnáziumot megkapják, mégis belementek Barkócy praktikájába, csak azt kérték, hogy a község a maga pénzéért hadd nevezzen ki legalább két tanárt. Barkócy és Kovács házfőnök azonban szigorúak voltak. Vagy kell a gimnázium úgy, a hogy ők akarják, vagy nem lesz gimnázium. így tehát a túlnyomóan református községben, községi pénzen, már szeptemberben megnyílik a katolikus, szerzetesi gimnázium első osztálya.«

— A szatmári kiállítás. A szatmármegyei Gazdasági egyesület állattenyésztési és növénytermelési csoportbizottsága múlt hó 24.-én tartotta alakuló közgyűlését. Az állattenyésztési bizottság elnökéül Szuhányi Ferenc, társelnökül Izsák Elemér, előadóul Tichy Gyula lett megválasztva. A növény- termelési bizottság elnökéül Helmecy József, helyettes elnökül Kovásznai Zsigmond, jegyzőül Doma- hidy Pál, előadóul Málhé László választatott meg.

— Disznó- és feorjílopál. Varga József vitkai lakos feljelentést tett, hogy K. P. fö dmives és leánya, vásárosnaményi lakosok a község határában legelő közös nyájból egy 2 éves koca sertés 200 korona értékben és a közös csordából egy drb. 1 éves üsző borjaját elhajtották, illetve ellopták.

— Verekedő fis. Török István nyírbátori lakost a múlt év októberében tulajdon édes fia alaposan arculverte. A rossz erkölcsű fiú ezen-' kívül még az öklével is verte apja tisztes arcát. A bíróság f. hó 17-én Ítélkezett ez ügyben. A fiút 14 napi fogházra Ítélete. A büntetés végrehajtása azonban a büntető novella 1. §-a alapján fölfüggesztetett.

— Csillagvizsgáld megfigyelő állomás Szatmáron.

A szatmári székesegyház mellett egy kis épület készült a napokban, melyet a cs. és kir. badve- zetőség időszaki csillagászati megfigyelő állomásul használ, hol esténként egy cs. és kir. műszaki százados oktatja ki a legénység arra kiszemelt részét, kiknek hadászati szempontból kell megismerni az egyes álló csillagokat, amelyek éjjel fel-feltünnek a horizonton. A megfigyelő állomás munkája körülbelül 6—8 hétig tart.

— Arató katonák. A honvédelmi miniszter körrendeleté folytán a hadsereg tényleges állományú legénységének egy jelentékeny része (a lovassághoz és a tábori tüzérséghez tartozókat kivéve) az aratási munkáknál való részvétel céljából az aratási időben három hétre szabadságoltatni fog. A szabadságolás az illető katonák által személyesen, kihallgatáson (rapporton) kérelmezendő. A közelebbi feltételek a főszo Igabirói hivataloknál betekinthetők.

— Az ivóvizhiányról irva, Spalding őrnagy,

a hires forráskutató meghívását hoztuk javaslatba úgy félig tréfás, félig komoly szóval. Eszménk tetszésre is talált. Egyelőre ugyan nem elöljáróságunk, hanem a megyei sajtónál, amely részint heiyeslöleg, részint mint már befejezett dologról ir a forráskutató Spalding mátészalkai, sőt nyírbátori útjáról is. (Lásd a Nagykároly és Érmellék, Szatmár. és Vidéke és a Szatmárnémeti legutóbbi számát 1)