Mátészalka, 1910 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1910-12-09 / 49. szám

Melléklet a „Mátészalka“ 49. (88.) számához.

1910. december 9.

Midőn emlékünkbe idéztetett a múlt, sajnálkozva kell megvallanunk ;mulasz- tásunkat, hogy őket, annak idején akara tunk ellenére névtelenül hagytuk, megérdemelt méltatásukat elmulasztottuk.

Most, a nagy dráma befejezésekor, midőn hideg sírkő zordon emlékeztető gyanánt áll a felismeretlenek szomorú sirhalmán, utólag emlékszünk meg róluk, akiknél csak a saját szerénységük nagyobb s utólag meghajtjuk előttük az elismerés babérágát.

Ezek: Kovács Gusztáv ref. lelkész, Károlyi Lajos ref. kántortanito, akik napokon keresztül reggeltől estig a halottak birodalmát járva, házról-házra vitték ajvallás vigaszát, akik megacélozva lelkűket, szivüket, mutatták a jó példát, hogy hogyan kell keresztényi türelemmel viselni a mérhetetlen csapások özönét. Farkas Ernő körjegyző és Tarái János községi aljegyző, akik hónapokon át a kétségbe esett súlyos sérültek és azok hozzátartozóinak keaerü jajait igyekeztek biztató szavakkal enyhíteni és közben végezték a sokszorosan megnövekedett munkájukat, rendületlenül, odaadással. Méltók e férfiak arra, hogy nevük az utódok emlékébe maghagyassék.

Es méltó a megemlítésre az is, amit a pesti napilapok nyomán közlünk, hogy a vármegye urai előbbre valónak tartották az ököritói szerencsétlenek kegyeleténél a Kende Zsigmond istvándi-i vadászatát, melynek kedvéért az emlékoszlop leleplezését egy hettel elhalasztották.

— Egyenes ut. Lapunk zártakor arról értesülünk, hogy illetékes helyen végleg elhatározták az egyenes ut megnyitását és a mentén fekvő telkek parcellázását már a jövő hét elején megkezdik.

— nyilatkozat. A »Mátészalka« legutóbbi számában egy köslemény jelent meg, mezben aion nézetünknek adtunk kifejezést, miszerint halyesnek tartanók, ha a megalakult ipartestületi titkári állás a jegyzői tiszttől szeparálva, mással, pld. Puskás Lajossal töltetnék be.

Tudomásomra jött, hogy egyesek e közleményt Puskás Lajos ellen akarják felhasználni s neki tulajdonítják a feniismertetett sorok megjelenését.

A »gyanúsítások« (nem akarok erősebb szót hasxnálni) elnémitására kijelenteni bátorkodom, hogy a »szerkesztői üzenetek« az én toliamból látnak napvilágot s a kérdéses közlemény megírásában Puskás Lajosnak része nincs. Aki ezzel ellenkezőt állít, az valótlanságot állít.

Egyébként fel vagyok hatalmazva annak kijelentésére, hogy Puskás nem is volna hajlandó a titkári állást elfogadni. Dr. Vizsolyi Manó.

— A íZéfitö-kizottság tagjainak nevét tévesen soroltuk fel lapunk múlt számában közlött egyik szerkesztői üzenetünkben. A szépitő-bizottságnak ugyanis a következők tagjai : id. Izsoó Ferenc, bzabó Sámuel, Kovács Lajos, Oláh István, dr. Csató Sándor és Dőri Manó.

A tagok tehát mások, mint akiket felsoroltunk, de véleményünk ugyanaz, mint volt. Hiszen a szépitő-bizottság tagjainak 2/3 része olyan, aki egyáltalán nem hivatott olyan tisztségre, mint amilyennel a bizottsági tagságuk jár.

Dőri Manó nem lépett ugyan ki a bizottságból — mint azt rosszul Informálva szintén tévesen irtuk — de minden erőkifejtése dacára se boldogulhat másodmagával.

Egyébként a fentadott helyes névsorból is hiányzanak mindazok, akiket mint odavalókat hivatott múltkori közleményünkben felemlítettünk.

— A vármegyei virilisoi 1911. évben. A vármegyei állandó választmány f. év november hó 23- ikáa tartott ülésében állapította meg az 1911. évre szólólag a legtöbb adót fizető bizottsági taf

ok névsorát. A névsort a vármegyei »Hivatalos ap« f. hó l .-ikén megjelent 54. száma tartalmassá. A megállapítást, melyet gróf Károlyi Gyula nagybirtokos (Arad-Mácsa) 24,474 kor. 67 fill.-rel vezet be, közzétételétől számított 15 nap alatt lehet megfelebbezni. A felebbezés az alispáni hivatalban adandó be és a vármegyei állandó bíráló- választmányhoz clmzendő.

Járásunk virilisei a közzétett megállapítás szerint ezek: Németh Elemér földbirtokos Gyűrtelek (gazdasági oklevél) 11,780 kor. — Mándy Géza földbirtokos Vállaj 5,657*90 kor. — Berger Ármin földbirtokos Nagykároly 5,006‘87 kor. — Mándy Ignác földbirtokos Kántorjánosi 4,484*53 kor. — Báré Perényi Péter földbirtokos Nagydobos .3,046*35 kor, — Klein Mór földbirtokos Mátészalka 2,644*27 kor. — Spitz Dezső bérlő Nagy- ecsed 2,175 kor. — Fisch Jakab földbirtokos Nyírbátor 2,023*83 kor. Fisch Lajos földbirtokos Nyírbátor 2,023*83 kor. — Fisch Lajos földbirtokos Nyírcsászári 1,804*08 kor. — Szálkái Sándor országgyűlési képviselő Budapest 1,759*67 kor. — Szálkái Zsigmond földbirtokos Mátészalka 1,751*46 kor. —Jármy András földbirtokos Nagydobos 1,302 kor. 37 fii. — Kiár Béla bérlő Vállaj 1,292*10 kor. — Kiár Andor bérlő Vállaj 1,250*91 kor. — ifj. Grün Májer bérlő Ópályi 1,217*45 kor. —dr .Dienes Dezső szolgabiró Mátészalka 1,207*16 kor. (államtudori oklevél) — Ko- morócy Béla földbirtokos Hodász 1.203*64 kor.— Grün Herman földbirtokos ópályi 1,035*63 kor.;— Budaházy István földbirtokos Nyircsaholy 875*81 kor. — ifj. Pichy László főszolgabíró Mátészalka 829*35 kor. — Kincses István lelkész Mátészalka (lelkészi oklevél) 812*14 kor. — Kellner Fülöp földbirtokos Tunyog 773 kor. — Kulin Sándor földbirtokos Jármi 772*47 kor. — Fried Lázár bérlő Vitka 769*84 kor. — Rába László földbirtokos Gebe 769*29 kor. — Koinorócy Lajos föld- birtokos Hodász 755*47 kor. — Halmi Gábor földbirtokos Nyircsaholy 752*66 kor. — Budaházy Sándor ügyvéd Mátészalka (ügyvédi oklevél) — Veisz Lajos bérlő Mátészalka 734 kor. — Luby Lajo* földbirtokos Tunyog 712 kor. 81 fii. — Fried Ármin bérlő Mátészalka 705*60 kor. Ney Pál gyárigazgató Mátészalka 682*87 kor. Szilágyi Lajos járási számvevő Mátészalka 677*68 kor. (gazdasági oklevél) — Berger Dezső földbirtokos Mátészalka 648 kor. — Kupferstoin József föld- birtokos Nyircsaholy 634 kor. 24 fii. Csizmadia József földbirtokos Mátészalka 614*46 kor. — Póttagok: Fodor Zsigmond földbirtokos Nagydobos 602*64 kor. — Zafír Jakab bérlő Gebe 576*12 kor. — Katz Bernát bérlő Nagyecsed 573 kor. 40 fii.

— LeaOídás. Szálkái Sándor a mszalkal dalegyletnél viselt elnöki tisztéről lemondott. Lemondását tartalmazó levelét Tóth Imréhez, a dalegylet karnagyához már el is juttatta. Lemondását azzal okolta meg, hogy a dalegylet több tagja a választása ellem petíciót aláírta.

— Az ipartestsiet f. hó 5.-én ülést tartott, melyen az alapszabályok elkészítésére kiküldött bizottság előterjesztését elfogadta.

— Adomány Sarkady Antal a mátészalkai izr. nőegylet múlt hó 19.-én tartott mulatságára utólag 5 koronát adományozott.

— TflZ. Vitkán Adler Ferenc bérlőnél gróf Károlyi-téle tanyán f. hó 3.-án este 7 órakor 2 dohánynyal telt pajta eddig ki nem derített okból kigyuladt s teljesen leégett.

— Választmányi gyűlés. A mátészalkai dalegylet választmánya nov. hó 27.-én ülést tartott, melyen egy januar hó ‘15.-én rendezendő hangversenynyel összekötött mulatság megtartását határozta el.

— Egy miniszteri readíletről. A bársonyszékben ülő miniszter urakat nem hagyja nyugodni a haza jóléte felől való állandó gondoskodás. Ebben a gondoskodásban aztán annyira lelkiismeretesek, hogy alig van nap, hogy egész rakás úgynevezett miniszteri rendelet ne látna napvilágot. Olyat azonban, aminek valami konkrét haszna volna, lámpással is alig lehet találni. Hanem csodabogár, az akad elég. Ilyen például az igazságügyminiszter egyik legutóbbi rendelete.

A rendelet olyan, hogy első hallásra el sem hiszi az ember, hogy komoly a dolog. Vagy rettentően mérges volt a miniszter ur, amikor a bársonyszék melegében kiköltötte ezt a csodabogarat, vagy pedig túlságosan vicces kedvében mél- tóztatott lenni. A rendelet ugyanis meghagyja a bíróságoknak, hogy fűtést és világítást csak d. u. 3-ig kapnak, azontúl nem. Egy járásbirónak tehát ezentúl csak d. u. 3-ig szabad dolgozni. Azontúl, még akkor is, ha a félévi* anyag restenciá- ban marad s ha volna is kedve és ambíciója dolgozni — nem szabad. Ilyen nevetséges rendelet még aligha látott napvilágot. Csak nem ezen akar spórolni a minszter ur?I

A bírónak, akit terminushoz csak délelőtt köt a hivatala, amikor tárgyal, feltétlenül több időre van szüksége a tárgyalási órákon kívül, hogy munkáját el tudja végezni, s eddig is folytonosan azt tapasztaltuk, hogy odaadó munka és a legnagyobb szorgalom mellett is néha az éjjeli óráiból is kénytelen a hivatal számára szentelni egy nehányat. Hát aztán vájjon-mit is fog mondani a kegyelmes ur ahhoz, ha majd az évvégi zárlat idején a munka egy nagy részét feldolgozatlanul találja a vizsgálat ? Meg fogja ez érni a megspórolt fütő anyagot és világítási költséget ? Milyen könnyű is lehet a jó meleg bársonyszékben fát spórolni a járásbirói kar terhére I?

Általános az elégedetlenség a képtelen rendelet miatt s igy remélhető, hogy az igazságügyminiszter gondolkozni fog kissé a dolog fölött s belátva annak helytelen és lehetetlen voltát, hatályon kívül helyezi ezt a különös intézkedést.

— Rendkívüli megyei hÓZgyfllés. Szatmár vármegye törvényhatósági bizottsága 1910. évi december 28.-án rendkivüli közgyűlést tart.

— Küldöttség az igazságügymiiiszternél. Vármegyénk törvényhatósági bizottsága évekkel ezelőtt felterjesztést intézett az igazságügyminiszte- riumba a nagykárolyi törvényszék felállítása iránt. Azóta e felterjesztést már jküldöttségileg is megsürgették. A dolog most ismét aktuálissá vált és a múlt héten szerdán délután Ilosvay Aladár alispán vezetése alatt Szatmár megye törvényhatóságának egy küldöttsége utazott Budapestre, hogy csütörtök délben 12 órakor tisztelegjen Dr. Székely Ferenc igazságügyininiszternel es kérje a mielőbbi kedvező elintézését. A fogadásnál Gróf Károlyi József, a nagykárolyi kerület országgyűlési képviselője is jelen volt.

A küldöttség a kereskedelmi és a pénzügy- minisztert is megtisztelte látogatásával, előbbitől Nagykárolynak uj indóháxat, utóbbitól pedig Osztrák-Magyar Bank fiókot kért.

Mindhárom miniszter a legjobb idulattal fogadta a küldöttséget, melyet Jó akaratukról biztosítottak.

A miniszteri válaszok biztató volta felkeltette Nagykároly riválisának, Szatmárnak féltékenységét s ugyancsak nem marad tétlenül, lévén érdekeiről szó.

Mi értjük Szatmárt, de értjük Nagykárolyt is, ahol végre mégis belátták, hogy pénz nélkül soha se lesz liimes a tojás és nem az a kérdés menynyi a pótadó, hanem, hogy mit tud nyújtani egy város lakosságának és az idegennek. Elvégre a pénzt pénz termi s ahol befektetés nincs, ott jövedelem se lehet.

Most csak kivácsian várjuk, hány évezred kell ahoz, amíg mindezt Mátészalka vaskalapos- sai is megértik s nem a zsebükkel, hanem az eszükkel fognak gondolkozni. Mert ha Szatmárt és Nagykárolyt értjük is, Mátészalkát képtelennek vagyunk megérteni.

— A ^Mátészalkái megejtendő népszámlálás,

mely ez év végén, illetve az uj év elején lesz elvégzendő, a legfontosabb népszámlálások egyike leszen. Éppen azért igen meg kell válogatni azokat, akik az adatok összeírására megbizatnak. Ebben a tudatban f. hó 3.-án értekezletet hívtak össze a községházára, melyen kijelölték azokat, akik a népszámlálás megejtésére alkalmasak. E szerint Steinberger Sándor, Bertók Bála, Borbáth Andor, Kereskényi László, ifj. Schwartz Mór, Herman József, Rosenberg Salamon, Tóth Imre, Der- cényi Károly, Sarkady Antal és Tárkányi Dezső nyertek megbízatást.

— Rablógyilkos cigányok. Sima község mellett (csengeri járás) szombatra virradó éjjel vak- mező rablógyilkosság történt. A falu szélén up országút mellett van Smilovics Márton kocsmá- ros csapszéke, ahová valamivel éjfél után cigányok törtek be és össze-vissza szurkálva a kocs- márost és feleségét, felfeszitették a szoba szekrényeit és több száz korona készpénzt és ékszereket vittek magukkal Smilovics huszonnégy éves ember s néhány évvel ezelőtt vette át a kocsmát régi tulajdonosától. Ugyanekkor nősült és fiatal feleségével együtt vezette a kocsmát. Pénteken este a falu legényei közül többen mulattak a kocsmában, de éjfél felé valamennyien eltávoztak. A kocsmáros és felesége ekkor bezárták a kocsmát és szobájukba mentek lefeküdni. Kevéssel tizenkét óra után történhetett a gyilkosság. Mikor szombaton reggel a kocsmáros legénye zörgetett az ajtón, senki sem jelentkezett. Betörte az ajtót. A szobában rémes látvány tárult eléje. A padlón feküdt vérbefagyva a vendéglős és felesége. Arcuk és testük össze-vissza volt vagdalva, egyikük sem mutatott életjelt. A szekrények tárva-nyitva, a szobában minden felforgatva. Elkeseredett dulakodásnak jelei látszottak. A legény hamar összecsődi- tette az egész falu népét. Eljött az orvos is. Mindjárt látta, hogy a férfi sebei talán kevésbbó veszélyesek. Az asszony arcán, mellén és egész testén azonban annyira össze-vissza van vagdalva, hogy minden gyógykezelés hiábavalónak látszik. Élesztgetni kezdte a férfit és nagynehezen sikerült is eszméletre téríteni. Smilovics súlyos sérüléseitől alig tud beszélni. Nagynehezen azonban elmondta, hogyan történt a gyilkosok támadása. Tizenkét óra után bezárta a kocsmát. Éppen aludni akartak menni, mikor kopogtatást hallottak az ivó ajtaján. Nem akarta kinyitni az ajtót. Erre az emberek, lehettekhárman-négyen, az ablakhoz mentek, botörték azt és berontottak a szobába. Itt először rátámadtak, nagy késekkel a mellébe szúrtak. A felesége segítségére jött. A gyilkosok közül ekkor kettő rárohant. Úgy emlékszik, hogy valószínűleg mindannyian cigányok voltak. Megvizsgálták a szoba szekrényeit. A gyilkosok minden értékes holmit elvittek. Több száz korona készpénz és az asszony ékszerei voltak a szekrényekben. A község lakossága értesítette a csengeri csendőrséget. Mindeddig még semmi nyoma sincs a gyilkosoknak. Csengerből táviratoztak a szatmári ügyészségre, ahonnan az ügyész és két törvényszéki orvos ment kf a helyszínre.

— A vármegyei bizottsági tagok választása ellen beadott felebbezések elbírálása megtörtént. A biráló választmány a válla}! és vitkai választások ellen beadott felebbezéseket visszautasította s a megválasztottakat igazolta.