Mátészalka, 1910 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1910-12-09 / 49. szám
2. oldal. MÁTÉSZALKA 49. (88.) szá-m.. érteni a modern nő átalakulását, tekintsen a múlt idők asszonyára. A Titian, Hőiben és Reynolds női arcképei mind arról a félénk határozatlanságról beszélnek, mely annyira jellemezte ősatyánkat. Valami önkéntelen, alazatosság van a tekintetünkben, mely arról beszél, hogy csak az emgedel- mességet ismerték. A mai asszony azonban büszkén és bátran néz előre, mint aki nem fél a küzdelemtől. Nem lett kevésbbé szép, csak a szépség lett más. Azt lehetne mondani, érettebb, okosabb szépség a mai asszony, mint volt régen. Balzac előtt ötven évvel egy francia szociólogus sajnálta azt a leányt, aki tizőnnyolc éves koráig nem ment férjhez. Balzác a harminc éves asszony diadalát hirdeti, mig napjainkban lassankint ez is helyet ad a negyvenéves nőnek. A modern társadalmi drámák és regények hősnői legtöbbször ebben a korban vannak. És ez az átalakulás a férfira is hatással volt. Manapság sokkal későbben nősülnek az emberek, mint régen s nem a naiv szépség, hanem az okos és elegáns nő az ideáljuk, aki ha nem is olyan bájos mint egy Watteau-szerü baba, mégis szép, mert bátor és őszinte, mert már ismeri az életet tí I RJE K. Az ököritói emlékkő átadása. — Saját kiküldött tudósítónktól. — A f. évi március 27.-iki ököritói rémes tilzkatasztrófa felismeretlen áldozatainak közös sírjára a kegyelet filléreiből emlékkövet állítottak fel és azt 1910. december 4.-én adták át vallásos szertartás keretében. A temetői istentisztelet déli 12 órakor vette kezdetét. Jóval 12 óra előtt távol vidékekről is összesereglett a nép s ellepte a megbővi- teit sirkertet dacára annak, hogy az átadás idejét érthetetlen okból nem hozták kellő módon nyilvánosságra s még Ököritón sem tudták az utolsó percig, hogy az átadás délelőtt, avagy délután lesz-e ? Pont déli 12 órakor Károlyi János ref. kántortanitó karmester vazetése mellett az ököritói dalegylet halotti énekkel nyitotta meg az ünnepélyt s annak elhangzása után Kovács Gusztáv ref. lelkész mondott áhita- tos egyházi beszédet Beszéde alatta résztvevő közönség szivettépő zokogásba kezdett. Az árvák és özvegyek zokogása a legerősebb idegzetű embert is megindította. A lelkész beszédében megemlékezett a rémes napról, párhuzamot vont a természet és a vallás törvényei között s azokból mutatott reá a vallás legmagasztosabb, legvigasztalóbb tanára, hirdette az örök feltámadást. A beszéd úgy tartalmi, mint előadási szépségénél fogva igazán méltó lenne arra, hogy azt ne csak azok élvezzék akik az ünnepélyen jelen voltak, hanem azok is olvashatnák, akik arról távolmaradni voltak kénytelenek. Sajnos, hogy arról gyorsírói feljegyzésünk nincs s hogy azt Írásban megkapnunk nem sikerült. A beszéd elhangzása után a dalegylet még egy halotti éneket adott elő, amit a lelkész imája, majd újra az ököritói dalegylet énekszáma követett. A harmadik énekszám után a csenged járás országgyűlési képviselője tartott ünnepi beszédet. Ezután az ünnepélyt a csenged dalegylet alkalmi éneke fejezte be. A síremlék — melyen a legparányibb művészeti érzéknek sincs nyoma — a közös sir nyugati oldalán, a sir egész hosszában állíttatott fel és terméskőből való. Közepén kimagasló, körülbelül négy méter magas és egy ablakformát alkot. Kétfelői ettől öt-öt tagra van osztva, minden egyes tagban fekete már- ványhippal. Az ablakszerű lés alatt szintén fekete márványlap áll a következő arany felirattal: „Az 1910. március 27.-i tüzkatasztrófa áldozatainak emlékére.“ A két oldalon elhelyezett tiz márványtáblából a délfelől kezdődő két táblán 96 ököritói, a nyolcadikon 6 porcsalmai, 1 gacsályi, 2 nagyecsedi és 1 kömörői, a Kilencediken 8 pusztalaki és 6 géberjéni, a tizediken pedig 3 györteleki, 4 hérmán- szegi és 2 rápolti illetőségű elhunyt neve van aranybetükkel bevésve. Az emlékmű első tekintetre örök emléknek Ígérkezik, de ha jól szemügyre vesszük, bizony arról győződünk meg, hogy az nem soká fog épen és a mai állapotában megmaradni. A behelyezett márványlapok ugyanis az idő viszontagságait nem soká bírhatják ki helyükön, sőt a terméskő összeillesztése sem soká fogja tarthatni magát, mert az már fagyos időben rakatván össze, az anyag tökéletes összeerösö- dését maga az időjárás kizárttá teszi. Egyébként az emlékmű nagyméretű, de két sarkalatos hibával dicsekszik, Nevezetesen, református temetőkben a sírkövekre „a boldog feltámadás reménye alatt“ szavakat pótló A. B. F. R. A. betűket szokták vésni, s ezek helyett az A. B. F. R. A. I. betűk vannak bevésve. Hogy hogyankerül reá az I. betű, megérteni nem lehet. A másik nagy hiba a tizedik táblán van, ahol a Rápolt „Rapolt“- nak íratott. Ezen hibákra azért mutatunk reá, hogy még kijavíthatok legyenek és mert nagyon jellemzőek. Itt emlékezünk meg arról, hogy amint értesülünk az ököritói ref. lelkész utánjárása következtében a belügyiminiszter kivételesen enge .élyt adott arra, hogy ha a felismerhetetlenek közé kerültek tényleges elhalálozását két tanú igazolja, azok a halálozási anyakönyvbe felvétessenek. Ezen észszerű és üdvös intézkedés az árvákról kiszámithatlan károkat fog elhárítani, mert nemcsak az özvegyen maradottak házasságra lépését teszi lehetővé, de vagyonjogi kérdések rendezhetését is elősegítve, az örökösöket sok méltánytalan perlekedéstől óvja meg. Végül sajnosán kell megjegyeznünk, hogy a segelyek még mindig csak papíron szerepelnek, de valóságban kiosztva nin- csennek. Ennek okát csak a boldog Isten és a ^belügyminiszter ur ismeri. ★ Sok mindent emlékünkbe'idézett ezen emlékkő felavatása. Emlékünkbe idézte nemcsak a rémes március 27-ike össze» borzalmait, de azt a hatalmas lelkierőt is, amelyet egyesek a borzalom első napjaiban kimutattak. És ma, hónapokkal a szerencsétlenség után, elismeréssel állunk meg előttük. Mert nemcsak nagy lelki- erejűk, hanem szerénységük mélységét is bebizonyították tetteikkel. Bebizonyították azt a szerénységet, amely a mai anyagias korban nagyon-nagyon keveseknek « sajátja. Nem szólották magukról, nem keresték a felsőbb körök kétes értékű elismerését, végezték emberfeletti munkájukat azért, mert lelkűk azt súgta, szivük azt parancsolta, hogy e munkát — tegye az bár tönkre idegeiket, marcangolja szét bár sziveiket — elvégezni kötelességük. Mancini kisasszony hatalmának tetőpontján állott. Bíboros bátyját is meggyőzt», miszerint ha támogatja a királynővel szemben, Lajos már beleegyezett és kész nőül venni őt. Mazarin a sima ■olasz mozolyogva, mintegy húgának hiú álmodozásáról beszélt és puhatolódzott a királynőnél. A királynő megvetőleg és határozottan kettészakította e merész reménykedés fátyoiát. — Ha fiam oly aljasságra képe? volna, — mondotta a királynő, — fellázítaná Franciaországot. Én a király testvérével magam állanék a lázadók élére. Nemsokára még inkább hanyatlóra fordult a királyi kegyencnő aranyos napja. A spanyol háborút fegyersziinettel szakították félbe. Mazarin bíboros De Haro spanyol miniszterrel már tárgyalták az infásnő és a Lajos király közötti házasságot is, sőt Don Jouan d’ Ausztria a párisi udvarnál is megfordult a házasságkötés útját egyengetni, ekkor sújtott le a csapás Mancini Marira, mély a Mazarin bíboros féktelen becsvágyát is erősen próbára tette. Mielőtt ugyanis a bíboros elindult voln* a francia-spanyol határszélre a béke — és házasságkötés feltételeit nyélbe ütni Anna királynő komolyan figyelmeztette, mennyire illetlen az ilyen leánykérés, midőn otthon a vőlegényjelölt még szeretőjével éli világát. A bíboros kénytelen volt igazat adni a királynőnek és húgát szigorú rendelettel száműzte az udvartól, valamint minden olyan helyről, ahol csak a király megjelenik . . . Lajos király most már maga ajánlotta fel a bíborosnak, hogy nőül veszi az unokahugát, de Mazarin hajhatatlan maradt. Marit Brouages városba száműzte, bár Lajos nehezen és sírva egyezett bele, hogy hű kedvesétől Így elszakítsák. Zokogva, megtörve emelte kedvesét az úti hintóba. ön sir ? 1 Hisz ön itt az ur! — ez volt az erősakaratu lány búcsúszava. Majd hogy szórakozzon és felejtsen a király szinte elutazott. Chantilli-várkastélyába ment s még innét egy közös hírnök, egy gróf közbenjárásával, leveleztek. Azonban beárulták az udvarnál a levelezést. A grófot száműzték és most már a két szerelmes között csakugyan megszakadt minden érintkezés. Árván maradtak Fontainebleauban a rózsalugasok. Cupidocska szobráról is letörte a nyilat valami ügyetlen kertiszolga és a fiatal király hű kedvessével, Mancini Mari kisasz- szonynyal csupán még egyszer találkozott, midőn Lajos király a béke megkötéséhez és a szép spanyol királyieányért utazott a határokra, — Bor- deaux-t elérték. Bordeaux-val közel szornszédvá- roska volt, Brouage s még utolszor fellángolt a fiatal király szenvedélyes, szerelmes szive, úgy hogy még az anyja sem merte tartóztatni, beleegyezett a szerelmesek utolsó találkozásába. Cognac városban találkozott Lajos Mancinival. — Nagyon érzékeny volt a találkozás, de, — írja Modame Moteville, — minden következmény nélkül maradt. ... Lajos még aznap tovább utazott jövendőbeli szép hitvese után, Mademoiselle Mancini pedig visszatért a szomorú száműzetésbe. A barna Mari szivregénye befejeződött; hanem azért Fontaineb- laeu-ban nem sokáig maradtak árván, üresen az illatos rózsalugasok. Mérje Pál. Lerilbaii m*gker*és«kr* árjsgy- zékksl és költséfr*téss«l dijtals- aul szolgálunk. ! ! MOTOR! 1 Karczag Testvérek fÄ* Ajánlják a legjobb és legbiztosabb járatú szivógáz, nyersolajat és benzinmotor-gépüket, benzinlokomobil cséplőkészletüket a legkedvezőbb fizetési feltételek mellett. 3_? Levólbeli megkeresésekre árjegyzékkel és költeégvetéeeel áfjtal»* nml ssoÍgálu»k.
