Mátészalka, 1911 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1911-04-16 / 15. szám

AI A T E S Z A L K A — A tanítók szabadegyesülete és az or­szágos szociáldemokratapárt a múlt vasárnap nép- gyülést tartott Budapesten a népoktatás államosí­tása érdekében tiltakozás és a tanítók anyagi helyze­tének megvitatása céljából. A szociáldemokrata­párt gyűlésén felszólalt lapunk jeles munkatársa, Kertész Ignác egri izr. elemi iskolai igazgató-taniló, községünk fia is és többek közt ezeket mondta nagyhatású beszédében: — Az elhangzott beszé­dek — mondotta — Magyarország kultúrájának szégyenletes helyzetét eléggé megvilágították. Any- nyit elvárhatunk az ország tanítóságától. A hogy megmondják a véleményüket, azt, mitől várjuk en­nek a beteges állapotnak a mtggyógyitását, kul­tuszminiszter Szászrégenben mondott beszédében a gondolatszabadságról azt mondotta, hogy azt tartja az igazi gondolatszabadságnak, amikor az ember,nemcsak hogy végig tud gondolni valamit, hanem bátorsága is van ahhoz, hogy levonja a gondolatmenetből a következtetést. Ezt mi elfogad­juk, de nem úgy hajtjuk végre, ahogy a kultusz- miniszter gondolja. — Mi, akik innen igazán kedves emlékekkel megyünk szét, ezt az emléket nemcsak a szivünkbe zárjuk, hanem az ajkunkon, a nyelvünkön hordjuk és mindenütt, ahol csak al­kalom kínálkozik, mindenkor hangosan hirdetjük. Nagyon természetes hogy mikor igy gondolkozunk, a határozati javaslatokhoz hozzájárulunk. Sőt az utolsóhoz pótlásul meg azt ajánlom, hogy : hogy- pedig a nyilvános gyűlés határozatait a közvéle­ménynek mentői szélesebb rétegeibe kivitessük, \ elhatározza a nyilvános népgyülés, hogy az ország összes nagyobb városainak szervezett munkásságát hasonló gyűlések tartására hívja föl. (Viharos taps és éljenzés.) — Nyírbátor uj községházat szándékozván épít­tetni, a tervezetre nyilvános eszmei tervpályázatot hirdetett. A benyújtott pályatervek felülbírálása céljából a bíráló bizottság március hó 29.-én ült össze. Az I. dij 800 korona, a II. dij 580 korona, a III. dij 300 koronában volt megállapítva. A terv- pályázati hirdetményben a községnek fenn volt tartva az a jog, hogy bármely tervet 200 koro náért megvásárolhasson. A pályázat szép ered­ményű volt. Beérkezett összesen 28 drb. pályaterv, s melyekben a szerzők nagyrésze megoldást talált azon különös kívánság teljesítésére, hogy a járás­bíróság helyiségei a községházában, de lehetőleg elkülönítve a község helyiségeitől, elhelyezést nyer­jenek. A beérkezett 28 pályamunka közül I. dijat nyert Papp és Szabolcs budapesti müépitószcég. A bíráló bizottság megvételre e tervet ajánlotta. — Egyházi hírek. A nagykárolyi ref. egy­házmegye f. évi április hó 19.-én délelőtt 9 óra­kor Nagykárolyban a ref. iskola tanácstermében közgyűlés tart. E közgyűlés folyamán fog tárgyal­tatni a halászi és nagydobosi lelkész-választások ellen beadott felebbezés is. A szarnosszegi egyházközség lelkészt állásra, mely Szabó Gusztáv ref. lelkész halálával megü­resedett és amely egyike a vármegyében a legna­gyobb jövedelmű lelkészt állásoknak — többen óhajtanak pályázni nemcsak vármegyénk terüle­téről, hanem a debreceni ref. lelkészi karból is.A szarnosszegi egyházközség tagjainak egy része az elhunyt veje, Leövey Miklós ref. lelkész megvá­lasztását óhajtja, akit párthívei a lelkészi állásra választás nélkül egyhangúlag meghívni óhajtanának. A református konvent ülése. A református egyház egyetemes konventi bizottsága április 26. án gróf Degenfeld József iögondnok és Antal Gábor püspök elnöklete alatt a konvent házában ülést tart. Püspökjelölés. A tiszántúli református egy­házkerület püspökjelölő g\ ülését április 20-ára tűzték ki. Eddig hat jelöltet-‘.miegetnek. VaAszinü, hogy Balthazár Dezső böszörményi esperes és Dicsőffy József egyházkerületi főjegyző, debreceni lelkész közt fognak tnegoszlani a szavazatok. Bikavásár. A szatmármagyei Gazdasági Egyesület 1911. évi április hó 19.-én Szatmárné­metiben, a városmajorban bikavásárt rendez. Eel- hajthatók: magyar és pirostarka tenyészbikák. Bejelentési határidő: f. évi április hó 19 reggel 8 óra. A bejelentett bikák után éjjeli térdij fejében 2 kor., nappalra 1 kor. fizetendő. Bejelentések az egyesület titkári hivatalához (Szatmárnémeti, Deák­tér 2.) intézendők. A bejelentett tenyészállatok leg­később április hó 19.-én reggel 8 óráig a hely­színére vezetendők. A vásár kezdete április 19. d. e, 9 óra. A vásáron a m. kir. gazdasági fel­ügyelő jélen lesz. A tenyészigazolványok a hely­színén azonnal kiállíttatnak, valamint a marha le­velek szintén ott lesznek átírva. A vásárolni szán­dékozó községek megbízottai a hivatalos pecsétet vigyek magukkal. Az állatok megfelelő elhelyezé­séről és alomszalniáról a térdij ellenében az egye­sület gondoskodik, A takarmányról általában a felhajtó gondoskodjék, kívánatra azonban méltá­nyos áron a rendezőség takarmányt is fog ren­delkezésre bocsátani. A vásáron a szomszédos vármegyék gazdasági felügyelői is részt fognak venni. A községek részére szokásos állami ked­vezmények e vásáron igénybe vehetők. Részletes felvilágosítással a titkári hivatal szolgál. — - Szatmárvármegye koszorúja. Erőss Lajos, a debreceni népszerű református püspök ravatalára Szatmárvármegye törvényhatósága is küldött egy hatalmas babérkoszorút, hat méteres szallagián e felírással: »Szatmárvármegye közönsége igaz ke­gyelettel a vele együtt érzett ref, püspökének.« Hogy a koszorú biztosan elérkezzék a temetés napjára, nem adták fel, hanem a megyei hajdú maga vitte el Debrecenbe. A hajdú egy irtózatos nagy skatulyában vitte á koszorút s a vasúti ka­lauznak nyomban Szemébe is ötlött a hatal­mas doboz és ráförmedt a hajdúra, hogy ilyen nagy skatulyát nem szabad a kupéba behozni. Debrecenben aztán a forgalmi tisztviselő hosszas ceremóniák után meg is állapította, hogy Szat- márvármegye a Máv.-nak 6 korona büntetést tar­tozik fizetni. A hajdú azonban nem tudta leszur­kolni a 6 koronát, tehát a koszorút a Máv. el kobozta. Most tehát ott hervad az a debreceni állomás valamelyik kis zugában, várvá a formá­lis négyhét elmúltát, amikor elárverezik a többi ócskaságok és talált tárgvak között. Hiába, nálunk a szabály szabály, még ha gyászkoszoruról van is szó! — Háziipari és Képkiállitás Nyíregyházán. A maga nemében páratlan és magas színvonalú ki­állítás nyilt meg szerdán Nyíregyházán a várme­gyeház dísztermében, Mlkec Dezső alispán véd­nöksége alatt. A kiállításon Magyarország 23 vár­megyéjének háziiparát mesés szép női zubbonyokat futókat asztalterítőket szőnyegeket stb. láthatunk és vásárolhatunk. Azonkívül a budapesti tMilvészház« alapítványi képei csupa neves művészektől szintén megvásárolhatók. A kiállítás 10-ig szerdáig marad nyitva és naponkint 10 órától 1-ig és 3 órától 7-ig belépő dij nélkül megtekinthetők. LEGÚJABB. Lapzártakor értesülünk, hogy a kaszinó választ­mányának küldöttsége már felkereste Péchy Lászlót, hogy a kaszinó elnökségéről való lemondásának visz- szavonására felkérje. Péchy azonban esküjére s azon tényre hivatkozva, mely szerint éppen a kaszinó­tagjai bénították meg az ö a kaszinó érdekébeni szálló-épitési akcióját, hajthatatlan maradt elhatá­rozásában. Egyben megemlítette azt is, hogy ő a Jakab-féle telket alkalmasabbnak találná a kaszinó­épületnek (mi bizony nem, mert a Bank telke jobb helyen és szélesebb fronton fekszik) a Bank tel­kénél. Értesítést vettünk arról is, hogy az Ipar és Kereskedelmi Bank, bár ez iránt megkéretett s ta­lán ily értelmű Ígéretet tettek is nevében, szom­bati igazgatósági ülésén telkének átbocsátása fe­löl nem tárgyalt. Mint értesülünk azért, mert már előzőleg mással állott szóba a vételt illetőleg. Most volt alkalma a .főszolgabíró urnák is meggyőződni róla: mi az, ha Szálkán valaki va­lamit tenni akar. Vért kell ahoz izzadni kérjük szépen, mert Szálkán annyi rossz akarattal és közönynyel találkozik az ember, hogy gravis est quid facéré! BELSŐ DOLGOZÓ-TÁRSAK : MÁTÉ SÁNDOR FÖLDES JENŐ ANONYMUS par Jó állás. ista A biztosítási üzletszerzés és szervezés­ben telyesen jártas, megbízható kültisztvise- lö fix fizetés és napidij mellett állandó al­kalmazást nyer az „Adriai,, biztositó tár­sulatnál, Szatmári. — Ajánlatok folyó hó 20.-ig fenti címre nyújtandók be. TÖRMELÉK. Egyik divatban lévő szépirónknak egy disznókereskedö rokona boldog ábrázat- tal állít be a Royalba. A boldogság suga­rait az varázsolta arcára, hogy a szépiró kuzen egyik színdarabjával oly nagy sikert aratott, hogy a darab a legfelsőbb körök legmagasabb tetszését is elnyerte. — Báró lesz a fiú! — dicsekszik em­berünk a törzsasztalnál ülő ismerősöknek. Es amilyen kegyben van — folytatja to­vább dicsekvését — még nem lehetetlen, hogy keresztül tudja vinni, hogy családjá­nak a másik ágára, a mi águnkra is kiter­jesszék a báróságot. — De hiszen akkor te is báró le­szel ?! — veti oda valamelyik szomszéd. — Perszel — hangzik a félig tréfás, félig büszke válasz. — De mi címen ? — »Mi címen?«, »mi címen?« —szól bele a diskurzusba egy epés, demokratikus érzelmű »Rattler«. Hátha már van fa-báró (Qrödlék), cukor-báró (Hatvani Deutschék), dohány-báró (Csetei Hercogék), hát mért ne lehetne egy disznó-báró is ? * Páiyiban történt ez a kis eset. A köz­ségháza előtt. Ott verődött össze egy csa­pat ember, amint hazafelé menőben volt az istenházából, a vasárnapi szent áhita- toskodásról. A szót egy deres bajuszu em­ber vitte, akit a szabadságharc utáni idő­ben besoroztak s elvittek Olaszhonba har­colni a függetlenségükért áhítozó taliánok ellen Az öreg Háry János éppen olasz- országi tapasztalatairól mesélt: — Bizony komám, a csak az furcsa vi­lág 1 Hej, ha kend látná, micsoda város az a Páduja! Ott van aztán szép háza a mi Urunk Jézusunknak! Az égig ér a tornya. Osztán van abban egy harang, kerek száz­ezer mázsa I — Na, azt szeretném látni — mondja tátott szájjal egy mindent hivő suhanc. Csak azt nem tudom elgondolni, hogyan vit­ték fel azt a ménkű nagy harangot abba a bábeli toronyba ? — Nem érted ? Nem-e ? — veti oda í félvállról az öreg. Hát persze, hogy nem érted ! Hiszen még csengettyű korában vitték azt oda, ecsém ! Péntek van s egyik serény háziasz- szonykánk libát boncol, mely ebédre férju­ram étvágyát lesz hivatva kielégíteni. A péntek pedig a kéregetök napja. Az idő már 10 óra felé jár és az óra mutatói ve­szedelmesen rohannak a tizenkettes felé. Az asszonykát azonban minduntalan meg­zavarja egy-egy kéregető. Az asszonyká­nak van szive és szívesen nyitja meg er­szényét a nyomor előtt. Igen ám, de az erszény a szekrényben van — biztonságba helyezve. Ez pedig azt jelenti, hogy ahány kéregető, annyiszor kell abban hagyni a libaboncolást, megmosni a kezecskéket s beszaladni a konyhából a harmadik szo­bába a szekrényhez a pénzért. Igazán nem lehet tehát rossz néven venni, ha a har­madik kéregető megjelentékor az asszonyka egy kevés türelemre intette a „hitsorsos“ szegény embert: — Várjon lelkem egy kicsit! Mindjárt elvégzem ezt a libanyuzást s akkor aztán megkapja a járandóságát! — Jó-jó — mondja az „ajrech“ — én várok, csak az a kérdés, hogy érdemes-e f Krix-Krox. A „feltámadás“-és u egyenesut Husvét van, a feltámadásnak, az uj életnek fenséges ünnepe. Gyönyörű bizonyság ez ünnep; bizonysága annak, hogy az eszme halála nem örök, hogy az elhantolt elv, fedje bár azt be a íeledékenység óriás-sziklája, utat tör magának s félredobva az akadályokat, uj életre kél és testet öít. A krisztusi ieltámadás, mily fenséges, mily j szép bizonyíték az eszmeharcok világában és bi- { zonyitja azt, hogy a felvetett, de eltemetni akart eszme nem hal meg örökre, hanem feltámadva utat tör magának s megvalósul. Örvendhetünk te­hát a husvét ünnepén, hiszen reményeink, melye­ket a hosszú nagypéntek niár-már megsemmisített, halottaiból feltámadva uj életre kelnek és vágya­ink megvalósulni törekszenek. Sok a teljesületlen, sok az eltemetett vágyunk. Szükséges közintézményeink nincsennek, a megle­vők hibásak, hiányosak, a célt tökéletesen szol­gálni képtelenek. Á vezetésre hivatott egyénekben nincs meg az eréiy, nincs meg az a hatalmas erő, amely a közjavulás első és legelemibb követel­ménye. Hiszen akarhatunk bármit, kívánhatunk bármily üdvös dolgot, ha nincsen meg bennünk a kellő erély és akarat: kívánságunk elvész, örökre meghal az. Hogy a községünket vezetni hivatott egyé­nek sok kívánni valót hagynak fent akarat dol­gában, kiáltó bizonyítéka annak az egyenes ut elaludt kérdése. A vasúthoz vezető egyenes útra vonatkozó és 1909. év nyarán benyújtott indítványt ugyanis Mátészalka képviselő-testületi közgyűlése egyhan­gúlag üdvösnek, helyesnek, a lakosság érdekében sürgősen megvalósitandónak minősítette, elfogadta és megvalósítása érdekében elhatározta, hogy Szál­kái Sándor országgyűlési képviselőhöz, a képvi­selő-testület egyik tagjához megbízottakat küld: tudják meg, vajon hajlandó lenne-e és mily árban a

Next

/
Oldalképek
Tartalom