Mátészalka, 1911 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1911-01-13 / 2. szám
4. oldal. MÁTÉSZ A L K A 2. (93.) száj ti). — A képviselő-testület Mátészalka nagyközség képviselö-tes- tüfete f. hó 6.-án tartotta az 1911. évre alakuló közgyűlését. Az alakuló közgyűlésen az ujonan választott tagok bemutatkozásán kívül egyetlen feljegyzésre méltó tény se adódott elő. A tisztújító közgyűlés annál érdekesebb volt. Érdekessé tette a Csizmadia István fölszólalása, melylyel a jelenlévő főszolgabírót a lelépő községi biró újra leendő jelölésére kérte, a küszöbön lévő tisztujitás alkalmából. A főszolgabíró brüszk módon válaszolt, ami felszólalásra késztette Badaházy és dr. Sze- pesy képv.-testületi tagokat. A tisztujitás eredménye az lett, hogy bíróul Csizmadia Kálmánt, albiróul Veres Lajost, esküdtekül a régieket, kivéve Mándy Kálmánt, ki helyett ifj. Kursinszky Pál jött be, pénztárnokul pedig Szabó Sámuelt választották meg. A községi biró választása nagy emóciókkal járt, amit az okozott, hogy a főszolgabíró a választóközönség mondhatni egyöntetű óhaja és a képviselő-testület egyhangú állásfoglalása dacára a volt bírót, Jeszenszky Sándort nem jelölte, hogy ezzel biztos megválasztását lehetetlenné tegye. A főszolgabírónak ezzel a jog- stiklijével lapunk más helyén foglalkozunk érdeme szerint. Itt csak azt mondjuk el, hogy szerintünk a főszolgabírónak nem szabad visszaélni a törvény hézagaival, pláne a közhangulat és egy becsületes tisztviselő rovására. Meggyőződésünk, hogy a főszolgabíró ténye alkalmas arra, hogy a polgársággal meggyülöltesse azokat a normákat, amelyeknek tiszteletben tartására felügyelni éppen a főszolgabíró hivatott. Mert ugy-e bár nem szül tisztdetet, ha egy község polgársága azt látja, hogy törvényes jogától éppén a törvény erejével ütik el?j! És meggyőződésünk, hogy a főszolgabíró kijelölő jogának — bár ez diszkrecionális joga — vannak jogi korláta! és e korlátoknak egyike feltétlenül az, hogy a több mint egy évtizeden át ugyanezen minőségben működött és újra pályázó községi bírót, aki elien semmi jogi ok fel nem merült, aki törvénysértést el nem követett, fegyelmi eljárás alatt nem áll s akinek újra megválasztását egy egész község egyöntetűen óhajtja, újra jelölendő. Igaz. hogy ezt a törvény rendelkezései szerint a főszolgabírónak nem kötelessége megtenni, de ezt egyenesen megköveteli tőle az illendőség És megköveteli ezt a jogi méltányosság is. Mert elvégre a községi biró a község képviselője, tehát a község akarata és bizalma kell, hogy döntsön a fölött, kivel óhajtja magát képviseltetni, nem pedig a maitt-holnapott megyei tisztviselő. A szerdai választás után tapsolva és hozsannával tudjuk csak várni a kormány államosító terveit, mely megrendszabá- lyozni óhajtja az osztályönzés mentsvárát, a kény uraskodás meleg ágyát, hazánk szégyen foltját: a magyar közigazgatást. Részletes tudósításunk a következő: Az Alakuló közyyUles. Mátészalka községi képviselete folyó hó 6.-án tartotta alakuló közgyűlését a városháza tanácstermében. Az alakuló közgyűlésnek a sablonos teendők elintézésén kívül más programja nem volt, úgy, hogy az ülésnek érdekességet mindössze az kölcsönzött, hogy a nem régiben ujonan választott képviselő-testületi tagok ezúttal mutatkaztak be első ízbe, mint községatyák. Mondanunk sem kell, hogy a magunk részéről a legjobb akarattal sem élhetünk a »van szerencsénk* kifejezéssel. Mi egészen más embereket óhajtottunk ottan üdvözölni. De a megtörténteken változtatni úgy sem lealakuló és tisztújító közgyűlése. — Tisztujitás. — —: A „Mátészalka“ kiküldött tudósítójától. — hét. Hagyjuk tehát az uj községatyákat, uj tisztségükbe magunknak tetszelegni. A képviselő-testület ez évi tagjai. Mátészalka községi képviselő-testületének 1911. évi tagjai a következők: Virillsek. Rendes tagok: Özv. Tisza Kálmán, né (Kocsord) 2115 K- 45 f. (képv. Pap Gábor)- Szalkai Zsigmond 1 757 K 46 f., Szálkái Sándor 1692 K 11 f.. Budaházy Sándor 760 K 66 f., Klein Móritz 753 K 15 f., Kincses István 752 K 48 f., Weisz Lajos 734 K 20 f., Schreiber Bertalan 696 K 92 f., Jármy Miklósné (Kótaj) 648 K 58 f. (képviseli Schönwald Adolf nagydobosi bérlő után Dr. Fuchs Jenő), Csizmadia József 6!4 K 46.f., Qoldblaít Jakab 558 K 99 f., Weisz Miklós 534 K 39 f., Dr. Fárnek László 455 K 98 f., Almer Béla 403 K 10 f., Feldman Ármin 398 K 97 f., Ref. egyház (képv. Rácz István gondnok) 376 K 10 f,, Budaházy Kálmán (Bpest) 348 K 14 f. (képv. Szemán József Nyircsaholy), Dr. Stein- berger Samu 305 K 78 f., Szemán József (Nyircsaholy) 304 K 67 f. (képv. Dr. Szepesi Károly), Weisz László 294 K 77 f. Póttagok: Dr. Csató Sándor 290 K 70 f., Csizmadia Mihály 248 K 67 f., Feldman Dezső 236 K 89 f., Csincsák József 235 K 25 f., Klein Adolf, 233 K 90 f. Választottak 1913 évvégéig: Szabó Sámuel, Csizmadia Ferenc, id. Oláh István, Tárkányi Lajos, Veres István, sz. Szabó Sándor, Kovács Lajos, Néma Ferenc, M. Szabó Ferens, Rác István. 1916. végéig. Rendes tagok: Néma Mihály, Csizmadia István, Kerekes János, Csizmadia Mihály, Báthory György, Szőliősi László, Szabó József, Eölyüs Lajos, ifj. lzsoó Ferenc és Doby Antal. Hivatalból: Csizmadia Kálmán főbíró, Ro- hay Gyula főjegyző, Steinberger Sándor aljegyző, Veres Lajos albiró, Szabó Sámuel pénztárnok, dr. Vida József községiorvos, Csizmadia Zsigmond, Nagy Károly, Szabó Mihály, Radványi János, Gosztonyi Lajos és ifj. Kursinszky Pál. esküdtek. Kimaradtak: Kern Igyátzné képv. (Franki Albert), llosvay Endre, Vadász Ágoston, Cine József, Mándi Samu, Szabó Mózes, Dr. Fárnek László. Az alázatcs kérés. Csizmadia István községünknek ez a 80. éves, közbecsülésben megélemedett polgára a küszöbön lévő tisztujitások alkalmából a jelenlevő Péchy László főszolgabírót a maga közvetlen modorában, egyszerű, keresetlen, de annál őszintébb szavakkal — mondhatni az egész község óhaját tolmácsolva— »alázatosan* arra kérte, hogy'Jeszenszky Sándort a községnek 12 éven át volt bíróját a most lelépett községi bírót, mint olyan embert aki a törvények ellen sohasem vétett és közszeretetnek örvend, kandidálja. ,^(befolyásoljanak!“ O felsége az alkotmányért esedező Scitovszky előtt nem ütött olyan büszkén kardjára, mint amilyen cézári gőggel a főszolgabíró Csiztnadi István felszólalására válaszolt. Tiltakozott befolyásolása ellen és kijelentette, hogy azt van jogában jelölni, akit akar. Budaházy Sándor megpróbálta csillapítani a főszolgabíró oktalan pulykamérgét, de hasztalan, mert a válasz erre is csak az volt: »Jogom van, befolyásolni nem engedem magam!* Erre azután Szepessy Károly dr. nagyon találóan magyarázta meg Pechy Caesar urnák, hogy itt nem befolyásolásról, hanem Mátészalka községét képviselő-testület egyetemes óhajáról van szó. Á lisztiijiíás. Előzmények. A tisztujitás alkalmából megüresedett állásokra a következő pályázatok érkeztek be Péchy László főszolgabíróhoz: A főbírói állásra: Jeszenszky Sándor, Doby Antal, Báthory György, Csizmadi Kálmán és Csizmadia István, az albirói állásra: Veres Lajos és Néma Mihály, a pénz- tárnoki állásra : Szabó Samu. A képviselő-testület tisztújító közgyűlésén, melyen Péchy László főszolgabíró elnökölt, megtörtént a jelölés, amelynek hatása valósággal bom- baszerü volt. Péchy ugyanis Jeszenszky Sándort nem kandidálta, hanem helyette első helyen Csizmadia Kálmánt, második helyen Báthory Györgyöt és harmadik helyen Doby Antalt jelölte. flyiijekezés. Az utca. Mig a képviselő-testület jelölő ülése folyt, addig a választó polgárság mondhatni teljes számban vonult fel a varosháza tágas udvarára, A tisztujitás napja körüli taktikázások s azok a hi- rek, melyek nem alaptalanul a tisztujitást megelőzték, olyan érdeklődést váltottak ki, hogy Józsua parancsszava nélkül is megállott a nap csodálni a mátészalkai polgárság szokatlan felvonulását. Az előzmények által felizgatott kedélylyel ott leste- várta mintegy ezer ember feszült figyelemmel, hogy mi fog beteljesedni abból, amit napok óta rebesgetni hall, hogy az ő szeretett községi bíróját a főszolgabíró, egy másfél évvel ezelőtt lefolyt személyes incidens következtében, teljesen mellőzni fogja. És mikor a feszült várakozás és a kételkedés jól bevéste már magát minden választó arcába és az idegesség kulminálni készült, kinyilt a községház ajtaja és rajta kiszált, az első hir a bent történtekről. Az első hír. Ezt az első hirt Gosztonyi Lajos hozta. Gosztonyi elmondta, hogy mi történt odabent. Az elképedés és a megbotránkozás moraja futott végig a tömegen. A sokaság hullámzott, mint mikora róna érett kalásztengerét végigsimitja az esti fuvalom. Majd óriási kavarodás támadt és fülsiketítő lárma tört ki és egetverően harsant fel: »Nem kell nekünk senki más, éljen Jeszenszky Sándor!* Ebben a percben kitárult csendesen, szerényen a tanácsterem egyik ablaka és ez ablakon most nem a béke galambja szállott ki. Egy sápadt arc jelent ott meg, amelyen a megilletódéssel vegyes félelem ült és amely alatt mozgott a száj, de hogy mit mindott: az kivehetetlen volt. A főszolgabíró próbálta meg kihirdetni kandidációját és a szavazás elrendelését. Azonban ki törődött ott akkora szol- gabiróval, kit érdekelt a kkor az, hogy mit mond?! Felemelt karok, ökölbe szorított tenyerek és vészt jósló morgás közepette ott csak két szót lehetett hallani: »Éljen Jeszenszky!* A főszolgabíró, látva hogy nem boldogul, visz- szavonult az ablakból és kijelentette, hogy kezdetét veszi a szavazás. A szavatszedő bizottság elnöke Almer, tagjai Weisz László és Kerekes János voltak. Szavazás, — szavazás nélkül. Mintegy hétszáz választó-polgár volt jelen s e hétszáz ember közül nem volt egy, aki megmozdult volna, hogy az urna elé járuljon. Körülbelül fél 9 óra lehetett, amikor Péchy a szavazást megnyitotta és P/s órán keresztül, 10 óráig nem jelentkezett egyetlen szavazó sem. Most egy kis csoport kiválik és a tanácsteremnek tart. Oda megy a bizottság elé és nagyrészében Csizmadia Kálmánra, kis részében Doby Antalra adja le szavazatát. A szavazatok aránytalan megoszlása visz- szalépésre ösztökélte Doby Antalt. Ezzel aztán, miután Báthory egvellen szavazatot sem kapott, a szavazásnak minden jelentős, mozzanata kimerült. Nincs több szavazó. Mindössze 164-en szavaztak le a két jejöltre és minden nógatás dacára nem jelentkezik több szavazó. A polgárság egy nagy részét már a kan- didálás fölötti megütközése távozásra késztette, mig a másik része valósággal a passzív rezisztenciához folyamodott, sőt olyanok is voltak, akik alaposan megfenyegették azt, akinek szavazásra volt gusztusa. És csakis a józanabb elemek csiti- lásának és a Káilay Füiöp vezénylete alatt kivonult csendőrség tapintatos fellépésének köszönhető, hogy a fenyegetések bé nem váltattak. Az eredmény. Nagyon gyorsan jutottunk el az eredményhez. A íőszolgabiró xerxesi diadalát megülhctte és tudomására hozhatta a még mindig nagy számban 1 jelenlevő választóknak, hogy bíróvá 133 szavazattal Csizmadia Kálmánt — nevezte ki. A további választások eredményét már ismertettük az olvasóval, itt még csak azt jegyezzük meg, hogy a köz- gyámi állásra szükségtelennek tartotta főszolgabíró a kandidálást s a választás elrendelését, mert az aljegyzői állás be van töltve s az aljegyző uzus szerint (?) a közgyám is. A hátát. Az eredmény hire futó tüzként terjedt el a városban és mindenütt a elképedés, a felháborodás és megbotránkozás hangját váltotta ki. Az utcán csoportokat láttunk állani, melyek a méltatlankodás hangján tárgyalták a történteket. Mindenütt, ahol két ember összetalálkozhatott, társaskörökben, kávéházban, vendéglőben, hivatali helyiségekben erről folyt a szó s mindenütt elitélőleg. Mi még nem láttuk közügyben ennyire megmozdulni e várost és még nem hallottunk ennyire egyöntetűen kifejezni közvéleményét, mint most, amikor minden elfogulatlanul ítélkező polgártársunk meggyőződése az, hogy a főszolgabíró hatalmi tultengésében, indokolatlanul szembehelyezkedve a közóhajjal, megsértette e város polgárságának önérzetét. Hogy milyen mérveket öltött a méltatlankodás, annak egyik fokmérő jelensége az, hogy a választás estéjén, a késő éjjeli órákig szerkesztőségünkben úgy szólván egyik ember a másiknak adta a kilincset és mindenki kipirult arccal ajánlotta figyelmünkbe, hogy az Igazságos és szdklrttaááó
