Mátészalka, 1911 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1911-06-04 / 22. szám
3. old ti. MÁTÉSZALKA 22. (113) szám. Széljegyzetek az alkoholizmusról. (**) Az utóbbi években a korcsmákban és vendéglőkben az a szokás kapott lábra, hogy sok vendég a bort vizzel (szódavízzel vagy ásványviz- vel) vegyitteti. (A tiszta vizet nem a vendég önti a pohárba!) A pohár borból Így lesz: spriccer, magyarul fröccs. (Hamarjában nem tudjuk, hogy ez az újabb keletű szó a lexikonokban és a Magyar Tudományos Akadémiai kiadványban helyet fog- ial-e.) A spricceres pohárban kevesebb a bor, mint abban a pohárban, amelyet tisztán borból töltenek meg. Tehát kisebb az alkohol tartalma és igy a vendég később lesz tőle mámoros. Később, de azért a hatás igy sem marad el. Sok dülöngélő, botorkáló ember sok véres kimenetelű rendőri krónika hőse nem ivott mást csak spriccert és még is odajutott ahová akkor indult, amikor a spricceres poharat kezébe'vette. Az utszéli árokba, a kórházba vagy — a börtönbe! . . . Azonban a spriccerivás igy is kárt jelent azoknak akiknek az alkohol veszedelem, az emberek pusztulása nem okoz nehézséget, ellenben a bor- fogyasztás csökkenése nagy szívfájdalmat szül. Az alkoholtőke urainak, az agráriusoknak, akiknek csak az az érdekük, hogy a borfogyasztás emelkedjék. Követelni kell tehát, — mondják ők, — hogy az állam tiltsa el a spriccerivást. Nem a bor, sör és más alkoholos ital ivását. óh nem! Csak & spriccerét a »fröcscsét! . . . « Ennek a követelésnek a nem régen a képvi- selöházban is kifejezést adott egyik agrárius képviselő, Bernáth Béla. A képviselő ur szerint az a szokás, hogy a vendéglőkben székében árusítják a spriccert vagy fröcscsöt, beleütközik az 1908 XLVIi. évi bortörvényünkbe. A törvény kimondja, hogy vizelni nem szabad a borokat, pedig kismértékben való árusításnál, a korcsmákban mindenütt vizelik a borokat. »Ennek az a hátránya, hogy sokszor olyan borokat, amilyeneket a bortörvény szerint árusítani nem szabad, mint amilyen például a dohos vagy peronoszporás bor és más ke- vésbbé jó bort spriccer alakjában fölszolgálják a nagyközönségnek. Ezzel a törvényt kijátszszák és átterelik a fogyasztást a sörre, pálinkára. Kellene tehát valami módot találni arra, hogy ez az eljárás megváltoztassák.« így a képviselő ur. De ne gondolja senki, hogy a képviselő ur a fogyasztók egészségét félti a rossz boroktól, amiket a spriccer formájában megitatnak velük . . . * Rendeleíek tiltják, hogy a korcsmákban és italmérésekben gyermekeknek szeszes italt szogál- tassanak ki. Mindennek ellenére kevés kivétellel minden korcsmának vannak gyermekkorban élő állandó vendégei, akik naponta bejárogatnak a korcsmába. Sok ifjú élete megy igy veszendőbe. Ifjak és kiknek szervezetet megrontja az alkohol, akiknek lelkét lealacsonyítja a sok ivás. Nem tudunk elképzelni megdöbbentőbb jelenséget, mint amikor ilyen fejletlen növés alatt álló ifjú embert lát az ember az alkohol méreg biztos íertjébe elindulni. Hol fog végződni ez az ut ? Mi lesz a 10 éves gyermekekből, akik az élet nyomorúságaira pálinkás üveggel, nagy sörös üveggel kezükben indulnak. Nagyon sok családban különösen a regény nép körében, már csecsemő korában megmérgezik az ifjúságot a veszedelmet hozó itallal. És talán nem is tudják azok a szülők, akika méregpoharat gyermekük kezébe adják, hogy milyen gyilkos bűnt követnek el magukkal, a gyermekeikkel és embertársaikkal szemben. Az olyan szervezet, amelyet kora ifjúságában megrontanak az itallal, hamar megrokkan; azok az ifjak, akik csecsemőkoruk óta »élvezik* az alkoholmérget, korán elöregszenek ; betegek lesznek, kidőlnek : sok nyomorúság éri őket és a szülök örekségiikben támasz nélkül maradnak. A társadalom pedig férfikoruk delén elveszti munkára, alkotásra hivatott tagjait. Nem elégséges, ha az államhatalom büntetéssel sújtja azokat, akik a gyermeket ivásra csábítják és itallal ellátják. Fel kell világosítani a szülőket és a hozzátartozókat arról, hogy milyen nagy bűnt követnek akkor, ha a gyermekek alkohol élvezetét elnézik, sót egyenesen támogatják. Végre is ha az államnak szüksége van az alkoholivásból begyülő milliókra, ha kell a pénz a militarizmusra, a hadi hajók óriásaira : az emberanyagra is szüksége van az államnak, hogy hadseregét fenlarthassa, hogy a kaszárnyákat és a hadihajókat legénységgel láthassa el. Az állam tehát nem nézheti tétlenül az ifjúság pusztulását. Az agitáció a felvilágosítás minden eszközét igénybe kell venni és az alkoholellenes törekvéseket támogatni anyagilag és erkölcsileg egyaránt. Különben: Kóma magától is rabigába görnyed . . . — Az I9ll.-évi képviselő választók névjegyzékének folytatása: Hagymássy Sándor, Horváth József, Horváth Sándor, Horváth István, Hoksári András, Hónig István, Herman József, Hegedűs Pál, Hirschman Jakab, Ignátz Mihály, id. Izsoó Ferenc, Jeszenszky Sándor, Ilosvay Bálint, Jakab Ferenc, Cs. Jakab Károly, Izsoó Gusztáv, Izsoó Miklós, ifj. Izsoó Ferenc, Juhász István, ifj. Izsoó Károly, Jakab János, Kereskényl László, Keller Béla, Klein Sándor, Klein Andor, Kovács Sándor, Kulin Sándor, Kun András, Képes Gyula, Kézi István, Kánya Sándor, Katona Miklós, Kerekes Sándor, Kádár Lajos, Kepets Jónás, Kádár Ferenc, Kvanc Lajos, Krane Sámuel, ifj. Kádár István, Kádár István, Keller Miksa, Kursinszki P á id., Kepes Miklós, Kádár József, Kincses István, Kerekes János, Képes István, Klein Mór, Kohn Mór, Klein Adolf, Kovács József, Kajdi Lajos, Kubinyi Sándor, Kulin Miklós, Kohn Ignác, Klein Alajos, Kovács Sándor, Kerekes Bertalan, Cs. Kovács János, König Sándor, Kepets Lipót, Keller Aladár, Kerekes József, Klein Géza, ifj. Kursinszki Pál, Kádár Mihály, Kaufman Farkas, Cs. Kovács István, Kálmán Ernő, Kürlhy Kornél, László Imre, Lővy Sámuel, Lőrinc Ferenc, Lakatos Lajos, Lengyel István, Lövi Adolf, Lőrinc István, Lőrinc László, Lengyel István, Lőrinc Lajos, Lengyel Péter, Literáti Dezső, Lőrinc Sándor, Lengyel Imre, Lengyel Ferenc, Léhner Márton, Molnár György, Moskovics Ignátz, Mislai Pál, Minyu János, Mis- lai Sámuel, Mislai Sándor, Mislai Károly, Med- vecki Péter, Mechlovics ignátz, Máté Sándor, Mándi Kálmán, Mándi Gyula, Mándy S. József, Mosolygó János, id. Mándi Sámuel, ifj. Mándi Sámuel, Mándi Zsigmond, Molnár István, Müller M. József, Már- kusz Vilmos, Mandi Ignátz, Mátyus Károly, Dr. Német József, Nagy Sándor, Néma Ferenc, Néma József, Néma Sándor, Néma József, Nemes József, Cs. Nagy Ferenc, N'ovák György, ifj. Nagy István, Nagy István, Nagy János, Nagy Károly, Néma Mihály, Néma István, Novak István, Nagy István, Ney Pál, Néma Mihály, Nemes Ferenc, Nagy István, Német József, Nagy Dezső, Nagy Ferenc, K- Nagy Károly, K- Nagy Ferenc, Nagy Géza, Oláh János, Orosz József, Oláh Károly, Oláh Mihály, id. Oláh István, Cs. Oláh Ferenc, ifj. Oláh István, Oláh István hazug, Onadi Zsigmond, Pap Endre, Pap Gábor, ifj. Péchy László, Puskás Lajos, Pap József, Péner Sámuel, Pente Lajos, Puskás József, Pollák Jakab, Petróci József, Petróci Kálmán, Pol- lák Mór, Pénzes Sándor, Pap Menyhért, Pénzes Lajos, Poszvék Zoltán, Dr. Rosenberg Ignátz, Rác György, Radványi János, Rosenberg Jakab, Róth Adolf, Rohay Gyula, Reichman Ármin, Rosenberg Salamon, Rosenberg Menyhért, Rohács János, Schreiber Bertalan, Szúnyog József, Steinberger Sándor, Szilágyi Gábor, Szilágyi Károly, Szabó Zsigmond, S. Szabó Zsigmond, ifj. Schlajfer János, Schwartz Jenő, P. Szabó Zsigmond, Schwartz Vikber tizenegy évig szolgált a haditengerészetnél, Tonkinban és Annámban; egykor sokszor fogadta a sárga tengeri kalászok hívatlan látogatását egy felfrissítő puskalövéssel és igy kiválóan alkalmasnak látszott, hogy a »kísértetekkel«, melyekről a Rue Alfred Stevens suttogott, megmérkőzzék. Már vasárnap este behurcolkodott és lefeküdt nyugodtan, miután bőségesen nekilátott a tiszteletreméltó Dubonnet asszony ételeinek és Italainak. Minden reggel és minden este Chauminé rövid látogatást tett a kapitányságon, hogy jelentést tegyen. Ez a jelentés az első napokban arra a kijelentésre szoriikozott, hogy a legcsekélyebbet sem vett észre. Ellenben szerdán este azt mondta, hogy valami nyomot vél észrevenni. Mikor sürgették, hogy többet mondjon, azt kérte, hogy egyelőre hsUgathasson, mivel fogalma sincs, hogy az amit felfedezni vélt, a két tfpiber halálávál összefüggésben van-e. És mert fél, hogy szégyent vall és kinevetik. Csütörtökön kevésbbé biztos volt a fellépése és komolyabb; jelenteni valója megint nem volt. Pénteken reggel meglehetősen izgatott volt; félig nevetve, félig komolyan kijelentette, hogy az az ablak tényleg valami különös vonzó erőt gyakorol. De megmaradt amellett, hogy ez az öngyilkossággal semmiféle összefüggésben nem áll és hogy kinevetnék, ha többet mondana. Ezen nap estéjén már nem jött a hivatalba : felakasztva találták az ablakfa kampóján. A körülmények itt is a legkisebb részletig egyeztek a többi esetekével: a lábszárak a padlóra lógtak, a függöny zsinórja a kötél. Az ablak be volt zárva, az ajtó nem; a halál a délután hatodik órájában állott be. A halott szája nyitva volt, nyelve kilógott. Ennek a harmadik halálesetnek a 7. számú szobában az volt a következménye, hogy még annak az összes vendégek kiköltöztek a Stevens szállóból, egy német gimnáziumi professzor kivételével, aki azonban felhasználta az alkalmat, hogy a bért egy harmaddal lenyomja. Csekély vigasz volt Dubonnet asszonynak, hogy másnap Mary Garden az Opera-Comique csillaga Renault kocsijával a szálloda elé hajtatott és a vörös függőn) zsinórt kétszázfrankért megvette. Először, mert ez szerencsét hoz, másodszor, mert — a lapok írnak róla. Ha ez a história nyáron történik, úgy julius augusztusban, úgy Dubonnet asszony háromszor annyit kapott volna a zsinórért; az újságok bizonyára hetekig ezzel az esettel töltötték volna meg hasábjaikat. De igy, a saison közepén, a választások Marokko, Perzsia, a newyorki bankbukás, nem kevesebb mint három politikai affér — az ember igazán nem tudja, honnan vegye a helyet. Ennek következtében a Rue Stevensbeli esetről tulajdonkép kevesebbet beszéltek, mint amennyit megérdemelt volna, és a rövid és szűk laptudósitá- sok többnyire tárgyilagosan a rendőri jelentést adták vissza és túlzásoktól meglehetősen tartózkodtak. Ezek a tudósítások voltak az egyedüliek, melyekről Bracquemont Richárd orvostanhallgató tudott. Egy további kis tényről nem értesült; olyan jelentéktelennek látszott, hogy sem a rendőrfelü- gyelő, sem más szemtanú nem említette a laptu- dósitóknak. Csak később, az orvostanhallgató kalandja után jutott ismét az tszükbe. Az tudniillik, hogy midőn Chaumié Károly Mári a rendörbiztos holttestét a rendőrök leemelték az ablakfáról, a halott nyitott szájából egy nagy, fekete pók mászott ki. A házmester elpeckelte ujjával és igy kiáltott fel: »Pfuj, már megint egy ilyen dög!« — A további vizsgálat folyamán, — mely Braecque- montra vonatkozott — azt vallotta, hogy mikor a svájci utazó hulláját vették le, a vállán egy hasonló pókot látott szaladgálni. — De erről Bracquemont Ricnhard semmit sem tudott. Csak két héttel a legutolsó öngyilkosság után, egy vasárnapi napon, költözött a szobába. Amit ott átélt, azt naponta lelkiismeretesen feljegyezte egy naplóba. (Folytatjuk.) * * * Csodálkozik mindenki azon a dús választékon, amely mindennemű üveg-, porcellán' és majolika disztár gyakbart látható; PATAKI JENŐ üveg- és porcellán kereskedésében MÁTÉSZALKÁN, Csizmadia bérpalota. Mesés olcsó árak! Üvegezés és képkeretezés! Pontos kiszolgálás! osan
