Mátészalka, 1910 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1910-03-25 / 12. szám
TÍRSADALMI HETILAP. MEGJELENIK MINDEN PÉNTEKEN, l ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre — — — — — — — 8 korona. Félévre — — — — — — — 4 koron*. Negyedévre — — — — — — — 2 korona. Tanítóknak és községi közegeknek egész évre 5 korona. ----—■ Egy bzám ára 20 fillér. —1---- Felelő* szerkesztő: Dr. YIZSOLYI MANÓ. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: WEISZ ANTAL nyomdája (Vasút-utca). A hirdetési díjak előre fizetendők. II U S V É T. Most, midőn a keresztény világ a feltámadás ünnepét üli, a midőn a természet a nagy megújulás, a világot megváltó feltámadás küszöbén áll, önkéntelenül emlékünkbe jő a zsoltár csüggedést-szüntetö, reményt tápláló és hitet erősbitö magasztos szava: »Hol van koporsó, hatalmad?« Elmélyedve, megilletödve, magunkba szállva kérdjük: hová lett a hervasztó őszi széltől lesodrott sok sárguló levél, hová lett a télnek természetet-ölö hidege, s koporsót képező jege és hava? önkéntelenül kérdjük, mert hiszen a tavasz langyos szellője, zöld takaróval borítja már az elmúlás eddig előttünk volt komor nyomait, amelyeket látva, ha kétkedtünk a feltámadásban, hitetlenségünk meginog, a látottak gondolkodásba merítenek, kezdünk hinni, reményünk erősödik, kezdünk nem félni a haláltól, hiszen látjuk, hogy a halál nem örök, hogy az után jő egy szép tavasz: a feltámadás. Mi lenne az élet, ha nem biztatna bennünket egy szebb, egy jobb jövőt ígérő tavasz, ha nem látnánk, hogy a bizton bekötvetkezö halál csak átmenet — miként a tél átmenet a természet életében — ha nem látnánk, hogy a tavasz feltámadást hoz a természetre, s nem nyerhetnünk ebből bizonyságot arra, hogy a bekövetkező halál után el kell jönnie a tavasznak, be kell következni a feltámadásnak?! Mi lenne más az élet, mint örök rettegés, határtalan félelem a haláltól, az elmúlástól?! De látjuk a tavaszt, a bizonyságot, halljuk a zsoltár reményt tápláló, hite* enf>r-itő szavát: »Nincs már szivem félelmére, nézni sírom fenekére.« Félelmünk megszűnik, hitünK erősödik, s édes remény támad szivünkben, a rettegés nyomán. . . . Itt van a tavasz, a megújhodásnak, a természet feltámadásának évszaka. Itt van a husvét, a megváltásnak,a halálfélelemtől felszabadulásnak, a feltámadás bizonyságának magasztos ünnepe. A tavasz uj munkára, a husvét pedig arra késztet, hogy a haláltól nem félve, földi éltünket úgy osszuk be, hogy azt az emberszeretet, a munkabecsülés, a közért, az emberiség megváltásáért munka, tevékenység töltse be, hogy ne csak egyéni óhajaink és vágyaink kielégítésére, hanem felebarátaink szenvedéseinek megszüntetésére is legyen irányítva. A husvét ugyanis, nemcsak a feltámadás bizonyágának, hanem a mélységes szeretetnek is magasztos ünnepe, mert a mig Krisztus, az emberiség megváltója, a halhatatlan lélek dicső fejedelme, bizonyságot szerzett a feltámadásról, az örök életről, addig kimutatta 'azt is, hogy hogyan kell szeretni, hogyan kell az emberiségért meghalni, tehát megtanított bennünket kötelességeinkre, azon magasztos kötelességre, hogy felebarátaink nyomorán segíteni igyekezzünk, s ebbeli igyekvésünket ofy hatalmas szeretet vezérelje, mely az önmegtagadásra, egyéni érvényesülésünk félretételére is képes legyen. Szeretnünk kell felebarátainkat, jobban mint önmagunkat. Dolgoznunk kell azok boldogitásán, s nem azt kell néznük:kik azek, hanem, hogy mi a nyomorúságuk. Ha végig tekintünk az emberiség egyetemén, mily borzasztó, mily szivet facsaró látvány tárul elénk! Hány nyomorultat, hány beteget kell látnunk, akiknek látása eszünkbe juttatja, hogy nincs meg szivünkben az a magasztos érzés, az a nagy szeretet, melylyel e nyomorult és szenvedő felebarátainkon, segíteni tudnánk és akarnánk. Érezzük ugyan, hogy szivünk hajlik a könyörületességre, de éreznünk kell azt is, hogy az egyesek könyörületessége kevés ahoz, hogy azt a nagy nyomort csak némileg is enyhíteni, vagy éppen megszüntetni tudná. Tapasztalnunk kell, hogy nincsennek vezéreink, nincsennek akik irányítanák azt az akciót, amely egy nagy és oly men- ház létesítésére vezetne, amely képes lenne sz összes nyomorultakat befogadni. Nálunk az állam mindent a társadalomtól, a társadalom mindent az államtól vár, s igy, mert az állam és társadalom egymásra utal, elmarad minden, ami pedig elodázhatlanul szükséges. Építsük fel szivünkben, a szeretet templomát, de építsünk egy nagy, egy hatalmas templomot, a hoí Istent az által imádjuk, hogy bele fogadva a nyomorúság Lázárait, nagy nyomoraikat enyhítjük. Legyünk ennek mi, a társadalom a kezdeményezői, de legyen az állam az irányitója, legyen az állam a megvalósítója 1 Nagyszerűen rendezte be a gondviselés, hogy a husvétnak, a feltámadásnak ünnepe egybe esik, a természet feltámadásával, a tavasszal. E kettős ünnep felemeli a lelkeket, meghatja a szivet, s gondolkodóvá teszi az emberi elmét, amely, — arnirlt azt a történelem fényesen bizonyítja — következetesen ez időben teremte az emberi jogok kiterjesztését célzó, az emberi szenvedések megszüntetését clömozditó hatalmas eszméket. S a felvetett eszmék, a tavasz melegétől felhevült szivekben, felmagasztosult lelkekben, mindenkor jó talajra találtak. Tudjuk, hogy'azok megvalósítására az elnyomott emberiség mindég egy szívvel és lélekkel állott ki a talán kétes kimenetelűnek is látszó küzdelmekre, mert hitte, vallotta és megtanulta a husvét, a tavasz fényes bizonyságából, hogy feltámadunk, s hogy az emberi elhalt jogoknak feltámadni, az ezeket célzó dicső eszméknek győzedelmeskedni kell. Az emberiség boldogságát, általános jólétét, már régen és igen hatalmas jégkéreg, a nélkülözések és bajok vastag jégkérge takarja. S az eszmék mostanság gyönge, kevés meleget árasztó tavasza azokon nehezen, alig-alig képes kersztül hatolni, úgy annyira, hogy e jégkéreg okozta dermesztő álom, már-már elviselhetetlenné teszi az emberiség életét. De mert a tavasz, a husvét, fényes bizonyság a feltámadás mellett, sezek bizonysága reményeinket az iránt táplálja, hogy elöbb-utóbb, de biztosan el kell jönnie azon boldog tavasznak, elkeli jönniük ezen tavasz napsugarait alkotó vezéreknek, akik megtörik majd az emberiség boldogságát, közjólétét eltemető jégkoporsót, s azt megsemmisítve, felolvasztva, előidézik a várva-várt dicső feltámadást, megteremtik a közös bol- dogságot, a közös jólétet. Odvüzlünk husvét, hozsánnát zengünk neked, elérkezett tavaszi... Fényes bizonyságok,tündöklő szivárványai a feltámadásnak, erősítsétek hitünket, reményünket!!... J?us!(ás JCctjo
