Mátészalka, 1910 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1910-04-01 / 13. szám

M»H tötet a „Mátísutöa“ 12. (51.) uáaákoz.

Csendőri bejárás.

Ökörilót és a környékbeli falvakat és tanyákat csendőrség járja be. Bemennek minden házba s megkérdik: nem hiányzik-e a háznépből valaki. Csak is igy lehet lesz pontosan megállapítani az áldozatok, sebesültek és elhaltak számát. Szemtanuk elbeszélése.

Farkas József kontrás a szatmári közkórházban fekszik. így beszélte el az esetet:

— A tüzet egy lámpion meggyuladása okozta, amelytől lángot fogott a sok fenyógaly, a tölgyfa- diszites, s a táncolók közt rettenetes ijedeizm tainadt. Látta, amint egy huszár kihúzta a kardjai, hogy levágja az égő galyakat, de az égő faágak ráestek, meggyujtották a táncoló leányok könnyű ruháit, ekkor vált máglyává a düledező csűr.

O a nagyobb kapu irányában akart menekülni, ami be volt zárva, de emberfölötti erejével kifeszitette a sarkából. Az ő testén is lángolt és a tülekedésben cafatokká lett a ruha. Levetette magát a földre. Néhányan, akik segítségére siettek, letépték az égő rongyokat s igy megmeneküt.

Két kontrastársa a két klánnétos, Seiess Gyula és Varga Károly, továbbá a nagybőgős, Varga Lajos meghalt.

A maisk bandából, a fuvózenekarból, mely huszonnégy tagból állott, nagyon sokan elpusztultak. Súlyos sebesülésekkel feküsznek közülük; Urai, Szűcs, Vida, Bálint, Ráski muzsikusok.

Ficzkó Áron harmincöt éves gazdaember ezeket mondja el :

— A feleségemmel, gyermekeimmel, meg a sőgorasszonyommal mentem a mulatságra. A korcsmában idogáltam, amikor kiáltozásokat hallottunk. Kiszaladtam s először is a hozzátartozóimat kerestem. A kapukban ekkor már kétszáz ember tolongott, sokat magam húztam ki az embertoronyból, legényt és leányt. A feleségem ii elérte már a kezemet, de a szemem láttára letiporták őt is, a szegény sógornőm is odaveszett a többiekkel.

— tgy fiatal falubeli leány nekem ugrott. Testéről már egészen leégett a ruha, a karjaim közt halt meg.

Varga György, huszonegy éves ököritói legény ezeket beszéli el:

— Este nyolckor elmentem a Weisz Ábrahám csürjébe. A belépődíjat, egy koronát odaadtam Pó- tor bírónak. Az ujjasomat, meg a kalapomat odaadtam Konc Jánosnénak, s a leányt, Piroskát táncba vittem. Már javában táncoltunk, amikor megláttam, hogy égni kezd a hólyaglámpa. Kiáltottam is mindjárt, hogy ég egy hólyaglámpa, verjék le és tapossak szét. Erre a többiek nagyon megijedtek és rohantak a kapu felé. Senki se boldogult, a hányán csak voltak, egymásra estek és tiporták egymást. Én leghátul voltam, nem mentem közéjük, s nem akartam a leányt se hozzájuk engedni. De ő a kapu felé rohant. Láttam, amint letapossák szegényt. Pojtó füst volt az égő csűrben, alig tudtam lélekzeni. Azt hittem, meghalok és minden erőmet összeszedve, másztam a halomban levő embereken át a kapu felé. Segítségért kiabáltam. Ari Károly földim megfogta a karomat és kihúzott. Megszabadult Konc Ákosné is, de Piroska odaégett.

Az alispán kiszállása.

Ilosvay Aladár v.megyénk alispánja kedden járt a helyszínen. Ott időzése alatt konstatálták, hogy Ököritón mindössze három ház van olyan, ahol semmi baja sincs senkinek, ahonnan senki meg nem sérült, vagy meg nem halt. Az alispán a szomorú eseményről telefonon tett jelentést Ja- kabffy belügyi államtitkárnak, ki a budapesti mentők mozgósításának tervét közölte az alispánnal, amit azonban az alispán, sajnos, feleslegesnek kellett, hogy tartson.

Banataban felakasztotta magát.

Farkas Zsigmond nagyecsedi lakos, kinek az ököritói mulatságon volt felesége egyetlen leányával, kik szintén odaéglek, ebbeli bánatában felakasztotta magát folyó hó 27.-én.

A hivatalos iratok.

Kiküldött tudósítónknak alkalma vott betekinteni a katasztrófát megörökítő hivatalos akták közé. A hivatalos jegyzőkönyv a szerencsétlenség okát abban látja, hogy a kigyuladt lámpion lángja a tetőbe kapott, a menekülők pedig a kijáratok előtt lecövekelt padokon keresztül estek, úgy, hogy i az egész embertömeg egymásra torlódott. A hátrébb lévők az előttük állókba kapaszkodtak minden erejükkel, azon hiszemben, hogy az elől állók kijutva, magukkal viszik őket is. így aztán nem lehetett senkit se kihúzni, mert a hátulról belecsim- paszkodók vissza húzták őket.

E hivatalos jegyzőkönyv szerint felelősség senkit se terhel. Mi rendkívüli kiadásunkban, mely f. hó 28.-án jelent meg, valamint a fővárosi lapok is, nem ezen a véleményen vagyunk. A tűzrendészed szempontok fölötti őrködés talán mégis csak kötelessége valakinek Ököritón is?

A helyszínen a jegyzőkönyv szerint a szomszédos járások főszolgabirái u. m. Péchy László mszalkai, Szuhányi László f.-gyarmati szolgabiró és dr. Képessy László csengeri főszoigabiró — ki- í nek Ököritó járásába tartozik — voltak jelen. Megjelentek továbbá dr. Csató és dr. Rosenberg mszalkai, dr. Kiss Antal f.-gyarmati, dr. Kápolnai és dr. Losonci csengeri orvosok, dr. Gőbel és dr. Vajay szatmári törvényszéki orvosok és Morvay vizsgáló-biró.

A nyomozást Gál Ignác csengeri járásőrmester vezeti.

A törvényszéki orvosok 284 hullát olvastak meg. Ez a szám azonban helytelen, mert sok hullát elvittek a helyszínéről még mielőtt a törvény- széki orvosok kiérkeztek. Azonkívül a mezőkön árkokban, pocsojákban, kutakban, is találtak utólag hallottakat, a halottak száma 300-an felül van. Ezekhez jön az a 60 sebesült, akiknek sérülése halálos. Ezek közül, már többen el is haltak. Az Összes áldozatok száma eléri a 400-at.

A törvényszéki orvosok megadták a temetési engedélyt, a főszolgabírók pedig a felismert hullák elszállítását engedték meg.

Ököritó.

Ököritó nagyközség Szatmárvármegye csengeri járásában. 2000—3000 nyi lakosa van. Ezek nagyobbrészt reformátsu vallásuak és földmivelök. Mindnyájan magyarok.

Népe józan és szorgalmas. Szinte túl szorgalmas, úgy, hogy vasárnaponként papjuk néptelen templomba tart istentiszteletet, mert a nép még ünnepkor is dolgozik. Meg is van a látszatja, mert Ököritó nagyon jó módú község. Jelenlegi birőja Pótor Sámuel. Neki is van halottja a szerencsétlenség folytán. Négy gyermeke és anyja égett oda. felesége súlyosan megsérült Jegyzője : Farkas Ernő, pedáns, józan, lelkiismeretes hivatalnok. Valósággal atyja a népnek, mely szereti és tiszteli is. A szerencsétlenség után egyik munkatársunk, akinek régi ösmerőse, felkereste hivatalában. Sirva borult nyakába s úgy beszélte el az eseményeket, melyek az ájulásig megtörték.

A papot Kovács Gusztávnak hívják. Városunk szülötte ; a boldogemlékü Kovács Gusztáv egykorú jakarékpénztári pénztárnok fia. Igazi pásztora nyájának. Meleg érző szív, mely össze- facsarodva vérzik a történtek folytán. A tüzi-lár- mára kijött az utcára. Szembe futott vele két égő ember. A rémes látvány le szegezte lábait. Mire erőre kapott, vissza fordult, behúzódott szobájába ahol egész nap zokogott és imádkozott.

A fentieket tudósítónk közvetlenül tudja és észlelte. Látható tehát, hogy merőben hasból előszedett mindaz, amit a fővárosi lapok Írtak e községről. Épp oly költött, hogy gyenge elméjüeknek tartják az ököritóikaí, mint atnily költött az ököritói lányok magas sarkú cipőinek históriája is.

Részvét és érdeklődés.

A táviró as telefon drótja még hétfőn világgá vitte az ököritói katasztrófa szomorú szenzációját. Az egész müveit külföld érdeklődéssel fogadta a megdöbbentő eset hírét s a pesti lapokat ugyancsak ostromolta tudakozódásaival. Szatmárra és ide is több távirat érkezett. Mint értesülünk, Ökö- ritóra még ma is, mikor már csak az égnek álló szenesedett gerendák jelzik a szerencsétlenség nyomát, valóságos népvándorlás van az ország minden részéből, sőt a külfödről, Berlinből ée Pá- risból is.

Szerdán Ököritón járt Erős Lajos debrece- ceni ev. ref. püspök, Kerekes miniszteri biztos és Nagy csendórezredes,

Országos, sőt világ-jellegü a résztvét is.

Részvéttáviratott köldleh. a király, a német császár, Henrik porosz herceg, ai osztrák, a francia, bajor és olasz kormányok, a francia köztársasági elnök.

A Neues Wiener Tagblatt írja: A magyar nép gyászát az összes népek őszintén osztva együttérzik. Mi bécsiek akiknek emlékezetében ott van a Ringtheater égése, a magyarok fájdalmát kétszeresen értjük meg. Ha az egész világ részvéte vigasztalást adhat, akkor a magyar népnek bőséges vigasztalásban lesz része.

Gróf Khuen-Héderváry Károly miniszterelnök

L

1920. április 1.

; kedden délelőtt résztvéttáviratot intézett Csab Adorjánhoz, Szatmárvármegye főispánjához.

Szatmárnémeti szab. kir. város tanácsa kei den d. e. tartott rendkívüli tanácsülésén őtszá korona segélyt szavazott meg az ököritói szeren esetlenség folytán árván maradt gyermekeknek.

Az ököritói katasztrófa anyagi nyomoruságo i döntött a szerencsétlen falura és környékére.

! A támasz nélkül maradtak védelmére a fővaros társadalom máris segitő akciót indított. Az akt egyelőre ad hoc bizottság végzi. Az ad hoc zottság tagjai között foglalnak helyet: Vasza Kolos hercegprímás, ér. Prohászka Ottókor székesfehérvári püspök, dr. Gieswein Sándor kanonok, Hock János kőbányai plébános, a Széckenyi grófok, báró Madarassy Beck Gyula, dr. Mada- rassy Beck Marcell, nagyhantai dr. Márkus Dezső curiai biró. stb.

Debrecen és Budapet részvétüket fejezték ki, segélyösszegüket még nem állapították meg.

Becs városa pedig 1GOOO koronát adományozott.

Az ember baráti érzelmek hullám-csapásai nálunk is érezhetők. Péner Hani árvái javára nemes szivü úrasszonyok: Fuchs Gyuláné és Földes Lipótné, a Dr. Csatóné kezdeményezsére gyűjtést indítottak. Eredmény 336 kor. 46 fillér.

Szúnyog Mihály, volt orsz. gyűlési képviselő és családja 1306 kor.-át juttatott a vmegyei alispánhoz. Azonkívül 100 koronát gyűjtött.

Legújabb részletek.

Egy legénynek csodálatosképpen sikerült a többiek hátán keresztül kimenekülni. Nagy nehezen vergődött át az embereken és csak a mikor a szabadba jutott, vette észre, hogy a lábába görcsösen belekapaszkodott egy kilenc éves gyermek.

A fél teste összeégett. Mindössze harmincán tudtak menekülni hitszáz közül.

Egy jómódú gazdálkodó ember héttagú családjai keresi. Közülök csak egyet lelt meg: tizennyolc éves leányt.

Kajuk György öttagú családját vesztette.

Itt említjük meg a szerencsétlen Róthné feltalálásának részleteit is. Egy helyen megszenesedett kosárban narancsokat találtak, a közelében pedig egy kendőt, mely valami emberformát födött. Felemelik a ritkát, amely a szegény zsidó asszony holttestet bontotta. Mátészalkáról jött narancsot árulni. Azt hitte, jó vasárja lesz. Szegény Péner Ham!

A közös simái a református lelkész és a kántor mondóit imát.

Szatmárról jelentik, hogy a sebesültek közül 11-en haltak el ismét.

Györtelekről jelentik, hogy Oláh József, kiről a „Kipusztult családok* citnii fejezetünkben megemlékeztünk, fájdalmában

megőrült.

Kiss Terkának, Döri Manó szerencsétlenül járt cselédjének ruhás-ládáját tegnap bontották fel a hatóság emberei. Az elkunyt egy 2000 kor. betétkönyvet és kinlévö követeléseket és ingóságokat hagyott hátra.

— Felhívási A könyörületes, emberbarát szivekhez intézzük felhívásunkat!

Annak a velőtrázó katasztrófának, mely folyó hó 28.-án Szatmárököritón lejátszódott s amelyet immár efy világ részvéte, borzadálya és érdeklődése kisér, áldozatává lett Róth Sámuelné, szül. Péner Hani, vá; ősünk szülött« is, aki három 10 éven alóli gyereket hagyott teljes szegénységben maga után.

A szerencsétlen árváknak a legpótoH hatatlanabbat, az édes anyát senki se tudja visszaadni, de az, hogy községünk ezen árváit a nyomortól megmentsük, módunkban, sőt társadalmunknak egyenesen kötelességében is áll.

E szerint kötelesség érzete vezérel bennünket,, midőn lapunk utján a halá-