Mátészalka 1909 (1. évfolyam, 13-39. szám)
1909-09-10 / 23. szám
Melléklet a „Mátészalka“ 23, számához. _____ 1909. szept. 12— Hitves gyilkossággal vádolt Róth Albert esküdtszéki főtárgyalása. — — Saját tudósilónktól. — A nyíregyházai kir. törvényszék es- küdtbirósága csütörtökön d. e. 9 órakor fogott hozzá annak az országos szenzációju bűnügynek a íőtárgyalásához, mely izgalomban tartja hónapok óta az egész országot, de különösen Szatmár és Szabolcs ínegyek közönségét. A tárgyalás alkalmából igen megnőtt az idegenek száma Nyíregyházán, úgy, hogy a szállodákban nem lehet szobát kapni. Magán Nyíregyházán is annyira érdeklődnek a szenzációs bünügy iránt, hogy a főtárgyalási elnök 3 következő napra adott ki jegyet, igy akarván biztosítani, hogy mindenki fültanuja lehessen a megrendítő dráma utolsó felvonásának. Mindhárom napra csakis a protekciós, vagy nagyon gondos egyének jutottak jegyhez ; no meg az újságírók, akik részére Mráz János, aki a í'Őtárgyalás elnöki tisztét tölti be, a tőle megszokott kedves szeretetreméltósággal rendel be egy külün újságírói asztalt. Alig, hogy ezt az asztalt a szolgák elhelyezik, élénkülni kezd a főtárgyalási helyisegek folyosója. Még csak fél 9 felé jár az idő, de már az esküdtek, tanuk s a közönség teljes számban együtt van. */* 9 órakor megjelennek a vádlott elhunyt feleségének testvérei es sógorai, ügyvédük Dr. Ercnreich Lipót szatmári ügyvéd kíséretében, akinek oroszlán része lesz abban, ha az igazság sújtó kézé eléri azt, aki arra rászolgált. Ha Róth Albertné tényleg gyilkosság áldozata. Impozáns látvány amint a gyászruhás család (a férfiak is talpig feketében) végig vonul a „tanuk“ szobája fele. Alig teszik be maguk után az ajtót, két szuronyos őr hozza a vádlottat. Egykedvűen lépked. Arca nyugtalanságot, tekintete ingerültséget árul el. Mig csak a „vádlottak“ szobájához nem ér:, élesen fürkesző- leg néz végig a hosszú folyosón, mintha keresne valakit? . . . A közeli székesegyház toronyórája pont 9 órát üt, mikor a bíróság, utána a vádtott, egy szuronyos őr kisereteben a terembe lépnek, a hallgatóság — mely a tárgyaló termet zsuffolásig megtöltötte — csöndes felállással üdvözli a bíróságot. A bírósagot Mraz János kir. törvény- széki biró elnöklete alatt Székely Sándor és Pataky Lajos kir. törvényszéki birak képviselik, a vádló hatóságot Sztkszat György kir. ügyész, a feljentő sértettet Dr. Ehrenreih Lipót szatmári ügyvéd, a védelmet pedig Dr. földes Mór kisvárdai és Dr. Fried La- ' z. képviselő, sátoralyaujhelyi ügyvé*tják el. Csakhamar hozzá kezdenek az esküd- ■orsolásahoz. Az esküdszek tagjai let- őci Béla, ifj. Szoboszlay István, oly. ifj. Papp Károly, Pázmán 'ovács Miklós, Fekete Gyula, Cseh Sándor, Buleszt Jo- ü' es Gadány István ren- "ló es ifj. Kovács Fe-atására került a ídve áll fel az f visel, széles miény fekete -»gja néha 'ben, me- íigyel- 'sagos i he- ma- ■lő- 4ó, Elnök: megkérdi vádlottat milyen házas életet élt. Vádloli: Mint a legtöbb ember, szerettük egymást, de apró nézet-eltérések voltak köztünk. Anyagi kérdések miatt azonban soha. Engem szeretett a feleségem s én soha se küldtem öt haza s ó se hagyott ott soha engem. Legalább 6—7 hetet azért töltött az anyámnál, mert az orvos azt rendelte, hogy szeparálva éljünk 6—8 hétig. Elnök -. Nem igy lesz ez. Tanuk lesznek, akik bizonyítani fogják, hogy maga durva volt a feleségével szemben. No mondja csak, egészséges asszony volt a felesége ? Vádlott: Én annak vettem el, de már házasságunk harmad napján megtudtam, hogy egy nagyon degusztáló női baja van. Ezért Pestre vittem, ahol Dr. Eleischmannal kezeltettem. Miben állott a kezelés, milyen orvosságokat rendelt az orvos: én nem tudom, csak annyit tudok, hogy irigatort használt s egy fehér folyadékot. Elnök: Volt ennek szaga? Vádlott: Nem tudom. Hanem volt a feleségemnek egy másik baja is, ami ót nagyon idegessé, házsártossá tette. Qörcsei voltak. Ezek után a háziorvosunkkal kezeltettem. Elnök-. Szerette volna, hogy gyerekük legyen? Vádlott: Eleinte igen, de később letettem róla. A szegény megboldogult feleségem azonban még a 6Va évi házasság után is vágyott utána. De én tudtam, hogy hiába, mert túl kövér volt. 110—120 kgrmot nyomott. Soványitó kúrát még sem akart tartani, mert, nagyon szeretett enni. Elnök: Én tudom, hogy akart biz ő, de maga nem adott pénzt hozzá. Vádlott: Tagadom ; nála volt a kassza kulcsa. Elnök: Jó házi asszony volt a felesége ? Vádlott: A lehető legjobb. A gazdaságban félkezem volt. A vagyoni viszonyokra nézve elmondja, hogy 16000 kor. hozományt kapott a feleségével. A házassági szerződést a menyasszony szülei forszírozták. Ezt a szerződést megváltoztatták a tavaszon egy kölcsönös öröklési szerződéssel, melyben azt mondták ki, hogy aki hamarább elhal, azt örökli az életben maradt házastárs. Ez a szerződés a felesége óhajára jött létre, aki igy akarta magát biztosítani amaz obligó ellenében, melyet érte (az uráért) egy 500,000 koronás váltó aláírásával elvállalt. Elnök: Ez aligha van igy, Maga arra számított, hogy a felesége elhal s maga örökli. Épp azért maga forszírozta az uj szerződést. Azért, hogy erre rá vegye a feleségét, szeretetet színlelt hozzá, úgy, hogy egy barátnőjének örömmel mondta : »most már boldog vagyok, Albert szeret«, de amint az uj szerződés meg volt, maga üldözni kezdte az asszonyt újra. Vádlott: Én igazat mondok. Ez nem való. Elnök: No térjünk át a felesége halálára! — Hogy történt ez? Vádlott: Március 12.-én panaszkodott a feleségem, hogy nem jól érzi magát. Én ennek nem tulajdonítottam jelentőséget, mert hozzá voltam szokva folytonos panaszaihoz. De most kért, hogy orvost küldjék hozzá, én épp a község házánál lévő orvost elhívtam. A feleségem bement az orvossal majd visszajövet az orvos megírta receptjét. Az orvos eltávozása után az istállókhoz mentem, ahonan visszatérve beszélte nőm, hogy a recepteket Balázs kertészszel küldte a gyógytárba. — Másnap reggel nem tűnt fel nekem nőm mindennapos panasza fájdalmairól és görcseiről. Hét óra tájban lementem az istállókhoz, háromnegyednyolc tájban küldött értem cselédet a feleségem. Én feljöttem, a kis előszobában, feleségem jelenlétében megittam reggelimet és ekkor mondta nőm, hogy én csak menjek a templomba, ó majd vissza fog feküdni. Én a templomba mentem Katz Mórral és egy gyermek hozta utánam az imaszereimet. Tíz óra tájban érkeztem vissza, a cselédeket a gangon találtam, nem figyeltem őket és nem láttam rajtuk megilletődést vagy sírást. Feleségemhez siettem, benyitottam a sötét szobába és kérdeztem : »fiam, még most is alszol?« Feleletet nem kapva, kinyitottam a spalettet, oda mentem nyugodtan fekvő nöjnhöz, de miután érintésemre sem kaptam választ, megijedtem, azonnal befogattam és akkor már jöttek a cselédek, a szomszédok, az asszonyok és dörzsölni kezdték a még meleg testet. Én magamon kivül voltam és az időközben mégérk*ző Radics doktor mondotta nekem, hogy ő a halált előre Sejtette, mert a feleségem szivelzsi- rodásban szenvedett. Én az orvosság üveget nem láttam. Engem senki karbolra iiem figyelmeztetett és igy én ilyet le nem intettem sem semmit titokban tartani nem kívántam. A tanítót kértem fel, hogy küldönccel küld- értesitést Szatmárra, ahol nőm családja együtt " ről tudtam, hogy aznap a szombat nek. A temetésen én a roko- -iem hallottam, engem senki elem külömben is a családtagok megvetéssel bántak és én arról sem tudok, hogy a családot Radics dr. nyugtatta meg. Én fájdalmamban semmi iránt nem érdeklődtem. A nyomozásról értesültem ugyan, de ez különös érdeklődést nem keltett bennem. Az exhumálásnál, otthon voltam, de én senkivel erről a a kérdésről nem beszéltem. Hogy miként jött létre a mérgezés arra felelni nem tudok, mert bár igaz, hogy ideges rohamaiban azt sem tudta mit csinál és hogy sokszor nyilatkozott elkeseredéssel betegeskedése és fájdálmai miatt, mégsem lehetetlen, hogy véletlen eset forog fenn. Hogy öngyilkosság esetén mért nem hagyott levelet, azt esetleg a szombatot tartó vallásosságnak lehet betudni. Én a rejtélyt megfejteni nem tudom, csak azt tudom, hogy nekem semmi ténykedésem nincs. Ezután Weisz JozseJné, az elhunyt; nő édes anyja lett hihallgatva. A gyászba öltözött nő sokszor sírástól és zokogástól szakgatottan adta elő a házasságkötés körülményeit, majd azt, hogy leánya sokszor jött haza, a mikor is mindig panaszkodott férje durva bánásmódja, még inkább amiatt, hogy sógora és férje szülei megvetéssel bánnak vele, kifejezvén azt, hogy férje sokkal dusabb hozománynyal nősülhetett volna. Otthon létekor a nő irt férjének levelet, de ez sohasem válaszolt. Legutoljára a múlt év őszén egy Jáger nevű egyén hozta leánya levelét, melyben kéri, hogy vigye haza, nem birja férje viselkedését kiállani, mert ha nem megy érte — nem tudja mi történik. Az anya el is ment, és akkor leánya azt panaszolta, hogy férje nem akarja tűrni a házban, a kertészhez kellett menekülnie, oda is bottal ment utána férje. A férje kérdőre vonatván azt felelte, hogy utálja nejét. Válás is hozatott szóba, de a férj a hozomány kiadásáról tudni sem akart, és mutatta a nagy lakást, a hol a nő el lehet. Haza is vitte a leányt, aki azonban a szégyen miatt ki akart békülni urával, ami Kisvárdán meg is történt. Az elhunyt orvost nem ismert, oly egészséges volt. A temetéskor Bárányné kérdezte, hogy jött a hirtelen halál, mire Róth Albert azt felelte, hogy este sétált nejével, reggel görcsökről panaszkodott, ó maga vezette a halálba, ő maga adta be neki a ricinust és elment a templomba, a cselédeket kiküldte. — Kroó pedig az orvosságot kérte, mire Róth felelet nélkül kifordult a szobából. Elmondja, hogy egy évvel előbb együtt voltak nála a férj és nő es ekkor durván támadt anyósára, mert 20000 koronás váltót aláírni vonakodott. Azonban leánya kértére, ki attól jobb bánásmódot várt, mégis aláírta a váltót. — Szembesítéskor Róth nyugodtan tagadja az előadottakat, anyámnak szólítja a tanút, ki ez ellen tiltakozik. Róth kijelenti, hogy a mit Weiszné előad, azt nem is Weiszné találta ki, — de egy szó sem igaz a dologból. Otthon létekor ő sokszor felkereste nejét anyja házában. És nem hiszi, hogy felesége őrá panaszkodott volna, mert hisz arra ok nem volt. Ö nem kérte anyósát váltó aláírására. A védők kérdésére előadja Weiszné, hogy a haláleset előtti csütörtökön kapott leányától levelet, melyben boldogságáról beszél. \Vei$z Mózesné igy beszéli el, hogy a Róth- tól visszakerülő Dávid Hermina neki beszélte el először tapasztalatait. Dávid Hermina elbeszélése a következő: »Rajka Borcsa beszélte neki, hogy az asz- szony pénteken bekészitette a szombatot, semmi baja sem volt. Szombat reggel felkelt jókedvűen, majd behívta Pajkát és neki elmondta, hogy a férje orvossággal kínálta, de ő azt a rossz szaga miatt bevenni vonakodott és a férj tanácsolta, hogy fogja be az orrát és hirtelen Öntse le az italt. A férj a cselédeket utasította ezután, hogy az asszonyt ne háborgassák. A férj templomba ment és egy félóra múlva tért haza, berohant a szobába és kiálltott a cselédekért, Pajka mutatta az orvosságos üveget, hogy karbolos, de a férj kirántotta kezéből.« Földvári Farkas a következő tanú, a házas élet gyötrelmeit igyekezett feltárni és saját tapasztalatai szerint beszélte, hogy a férj töltött fegyvert ragadott nejére. Az elhunyt nő panaszaként beszéli, hogy többször porcellán edényeket dobott utána. A temetésen alig beszélt Róthtal, mert egyenesen gyilkos gazembernek szólította. Előtte Róth nem beszélte el, hogy ö adta volna be az orvosságot. — A boncolástól csak Radics nyilatkozata folytán állott el. — összesen kétszer hagyta el férjét a nő, a férje durvasága miatt, de az elhunyt mindig tagadta a durva bánásmódot. A rossz bánásmód az első perctől kezdődött. Dávid Hermina előtte úgy adta elő az esetet, hogy a cselédleányok szerint a férj maga küldött orvosságért, ő maga adta át nejének és midőn ez a szagra panaszkodott, a férj tanácsolta, hogy az orrát fogja be ; ő maga sötétítette be a szobát és tiltotta el a cselédeket. A templomból jövet, előbb ők látták a jajgató asszonyt, de az érkező férj előtt azt eltitkolták és együtt mentek be ismét, ahol megmutatták a férjnek a karbolos üveget, amit az durván kikapott a kezéből.