Mátészalka, 1910 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1910-12-25 / 51. szám

5 oldal. MÁTÉSZALKA 51. (90.) szám. HIRE K. Levél Mátészalkáról a „Mátészalkához.“ Kedves Szerkesztő bácsi! A megtisztelő felhívását (melyben Írja, hogy engem, mint a Mátészalkáról kivándorolt asszonyok egyikét bele akar tűzni abba a csokorba, melyben a má­tészalkai aktualitásokról az emigráltak írnak egyet-mást) szives köszönettel nyug­tázom, csak még azt nem tudom, hogy Hiiképen fogok annak eleget tenni, mert a kis fiam jelenleg nagyon lármázik, mert nem smakkol neki a nevelönö (hony sói 1). Ellenben arról egész positive meg vagyok győződve, hogy a többiek úgy­sem fognak válaszolni magának, mert nem mindenkinek van olyan jó férje, hogy behunyja a szemét, mikor szer­kesztőről van szó s kinyitja a szemét, mikor helyesírási hibáról van szó. Most már, mint látja, egészen benne vagyok a rendes zsurmodorban, hogy ne mond­jam galoppban s mindjárt a nyelvem he­gyére veszem magukat. Hogy messziről ne kezdjem, a maga Kurírjából meglepetéssel olvastam, hogy Patronázs egyletet alakítottak. Látja, ebben van valami 1 Mikor az uramnak az orra alá dörgöltem, hogy Mátészal­kán ime fényes nappal kezdik össze­gyűjteni az ut porából, amit késő este elhullattak, ó szokásos dünnyögésévei azt felelte, hogy könnyű a jó vidékinek. Pedig ugy-e nincsen igaza, mert az em­berszeretet, a kutyafájáí, nemcsak pesti szokás, sőt amire az én kis öregem cél­zott, a vidéki embernek sem 30 órából áll a huszonnégy órája. Ellenben van egy kis igaza abban, hogy maguknál az urak nem ülnek minden este a ká­véházban, illetve nem ülnek minden dél­után a kávéházban, illetve nem ülnek minden délelőtt a kávéházban. Ennek pedig nagy jelentősége van ; nem azért, mintha olyan nagyon haragudnék a ká­véházakra, de látja, maguk felé az em­berek hozzászoktak ahhoz, hogy a saját kötelességeiket teljesítsék, mig a pesti urakról ezt a mondatot csak kérdőjellel le­hetne befejezni. Most pedig, hogy maguk­nak intelligens és megértő vezérük lett, kez­denek rátérni a legszebb útra ; nemcsak a saját munkájukat végzik, hanem alá­tolják a vállukat a terhek alá, melyeket ismeretlen tettesektől örököltek. Mellé­kesen szólva, a dolog elég jó üzlet, maguk felszedik az útról azokat a kis gazdátlan, buzaszemeket, amelyeket a nemzet szekeréről lefújt a szél. (Istenem, a szél!) Pedig ebből nem lehet gazda­godni, amint azt a kis fiamnak szoktam magyarázni, mikor a Szabadság-téren sétálunk és mutogatom neki a börze- paloia előtt a kövér cvikkeres Adolf bácsikat. Olvasom továbbá, hogy maguk föis- kolásdit^játszanak. Látja ebben is van valami. Ne ijedjen meg tőle, én nem fé­lek, hogy az asszonyok ezután egymás helyett a szépirodalmat szapuiják (épen az »Ágnes asszony* jár az eszemben) de aki volt már különféle pletykák hőse, az nagyon fog örülni neki, ha a máté­szalkai eszmecserékbe uj anyagot dob­nak. Meg aztán abból, hogy az ember megkeresi már nejének az uj hatmázsás kalapot (most magam alatt vágom a fát) még nem következik, hogy eleget tett polgári kötelességének, sőt a ferbli sem avanzsáltat mindenkit az intelligencia so­rába. Ha maguknál ama láthatatlan kéz különféle helyeken fel találná Írni, hogy »megmérettél és könnyűnek találtattál* nem hinné az ember, hogy mennyi fa­mília meszeltetné ki a szobáit! . . . Most már nem az lesz a tekintély fokmérője, hogy ki vészit többet kaláber- ben, vagy ki mondja leghangosabban a prímásnak, hogy »szervusz Gyula *, ha­nem hogy ki jár el a tornaterembe elő­adást hallgatni Hamletról, aki rossz par­tiét akart csinálni és a partié visszament. Hogy magáról is beszéljek valamit, nagyon kiváncsi vagyok, hogy jövő esz­tendőben milyen lesz a maga lapja. Va­jon ezután is olyan magas fizetést fog huzni a felelős, mint eddig, vajon ezután is tüzbe fog-e menni, ha arról lesz szó, hogy Mátészalkának legalább egy cen­timéterrel több legyen az aszfaltja, mint eddig? Vajon lesz-e oly naiv, hogy az embereknek a szemükbe fogja megmon­dani a hibáikat, nem a hátuk megett s lesz-e oly kellemetlen, hogy az igazat még akkor sem fogja elnyelni — mikor igaz lesz ? Vajon a vezércikket ezután is a szerkesztői üzenetek rovatban fog­ják közölni s az izraelitáknak ezután is azt fogja-e mondani, hogy zsidó? Lesz­nek-e olyan hü munkatársai, hogy mint eddig, égen-földön kitartanak a nyíri Times mellett, a szegény nyírbátori új­ságírók ezután is kikapnak-e, ha a szer­kesztőség asztalából el akarják csem­pészni Gebét, Derzset avagy Hodászt? Arra is nagyon kiváncsi vagyok, hogy —kas ezután is felül-e néha a Pegazusra (mint hallom, egész jó házból való fiú) s a maguk táltosa, bizonyos Péner Ti­bor, ezután is absvntot fog-e inni, mi­kor megszállja a szent lélek ? Csupa oly kérdések ezek, amelyekre alig tu­dok választ adni, noha immár több ti­zenöt esztendős olvasója vagyok a »Má­tészalkának*, ami legalább is annyit je­lent, hogy harminc esztendős vagyok. E*zt pedig még senkinek sem vallot­tam be, még az uramnak se, pedig ő már nagyon várja azt az időt, mikor az asszonyoknak nem kell uj kalap, bál és tizenöt forintos harisnya, hanem beérvén egy pár sztrény müíoggal, aranyszáju szent Genovévának cimeztetve magukat, a padkára ülnek és szent meséket mesél­nek. Ezzel a szelíd pianóval be is fejezem e szerény választ s abban a reményben teszem le a tollai, hogy maga nem mer többet kikezdeni velem, hanem meg­hagyja a császárnak a mi a császáré, s az uramnak ami az uramé; vagy, hogy világosabban fejezzem ki magamat, ha ezután is tracscsolni akarok, lecsukatja a nyomdát és előkerested az uramat. Kellemes karácsonyt kivan magának: Katalin asszony. U. i.: Még csak azt legyen szives megmondani, hogy Ezermester Móni fel­fedezte-e már a puskaport?! Jegyzetté: Don Carlos. — Képviselő-testületi gyűlés. Községünk képviselő-testülete f. hó 22.-én tartotta meg ez évi utólsó közgyűlését a városháza nagytermében a következő tárgysorozattal: 1. Mátészalka község 1910. évi számadásának felülvizsgálatáról felvett jegyzőkönyv bemutatása. 2. A m. kir. csendőrségi laktanya udvarán építendő istálló vállalatba adásá­ról községi elöljáróság jelentése. 3. Szülésznők vá­lasztása. 4. Ipar- és kereskedelmi bank megke­resése, az általa bérelt lakóház ujabbi bérbeadása tárgyában. 5. Községi elöljáróság jelentése a Szó­bél Ábrahám által bérelt lakóház ujabbi bérbe­adása tárgyában. 6. A községi bizottság határo­zata a vasúthoz vezető ut épitési költsége tárgyá­ban beadott felebbezése. 7. Hónig Herman, Qyőrfi Juliánná, Hadadi Zsigmond és Szúnyog Sándor il­letőségi ügyei. 9. Grósz Menyhért, Weisz József és Weinberger Amália telepedési engedélyei. 10. Helyi telefon ügyében községi elöljáróság jelentése. Az ülés lefolyásáról legközelebbi számunkban re­ferálunk. — A „Nyírbátor és Vidéke“ legutóbbi számának vezércikkében az izr. felekezeteknél szo­kásos német prédikációk ellen ir. A leghelyesebb mértékben osztjuk laptársunk nagyon helyes álláspontját és helytelenítve említ­jük meg, hogy az a rossz szokás nálunk is do­minál. Miért? A jó ég tudja! A mátészalkai rabbi tökéletesen birja a magyar nyelvet é3 senki se venné szívesebben, mint ő, ha egyházi szónok­latait ismét magyarul tarthatná. És ugyan ez áll a hitközség fejére is. Érthetetlen hát előttünk, hogy miért kellett a régi helyes, sőt ami speciális alkotmányjogi helyzetünkben egyúttal hazafias álláspontunktól eltérni és a nagyon sok hivő állal nem, vagy a megkívánt módon nem értett német nyelvet tenni meg egy »kóserebb* nyelvvé, mint amilyen ami szép, zengzetes anyanyelvűnk. Különben úgy értesülünk, hogy az izr. egy­ház előkelőbbjei mozgalmat szándékoznak indí­tani a magyar nyelv érvényesülése érdekében, mely igazán nem áll ellentétben a legmélyebb val­lásossággal. — Pótlás. Mai számunk első tárcája előtt »Mámor« címen egy szép hangulatos verset köz­lünk, amely alól kifeledtük a szerzője nevét. Ezért tehát itt jegyezzük fel, hogy a kérdéses költeményt Radvány Ernő budapesti kiváló munkatársunk­tól kaptuk. — Megvadult lovak. Könnyen végzetessé válható kellemetlenség érte Weisz Ignác szamos- keéri gazdálkodót. E hó 20.-án kocsin jött Szál­kára. A kraszna hidjánál feljövet közben az egyik ló elesett. A lovak megbokrosodtak és a karfán kiugrottak. Az a szerencse, hogy a kocsis gyor­san elvágta az istrángokat, mire a lovak őrült fu­tásban a tanyára iramodtak. A kocsi a karfákba megakadt s ez akadályozta meg a szerencsétlen­séget. Csupán a szerszámban esett némi kár. — Ópályi község f. hó 19.-én választotta meg a községi képviselő-testület tagjait. A válasz­tást igen élénk korteskedés előzte meg. Berger De­zső elnökölt. Rendes tagokul megválasztattak: Far­kas Lajos, ifj. Uzonyi István, ifj. Rácz Károly, ifj. Csicsák Antal, Soltész János. Póttagokul megvá­lasztottak : Fedora István, Tóth Gábor. — Tüzlárma. Csütörtökön e hó 22.-én dél­után 4 órakor tűzjelzés riasztotta meg városunk csendjét. Özv. Bálint Istvánná Gyárutcai lakásán egy a tűzhelyről kipattant szikra felgyújtotta a tűzhely előtt felhalmozott forgácsot s ebből eredt a kis szobatüz, melyet hamarosan eloltottak. — Jubileum. Herman József és neje, nép­iskolai igazgató ma tartja házasságának 25 éves évfordulóját. — Karácsonyi jótékonyság. Azoknak a szerencsétlen kis teremtéseknek, kiknek a kará- rácsony öröméről nincs a ki gondoskodjék, kará­csonyfát állított fáradsága at összegyűjtött fil­lérekből : Béres Irénke, Rohay Bertuska es Berger Tercsiké. A nemes szívre valló jótékonyságért ál­dást hoz majd reájuk az az ima, melyet a kis szerencsétlenek összetett kezekkel Istenhez, küldöttek. — Képviselő-testületi tagválasztás. Az utolsó percnen végre dobszó utján közhírré téte­tett, hogy a mandátumokat vezető képviselő-tes­tületi tagok helyett 1910. dec 27.-ik napján fog­nak újat választani. Sajnos, hogy még mai na­pig sem tudjuk, mikor lesz a községi elöljáróság! tagok választása. — Személyi hir. Lovag Csiky Lajos deb­receni theologiai tanár, kit családi kötelékek fűz­nek városunkhoz, a karácsonyi ünnepekre ide ér­kezett. — Vil lafiyvilágitás a városházán. E héten ve­zették be az uj varosházába a villanyvilágítást,, melyet modern csillárokkal szereltek fel. — Lopás. F. hó 20.-án éjjel Böjti István Gyár-utcai lakos udvaráról ismeretlen tettesek egy kocát elhajtottak. A nyomozás megindult, de ezideig eredménytelenül. — A polgári iskola felolvasó estélye» dec. 28.-ikára volt jelezve, az azon napon kez­dődő magán vizsgálatok miatt elmarad. — Légátus. A helybeli református temp­lomban az idei karácsonyi ünnepeken, mint a debreceni theologia légátusa, Szoboszlay Sándor városunk szülötte prédikál. — Szülésznő választás. A meghirdetett 2 városi szülésznői állásra Litva Györgyné és Klein. Ábrahámné helybeli lakosok választattak meg. — Szilveszter. Az iparoskör Forrás utcai helyiségében ez idén is megtartja szokásos szil­veszteri mulatságát. — Gyógyszertár áthelyezés. Kálmán Ernő helybeli gyógyszerész „Csillag“ gyógyszertárát teljesen újonnan, a legmodernebb igényeknek megfe- lelöleg berendezve a jövő évi január 1 .-töl a Csiz­madia-féle emeletes házba helyezi át.

Next

/
Oldalképek
Tartalom