Mátészalka, 1910 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1910-12-25 / 51. szám
8. oldal. 51. (9.0.) M Á T É S Z A L K A SZERKESZTŐI ÜZENETEK. (Kéziratokat nem adunk vissza.) — b—7. 1. Az adás-vevési illetékről szóló uj törvény- javaslatnak óriási hibái vannak. Mindazonaltal igen valószínű, hogy minden lényegesebb, úgy nevezett elvi változtatás nélkül törvényerőre fog emelkedni. Tulajdonképpen az egész adás-vevési illeték, mely 4'3n/0, igazságtalan. Ezen illeték abban találja t. i. jogi indokát, hogy az átruházás ragyonszaporulatot jelent. Ez pedig nem mindég, sőt igen sok esetben nincs igy. De még ha igy volna is mindenkor, akkor is sok szó fér ehkez az indokoláshoz, Ahhoz meg pláne nagyon sok szó fér, hogy az átruházási illeték nem progresszív. Most mégis csak nehezebb 1,000 korona érték után 43 kort. fizetni, mint 10,000 után 430-at. Csakhogy Magyarországon minden úgy van megcsinálva. ahogy a 10,000-eseknek könnyebb, 100,000-eseki.ck mégkönnyebb és a millomosoknak legkönnyebb; az 1000-esek- nek pedig nohezebb. Az átruházási illetéknek igazságosan csak ajándék, öröklés (ötökségi illeték) egyszóval az ingyenes és tényleges va- gyonszaporulat esetén ván helye. Hiszen mi vagyonsza- porulat állott be, ha én 100.000 frt. készpénzemért ily értékű ingatlant veszek ? Az, ugyebár, aligha fordul elő, hogy az összegért olyan értékű ingatlant kapjak, mely mindjárt vételekor olyan vagyonszaporodást jelent, hogy ezzel va- gyonom több: mint a pénzem és az átruházási illeték öszértéke ? A javast t szerint bizonyos egyességi eljárás terveztetik a fél él a, pénzügyigazgatóság között. Mondanunk sem kell, hogy ez igen helytelen. A gróf ur, vagy a püspök ur, minden bizonnyal eredményesebben fog egyezkedni, mint a szegény szerencsétlen ember, a szegény iparos, a lenézett kereskedő vagy az elhagyott kisbirtokos. Az értékletagadás híven űzött szokásán tehát ez a mód nem a helyes segítség. (N—a) után. 2. Az uj perrendtartás legsikerültebb része az, melyet Szilágyi Dezső készített el s amelyet sommás eljárás néven, mint 93 : 18 t. cikket ismerünk. Ezen kívül is található számtalan üdvös dolog — pláne az előző állapothoz viszonyítva — de sok helytelen is. Ilyen helytelenség p. o. az, hogy a hatásköri beosztás most is érték alapján történt jó részben. Mintha bizony an- aak az iparosnak, kereskedőnek, vagy kisgazdának a maga 100 írtja nem épp olyan fontos követelés volna, mint a nagy tőke 10000 kor.-ja. A helyes beosztás tehát az, mely az ügyek természete szerint szabja meg a hatáskört. Helytelen az is, hogy a gazdasági cselédek , sőt — ahol ipartestület nincs — az ipari alkalmazottak és munkaadók között a szolgálati viszonyból felmerült peres kérdések első fórumául meghagyta a közigazgatási hatóságot, mely legtöbb esettan elfogult a szegény ember rovására és jogilag képzetlen. „Mátészalka“ hive. Igazán nevetséges vád ! A „Mátészalka* zsidó-lap ? Jó vicc 1 Az az rossz biz ez még annak is. Olvastassa csak át figyelmesen múlt karácsonyi számunkat azzal az úrral, majd meglátjuk, mennyi maradhat meg a „vád‘-ból. A „Mátészalka“ a latainerck, kisgazdák, iparosok és kereskedők lapja, A szegény ember lapja; akármilyen feie- kezetű is, mellékes. ^ Füszerkereskedö. Ha csak egyszer lett volna módjában tapasztalnia, hogy milyen rémes pusztítást képes a fehérfoszfor véghez vinni, úgy aligha keseregne azon, hogy jogtalanul tiltják meg fehérfoszlorral a gyuíagyartást s ezzel megdrágítják a gyufa árát. K. B. Vitka. Késve kaptuk. „Hulló falevél“. A tárcát köszönjük és jövő számunkban hozni fugjuk. Igen sajnáljuk, hogy hely szűke miatt most nem közölhettük. BELSŐ DOLGOZÓ-TÁRSAK : MÁTÉ SÁNDOR PUSKÁS LAJOS FÖLDES JENŐ ANONYMUS CSARNOK. üé/i szor]áia. Fagyott földre varjak szál/anak. Fenn az Égen halva jár a Nap, Színe fakó, fénye bágyadt, Mintha ezer nehéz vágyat Küldött volna fel hozzá az Éj. Rám száll néha asszonyok szeme. Nekem most az Első kellene. Hívom sírva, mint a gyermek Régi napok gyertek gyertek, Míg csendjével elborít az Éj. Herodes. Az élet paródiája. Irta: MÁTÉ SÁNDOR. (Elegánsan bútorozott szoba. Az ablak mellett himző-asztaika mellett két hölgy iil. Egy idősebb 45 év körüli asszony, energikus arcvonásokkal, okos, nyilt tekintettel, Mellette egy 18—20 év körüli leány, ábrándos, nagy kék szemekkel merül el kézimunkájába. Mindkettőjükön bizonyos fásultság, a jólét, a gondtalanság unalma látszik. A mély csöndet csak az unalmas ásítások és sóhajok nesze zavarja.) Anya (miután munkájából feltekint és kinéz az ablakon) Jaj, de csúnya ősz idő van odakint! Didereg a lelkem. Igazán most legjobb idebent a kandalló enyhe melege mellett. Megint eltelt egy esztendő, ismét ugyanaz a sárgulás, levélhullás, ismét több van egy ősz hajszálammal. Ilyenkor félek az emberektől, ha rajtam állana, palotánk ajtaja mindenki számára csukva volna és nem nyilna ki csak a csicsergő madárdal tavaszi zenéjétől ... De nézd, Rózsikám, havas eső esik. Jaj de fázom! Nem utaznék most egy világért sem! (Dideregve elmegy az ablaktól.) Meghalnék az utón. Csak aludni szeretnék, álaludni az őszt, a telet. Leány. Bizony itt az ősz anyám. Ismét kevesebb egy álommal, egy illúzióval. De én most a tavaszra gondolok, nem az elmúlt, de a jövendő tavaszra. Mikor villamos dübörgéssel féltámad, mit hoz vajon nekem? Érdemes-e átélni ezt az őszt, telet? Valóra válik-e csak egy picurka álmom?! Mit gondolsz anyucim ? ügy szeretném most kisírni magamat, de úgy, hogy te is velem sírnál. . . . Anya (kémkedve nézi leányát.) Ejnye, te kis csacsi-füles, hát már te is? Azt hiszed, hogy már ebben is utánoznod kell engemet ? Mit sirsz te és mit vársz te? (Hozzá megy és cirógatja.) Szép is vagy, csinos is vagy, gazdag is vagy. Az én kis leányom minden kívánságának teljesülnie kell. Az én élettapasztalataimat átszűröm beiéd. A te életednek szebbnek, jobbnak kell lennie az enyémnél. Neked sok dolgot kell utánapótolnod, melyet én elmulasztottam Hiszen én benned és általad élek tovább. (Egykicsit e'gondolkozva.) Aztán sok dolgot, amelyet én el nem mulasztottam, neked el kell mulasztanod . . . (Kiszalasztott szavain kissé meghökken és ki akarja magyarázni, de leánya közbevág.) Leány. Mi az, mi az édesanyám? Mi az, amit nem kell elmulasztanom és mi nz főleg, amit el kell mulasztanom? Különösen erre vagyok kiváncsi. Kezdjük el most , ezeket a lelki átültetéseket! Mindent tudni akarok. Beszélj, beszélj! Anya. Semmi, semmi édes leányom. Előbb én is tudni akarok mindent. Majd, majd; még nincs itt az ideje, Bolondság különben az egész. Látod, az előbb is azért voltam olyan lehangolt, mert elgondoltam, hogy eljön az az idő, midőn elszakitnak tőlem. Jön majd egy idegen férfi, elrabol tőlem és lefoglalja a maga számára azt a nagy szeretetet, melylyel eddig engem imádtál. Nem furcsa ez ? S te majd megtanulsz gondolkodni egy idegen környezetben, egy más világban, melynek az az idegen férfi lesz a központja. Ha tudnád, mint gyűlölöm e percben azt a férfit ! . . mit. . . . Leány, De édes anyám, ne beszélj oly furcsán, mert biz Isten megrikatsz! A te irántadi való imádásomban nem tud engem megingatni senki. Te vagy előttem a legtökéletesebb lény a földön és te nélküled nem is tudom elképzelni az életet. Hiszen ha téged nem tekintenélek, nézeteidet, előítéleteidet és szabad folyást engednék az én érzelmeimnek, ha nem folytanék el mindent kötelességérzetben, munkában, irántatok érzett hálámban, kíméletben . . . akkor . . . Anya (visszafojtott lélekzettel lesi leánya szavait és közbevág,) Akkor?! . . . Leány. Semmi, semmi, A fejem fáj, egészen megzavartál, Nem is ezt akartam mondani nincs értelme . . . Nevetséges illuziő, céltalanság az egész ... Ne bolygassuk édes anyám ! De térjünk vissza az előbbi témára ! Úgy érdekel ! . . . Mik azok, melyeket nekem nem szabad elmulasztanom és mik azok, amelyeket el kell mulasztanom. Az égre kérlek, beszélj! Mindig éreztem, hogy nem tárod fel előttem egész lényedet, hogy kis lánynak tartasz és egész magamra hagysz gondolkozásomban. Oh be sokszor voltam magamra hagyatva, pedig itt ülök benn folyton melletted. Köztetek voltam, mégis egyedül voltam. Sohasem kérdeztétek, hogy mit érezek? Pedig gon- dolkosomban sokszor már egy idegen világban voltam. Körülvettetek nevelónőkkel, tömtétek belém a sok tudományt, megtanítottatok a kidegségre és nem kérdeztéték meg, hogy teszik-e a ti világotok?! Előttem által te, kit csendes imádattal vettelek körül és te is, oh be sokszor beburkolództál előttem. Oh, hányszor mélyedtél gondolataidba s olyankor napokig elvesztél számomra. Oh, hányszor támadt ilyenkor hidegség a szivem körül! . . .Én csak tátszóbaba voltam a számodra, amelyet teljesen jiédnek hittél, a tiéd is voltam, de nem gondoltad meg, hogy ennek a játszóbabának gondolkodó agya és érző szive van. Nem gondoltad meg, hogy feieserepedtem melletted és kiforrott világnézetem van, mely nem a ti világotok, ahot nem uralkodik olyan hideggség, nincs olyan közöny. Arra nem gondoltál, hogy szivem az eínagyott ság napjaiban teljesen érzésével fordulhat valaki felé, ki nem a ti világotokba tartozik. Anya. (Feündultan.) Ki az, ki az? Elég volt 1 Már sejtettem, mindent. Most bizonyosságot akarok. Tudod, bizonyosságot 1 ... Ki hitte volna, hogy valamit rejtegetsz előttem?! Hiszen alig beszéltél valakivel 1 Nem úgy neveltelek! Vidám voltál, gyerekes voltál és a körünkbeli fiatalembereket semmibe sem vetted. Már régen gyanakszom, a múlt hetekben is sirva töltöttél egy egész éjszakát. Azt hiszed : nem tudom ? De hogy ennyire vagy, még sem hittem volna ! De ki az, ki az ? Tudni akarom ! Leány. Nem olyan gazdag, mint mi vagyunk, talán nem is olyan előkelő. Attól függ, hogy mit számítunk előkelőségnek. A származást, a családfát, előkelő állást, vagy a lelki gazdagságot. Mert a leike az gazdag is, előkelő is. Csodálatos világokat tárt elém, megbüvölt,elvarázsolt ... Az életnek gyönyörű prespektiváját mutatta be nekem. Most másképpen látok mindent. Az élet nagyon szép, értékes előttem, de csak úgy, ha ő a középpontja, ha az ő lehelletét érzem ... Ha az ő gondolkodását követem . . . S ha őt elveszteném, elvonnátok tőlem, a levegői, az éltető elemet . . . Ázt mondod, hogy síráson kgptatok rajta. Igaz, igaz! Mit tagadjam ? De nem egyszer, számtalanszor, tudod édes anyám, számtalan éjszakát sírtam által! Ö tanitott meg sirni. Anya, (Felindultan.) A nevét, a nevét; azt akarom tudni 1 Leány. A név#, az talán mellékes, Hiszen úgy is tudom, hogy egy hadsereg sem volna képes a ti előítéletes életetekbe betörni, azt megváltoztatni. Mindezt tudom én és azzal ez idő szerint meg nem próbálkozom. Megadom a tieteket, de ti is respektáljál tok az en érzelmeimet, mert férjhez menni nem fogok soha. De azért, ha nevét tudni akarod, hát legyen meg az akaratod. Anya. Igen, igen, azt akerom. Mondd meg,, az égre kérlek, ne izgass tovább 1 Leány. A neve ... a neve . . . édes istenem . . . hát Bunyitay. Ajn y a. Az a végrehajtó ? ! . . . L e ájn y. Nem, nem az, de az irót nézd benne, az előkellő lapszerkesztőjét. Anya. (Felindultan) Az az irkász, az a semmi, hát nem restelled magad? . . . Elfeledkezel arról, hogy ki vagy, hogy milyen családba tartozol?! ... Az én házamba még végrehajtó nem tette tiszteletét . . . Nem tudom, rrj akar az lenni, az élet paródiája talán ? ... De ha az a fiatal ember annyira megfelejtkezett magáról, ha ilyen nevetséges illúziókat táplál, ha te rád mert» vetni a szemét, ha bemert hatolni ebbe a palotába, akkor meg fogja tudni, hogy Kékhy István milliomos leányát egy irkász megtaníthatja sirni, de, egy végrehajtó lefoglalni nem fogja soha!.. . Te rád pedig lesz gondom 1 Ha elhanyagoltalak volna talán egy kissé annál inkább ellenőrizni fogom ezután még a gondolataidat is. Lesz rá gondom, hogy felejteni tudjál 1 (Kinéz az ablakon.) Csúnya idő van, az igaz, De utazunk. Tudod, még nz esti vonattal utazunk. Leány. (Elkeseredve.) Utazunk, utazunk de a mi életerő van bennem, itt hagyom. Az egész lelkemet és amit magaddal viszel, az csak árnyam lesz, az csak roncs lesz. Anya. Robotolni fogsz, társaságból társaságba fogsz járni, megösmerkedel előkelőségekkel .. . az uniformissal, a mi világunkkal, melyet eddig valójában meg nem ösmerhettél és akkor mondd el a kritikádat ... ha ugyan jót nem nevetsz majd ezek fölött a gyerekes ábrándok fölött?! S ha netalán mégis ilyen irkász-embert akarnál, egy irőt, akkor kaphatsz egy igazit, egy országos nevűt! , . . Érted? Kékhy István milliomos vehet neked egy országos hirü irót! . . . Érted-e már bohó gyermek ? 1 Leány. Nem kell nekem a ti Írótok. Ez az enyém, az én lelkemből nőtt ki. Most kezd nevessé válni. S az énlelkemen emelkedett volna tovább. .. igen, igen emelkedett volna egész a fellegekig. Szegény fiú, ma még talán emelkedik, vajúdik, de mi lesz holnap?. . . Hogyis mondtad a múltkor? Az ember élete úgy telik el, mint egy nap. Harangoznak benne, és az a fő, hogy az ember megértse a harangszót. Harangoznak benne délre, kongatnak benne estére. Zug a fülem, kábult a fejem . . . Hallom, hallom. Kongatnak estére 1,,.
