Mátészalka, 1910 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1910-07-22 / 29. szám
?. oldal. MÁTÉSZALKA 29 (68;) szám. A métely. Ha az irodalmi métely untig ismert témáját ezen helyen újból sióvá tesszük, szolgáljon mentségül, hogy talán a testi fertőzésnél is sokkal súlyosabb a lelki infekció. A dolog nem uj, sőt régi nóta régi nyomorúságról, fekély, mely felbomlásakor néhány napig tartó megbotránkoztatást kelt a .közben, no meg a sajtóban, ami után mindkettő előbbi nyugalmát visszanyeri és marad minden régiben. Sőt a »fel- világosodottabbak« már kezdik unni ezt az örökös sexuális jajgatást, jóllehett épp ezek a .dolgok« azok, melyek ellen örökké küzdeni kell, mert örök életűek. Tavaly megjelent könyvemben külön fejezetet szenteltem a színháznak, a művészetnek, az irodalomnak és a sajtónak, s szószerint ezeket irtain : »Kérdem, vájjon nem lehetne-e nálunk az illető testületek: az »Otthon, a budapesti vidéki hírlapírók egyesületének tisztesésgérzetére apellálni, hogy a nemzet jövőjének erkölcsi magóvására való tekintettel egyöntetűen járjanak el: a tanulók öngyilkosságáról, a felnőttek erkölcstelen üzelmeiről slb. stb. ne írjanak«. Ami pedig az előlapoknál csúfolt nyomtatott és telerajzolt papirosokat illeti emigy nyilatkoztam : »Szólnunk kell még a képes élclapokról, azokról, melyek szóval es képben a/, erkolcstelensegnek szolgálatába szegődtek és melyeket, bár restelkedve (?) de mégis végiglapozgat kávéházi közönségünk. Ebben az irányban a franciák vezetnek: a Rit e, Assiette au Beurre, Courrier Francais ékesszóló rajzai szöveg hijján is érthetők és immár annyira elfajultak, hogy a kormány két év előtt több neves műtörténetig és kritikus sürgetésére kénytelen volt a rendőrséget teljesebb felhatalmazásokkal ellátni, melyeknek nyomait azonban hiába keressük.« Nálunk is történt valami a közmegbotránkozás okozta első felbuzdulás hatása alatt, de tartunk tőle, hogy gyakorlati eredményeiben ép oly semmisnek fog bizonyulni, mint a hivatkozott francia rendszabályok. Sokat gondolkoztam azon, hogy e nehézségekkel telített, szinte kétségbeejtő s folyton rosz- szabbodó állapotok tömkelegéből hogyan szabadulhatnánk ki s hogy főleg az ifjúság érdekében mit tehetnénk ? Jöjjünk mindenekelőtt tisztába azzal a két igazsággal, hogy mi természettől, tehát fajilag érzéki nemzet vagyunlt s hogy a sexus áramlata minden téren még növekvőfélben van. Nálunk (és Középeurópában egyebütt is) a koson- éria-mozgalom folyton hódit, a métely szóval, írásban és képben mindenüvé bevette magát és polgárjogot szerzett. Ma, amikor a modern élet csábitó, izgató és felbujtó alkalmai lépten-nyomon agyarkodnak reánk, amikor az utcán felkínált és a kirakatokban őgyelgő malac-irodalom ellen alig tudunk védekezni; amikor az irói szabadságot sokan a szabadossággal cserélik fel, s végre amig lesznek emberek, akik ilyen képekben, lapokban és könyvekben gyönyörűségüket lelik, ne hajszoljuk a tökéletes etikai állapot utópiáját, ne áltassuk magunkat azzal, hogy a pornografikus mételyt teljesen ki tudnék irtani, hanem érjük be egy szerényebb és közelebb fekvő töredékkel: az ifjúság lehető erkölcsi megóvásával, melyért küzdeni, min- dekinek erkölcsi, társadalmi és hazafias kötelessége. L F. j7ludj fiam . . . Aludj fiam! Ma én vagyok veled Anyád most csipkés uj ruhába’ jár, Künn fúj a szél, egész nap úgy esett, A kert. a ház, az utca csupa sár. Mert nem tudod most drága kis bogár, Hogy ringva-ringat még apád keze, De sirva-sirsz, ha sir takar be már És meglegyint a szerelem szele. Ne félj fiam, ha bármi vár reád, Ha széf leszel, térdig rózsába állsz, Adsz csókokat, — csak az kap aki ád — Lesz szeretőd és randevúkra jársz. És lesz, hogy fent leszel a hegytetőn, Száz meleg asszony piheg majd utánad Es vágygyal beszövöd majd mind a százat S ha bajba jutsz, — meglásd — egy se jön. Nem baj! Csak azt ne érnéd meg szivem, Hogy ringva-nngasd gyügyögő kis fiad S nem hallja senki dudolásodat S künn fuj a szél, az utca csupa sár S az asszony csipkés uj ruhába jár ... HERODES. Károly és Elza. Irta : Klein Emil. (2) Fordította: Karcag Marcsa. Személyek: Elza: (Elmélázva, a kezeit egymásba teszi Tudod, vannak benne dolgok.. . . Te mondd csak, mit tesz az »ögyvez« ? Károly: (a fejét oldalra hajtja, hogy jobban halljon, bizonytalanul) ögyvez, ögyvez. . . ? Elza: Igen. (betűzve) Ö-gy-v-e-z-? Károly: (mormogva) ögyvez, ögyvez? Elza: (megvetéssel, bosszankodva) No igen, ögyvez. Valószínűleg valami ennivaló . . , Károly: Utána fog nézni. (Elővesz egy szótárt a könyvei közül, lapoz, a sorokat mutatja az ujjával) Hogy? (felnézve) Egy vagy két gyével? Elza: Eggyel. . . . Károly: (csalódottan) Nem áll benne . . . elővigyázatból kettővel is megnézem . . . (Olvas) Özön, özvegy . . . óz . . . Elza (egykedvűen) Lehetséges, hogy özvegy . . , (elmélyedve) Itt ugyanis egy história van agy özvegyről . . . (beismeréssel) Teljes egészében nem lehet megérteni . . . hanem ezt át kellene élni . . . (Le és fel járkál.) Károly: (Az asztalnál áll, várakozás teljesen néz buta arccal Elzára.) Elza: (Állva marad, gondolkozva összeráncolja a homlokát.) itt ugyanis egy asszonyról van szó . . . akinek az ura már rég halott ... de ő nagyon szép ... és és a háziorvosa azt mondja neki . . . hogy férjhez kell mennie, mert neki egy férfire van szüksége ... és akkor az asszony mindig rákvörös les? . . . Károly: (Kábámul, egész lassan előre jön, i feltolja a szemüvegét.) No és . . . Elza: összerezzen, mintha elfelejtette volna, hogy kívüle még más is van a szobában. No igen . . . elpirul hirtelen ... és akkor jön egy biró ... és akkor bort isznak ... és ez megcsókolja ... de az asszony sir . . . s a biró megint elmegy . . . Károly: (értelmetlenül) Hiszen ebbe nincs semmi I (Megfontolva.) Ha valakit szeret valaki, akkor meg is csókolja! No igen! Elza: (megint álmodozva) Igen, de ez elment ... és ő sirt és azt szeretné, hogy visszajöjjön. Károly: (idegesen, a szeme mindig nagyobb lesz, egyik lábáról a másikra nehezedik.) Na és visszajön? . . . Elza: (szünet után.) Nem, ez nem, de egy másik ! Károly: Úgy; és a másik? Elza: (hirtelen hátat fordít, kezét a homlokára teszi és lassan megy balfelé) K ár o 1 y: (Nyitott szájjal bámul utána, jobb kezét nadrágzsebébe dugja, összehuzódik egy kicsit) No és mi lesz az asszonnyal? Elza: (ismét visszafordul) Ah semmi! Károly: (nógatva) No, igy még sem végződhet ... ha egy másik is jött . . . Elza: (hebegve) Igen és az asszony . . . Igen, de ezt még sem mondhatom meg Neked . .. Károly: (boszusan) |De Elza! Nekem talán mégis elmondhatod! Hisz mi barátok vagyunk . . . (Idegesen) Mondd, csinálnak ezek ketten valamit, valami . . . Elza: Azt nem ... de az asszony ... az asszony azt hitte, hogy senki se látja és akkor.. akkor . . . (egyszerűen) levetkezett. Károly: (gyorsan) Egészen ? H 1 K K K. # ------— FELHÍVÁSI Felkérjük azon t. előfizetőin két, kik előfizetési dijaikkal még hátralékban vannak, szíveskedjenek előfizetési dijaikat kiadóhivatalunk címére mielőbb beküldeni. KÓsa Ignácz, | Kósa Ignác városi pénztarnokot, derék és köztiszteletben álló polgártársunkat, f. hó 18.-án holtan találták a Krasz- nában. Kis, íürdöző fiuk holmi ‘kabátfélét láttak a folyóban és egy küzölük, Csizmadia Mihály, dicsekedve odaszólott a többinek: »Nézzétek csak, hogy kihajítom én ezt a rongyot a vízből«. Ám a ronggyal egy kéz !s kiemelődölt a vizből, mire a gyerekek nagy rémülve szaladtak be a vá rosba a városházához az esetet elbeszélendők. In nen Bétéri Ferenc rendőr ment ki a Krasznához és onnan két kocsordi ember segítségével kihúzta a holttestet, kiben Kósa Ignácot ismerte fel. Kósa Ignácot azután a zsidó temető halottasházába vitték. A vizsgálat azonnal megindult. Favella Zsig- ínond szolgabiró még aznap kihallgatta Mizsák Erzsébetet, kivel Kósa évek óta együtt ét és kitől Kósának három gyermeke van. Mizsák Erzsébet elmondta, hogy nem is sejtették n szerencsétlenséget. A legnagyobb egyetértésben éltek mindig, ó ugyan folyton kérte Kosát, hogy már a gyerekek miatt is esküdjenek meg és hogy most három hete meghalt az ura, még inkább igyekezett, hogy rá vegye. F. hó 17.-én éjjel 12 órakor jött haza Kósa Ignác. Másnap kiment a vásárba és azóta nem látták. Hogy ebédre nem volt otthon, amiatt nem nyugtalankodtak nagyon, mert ez máskor is meg szokott történni. A szerencsétlenségről délután értesült a városban Bétéri Júliától. A vizsgálat során azután megtudták, hogy Kósa Ignác délelőtt a Krane Sámuel korcsmájában megitta a rendes, napi 3 krajcár ára seprópálin- káját és egy sóskiflit evett. Azzal távozott, hogy nincs apró pénze, majd kifizeti. Innen a Krasz- nához indult; többen találkoztak vele, de sötét szándékának semmi jelét sem adta. Minthogy voltak olyanok is, kik bűntényt emlegettek, a szatmári kir. ügyészség elrendelte Elza; (elhárítva) Nem, csak a ruháját vetette le. Károly: (csalódva) Ah úgy. Elza: (nem figyel; elgondolkozva) És keresztbe tette a karját, mintha valakit a keblére akarna ölelni . . . Károly: A másikat? Elza: (tanítva) Nem, az még nem volt ott! Károly: Hát a bírót ? Elza: (türelmetlenül) De hiszen az már elment! Károly: (megakadva) Hát akkor kit? Elza: No várj egy kicsit! Károly: (fejét rázza) Valakinek kellett ott lenni. Elza: (halkan) De nem, senki. Hiszen ez az épen! (Mindketten hallgatnak, Károly babrálja a szemüvegét, a szigorú pedantéria újra előtör nála mikor egy kevés ideig maga elé bámult.) Károly: Tudod-e Elza, hogy neked nem volna szabad ilyen dolgokat olvasni ! Elza: Majd tőled kérek rá engedélyt! Károly: (fontoskodva) Igen, de azért mégis úgy kellene lenni, hogy nem volna szabad mindent tudni már . . . kivált lányoknál . . . Elza: (vágyva) Oh Károly, én úgy szeretnék mindent tudni! Károly: (fontoskodva) Igen, de az én papám azt mondta egyszer, hogy ha valaki derék ember akar lenni, annak előbb mindent meg kell, tanulnia, mert férfiak és nők között egy csomó piszkos dolog van 1 Elza: De Károly, hát te mindent elhiszel, amit a papád mond? Károly: (boszusan) Hallod , . . Elza. . . i az én papám, az . . .
