Mátészalka, 1910 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1910-09-09 / 36. szám

2. ddal. M Á.TÉSZA L K A ?>ß (75.) szám . leien hivatkozhasson arra, mikép ő a nép "bizalmából jutott a képviselő-testületbe, sőt nem érdemli meg azt sem, hogy ott, tudnillik a képviselő-testület gyűlésein a •levegőt rontsa. Hanem az ily urak vonják le tehetetlenségük konzekvenciáit ismerjék el magukról, hogy többet nem érnek, mint a rpennyi valóban az értékük és adják át érdemtelenül bitorolt helyüket arra hivatott egyéneknek, olyanoknak a kiknek van ér­zékük nemcsak ahoz, hogy valami pénzbe kerül, hanem ahoz is, hogy mi szükséges, minek létesítése a köz szempontjából kény­szerűség, tehát megvalósítandó. De tegyük fel, hogy a képviselő-tes­tület egyes üdvös dolgokat azért halaszt- gat szüntelenül, mert nem akarja, hogy az a községre nagyobb anyagi áldozatot hozzon. Akkor meg valósággal ellentétbe jut önmagával, mert azt már még magya­rázni sem kell, hogy ha a köz érdekében elengedhetetlenül szükséges útnak a kö­vezését az állam teljesiti, a köz hátáról egy óriási terhet vesznek le és igy azt nem hogy halasztgatni, de sőt ellenkező­leg minél előbb előmozdítani kellene. Az egyenes ut érdekében az illetékes helyre leendő felirat halasztásának indokául azt adni, hogy az a mai ut költségeinek mikénti viselésétől tétessék függővé, vesze­delmesen naiv dolog. Mert a régi ut kér­dése a mai ut kérdésével semmi tekintetben együvé nem vonható, az egymástól teljesen külön álló valami, de arra a halasztás na­gyon is alkalmas, hogy közben építtessék fel a hadi ut más vonalon, esetleg a gyár kapuja előtt, és a község majdan építse fel az egyenes utat a saját terhére. A ki ezen felvetett üdvös eszme megva- lósitását bármiként hátráltatja, legyen annak magánérdek, vagy tudatlanság az indító műre. 7. Ma különös kalandom akadt. Talán a sors szánta nekem születésnapi ajándékul. Ma vagyok huszonkét éves és ma volt részem először asszo- nyi tekintetben. Úgy értem, hogy nekem volt szán­va a nézése, nekem, csakis nekem. Nem közöm­bös szemmeresztés volt, hanem végigbecézlek a sze­mei. Mélyen és különösen néztek, majdnem szerel­mesen. De tartsunk sort! Ma is, mint már néhány napja, csatangoltam az utcákon. Tanulmányoztam az embereket, kutattam a menésük gráciáját és igyekeztem eltalálni a külsejükből az életük me­séjét. Ez nem a Lavater tudománya, ez több, ez más. A lelkűket nézem, nem a jellemüket. Es egy­szer csak látok valakit, annak kinn ült a lelke a homlokán. Fiatal lány volt. Nem tudom milyen volt a ruhája, csak azt vettem észre, hogy karcsú, magas az alakja, de ezt is csak futólag. Az arca sugárzott felém, a nagy, álmos, sötét, majdnem ibolyakék szeme, a finom érzéki szája piros volt — mint egy nyitott seb, melyen keresztül elszállni készül az élet — és rikítóan elütött az arcajsápadt- ságától és nemesen egyenesélü elefánytesont orra. | Ez az egész viziószerii arc egy pillanat alatt be­vésődött az agyamba, mintha erős kalapácsütések­kel verték volna bele, még az ütések metsző fáj­dalmát is éreztem jódarabig. Gyorsan haza men­tem, levetkőztem és lefeküdtem. Gondolkozni nem tudok, mert mindig azt az arcot látom magam előtt Vájjon . . . (Vége következik.) ! - MOTOR oka, bűnt követ el, megbocsáthatatlan bűnt a mi társadalmunk, a mi közérdekünk ellen. Még a 12-ik óra nem következett el, még ha a képviselő-testület levetkezi nem­törődömségét, a község felszabadítható az útépítés kövezés! költségei alól,' ha azon­ban tovább várakozik, tétlenkedik, a fe­lelősség azokat terheli, akik mostan e kérdés rendezése elé akadályokat igyekszenek gördíteni. Ha a képviselő-testület tagjai nem tud­ják kötelességüket, ha hivatásukat nem képesek betölteni, előállhat azon reájuk szomorú következményeket hozó eset, hogy a község lakossága fogja a kezébe venni ezen ügy megoldását. A közönség türelmének igen széles határa van, mutatja azt azon körülmény, hogy eddig még mél- tóságos nyugalmát meg tudta őrizni. De mindennek megvan a végső határa, a hurt addig addig Húzzák, mig egyszer elszakad, a korsó addig jár a kútra, mig egyszer eltörik. Vegyék ezt a közmondást figye­lembe a képviselő-testület tisztelt tagjai és igyekezzenek a nép javáérti működésűket nemcsak puszta szóval hangoztatni, hanem tettekkel is bebizonyítani, mert rövidesen bekövetkezik az, hogy a nép megunja a hiába való várakozást és a tettek meze­jére lép s a következményeket aztán a képviselő-testület tagjai csak maguknak tulajdoníthatják. Nem elég ugyanis, hogy községünk agi­lis jegyzője, e kérdésben mindent megtesz a község érdekében, itt ugyanis a képviselő-tes­tületnek is tenni kell, tenni kötelesség. Semmi sem könnyebb, mint azt bebi­zonyítani, hogy fontos hadászati érdekből az a helyes, hogy az építendő hadi ut érintse a vasúti állomást s hogy onnan vezettessék az be egyenesen a községbe. Az is bizonyos, hogy ha a képviselő-tes­tület azt illetékes helyen bebizonyítja, a község eléri azt, miként az egyenes ut fel­építése nagyobb költségbe nem fog kerülni. Ezek szerint a képviselő-testületnek sürgős kötelessége e tekintetben illetékes helyen szót emelni, kötelessége a képvi­selő-testület minden tagjának e tárgyban gyűlésen részt venni, tehát ne minden gyűlésen távolmaradásával tündökölni. Mi igyekszünk a közérdeket tehetsé­günk szerint előmozdítani, sőt igyekezni fogunk arra is, hogy a képviselő-testület tagjait kölelességére szorítsuk. Egyelőre ezt azzal -fogjuk megkísérelni, hogy jövő­ben is, a távollétükkel tündöklő képviselő­testületi tagok neveit, minden alkalommal nyilvánosságra hozzuk. H I RE K — Lapunk előfizetési árát még sokan nem rendezték. Félkérjük ennélfogva hátralékos előfizetőinket, hogy a lap előfizetési diját mielőbb beküldeni szí­veskedjenek. Tisztelettel A KIADÓHIVATAL. Untauglich! „Zsindelyezik a kaszárnya tetejét, —•' mind elvitték a legények elejét“ ... A legények „eleje“ azonban az idei soro­záson a jarásunkbeli 1247 állitasköteles újonc közül mindössze 180 volt, „Ma­radt itthon“ tehát, nem „kettő-három“, hanem 1067 „nyomorult“. Nagy eseti A fővárosi lapok is meg­írták. Sőt egyik esti lap meg kommen­tárt is fűzött a szomorú hírhez. Szegény, szerencsétlen mátészalkai „lányok, rátok még az ég is beborult!“ . . . Tudja isten, én nem találok olyan szerencsétlenséget abban, ha 1247 férfi közül 180 jut az „angyalbőrbe!“ Bár eltagadhatatlanul két vege van a dolog­nak s bizonyos kellemetlen hatásokat képes kiváltani a szociológus lelkében az-a tény, hogy 1247 férfi testileg oly fejletlen legerőteljesebb életkorában is, hogy nem való a „gyöngyéletre“. Idáig tehát egy csaposon járok a si­ránkozó polgári lapokkal. Ezek azonban itt megallanak s — kommentár ide, kom­mentár oda — bölcsen elhallgatják, hogy miért kévés az újonc; mi az oka az idei sorozás szánalomébresztő eredmé­nyének, helyesebben mondva : eredmény­telenségének. Pedig tisztelet sajtó-kollega (pardon, hogy kollegának merészkedünk feltola­kodni, holott köztünk csak olyan a kar­társság, mint pld. az ügyvédjelölt és az ügyvéd, vagy — hogy még találóbb példát mondjak — mint az állatorvos és az emberorvos között) itt van a kutya eltemetve. Mert tessék elhinni nekünk, hogy okozatok, eredmények, következ­mények meg a vidéken sincsennek ok©!c nélkül. „ükok“ pedig vannak bőven, Sőt na­gyon bőven ! Lássuk csak ! Legelőször is végezzünk azokkal, akik jó finom, ropogós bankókkal vásárolják meg a „herr regimentsartz-lében“ boldo­gító „untauglich“-át (tehát van boldo­gító „nem“ is és nemcsak boldogító „igen“) és akik a katonai elet középkori brutalitásai, önkényei, sőt inkvizíciói (lásd : Keglevich-Mattasich, Mihálovich, Junga Sebő, a nyíregyházai huszárok tört. stb.) elől, ropogós bankók hiányában, külföldre menekülnek s akik e végből, mint ka­tonaszökevények, nemcsak a katonaságra — ami nem is volna olyan nagy baj — de az államra nézve is legtöbbnyire végleg elvesztek, ami már nagyobb baj. Ha valaki e két kategóriába tartozó hadkötelesek számat össszeirná, aligha­nem tekintélyes kis összeget nyerne. Ki­telnék belőlük a mátészalkai garnizon, biztosan. Aztán jönnek azok, akiket a megél­hetés, vagy jobban mondva: a megnem- élhetés kivándorlásra késztet. Bizony, bár­milyen különös is, mégiscsak úgy áll a dolog, hogy a kenyér nagyobb csáb a prófontnál, még akkor is, ha a piros nadrág és a Julcsa szakácsné volna is a velejárója . . . És végül : jönnek a „nyomorultak“. Azok, akik a betapasztott ablakocskáju, földes padlóju IV2—2 méter magas vis­kóban, tizedmagukkal, éhbéren, zab­vagy málé-kenyeren tengetik nyomorú­ságos életüket. Azok, akiknek erejet 8—10 éves koruktól kezdve igénybe veszik, sőt kiszipolyozzák. Azok, akik majd negyven évi verejtékes munka u­f f Karczag Testvérek motortelepe Budapest Aulich-utca 7. szám. Lerélbeli megkersésekre árjegy­zékkel és költségvetéssel díjtala­nul szolgálunk. Ajánlják a legjobb és legbiztosabb járatú szivógáz, nyersolajat és benzinmotor-gépüket, benzinlokomobil cséplökészletüket a legkedvezőbb fizetési feltételek mellett. j_? Levélbeli megkeresésekre árjegy­zékkel és költségvetéssel díjtala­nul szolgálunk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom