Mátészalka, 1910 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1910-12-25 / 51. szám
9. oldal.' MÁTÉ S Z A L K A 5T. m.) szám.. A bocsánat. Elbeszéli : BIBERACH. A frissen esett hó, a fáradt földnek eme szűzies tisztaságú, téli szemfedője, ropogóssá tette a falucska utjaii. A karácsony beálltát hirdető •harangzúgás már régen elhangzott és egynéhány suhancból öszszeállott betleheme« csapni kivételével csak a bakter rójju megszokott közömbösséggel éjji sétáját. A sziklába vágott egyik-másik házikóból legények és leányok vegyített vidám dala hangzik a falu csendjébe. Egy-egy módosabb házból zeneszó is hallható, mig másoknál csendes beszélgetést provokál a hegynek két év előtt leszűrt leve. Hagyjuk a legényeket és leányokat ^énekelni, engedjük át a zene kitévedt akkordjait a csendes ■éjszakának, látogassunk el a nemes és nemzetes Kulcsár Demeterhez, a falu érdemes, megőszült birájához! Nyissunk be hozzá, s ne is kérdezzük, .szabad-e, hanem foglaljunk helyet a tisztes társaságban és hallgassuk meg, hogy mit beszél az öreg. Fojtsa vissza lélegzetét mindenki, egyetlen szavát se engedjünk elsiklani, mert szent igaz amit mond és emellett hazánk dicsőséges szabadságharcának egyik legszebb epizódját beszéli el. * ❖ ❖ — Hiszen tudjátok, hogy 1848.-ban vala. Csikorgó hideg telet kellett átszenvednünk, de azért minden honvéd megállotta helyét és dacolva hóval, fagygyal, mig testi ereje birta, küzdött ama szent •színéért, a szbadságért, melyet hála Istennek ma már zavartalanul bírunk. Harminc éves voltam akkor, férfi erőm teljességében, melyet a hazaszeretet mellett az ellenségünk iránti gyűlölet is növelt. Bem csapatához voltam beosztva, zászlóaljam a nevezetes piski hídtól éjszak-nyugatra mintegy kilométernyire töltötte az éjszakát. Századom képviselte a zászlóalj élét s negyed magammal tábori őrsnek mentám. A tertp ránk nézve kedvező volt, mert előttünk kisebbszerü emelkedés húzódott, amely után határnyi síkság térült el. A hegyoldalban szertevilágiottak a tábori Őrsök tüzei, melyek kapcsokként fűztek össze a kirendelteket. Mi is tüzet raktunk és miután elköltöttük sovány vacsoránkat, leheveredtünk mind a négyen a tűz körül és úgy bámultunk a buta éjszakába. Sokáig hevertünk igy az idő lassú múlásában, midőn a közelben léptek zaja zavart meg bennünket. Mindnyájan fülelni kedtünk, s midőn a lépések tisztán kivehetők voltak, mint az őrs parancsnoka hirtelen felugrottam, s a közeledők felé kiálltottam : »Állj, ki vagy !< »Járőr!« — volt a válasz. »Jelszó ?« »Szeged!« »Jelhang? »Kapitány!« »Jöhet!« Három ember közeledett felénk. Kettőt felismertem. hogy honvéd, a harmadik, a ruhájáról Ítélve, oláh néptribunnak látszott. »Jelentem aláson strázsamester urnák« —szóit hozzám az egyik honvéd — »őrjáraton voltunkls ezen idegenyt a vonalunkon belül fogtuk el. Bármit kérdeztünk tőle, nem felelt. Vasravertük s idehoztuk. Kérem a csapatparancsnoksághoz jelentést tenni a dologról«. A két honvéd sarkon fordult s útjára ment, de az oláh ott maradt velünk. Nagyon megfázhatott az istenadta, mert csakhamar a tűz mellé kuporodott. Kis ideig faggattuk kiléte felől, de egy szóval sem árulta el magát, miközben többször is végig mért tekintetével. Eszembe jutottak honfitársaim, akiket hasonló sorsban véltem látni lelki szemeim előtt. Megsajnáltam a szerencsétlent és levettem kezéről a vasat. Fellélegzett a fogoly s szó nélkül közénk telepedett. Hogy mi lehetett hirtelen meghunyászkodásának oka, sohasem tudtam meg ........... Hosszú idő múlt el ismét az éjszakából. Valamennyien szó nélkül néztünk a parázs izzó fényébe, miközben egyik társam felsóhjjtott. »Ki után sóhajtozol pajtás?« — kérdém. »Nincs okom a sóhajra? Odahaza öreg szüleim várnak rám, egyetlen gyermekükre, ki gondozójuk voltam, s mit tudom, ha látom-e őket valaha ?! Lehet, hogy félóra múlván, vagy holnap már az ellenség golyójától találva fogok holtan feküdni kutyamódra valamely árokban, s nem lesz, ki legalább holt híremet vigye haza szüleimnek« ............ »Lá sd, — szól a másik — feleséget, négy gyermeket hagytam otthon, szegényen, téli ellátás nélkül s nem tudom, ha itt elpusztulok, ki fogja azok gondját viselni«............ »T öbb annál az én bajom« szólt a harmadik. Alig esztendős házas vagyok s már is ott kellett hagynom a családomat. Feleségem ágyban fekvő beteg, gyermekem talán már meg is halt azóta s nincs aki hirt hozna rólunk. Nekem már megváltás volna az ellenség golyója, legalább nem kellene annyiszor meghalnom, a hányszor eszembe jutnak Szegényeim«............. »Nagy dolog mindhármatoké — szóltam végül — de mindannyitoké összesen sincs oly kinteljes, mint az enyém. Kitelik ez éjszakából, hallgassátok meg«. Hat „éve, hogy megnősültem. Különös története van annak is. A falu leggazdagabb emberének voltam egyetlen fiú gyermeke. Jó szemmel néztek rám a lányos apák, de azért legszívesebben a szomszédos község bírója házát látogattam. Gyönyörű leány volt a háznál. Arasznyival magasabb és szebb termetű akármelyik falumbeli lánynál. Tetszettünk egymásnak. De a leányt az apja módosabb oláh legénynek szánta, Szerelmünk azonban győzött, s bármennyire ellenem volt az oláh, akit azelőtt sohasem láttam, feleségül vettern a leányt. Boldogan éltünk együtt. Szorgalmunk után gazdaságunk is egyre szaporodott, s emellett két szép gyermekkel áldotta meg az Isten frigyünket. Egy kis fiúval, s egy kis leánynyal. Boldogan éltünk ez év derekáig. Kiütött aztán a szabadságharc s attól kezdve meg lett zavarva nyugodalmunk, Az oláhok öltek, raboltak, fosztogattak vidékünkön. Egy éjszaka hozzám is betörtek az oláhok. Köztük volt feleségem egykori szeretője is. Még mielőtt védekezni tudtam volna, a hatalmas szál oláh szekercéjével úgy vágta fejbe feleségemet, hogy az ott szörnyet halt. Hozzám fordult akkor az oláh s vigyorogva mondta szemembe; »Hogy a tied sem lehessen«. Elhült bennem a vér s bár szabadon voltam egy tapodtat sem tudtam tenni. Kis fiamat ölte meg aztán s miután végzett vele, ismét hozzám fordult s gúnyosan röhögte szemembe : Ez az elvesztett boldogságomért voltU Egy pillanat múlván végzett kis lányommal is. Mint neki vadult ligris ugrottam a bestiának, hogy leszúrhassam, de csak könnyeb sebet ejthettem rajta. Bírókra keltünk aztán s iszonyú megfeszítés után legyűrt. Sokáig küzdöttönk a földön míg végre sikerült a bal fülét teljesen leszakítanom. Feljajdult a vad móc fájdalmában és megszökött. A he.xs küzdelemtől s a rémes esettől kimerültén, rettenetes fájdalomban hevertem a földön, miközben a többi, rablók teljesen kifosztották lakásomat. Bar nap múlván beállottam katonának, mert megtudtam, hogy ama bitang is szolgál az ellenséges csapatnai. Nem felem a halált, Isten látja a leltemet de addig mégsem szeretnék meghalni mig vele nem találkozom. Akkor nem szabadulna meg tőlem élve, azután történhetne velem bármi ............ A fogoly oláh, aki az elbeszélés tartama alatt látható türelmetlenséggel viselkedett, hirtelen felugrott, levette a báránybőrös süvegjét fejéről, hogy bal fülének hiányosságát gizonyithassa, s megváltói nyugodtsággal mondja: »Itt vagyok, én vol- tam di.« Leirhatlan dühhel ugrottam fel s rántottam ki kardomat, hogy ketté hasitsain. Felemeltem karomat, de e pillanatban, mintha kővé meredtem volna. Szemközt néztem m^grontómmal s aztán lehanyatlott karom. »Menj Isten hírével !« mondám s kivezettem az őrvonalig, a hol útjára engedtem. * Az egybegyűltek kiürítették poharaikat, majd egy másik mqndott valmi történetet. ZENE tanítást bármely hangszerre iskola-módszerrel elvállal CS1KY GYULA, a helybeli zenekar karmestere. 2956 1910 Hirdetmény. Mátészalka község tulajdonát tevő és eddig Szóbél Ábrahám által bérelt belsőség a rajta levő lakóházakkal 1910. évi december 28.-án délelőtt 10 órakar a községháznál tartandó nyilvános árverésen 1911. évi április 24.-étöl három évre haszonbérbe fog adatni. Árverési feltételek a jegyzői irodában megtekinthetők. Mátészalka, 1910. december hó 16. Rohay Gyula, Jeszenszky Sándor, főjegyző. bíró. ELADÓI az ópályi-i határban két jó karban lévő doliáiiypajta. Venni szándékozók Mátészalkán a Közgazdasági Bankban hivatalos órák alatt értekezhetnek. 4924/1910. tksz. ÁRVERÉSI HIRDETMÉNYI KIVONAT. A mszalkai kir. jbiróság közhírré teszi, hogy özv. Baracsi Ferencné végrehajtatónak Hegyaljai István végrehajtást szenvedő elleni 216 kor.tőke s jár. iránti végrehajtási ügyében a szatmárné- nreti-i kir. törvényszék (a mátészalkai kir. jbiróság) területén levő Tunyog község határában fekvő, a kisk. Hegyaljai István nevén álló tunyogi 262 sz. betétben. A I. 1—3 sor 211, 212, 213 hrsz. a. felvett ingatlanra 11Ó4 kor; ugyanannak a tunyogi 43 sz. betétben. Az I. 4. sor 73ü|lirsz. ingatlanból B 6, 9 szerinti 1/4-ed illetőségére 87 kor: a tunyogi 49 sz. betétben A 1—8 sor. 731, 788, 789. 848, 893, 894, 946. 952 hrsz. alatt felvett ingatlanokból B 5—8 szerinti 1 l/36-od illetőségére 1305 kor; a tunyogi 138 számú betétben Az I. 1—5 sor 736, 738, 874, 921, 975 hrsz. ingatlanokból, B 5—8 szerinti illetőségére 244 kor. kikiáltási árban elrendeltetett. Az árverés megtartására határidőül 1911. évi jan. hó 20 napjának a. e. 9 órája Tunyog községházához tűzetett ki. Az árverés alá bocsátott ingatlanok közül a házbér és házosztály adó alá esők a kikiáltási ár 1/2-ed, a házbéradó alá nem esők a kikiáltási ár 2/3-ad részén alul eladatni nemfognak. Árverezni szándékozók tartoznak az ingatlanok becsárának 10 °/o-át készpénzben, vagy *z 1881. 60. t.-c. 42 §-ában és a 3333/881 I. M. sz. rendelet 8 §-ában jelzett árfolyammal számított óvadékképes értékpapírban a kiküldött kezéhez letenni, vagy annak az 1881. 60. t. c. 170 §-aban megjelölt módon a bíróságnál történt előzetes elhelyezéséről kiállított elismervényt átadni s a mennyiben a vételár a becsárat meghaladná a bánatpénzt az 1908. 41. t. 25 §-ának megfelelően a vételár 10%-ára kiegészíteni. Mszalkán a kir. jbiróság tlkvi. hivatala 1910. október' 1. Bányay, kir. jbir». A kiadmány hiteléül: Alberger kir. tlkvtő. Teát, rumot, finomat, olcsón Erdélyi Bertalan MÁTÉSZALKA, Kossuth-u. (Saját ház.) ... .-»-.--i.,. 1 :■ . —?».-■»■ r-ifiar.v.. 1 „jnsz-ry.'v ir r.vv.y. A 8zabolcsmegysl kiállításon ezüst éremmel és díszoklevéllel kitüntetve. RADOSZTA JENŐ épület mülakatos és mechanikus Mátészalkán Csincsák-féle ház Vasrácsokat, vaskapukat, takaréktüz- * helyeket, villanycsengő és telefon berendezéseket jutányosán készit WEINBERGER 0. ÉS TiRSA FEHÉRNEMŰ TISZTÍTÓ INTÉZETE MÁTÉSZALKÁN, NAGYVÉG-UTCZA 401. SZÁM. Van szerencsénk Mátészalka és vidéke nagyérdemű közönségének becses tudomására hozni, hogy jan. 4.-től kezdve Mátészalkán,a Nagyvég-utca 401. sz. alatta mai kor kívánalmainak teljesen megfelelően berendezett ::: fehérnemű tisztitó intézetet nyitottunk. — Gőzmosó és fényvasaló intézetünkben chlormentesen fehérítve készülnek mindennemű fehér- nemüek, csipke-függönyök, továbbá tükörfénynyel vasalva dara- bonkint: ingek 32 fill., gallérok 5 fill., :: kézelők (párja) 10 fillér árban. :: Intézetünk modern berendezése, jól gyakorlott munkánk azon kellemes reménységgel biztatnak, hogy a nagyérdemű közönség szives pártfogását rövidesen megnyerni lehetünk szerencsések. Kérve a nagyérdemű közönség szives v /. pártfogását, vagyunk .-. .•. tisztelettel Weinberger H.ésTsa, WfT Vidéki megbízások a legpontosabban eszközöltetnek.'^tyto^
