Mátészalka, 1910 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1910-03-18 / 11. szám
<c, .. \ r * március h© 18. TÁRSADALMI HETILAP. MEGJELENIK MINDEN PÉNTEKEN. •**ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Éjié»! évre — — — — — — — 8 korona. Félévre — — — — — — — 4 korona. Negyedévre — — — — — — — 2 korona. Tanítóknak és községi közegeknek egész évre ö korona. ' “— Egy szám ára IS fillér. ——---Fele lés szerkesztő: Dr. VIZSOLYI MANé. M BréS.'.'. R&/V. F7" Vr/,7 SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: WEISZ ANTAL nyomdája (Vasút-utca). A hirdetési díjak előre fizetendők. ENYHE TÉL. Jégtörő Mátyás az idén nem tört jeget. Csak nagyon öreg emberek emlékeznek arra, hogy olyan enyhe tél lett volna, mint aminő a mostani. 1875-ben volt az s mindjárt hozzá is teszik, hogy akkor nagyon is meg- dült a gabona. Ma már a gazdák a gabonanem Qek túlságos élbokrosodása esetén tudnak védekezni és ha a tavasz nem lesz túlságos nedves, sok esővel való, akkor a megdillés veszedelmét el tudjuk kerülni. Mindazonáltal az időjárás furcsasága nagy gondot okoz a gazdának és ennek az enyhe télnek a változatlan egyformasága ismét csak azt bizonyítja, hogy a gazdálkodás felette hasonlatos a hadviseléshez. A földmivdőnek, mint a hadviselő vezérnek az ellenséggel, állandóan a természettel kell harcban állania. Nemcsak az időjárás akadályaival kell a gazdának megküzdeni, hanem a természet fenyegető, élősdi állatokkal és növényi betegségekkel is. Az idei enyhe tél még számítóbbá teszi a gazdát. A tél során számba kell vennie gazdasági eszközeit s meg kell néznie, vizsgálnia, nem szorul-e javításra valamely szerszáma és eszköze és készen áll-e minden arra az időre, amikor az első igazi tavaszi napsugárral megindul a ve- rejtékes munka, Isten áldásáért. Télen végzik a föld termő erejének megtartásáért való legfontosabb munkát, a trágyahordást, ekkor történik a hernyózás, a galyazás. Minden évszaknak megvan a maga gazdasági dolga, ha még arra nem gondolunk is, hogy mint a jó papnak, a jó gazdának is holtig kell tanulnia. Belátja ezt már a legkisebb gazda is, hogy a mai gazdasági versenyben csak az az ember áll meg a saját lábán, aki állandóan tanul, tapasztalatokat gyűjt és a gazdaság jÜujabb fogásait megtanulja és azzal az ósdi gazdálkodással, mellyel hajdan a földet művelték, teljesen szakit. Nem a heverés ideje a tél, ha még arra is ügyet vetünk, hogy a gazdának télen kell meglevő gazdasági felszereléseiről leltárt készíteni, üzemterveket csinálnia a jövőre és számadásait pontosan lezárnia, hogy tudja miből micsoda haszna, vagy kára volt, mert csak igy lesz haszonnal értékesíteni számadásainak, feljegyzésének kínálkozó nagy tanulságait. De nem csak a gazdának, hanem a gazdasági munkásnak is megvan a maga tenni valója, foglalkozása. Okvetlen rá kell jönnie a gazdasági munkásnak arra, hogy ha télen át is, még ha kevesebb napi keresete is lenne, dolgoznia kell. De mit dolgozzék a gazdasági munkás télen? Egyszerű a felelet: meg kell tanulnia a gazdasági házi iparnak valamely ágát, mert tiz év alatt bebizonyult igen sok helyen, hogy ez a téli foglalkozás alkalmas arra, hogy az aratáson szerzett kenyér mellé más táplálékot is adjon. Azt mondják, hogy százezer gazdasági munkás foglalkozik már háziiparral, készít gyümölcs- és baromfi szállító kosarakat, söprűket, ásó-, kapa és kaszanyeleket és több efajtát, de azt is mondják, hogy még tízezer annyi munkásnak tudna kenyeret adni télente a gazdasági háziipar. »Segíts magadon, és Isten is megsegít« mondja a régi példaszó, igy tehát a gazdasági munkásoknak maguk és családjuk iránt való tartozó kötelességük lesz, hogy ha ezen a télen nem, de a jövő télre kérjenek a földmivelésügyi minisztéri\ Férjhez mennek. do Odakünn a korai alkony már ránehezedett a nedves, fényes utcákra. Szürke volt az egész világ. Szürke, agyonázott és hűvös. A havas eső e- gész délután szakadatlanul hullott alá. A sötétség beült a legényszobába is, ahol Gábor urfi a hatalmas, szőnyegbontotta ottomá- non hevert és a sötét szobában el-elnézte, mint lángol a tűz a nagy, fehér cserépkályhában, mint vetődik rá fénye a tömör Íróasztalra, a nehéz ablakfüggönyre. Gábor urfi olyan szépnek találta az életet, * leikéből sok-sok meleg, édes öröm áradt. Ami csak van és ami történik e világon, minden oly könnyének, természetesnek tetszett most előtte. Nem törődött a mostoha idővel, az ő lelke napfénynyel, rózsakertek illatával volt tele. Hogyne, hisz ma találkozni fog avval a szépséges asszonynyal, aki már régóta kétség és remény közt ringatja és aki ma egy kis levélkében találkára hivta a lakására, oly időben, mikor egészen egyedül van odahaza. Ma tehát négyszemközt, bizalmas kettesben beszélhet vele. Elmondhatják egymásnak őszintén, nyugodtan, ami szivükön fekszik. jGábor urfi elhatározta, hogy a legforróbb hangon fogja tolmácsolni szerelmi érzéseit, *gy csapásra magáévá teszi az asszonyt. Hátravetette a fejét, nagyot nyújtózkodott az ottománcíi, amikor erre a rég óhajtott szerelemre gondolt. Hiszen már torkig van a sok ideálizmus- sal és torkáig a sok mindenféle ledér nőkkel is. Ez valami egész más lesz. . . . Gyorsan felugrott, csavart egyet a kékernyős nagy villanylámpán, megnézte az óráját, aztán csengetett a szobalánynak. A szobalány bejött és Gábor urfi meglepetten nézett rá. Uj szobalány volt, akiről ő nem is tudott. Még hozzá olyan szép leány, aminő nem szolgált még az ö házuknál. Ébenhaju, gyújtó kék szeme, finom arca. Formás testén egyszerű, fekete ruha. Aztán micsoda szelídség, micsoda keresetlen egyszerűség, mintha nem is szobalány volna, hanem valami idetévedt hercegkisasszony. Gábor urfinak alig jutott eszébe, hogy tulajdonképpen mit akart. Csak a leány kérdésére szólalt meg. — Vegye csak ki, kérem, a szekrényből azt a sötétkék ruhát és kefélje meg ... de szépen . . . És Gábor urfi hangja is ennél az utolsó szónál oly szép csendes lett. A leány eleget tett a rendelkezésnek. Minden mozdulatában szerény volt és tartózkodó, az arca meg komoly és hideg. Gábor urfi jól megnézte a leányt és aztán elgondolta, hogyha most nem volna biztos reménye avval az özvegyasszonykával való szerelmi viszonyra, akkor bizonyára kikezdene evvel a leánynyal. Hiszen az ilyen szerencsét fel kell használni ... De most, csak nem lesz előre hűtlen ahhoz a kedves asszonykához. És különben is, ha a kettőt összehasonlítja, hát ég és föld ! Az az asszony előkelőség, az öltözködés művésze, szellemes, művelt, ez meg egy cseiédruhába bujt hideg Vénusz, ah, ez egész más . . . És most már valami sajnálkozásfélét érzett az uj szobalány irányt. * Egy óra múlva Gábor urfi a szép asszonynál, a nagy szalon legfényesebb karszékébe ült és türelmesen várt, amig a szép asszony felöltözködik és előjő. Édesen izgalmas pillanatokat élt át, az illat, a mámoros gondolatok, amelyek a szép asszony pihegő, bársonyos keble körül szállongtak, egészen elkábitották. Néhány perc múlva azonban alaposan forogni kezdett vele a világ. A szép asszony ugyanis megjelent, de hideg, kimért volt és határozott, megfontolt hangon olyan dolgokat mondott, ameFRANKL MÓR FIA CZÉG értesíti a vevőközönséget, hogy Jp<A.VASXI UJDONSAGrA! raktárra érkeztek.
