Mátészalka, 1910 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1910-12-25 / 51. szám
5 oldal. MÁTÉSZALKA 51. (90.) szám. HIRE K. Levél Mátészalkáról a „Mátészalkához.“ Kedves Szerkesztő bácsi! A megtisztelő felhívását (melyben Írja, hogy engem, mint a Mátészalkáról kivándorolt asszonyok egyikét bele akar tűzni abba a csokorba, melyben a mátészalkai aktualitásokról az emigráltak írnak egyet-mást) szives köszönettel nyugtázom, csak még azt nem tudom, hogy Hiiképen fogok annak eleget tenni, mert a kis fiam jelenleg nagyon lármázik, mert nem smakkol neki a nevelönö (hony sói 1). Ellenben arról egész positive meg vagyok győződve, hogy a többiek úgysem fognak válaszolni magának, mert nem mindenkinek van olyan jó férje, hogy behunyja a szemét, mikor szerkesztőről van szó s kinyitja a szemét, mikor helyesírási hibáról van szó. Most már, mint látja, egészen benne vagyok a rendes zsurmodorban, hogy ne mondjam galoppban s mindjárt a nyelvem hegyére veszem magukat. Hogy messziről ne kezdjem, a maga Kurírjából meglepetéssel olvastam, hogy Patronázs egyletet alakítottak. Látja, ebben van valami 1 Mikor az uramnak az orra alá dörgöltem, hogy Mátészalkán ime fényes nappal kezdik összegyűjteni az ut porából, amit késő este elhullattak, ó szokásos dünnyögésévei azt felelte, hogy könnyű a jó vidékinek. Pedig ugy-e nincsen igaza, mert az emberszeretet, a kutyafájáí, nemcsak pesti szokás, sőt amire az én kis öregem célzott, a vidéki embernek sem 30 órából áll a huszonnégy órája. Ellenben van egy kis igaza abban, hogy maguknál az urak nem ülnek minden este a kávéházban, illetve nem ülnek minden délután a kávéházban, illetve nem ülnek minden délelőtt a kávéházban. Ennek pedig nagy jelentősége van ; nem azért, mintha olyan nagyon haragudnék a kávéházakra, de látja, maguk felé az emberek hozzászoktak ahhoz, hogy a saját kötelességeiket teljesítsék, mig a pesti urakról ezt a mondatot csak kérdőjellel lehetne befejezni. Most pedig, hogy maguknak intelligens és megértő vezérük lett, kezdenek rátérni a legszebb útra ; nemcsak a saját munkájukat végzik, hanem alátolják a vállukat a terhek alá, melyeket ismeretlen tettesektől örököltek. Mellékesen szólva, a dolog elég jó üzlet, maguk felszedik az útról azokat a kis gazdátlan, buzaszemeket, amelyeket a nemzet szekeréről lefújt a szél. (Istenem, a szél!) Pedig ebből nem lehet gazdagodni, amint azt a kis fiamnak szoktam magyarázni, mikor a Szabadság-téren sétálunk és mutogatom neki a börze- paloia előtt a kövér cvikkeres Adolf bácsikat. Olvasom továbbá, hogy maguk föis- kolásdit^játszanak. Látja ebben is van valami. Ne ijedjen meg tőle, én nem félek, hogy az asszonyok ezután egymás helyett a szépirodalmat szapuiják (épen az »Ágnes asszony* jár az eszemben) de aki volt már különféle pletykák hőse, az nagyon fog örülni neki, ha a mátészalkai eszmecserékbe uj anyagot dobnak. Meg aztán abból, hogy az ember megkeresi már nejének az uj hatmázsás kalapot (most magam alatt vágom a fát) még nem következik, hogy eleget tett polgári kötelességének, sőt a ferbli sem avanzsáltat mindenkit az intelligencia sorába. Ha maguknál ama láthatatlan kéz különféle helyeken fel találná Írni, hogy »megmérettél és könnyűnek találtattál* nem hinné az ember, hogy mennyi família meszeltetné ki a szobáit! . . . Most már nem az lesz a tekintély fokmérője, hogy ki vészit többet kaláber- ben, vagy ki mondja leghangosabban a prímásnak, hogy »szervusz Gyula *, hanem hogy ki jár el a tornaterembe előadást hallgatni Hamletról, aki rossz partiét akart csinálni és a partié visszament. Hogy magáról is beszéljek valamit, nagyon kiváncsi vagyok, hogy jövő esztendőben milyen lesz a maga lapja. Vajon ezután is olyan magas fizetést fog huzni a felelős, mint eddig, vajon ezután is tüzbe fog-e menni, ha arról lesz szó, hogy Mátészalkának legalább egy centiméterrel több legyen az aszfaltja, mint eddig? Vajon lesz-e oly naiv, hogy az embereknek a szemükbe fogja megmondani a hibáikat, nem a hátuk megett s lesz-e oly kellemetlen, hogy az igazat még akkor sem fogja elnyelni — mikor igaz lesz ? Vajon a vezércikket ezután is a szerkesztői üzenetek rovatban fogják közölni s az izraelitáknak ezután is azt fogja-e mondani, hogy zsidó? Lesznek-e olyan hü munkatársai, hogy mint eddig, égen-földön kitartanak a nyíri Times mellett, a szegény nyírbátori újságírók ezután is kikapnak-e, ha a szerkesztőség asztalából el akarják csempészni Gebét, Derzset avagy Hodászt? Arra is nagyon kiváncsi vagyok, hogy —kas ezután is felül-e néha a Pegazusra (mint hallom, egész jó házból való fiú) s a maguk táltosa, bizonyos Péner Tibor, ezután is absvntot fog-e inni, mikor megszállja a szent lélek ? Csupa oly kérdések ezek, amelyekre alig tudok választ adni, noha immár több tizenöt esztendős olvasója vagyok a »Mátészalkának*, ami legalább is annyit jelent, hogy harminc esztendős vagyok. E*zt pedig még senkinek sem vallottam be, még az uramnak se, pedig ő már nagyon várja azt az időt, mikor az asszonyoknak nem kell uj kalap, bál és tizenöt forintos harisnya, hanem beérvén egy pár sztrény müíoggal, aranyszáju szent Genovévának cimeztetve magukat, a padkára ülnek és szent meséket mesélnek. Ezzel a szelíd pianóval be is fejezem e szerény választ s abban a reményben teszem le a tollai, hogy maga nem mer többet kikezdeni velem, hanem meghagyja a császárnak a mi a császáré, s az uramnak ami az uramé; vagy, hogy világosabban fejezzem ki magamat, ha ezután is tracscsolni akarok, lecsukatja a nyomdát és előkerested az uramat. Kellemes karácsonyt kivan magának: Katalin asszony. U. i.: Még csak azt legyen szives megmondani, hogy Ezermester Móni felfedezte-e már a puskaport?! Jegyzetté: Don Carlos. — Képviselő-testületi gyűlés. Községünk képviselő-testülete f. hó 22.-én tartotta meg ez évi utólsó közgyűlését a városháza nagytermében a következő tárgysorozattal: 1. Mátészalka község 1910. évi számadásának felülvizsgálatáról felvett jegyzőkönyv bemutatása. 2. A m. kir. csendőrségi laktanya udvarán építendő istálló vállalatba adásáról községi elöljáróság jelentése. 3. Szülésznők választása. 4. Ipar- és kereskedelmi bank megkeresése, az általa bérelt lakóház ujabbi bérbeadása tárgyában. 5. Községi elöljáróság jelentése a Szóbél Ábrahám által bérelt lakóház ujabbi bérbeadása tárgyában. 6. A községi bizottság határozata a vasúthoz vezető ut épitési költsége tárgyában beadott felebbezése. 7. Hónig Herman, Qyőrfi Juliánná, Hadadi Zsigmond és Szúnyog Sándor illetőségi ügyei. 9. Grósz Menyhért, Weisz József és Weinberger Amália telepedési engedélyei. 10. Helyi telefon ügyében községi elöljáróság jelentése. Az ülés lefolyásáról legközelebbi számunkban referálunk. — A „Nyírbátor és Vidéke“ legutóbbi számának vezércikkében az izr. felekezeteknél szokásos német prédikációk ellen ir. A leghelyesebb mértékben osztjuk laptársunk nagyon helyes álláspontját és helytelenítve említjük meg, hogy az a rossz szokás nálunk is dominál. Miért? A jó ég tudja! A mátészalkai rabbi tökéletesen birja a magyar nyelvet é3 senki se venné szívesebben, mint ő, ha egyházi szónoklatait ismét magyarul tarthatná. És ugyan ez áll a hitközség fejére is. Érthetetlen hát előttünk, hogy miért kellett a régi helyes, sőt ami speciális alkotmányjogi helyzetünkben egyúttal hazafias álláspontunktól eltérni és a nagyon sok hivő állal nem, vagy a megkívánt módon nem értett német nyelvet tenni meg egy »kóserebb* nyelvvé, mint amilyen ami szép, zengzetes anyanyelvűnk. Különben úgy értesülünk, hogy az izr. egyház előkelőbbjei mozgalmat szándékoznak indítani a magyar nyelv érvényesülése érdekében, mely igazán nem áll ellentétben a legmélyebb vallásossággal. — Pótlás. Mai számunk első tárcája előtt »Mámor« címen egy szép hangulatos verset közlünk, amely alól kifeledtük a szerzője nevét. Ezért tehát itt jegyezzük fel, hogy a kérdéses költeményt Radvány Ernő budapesti kiváló munkatársunktól kaptuk. — Megvadult lovak. Könnyen végzetessé válható kellemetlenség érte Weisz Ignác szamos- keéri gazdálkodót. E hó 20.-án kocsin jött Szálkára. A kraszna hidjánál feljövet közben az egyik ló elesett. A lovak megbokrosodtak és a karfán kiugrottak. Az a szerencse, hogy a kocsis gyorsan elvágta az istrángokat, mire a lovak őrült futásban a tanyára iramodtak. A kocsi a karfákba megakadt s ez akadályozta meg a szerencsétlenséget. Csupán a szerszámban esett némi kár. — Ópályi község f. hó 19.-én választotta meg a községi képviselő-testület tagjait. A választást igen élénk korteskedés előzte meg. Berger Dezső elnökölt. Rendes tagokul megválasztattak: Farkas Lajos, ifj. Uzonyi István, ifj. Rácz Károly, ifj. Csicsák Antal, Soltész János. Póttagokul megválasztottak : Fedora István, Tóth Gábor. — Tüzlárma. Csütörtökön e hó 22.-én délután 4 órakor tűzjelzés riasztotta meg városunk csendjét. Özv. Bálint Istvánná Gyárutcai lakásán egy a tűzhelyről kipattant szikra felgyújtotta a tűzhely előtt felhalmozott forgácsot s ebből eredt a kis szobatüz, melyet hamarosan eloltottak. — Jubileum. Herman József és neje, népiskolai igazgató ma tartja házasságának 25 éves évfordulóját. — Karácsonyi jótékonyság. Azoknak a szerencsétlen kis teremtéseknek, kiknek a kará- rácsony öröméről nincs a ki gondoskodjék, karácsonyfát állított fáradsága at összegyűjtött fillérekből : Béres Irénke, Rohay Bertuska es Berger Tercsiké. A nemes szívre valló jótékonyságért áldást hoz majd reájuk az az ima, melyet a kis szerencsétlenek összetett kezekkel Istenhez, küldöttek. — Képviselő-testületi tagválasztás. Az utolsó percnen végre dobszó utján közhírré tétetett, hogy a mandátumokat vezető képviselő-testületi tagok helyett 1910. dec 27.-ik napján fognak újat választani. Sajnos, hogy még mai napig sem tudjuk, mikor lesz a községi elöljáróság! tagok választása. — Személyi hir. Lovag Csiky Lajos debreceni theologiai tanár, kit családi kötelékek fűznek városunkhoz, a karácsonyi ünnepekre ide érkezett. — Vil lafiyvilágitás a városházán. E héten vezették be az uj varosházába a villanyvilágítást,, melyet modern csillárokkal szereltek fel. — Lopás. F. hó 20.-án éjjel Böjti István Gyár-utcai lakos udvaráról ismeretlen tettesek egy kocát elhajtottak. A nyomozás megindult, de ezideig eredménytelenül. — A polgári iskola felolvasó estélye» dec. 28.-ikára volt jelezve, az azon napon kezdődő magán vizsgálatok miatt elmarad. — Légátus. A helybeli református templomban az idei karácsonyi ünnepeken, mint a debreceni theologia légátusa, Szoboszlay Sándor városunk szülötte prédikál. — Szülésznő választás. A meghirdetett 2 városi szülésznői állásra Litva Györgyné és Klein. Ábrahámné helybeli lakosok választattak meg. — Szilveszter. Az iparoskör Forrás utcai helyiségében ez idén is megtartja szokásos szilveszteri mulatságát. — Gyógyszertár áthelyezés. Kálmán Ernő helybeli gyógyszerész „Csillag“ gyógyszertárát teljesen újonnan, a legmodernebb igényeknek megfe- lelöleg berendezve a jövő évi január 1 .-töl a Csizmadia-féle emeletes házba helyezi át.
