Mátészalka, 1910 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1910-09-09 / 36. szám
Mátészalka, 1910. II. évi. 36. (75.) szám. TÁRSADALMI HETILAP. MEGJELENIK MINDEN PÉNTEKEN. N ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Kgéiz évre Félévre Negyedévre — 8 korona. — 4 korona. — 2 koron*. Tanítóknak és községi közegeknek egész évre ö korona. —■ Ejy azim ára 20 fillér. —— Felelős szerkesztő: Dr. YIZSOLYI MANÓ. SZF.RKRSZTŐSÉÜ ÉS KIADÓHIVATAL.: WEISZ ANTAL nyomdája (Vasút-utca). A hirdetési dijak előre fizetendők. Újra az egyenes ut. Szinte unalmassá kezd válni ezen községi ügyünk szüntelen feszegetése a szives olvasó előtt, mindazáltal — mert ezen kérdés végleges rendezése valóságos életkérdés a nagyközönségre — kénytelenek vagyunk azt állandóan felszínen tartani s mindaddig követelni, a mig a felvetett eszmét siker nem koronázza, a mig a felvetett eszme testet nem ölt, meg nem valósul. Nem törődünk egyesek lekicsinylésével sem. Nem törődünk azon egyszerű oknál fogva, mert azokat a kik a sajtó he- fyesirányu ténykedését közönynyel fogadják, a kik a sajtót nemhogy e tekintetben támogatnák, de ellenkezőleg, kicsinyes és talán személyes okokból lekicsinylik, azokat nem sorozhatjuk a komoly, intelligens és müveit emberek közé, a kik a községben társadalmi életet vezetni hivatottak lennének. Hanem a lekicsinylések dacára, haladunk azon utón,—mindenkor előre,— azon cél felé, amelyet magunk elé tűztünk, mert megvagyunk győződve arról, hogy a köz elösmerését kiérdemelni csak akkor tudjuk, ha el nem hagyjuk azt a lobogót, melyet e lap megindításakor kibontottunk. Majd a jövő be fogja bizonyítani, hogy ki van az igazság mellett, mink-e, a kiket ténykedésünkben anyagi érdekektől mentesen, csak a közérti lelkesedés vezet, vagy azok, a kik a köz érdekeit szolgálni hivatott munkánkat egyéni okból akadályozni, lekicsinyelni törekszenek. Tekintve, hogy már nagyon sokszor volt kénytelen a szives olvasó lapunk hasábjain az egyenes ut kérdéséről olvasni, tekintve, hogy meggyőződésünk szerint ezt a kérdést a nagyközönség teljesen ismeri is, ezúttal nem az ut szükséges voltát akarjuk kimutatni, hanem azt, hogy annak a képviselő-testület által való további halogatása mily nagy károsodást jelent a község közönségére. Úgy vélem, a képviselő-testület tudatában van annak, hogy a nagyméltóságu minisztériumtól nem Vámat felhívást a tekintetben, hogy tegyen előterjesztést arra, mi volna jobb, ha az építendő hadi ut a Szál Kai gyártelep és mezőgazdasági részvénytársaság kapuja előtt fog elvonulni, vagy talán az, hogy az építendő hadi ut a vasúti állomásig vitessék és onnan egyenes irányba vezettessék be a községbe. Ha talán a községatyák ezen balhitben ringatnák magukat, úgy jó lesz ha mentül előbb felébrednek megszokott boldog álmukból és végre valahára komolyan veszik hivatásukat. Ne várják, hogy a manna a szájukba hulljon. Elmúltak már a régi jó idők. Ma ugyanis nem elég már kívánni valamit, hanem küzdeni is kell a kivánalom megvalósulásáért. A képviselő-testület azért van, hogy a község érdekeit előmozdítsa, hogy az, az ö megbízása gyanánt, a község érdekeit szolgálja. Ha ezt a képviselő-testület valamelyik tagja nem tudja, vagy tudni nem akarja, nem érdemli meg azt, hogy szünEgy könyvmoly naplójegyzetei. Irta: Radráaj Ernő. (1.) rndre. 1. Könyvmoly vagyok. Egyedül állok ezen a széles földkerekségen. Nincs senkim, akivel beszélhetnék, nincs senkim, aki egy jó szót szólna hozzám. Száműztem magam az emberek társaságából és úgy vonultam ebbe a bábeli városba, mintha sivatagba vonulnék, Szent-Antalként. Csakhogy nekem még kisértőm sincs. Jaj, még kisértóin sincs! Csak könyveim vannak, nagy vastag foliánsok és vékony, karcsuhátu füzeteim. Emberi lelkek áradnak ki belőlük, lelkek, de réghalottak. És ezek a halott lelkek beszélnek hozzám, suttognak és ordítanak, zokognak és vihogva kacagnak. Egy nagy melódia csap ki belőlük, hatalmas himnuszok távoli leheletét érzem. És vonzanak, csábítanak, tor- konragadnak és szívják az agyamon keresztül a véremet, a piros, poshadtan folydogáló véremet! Előbb azt írtam, hogy nincs kisértőm. Dehogy nincs. A könyvek szellem-lelkei a kisértőim és érzem a rontásukat, érzem, mint fogják be agyamat hideg polip-karjaikkal. Néha majd megőrülök, Néha. Mert vannak jobb perceim is. Mikor kitudom magam szakítani a szobám négy fala közzül és céltalanul kódorgók ismeretlen sikátorokon, akkor érzem, hogy még nem vagyok egészen elveszve. Felhasználatlan életenergiák veszekednek bennem a könyvek magamba szívott léikéivé! és néha-nena legyűrik a sápadt fantómokat. Be fogom zárni a könyves szobámat és többet fogok sétálni. nidrc. 4. Kezdek gyógyulni. Olyan Jólesik a napfény! Még tegnap leeresztettem a függönyöket, ha a napsugarak széles sávokban akartak szobámba törni, zavartak a táncoló porszemmilliárdok, bántotta olvasástól fáradt szempillámat a világosság, Ma kitárom karjaimat a fény előtt. Napimádd lettem. Megfürösztöm nyomott homlokomat az arany kévékben és izzadt hajfürtjeimet a szellőnek engedem át. Úgy simogatja őket, mintha puha asszo- nyi kacsó volna . . . Enyje mit irtain itt le?! Mit tudom én, milyen lehet a női kéz simogatása ? Könyvből ezt nem lehet megtanulni. Minden tudományt, de ezt nem. Részem pedig nem volt benne. Hogy is lett volna? És mégis, érzem, ilyen érzés lehet az is. Ilyen hűsítő és izgató egyszerre ; lágy és mégis könyfakasztó. És mintha a fülem is megnyílt volna ettől a szellőtől! Hangokat hallok, a- milyenekről azelőtt sejtelmem sem volt. Minden utcának más hangneme, mindenháznak más a melódiája. Az egyik kitör és széles akordokban ágaskodik az ég felé, a másik, lágyan iveit mollhang- zatokban hal el a levegőben. És az egész együtt egy nagy disszonáns kórus, mely elzengi a szélesen elterülő világnak az Ember dicséretét. Ember, ember, milyen szürke szó és mennyi minden lehet benne! Lehet. Én még nem érzek ki belőle semmit. Csak homályosan sejtek. És vágyakozva. Reménykedve. Tavaszi szellő, még csak ezt az ogy csodát várom a leheletedtől. Vedd el szemeim elöl ezt a hályogot, mely mindent szürkévé fest! Mutasd meg nékem a világot és mutasd meg nékem az embert. Az Embert! Csókold a homlokomat, tavaszi szellő és tégy csodát, nagy csodát ! ! tndre. 5. Nagyon szép az élet, kimondhatatlanul szép! Az a tegnapi könyörgés nem volt hiábavaló. A csoda megtörtént. Látom az embereket. Eddig nem láttam, csak néztem őket. Ha elmentek mellettem, egyforma volt az arcuk, kifejezéstelen a tekintetük és megülte őket száz meg száz gond. Baktattak az életen keresztül, vánszorogtak a sir felé. Ma- gasabbrendü állatok voltak, de állatok. És most ? Most bele tudok látni az arcuk redőibe, a szemük szakadékába. És az arcuk mesél nekem, szebbeket mint az Ezeregyéjszaka meséi, mert igazabba- kat. Ember, ember, mennyi minden van ebben a szóban! Lélek van benne. Ékszerek, órák, arany= és ezustnemüek alkami ajándéktárgyak legolcsóbban elsőrangú ékszerésznél NYÍREGYHÁZA, VÁROSHÁZ-ÚTCZA 3. SZÁM Lap, unk mai számához negyed iv melléklet van csatolva.
