Mátészalka, 1911 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1911-06-04 / 22. szám
2. oldal. MÁTÉSZALKA 22. (113.) szám. PÜNKÖSD. Irta: JUHÁSZ LÁSZLÓ. Az aratásért való hálaadás nagy ünnepét ülték a föld minden részéből össz^- sereglett kegyes Izraeliták a szent városban. Az imádkozó lélek áhítatával mutatták be az Ur színe előtt az uj búzából készült kenyér első zsengéjét, elösmerve ez által alázatosan, hogy az Űré a föld, Kanaán gazdagon termő vidéke s minden áldás, melyet az 0 hatalmas keze elöntött a szentföldnek Jordántól öntözött rónaságain s a cédrusok, jácintok, tulipánoktól ékített hegyeken s ezek belsejében s hogy ők csak gyarló, ideiglenes haszonélvezői mindezen áldásoknak. Az ünnepies hangulat s áhitat szokott csendjét azonban valami csodálatos, mindeneket magával ragadó jelenség váltja föl. Mint egykor népe megszabadításának nagy feladata előtt álló Mózes égő csipkebokrában az Ur tettre hivó szava zendül s az egész bokor ég az Isten dicsőségétől: úgy a télelmükben egy házban összegyűlt s az Ígéret beteljesedésére váró, gyenge tanítványok felett sebesen zugó szélinek zendülésében s tűznek lángjában jelenik meg az isteni Lélek s az általa szült szent lelkesedés, mely a tanítványokon telepszik. Arcukon, szemükben, szivükben kigyul e szent tűz lángja s azok az egyszerű tanítványok megihletve kezdenek szólani más nyelveken, azaz olyan szavakon, melyeket c*ak az isteni Lélek szülte lelkesedés varázsolhat az ajkakra, mely beszédét a lelkesedésnek minden nemzetbeli megérthet, mely minden népeket magával ragadhat, lakjék bár a földnek bármely tájékain ! Az a Péter, aki kakasszóra, cseléd leány kérdezősködésre megtagadta Mesterét, s azok az egyszerű tanítványok, akik szeretett Mesterük elfogásakor szétrebbentek, most kiállanak Jeruzsálem piacára s oly hatalmas erővel hirdetik krisztus tudományát s az 0 országa igazságait, hogy mintegy háromezren tagjaivá lettek- az első keresztyén anyaszer.tegyháznak. Az izraeliták aratási nagy ünnepén ez volt krisztus egyházának első, nagy, csodás aratási ünnepe : pünkösdje! q S e csodás történet fényesen igazolja, hogy bár Jézus hatalommal, az isteni igazság erejével hirdette az általa alapított orfagadtatás. (j)ehmel.) De ne jöjj hozzám hosszú ruhában! Szaladj, hogy szikrák szikrázzanak, Mindkét karod nyitva, kitártan! — Házamhoz mái ványos lépcső nem fut Hegyeken át visz vadon az ut . . . — Szeretni nem lehet hosszú szoknyában. S hosszan ne állj a tükröd elé, Magányos erdőmben senkise lát! Mindenem sápadt szépségedé. Csak csillagok gyenge fénye világit, Egy szarvas az erdőben nagyott sikit S kakuk kacagja zengő dalát. Hogy ég az arcod! Szorít a ruhád, Gyorsan tépd le magadról e kint! Hogy piroslik felém a picike szád! , . . Jer, viszlek magammal te vad csoda, Ahogy isten teremtett. Viszlek oda Hol nászágyunk lészen az egész világ.... Rád vány Ernő. szág elveit, az egész társadalmat ujjászülő s megváltó igazságokat; bár életével tanúbizonyságot tett azokról s megmutatta, hogy azokért kész még eleiét is feláldozni, bár feltámadásával bebizonyította, hogy ezen isteni igazságokat semmiféle emberi gonoszság s hatalom le nem győzheti sőt még a sírból is kikéi s életet kér: mindazonáltal, hogy az ő világmegváltó eszméi, idvességünknek titkai a népek, nemzetek közkincsévé, az egész emberiséget átható erővé lesz, a pünkösdi Lélek s az álta szült lángoló lelkesedés eredménye! Hiába ösmerték meg a tanítványok az Élet igéit magától az idvesség Fejedelmétől s hiába győződtek meg azok feltétlen igazságáról a húsvéti föltámadás örök bizonysága alatt, ha a pünkösdi Lélek meg nem acélozza erejüket; bátorságot, erőt nem ád nekik; hithősökké át nem alakítja őket, úgy a legelső próba, üldözés, máglya láttára szétfutottak volna, mint a Gecse- mánéban! De igy fölékesitve a bátorság, erő, vasakarat, rettenthetetlenség tüzkoro- nájával, nem riadnak vissza a kinpad, máglya, halál félelmeitől, szembeszállanak az egész világgal s megdicsőült Mesterük örök eszméit győzelemre segítik ! Elöhaladást, tökéletesedést, életet, az eszmék gyözedelmét isteni Lélek szülte lángoló lelkesedés biztosítja csupán l Óh jövel tehát Te szent, Te áldott pünkösdi Lélek a mai kor hitetlen, sivár, kétsegeskedő, elernyedt, kényelemben el- puhult, küzdelemről lemondott, sötétség, nyomor s bűn békáiban vergődő társadalmunk felett is ! Óh jövel riasztó sebesen zugó szélnek zendülésével; tettre, küzdelemre lelkesítő szent hevület lángjával s miként a teremtés hajnalán a mélységes vizek ölén ülve ezt a roppant világot hoztad létre a kietlenségből, úgy a mai társadalmi élet sötét káoszából, mai avatag rendszerek romladé- kain teremts véghetetíen erőddel egy jobb, egy boldogabb, egy tisztább világot, melyben az isteni Lélek igazsága győzedelmeskedjék s hassa át minden ember szivét s lelkét! Óh mert bár ma is halljuk a sebesen zugó szél és tűz jelében alászállott Lélek A PÓK. Irta: H. H. Evers. Fordította: Radvány Ernő. (1.) Midőn Braequemont Richard orvostanhallgató elhatározta, hogy a Rue Alfred Stevens 6 számú »Stevens« szálloda 7-ik számú szobáját kibérli, abban már három egymásra következő pénteken három ember az ablak keresztfájára felakasztotta magát. Az első egy svájci utazó volt. Csak szombat este találták meg a hulláját; az orvos konstatálta, hogy a halálnak pénteken délutá < öt és hat óra közt kellett beállania. A holttest egy az ablakfába bevert erős kampón lógott, mely azelőtt ruhafogasul szolgált. Az ablak be volt téve, az öngyilkos a függöny zsinórját használta fel kötélnek Mivel az ablak nagyon alacson volt, a lábak majdnem térdig a padlón feküdtek: az öngyilkosnak tehát óriási akaraterővel kellett a tett kiviteléhez látnia. Megállapították továbbá, hogy házasember volt és négy gyermek atyja, hogy biztos és jövedelmező állása volt és, hogy vidám, majdnem mindig jókedvű életfelfogást vallott. Az öngyilkosságra vonatkozó Írást, vagy végrendeletet nem találtak; semmiféle ismerősének erre vonatkozó nyilatkozatot nem tett. A második eset sem nagyon külömbözött az elsőtől. Krause Károly artista, aki mint kerékpártörténetét s az első pünkösd csodálatos eseményeit s ma is ünnepelünk, de ünneplésünk, olyan fásult, hideg, közönyös lett s csak külsőleges, nincs benne élet és lélek! Méltón kérdhetjük tehát ma is, miként Keresztelő János pusztában élt tanítványaitól, akik semmit nem hallottak a pünkösd csodálatos eseményeiről: vettetek-é Szent Lelket ?! A családok már is együtt vannak, egy házban, miként a tanítványok az első pünkösd ünnepén, de nem egy akarattal. Közel vannak egymáshoz, de szivük távol. Az emberek között napról napra fogy a szeretet melege s nőttön nő a gyülöl- ség lángja. Egyik társadalmi osztály farkasszemet néz a másikkal, sőt a felekezetek közt sincs meg a kivánt egység s lelki kapocs. Az állami törvények vas korlátái között lehet az embereket összetartani s az emberi fékevesztett szenvedély, mint ketrecbe zárt oroszlán — óh hányszor — neki tör e korlátoknak. A külső hatalom védi az egymás ellen törő társadalmi osztályokat, melyek együtt élnek a szeretet Lelke nélkül! Pedig nem külső rendszabályok által vezetett, külső rabszolga fegyelem által összetartott emberek, hanem isteni célok megvalósítására bizalommal egyesült hősök lelkesedése hozta létre az első pünkösdöt. Ez az a Lélek, mely meggyőzni segít az egész világot, mely kiszabadítja a Lelkeket a babona, bálványimádás, faji, nemzeti gyűlölködések, sötétség s bűn nyomorából. Ez a pünkösdi Lélek nyitja meg Ber- seba kutjait, Élim gyógyító forrásait, melyekből vakok, bénák, szenvedők, bűnösök, mindnyájan gyógyulást meríthetnek . . . Óh jövel hát most is áldott Szent Lélek! Égi tüzeddel pusztítsd, irtsd a bűnt s ennek nyomában fakadt végtelen emberi nyomort! Égi lángoddal világíts be a tudatlanság és kétely sötétjeibe s miként az egész természet megújult s díszt öltött egy lehelletedre, úgy nyisd meg szivünkben a lelki étetet, teremts a jóra bennünket s engedj lélekben és igazságban ünnepelnünk boldog pünkösdöt! átváltozómüvész a közeli Médrano cirkuszban volt szerződtetve, két nappal utóbb költözött a hete* számú szobába. Midőn a következő pénteken nem jelent meg az előadáson, az igazgató a színházi szolgát elküldte a szállóba. Ez ott találta a művészt az el nem zárt szobában, egészen hasonló körülmények között, az ablakfára felakasztva. Ez az öngyilkosság se látszott kevésbbé titokzatosnak. A kedvelt ártistának magas fizetése volt é* huszonötóves fiatalember létére nagy mohósággal szürcsöíte az élet élvezeteit. Itt sem találtak Írást és nem hallottak gyanús kijelentéseket. Az egyetlen hátramaradott: öreg édesanyja, kinek minden elsején pontosan elküldte a fentartásra szolgáló 200 márkát. A kis szálloda tulajdonosnőjére, Dubonnet asszonyra, kinek lakói legtöbnyire a közeli Mont- martrevarieték tagjaiból kerültek ki, ez a második, különös haláleset ugyanabban a szobában, nagyon kellemetlen következményeket hozott. Sok vendége kiköltözött, sok más rendes lakója nem jött vissza. Személyes ismerőséhez a IX. kerület rendőrfelügyelőjéhez fordult, aki megígérte neki, hogy mindent megtesz, ami hatalmában áll. Így nemcsak a két öngyilkosság lehető okának kikutatását végezte különösen buzgósággal, hanem egyik hivatalnokát is rendelkezésére bocsátotta, aki a titokzatos szobába költözött. Ez Chaumié Károly Mária nevű rendőr volt, aki önként ajánlkozott erre. Idősebb marselleiom-
