Mátészalka, 1910 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1910-12-09 / 49. szám
TÁRSADALMI HETILAP. MEGJELENIK MINDEN PÉNTEKEN. Ns ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egésa; évre — — — — — — — 8 korona. Félévre — — — — — — — 4 korona. Negyedévi-« — — — — — — — 2 korona. Tanítóknak és községi közegeknek egész évre 5 korona. -—*"“* Egy szám ára 20 fillér. ■—---Fa lelős szerkesztő: Dr. V1ZS0LY1 MANÓ. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: WEISZ ANTAL nyomdája (Vasút-utca). A hirdetési dijak előre lizeíendők. A modern nő. (**) Alig van probléma, melylyel többet foglalkoznának napjainkban, mint modern nö evolúciójának kérdésével. Mi lesz a nőből azok nélkül az erények nélkül, amelyek a múltból a férfi előtt kívánatossá és tiszteletreméltóvá tették? S nem veszti-e el nőies báját a nő, ha kilép az aréna közepére, ahol nagyon sok ideig, csak a férfi küzdött? Ezek a kérdések nemcsak a nőt, hanem minden férfit is kell, hogy érdekeljenek, úgyis mint szerelmest és férjeit, úgyis mint atyát. A franciák jeles szociológusa, Finot Jean, akinek már tőb feltűnést keltő munkája hagyta el a sajtót, legutóbb saját folyóiratában, a Le Revuében, bőven foglalkozik ezzel a problémával. Finot mindenkor a legnagyobb figyelemmel követte és tanulmányozta a modern nő kialakulásának minden mozzanatát és arra az eredményre jutott, hogy a férfiaknak a legkisebb okuk sincs attól tartaniok, mintha a modern nőt lényének átalakulása lerántaná arról a piedesztálról, melyre a férfi a múltban emelte. Igaz, hogy a mai nő nagyon változott s hogy a modern asszony sokban különbözik a feleség és családanya régi típusától, de azért csak asszony maradt, aki képtelen meglenni nemének ama tulajdonságai nélkül, melyek a férfi szemében eddig vonzóvá, kedvessé tették. Ragaszkodnia kell ezeknek a tulajdonságokhoz, mert minden modernségen és feminizmuson győz az erősebb szerelem, a fajföntartás örök eszméje. A biztató bevezetés után Finot bátran szemébe néz a modern nőnek s közelről tekintve, nemcsak hogy még kevésbbé látja veszedelmesnek, hanem sok hasznos tulajdonságot is fedez föl benne. A múltban a nö legjellemzőbb tulajdonsága a szinte lehelletszerü gyöngédség és a határozatlan, ingatag természet volt. É kettőnek a gyermeke lett aztán a csalfaság, mely a múlt idők átlag asszonyának epiteton ornanszaként szerepel. Az utóbbi évtizedekben azonb an nagyon változott a dolog. A nő egyre komolyabb lett, de egyúttal bátrabb is. Fölemelte a fejét és kilépett a küzdőtérre, mely eddig egyedül a férfi birodalma volt. Mint iró, orvos, és hivatalnok becsülettel megállja a helyét, megbízhatósága kiállta a ti'izpróbát. A tegnap asszonyával több régimódi fölfogás tűnt el, mindenekelőtt a nyers, fizikai női szépség istenitése. Prévost Marcell, az asszonyok írója és ismerője, már két évvel ezelőtt feltűnést keltő cikket irt a Figaró-ba, melyben azt hangoztatja, hogy a női szépség csődbe jutott s a férfiak közömbösök lettek iránta. Mig régebben egy-egy kiváló szépséggel telekiabálták a világot, ma a puszta testi szépség unalmas téma az előkelő társaságban. Ma az eleganciáé az elsőség; bármilyen szép is valaki, nem veszik észre, ha roszszul öltözik. A modern higiénikus szépségápolás a ráncokkal együtt az ellentéteket is elsimította s ha Recamier asszony ma valami közöhséges toiiettben sétálna végig Páris bulvárdjain, senki sem fordulna meg utána. A modern nő szépsége az intelligencia, az energia és az egészség sugaraiban tűn- döklik s fegyvere az elegancia. Ha valaki Tökéletesen meg akarja A „napkirály“ házassága. XIV.-dik Lajos francia királyt nevezték e! udvaroncai, a tányérnyalók napkirályának. Az 1658.-ik esztendőben még szilaj kamasz éveit élte a későbben egész korára nagyhatású »napkirály«. Özvegy édesanyja, a szépkezü osztrák Anna kormányzott helyette a sima olasz Mazarin bíborossal, a hatalmas kancellárral együtt. A legény Lajos Fontainebleau-ban töltötte napjait. Még ekkor hadidicsóség, országok hódítása után nem törekedett, csupán a szerelmeskedés volt minden gondja, vágya. — Megölelni minden csinos leányt, volt az egyetlen legfőbb törekvése, — említi a tapasztalt Moteville asszony, a királyné szemfüles palotadámája, aki sok érdekes kuliszatitkot feljegyez- getett ebből a korból. Megérdemli, hogy lapozgassunk a napló könyvéből. . . * A király már elérte azt a kort, midőn nemcsak a kalendárium szerint, de számtalan gáláns kalandjaival is bebizonyította, hogy kívánatos rá a házasélet. A külső országbeli királykisasszonyok, hercegleányok, vágyakozón ábrándoztak a franciák délceg királyáról. Nyilatkozott a királyurfi is. Határozottan kimondta: — Nekem csak szép feleség kell! . . . — És I. Károly angol király leánykáját fiatalsága miatt utasította vissza a koronás suhanc, mert »csak a teljesen kifejtett lányokat szerette.« A portugál király leányának meg csupán mutatóba küldött mátkaképa volt — szép . . . Mazarin bíboros savójai Margit hercegkisasszony mellett kardoskodott. Osztrák Anna anyakirálynőnek meg a rokon spanyol királykisasszony lett volna kedves. Még Franciaország főfő urainak is volt külön menyasszony jelöltjük. A francia főurak Orleans herceg szőke, üde lányát óhajtotta a liliomcimeres násznyoszolyába. Azonban a sokféle számításba közbejött valami. Lajos király szenvedélyes szive komoly szerelemre lobbant. Mazarin bíboros unokahugába, Mancini Mariba szeretett bele. És a máskülönben változó természetű Lajos király, ez a módfelett érzéki fiatalember, aki mindenáron kifejlett szép nőt akart feleségül, úgy megszerette Mancini Marit, ezt az inkább csúnya, soványka, barna teremtést, hogy Osztrák Anna állhatatos ellenszenve és Mazarin bíboros mindenfelől szorongatott helyzete nélkül, alighanem Mancini Mari kisasszony nyerte volna el a liliomos királynői palástot. Fontainebleau lombos fái alatt, pazar virágos kertjében fejlődött ez az érdekes viszony, melyben a szellemes, fekete szemű Mancini Mari annyira magához bilincselte a fiatal királyt, hogy az nemcsak felséges anyja neheztelésével dacolt, hanem kész volt mellőzni régibb — kedveseit is. És mentői inkább ellenezte a királyasszony ezt a viszonyt, Lajos annál inkább ragaszkodott a lányhoz A Mari hévteljes szerelme, mindent áldozó odaadása volt ez a bűvös kapocs. Az udvari emberek sokat suttogtak azokról a titkos látogatásokról, melyekkel Lajos király Mancini Marit a szobájában éjjel is megtisztelte. Beszélték magányos, hósszu éjszakai sétáikat is. A félreeső lugasokban töltött órákat is naplójába jegyezte Madame Moteville, írván ama kornak dagályos nyelvével: — ... A gyönyör szikrái felgyújtották az. ifjú keblét s már előre látható volt, hogy Cátá nem lesz belőle. * Mancini Mari oly nagyon tudott haln Lajosra, hogy képes volt meghiúsítani azon találkozás sikerét is, midőn Lyonba a savojai és francia udvar összejöttek és savojai Margit hercegkisasszonyt bemutatták Lajosnak. Igaz ugyan,, hogy a leány nem volt szépség, de annál kedvesebb volt és olyan pompás termetű, hogy Lajos eleinte örömest forgolódott körülötte. Azonban a féltékeny Mancini Mari utóbb annyira elhidegitette Lajost a savojai lánytól hogy szinte sértő volt Lajos hideg viselkedése. A két fejedelmi udvar megegyezés nélkül vált el. Ez a körülmény nemcsak a király szeretőjének, hanem a spanyolpártl. Anna anyakirálynőnek is diadala volt a bíboros kancellárral szemben. Anna titokban már szőtte is a terveket a spanyolokkal megkötendő békére és fiának házassága felől a spanyol királyi leánynyal. Ámde egyidejűleg a királynőnek az ellenszenve is mégin- kább fokozódott Mancini Mari iránt. Nem csupán mert féltette a királyt az erélyes olasz nő befolyásától, hanem azért is, mivel a szerelmesek már az iránta köteles tiszteletről és illemről is megfeledkeztek. A lány mindig együtt volt a királylyal. Még a királynő szemeláttára is egymás fülébe sugdostak. Anna biába kérlelte, hiába intette fiát, még reá haragudott meg a király. Lapunk mai számához tél iv melléklet van csatolva.
