Mátészalka, 1910 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1910-07-22 / 29. szám
3 oldal. M AThS Z A L K A 29. (68.) sí’ám.. « halott íelboncolását, mit Rosenberg Ignác ür. és Bródy Sándor dr. orvosok végezlek. A boncolás során megállapították, hogy Kosa ugyan öngyilkossági célból mehetett ki a Krasznához, a lettet azonban a véletlen hajtotta végre helyette. A parton ülhetett a szegény, lelki harcoktól gyötrött, amúgy is beteg, s/.ivbajos ember és onnan szédülhetett be a vizbe. Bűntényről szó sem lehet. Kósa Ignácot folyó hó 19.-én temették el az izrae'ita temetőben nagy részvéttel. — Sorozás vármegyénkben. A szatmármegyére megállapitatott és illetékes hatóságok által jóváhagyott és elfogadott terv szerint a sorozást augusztusban a következő napokon tartják meg : Nagykároly város 4, 5. Nagykárolyi járás 6, 7, 8, 9, 10, 11. Szatmár város 6, 7. Szatmári járás 9, 10, 11, 12, 13. Erdőd) járás 1, 2, 3, 4. Máté- sza.kai járás 22, 23, "24. Avasi járás 1, 2. Csenged járás 22, 23, 24. Fehérgyarmati járás 13, ló, 19. Nagybánya és Felsőbánya városok, valamint a nagybányai, szinérváraljai és nagysomkuti járásokra vonatkozó tervek, minthogy júliusra szóltak, tárgytalanná váltak s igy az utóbb felsorolt öt hely sorozási idejét újabban fogják meghatározni. — Meggytkolt levélhordd. Szilágyi András nyírbátori levelhordót ismeretlen tettesek meggyilkolták, majd azután a vasúti vágányokra tették. A vonat gépésze a holttestet a pályatesten észrevette és megállította a vonatot, majd azután jelentést tett a hatóságnál. Szilágyi Andrást folyó hó 14.-én este nyolc és kilenc óra között gyilkolták meg. Hol történt a gyilkosság, eddig még nem tudták megállapítani, : A posta hivatalt, a hol hét órakor végzett a szolgálatával, fél nyolc körül hagyta el. A postamesternek azt mondta, hogy hazamegy. Mint rendesen, akkor este is magával vitte a levélhordó táskáját, a melyben néhány kézbesitetlen levelén ki- j vül más nem volt. Körülbelül fél kilencre járt az idő, a mikor a nyíregyháza—mátészalkai személyvonat Nyírbátor felé robogott. A lokomotivvezeió észrevette, hogy néhány száz méterrel a vonat előtt több ember cipel valamit a pályatestre. Vészjelt adott, de az emberek oda se hallgattak a lokomotív éles 1 füttyére, hanem folytatták injukat szemben a vo- j nattal. A lokomotivvezető még egyszer megszólaltatta figyelmeztető gőzsipját s a mikor látta, hogy ez sem használ, hirtelen megállította a vonatot. Erre az emberek, lehettek talán hárman, leElza: (félvállról) No igen, tudom már ezt, ! de kérdezdmegcsak Jánost, ez tud a te papádról... Károly: (ingerülten felpattan) Elza! . . . . Elza: (jóvá akarja tenni) No igen, nem valamirosszat ! De János látta a múlt héten,amikor... Károly: (dühöngve) Az nem igaz . . . Elz»: (közbevágva) Hiszen még nem is tu- i dód, mit . . . különben is János tévedhetett is és a mamám nevetett és azt mondta: »A tisztának minden tiszta« Nohát!! . . . Károly: Felelősségre fogom vonni Jánost! Elza: (megijedve) Ne tedd azt Károly! Károly: Egyenesen azt teszem. Csak nem fogom a papámat . . . Elza: (hízelegve) Ne tedd Károly! Tudom, hogy te milyen bátor vagy, de akkor azt fogja kérdezni, hogy honnan tudod ? Károly: Hát akkor meg mondom, hogy Te... Elza: (kérve, hebegve.) Nem, nem, nem Károly, Te ezt nem teheted ! ! Károly: (inegátolkodottan) De kell . . . Elza: (félénken) De legalább ne mondd, hogy tőlem . . . Károly: (fontoskodva) És ha megkérdi, hogy ki mondta nekem ? Elza: (magától érthetődően) Hát akkor mondd, hogy valaki mástól hallottad. Károly: (felpattan) De hiszen ez hazugság lenne ! ! Elza: (öregesen) No és árt egy kis hazugság szökségből? Károly: Soha ! Elza: (ösztönszerüen ragaszkodva) De hisz akkor mindjárt rájönnek, hogy mi egymás közt ilyen dolgokról beszélünk ! Károly: (lassan) Ebbe neked van igazad! Elza: (megfogja kezét) És látod, nem kell dobták terhüket a pályatestre, a közeli erdőcskébe menekültek s néhány pillanat alatt eltűntek a sötétben. A lokomotivvezető leszállt a vonatról, hogy megnézze az alig százötven méter távolságban leteti sötét tárgyat, a melyben a legnagyobb megdöbbenésére egy emberi holttestet ismert fel. A vonatról többen leszóltak s a lokomotivvezetőhöz siettek. Az utasok között egy orvosnövendék is volt, a ki megvizsgálta a holttestet s megállapította, hogy az illetőt meggyilkolták. Több szúrástól eredő seb tátongott a testén, a halálát azonban nem a szúrások okozták. A szerencsétlen embert megfojtották. A nyakán fekete aláfutások voltak s még a fojtogató ujjak nyoma is meglátszott ; ezenkívül kékre-zöldre \;o!t verve az egész teste. Valószínűleg azért tették a gyilkosok a sinekre, l’.ogy úgy tüntessék fel az esetet, mintha Szilágyi öngyilkosságot követett volna el. Eleinte azt hittek, hogy a levélhordót kifosztották s azután gyilkolták meg, de kiderült, hogy a gyilkossíig akkor történt, amikor Szilágyi szolgálaton kivül volt. Megtalálták nála pénztárcáját is, amelyben tizenöt fillér volt összesen. A levél- nordótáska is érintetlenül csüngött az oldalán. A csendőrség megindította a nyomozást es e hó 21.-én nyomára is jutottak a gyilkosoknak. E napon ugyanis két érendrédi csendőrőrsvezelő egy cigánypart fogott el Mezöpetriben és alapos a gyanú, hogy ezek a tettesek. A városunkon ke- resztülmenő csendőrőrsvezetők elbeszélték munkatársunknak, hogy ők csak a lapokból értesültek a nyírbátori gyilkosságról és eszük ágában sem volt, hogy tét es a után kutassanak. Mezöpetriben azonban erre a verekedő cigánypárra akadtak és mikor elfogták őket, az asszony -— bizonyára a kapott ütlegek miatt feldühödve — kiva'lotta, hogy az ura gyilkolta meg a nyírbátori postást. A gyilkos Farkas Ferenc és felesége Nagy Eáni nyírbátori illetőségű cigányok és oda is kisérték őket tüzetesebb kihalgaiás végett. — Kórházból fogházba. Lapunk legutóbbi számában megírtuk, hogy Mihájlovits Sándor fehérgyarmati bir. végrehajtó öngyilkossági szándékból halántékába lőtt. Kórházba szállították, hol kitűnt, hogy az első pillanatra életveszélyesnek mutatkozott sebe dacára életben marad. Zsebében levelet találtak, melyben azt Írja, hogy élet- untságból akart meghalni. Ez azonban nem igaz. Sikkasztott, még pedig nem is elsőizben. A kir. mindjárt elmondani mindent, másoknak . . . Károly: (tiszteletteljesen néz rá) Jól van Elza! . . . (felhasználva az alkalmat) De akkor mégis kölcsönöznöd kell nekem a Tovoteot. Elza: (siránkozva) De ha nem lehet Károly, még ma vissza kell adnom . . . (gyorsan) már tegnap visszaadtam Gerdának ! Károly: (erősen ránéz) Az nem igaz! . . . Elza: (erősítve a kezét szivére teszi) De Károly, én nem hazudok soha ! Ha én mondom neked! (mint aki rájön valamire) Ha te csak egy szót szólsz Jánosnak, akkor én elmesélem, hogy mit tudok rólad meg Gerdáról ! Károly: (vadul) Ez alá valóság lenne! Elza: (kötekedve) Jó, hát akkor alávaló vagyok . . . Károly: (fenyegetve) Ezt Te nem fogod megtenni . . . Elza: (gúnyolódva) De megteszem . . . Károly; (patetikusan) Elza, benned nincs szégyenérzet. t: Elza: (kötekedve) Jó, hát akkor nincs bennem szégyenérzet! Károly: (tanácstalanul) Egy leány, aki ilyesmit olvas s még hozzá fiukkal beszél róla ! Elza: No hallod! hát ki kezdte? Károly: Tán bizony én? Elza: Én nem ! K á ro ly: (dühösen kiabál) Hiszen neked egyszerűen szükséged van arra, hogy más emberekről . . . Elza: Mi micsoda nekem ? Károly: Igen, neked, Te . . . láttam a múltkor a Róza névnapján, hogy Rudi valamit súgott a füledbe ... Elza: (erőltetett nyugalommal kicsmylően lebigyeszti ajkát) Ujjé, az a kikent! ügyészség bűnvádi eljárást indított ellene s elrendelte, hogy teljes felgyógyulása után a kórházból a szatmári kir. ügyészség fogházába szállítsák. — Pusztító villául. F. hó 19.-én virradórára szörnyű vihar, fütyülő szél, szűnni nem akaró villámlás és dörgés riasztotta fel az embereket álmukból. A Nagyvégen lakd Szabó Józsefnek két fia, Szabó Miklós és István — mint jó gazdákhoz illik — most is a tornácon aludtak és amint a vihar őket is felriasztotta, az ólba igyekeztek, hogy az állatok után nézzenek. Ebben a pillanatban valami, egy lecsapott villám, a földhöz vágta őket, ám nagy ijedtségen kívül komolyabb bajuk nem lett. Csak mikor feltápászkodtak, látták hogy a villám, kanyargós utakat téve, a félszer és az ól falán lyukat ütött és az ólban két lovat megölt. A kár 500 korona. — Halálos lórugás. Bartha Lajos olcsvaapáti lakos julius 15-.én meglátogatta Borbás Béla vit- kai lakost és ennek istállójában is széjjelnézett. Ám az egyik ló, melyet Borbás most vásárolt a csépléshez, a feléje közeledő Barthát úgy melybe rúgta, hogy az menten összeesett. Borbás a súlyosan megsérült emberhez azonnal orvost hozatott, de nem lehetett már rajta segíteni; hazavitték Oicsvaapátiba, hol még aznap meghalt. — A vasúti vendéglő építését Schreiber Sándor és Thurócy József építési vállalkozók vállalták el 38000 K.-ért és hozzá is fogtak már. November elsejére készen is lesz nagy örömére úgy a városnak, mint a gyakori és nagyszámú utazó közönségnék. — Verekedés a bálon. Ópályi községben f. hó 17.-én bál volt. A kapatos legények a jó falusi szokás szerint (?!) holmi semmiségen — az ivás- ban akart mindegyik első lenni — összevesztek, összeverekedtek és alaposan helybenhagytak egymást. Egynémelyik pisztolyt is használt a verekedés közben. A fegyvereket a csendőrség szedte el a garázda legényektől. — Templomi perselyrablás. F. hó 15.-én vették észre ópályiban, hogy a gör. kát. templom három perselyét január óta valaki dézsmálja. A csendúrség most kiderítette, hogy az ottani harangozó 17 éves fia, Pusztai Gyula a tettes. — Csendélet ópályiban. Ugyancsak Ópályiban történt hogy Mahucs János ottani lakos berontott a Molnár Sándor házába és ót, meg feleségét úgy megverte, hogy azok látlevelet vettek ki Vida József dr.-tól. Mahucs a csendőröknek azt vallolta, hogy Molnár Sándor tartozik neki és nem akar fizetni. E miatt történt minden. Károly: (támadva) Ohó, egész piros lettél! Elza: (nyugtalanul kiabálva) Ez nem igaz! Károly: (csodálkozva a szemtelenségen) De Elza ... ne hazudj I . . . Hiszen láttam . . . Elza: (kiabálva) Semmitsem láttál . . . Károly: Elza ... és nem ölelt át és Te nem simultál szorosan hozzá? Elza: (egy másik taktikát próbál) No ha te láttad, akkor bizonyára jobban is tudod, mint én. (Hátat fordít neki. Szünet.) Károly: (egyszerűen) Mégis csak butaság, hogy mi veszekszünk egymással . . . Elza: (durcásan, de örülve a váratlan fordulatnak) Éh nem veszekszem, dejte . . . (kitörve) És ti férfiak olyan durvák vagytok . . Károly: (jóakarattal elámulva) De Elza, hogy milyen különös . . . nézeteid vannak . . . Elza: (fájdalmasan) No igen ... az embernek vannak tapasztalatai! (Az asztalhoz megy. babrál a könyvek között. Károly nézi, a keze zsebében van, nem tud mit mondani.) Elza: (visszafordul, előkelő arckifejezéssel) Látod, mi asszonyok is ki akarjuk használni az életünket . . . Károly: (nagy szemekkel) Igen .... (A szája nyitva marad) Elza: (anélkül, hogy észrevenné Károlyt, jövendölve) Azok az idők eltűntek, amikor nekünk még nem voltak jogaink ... és én is megeskiid- tem magamnak ... (hangosan) hogy mindenben túl teszem magamat. . . (sugárzik) Károly, ha te segíteni akarnál! Károly: (értelmetlenül) Igen ... de mibe ?• Elza: (közel megy hozzá) JTudod, mi egy társaságot akarunk alapítani . . . Károly: (csodálkozva) Kik? Elza: No mi: én és Gerda.
