Mátészalka és Vidéke, 1912 (7. évfolyam, 1-41. szám)

1912-01-01 / 1. szám

1912. január 1. Megvolt egészen, . . És aludtam boldogan, Hisz’ bérem készén. Ámde újév- reggelén Jött a házmester, Buékot kiván,. és pénzt ... vinni nem restell: Azután jött a postás Kezében naptár, - ■ k Szintén buékot- kiván S ő is pénzre vár. Jött a kéményseprő is, Aztán a pincér, Boébélyinas, kisbiró, És ez mind pénzt kér. Még éz mindig nem elég, jött a fűszeres, Hentes és fiakkeres Ez mind pénzt keres. Isten tudja ajtómon Még hány kopogott, Azt tudom csak a végén Pénzem elfogyott. Most már csak azt kérem, hogy Mondják meg nekem : Esedékes házbérem Miből fizetem ? Ecsedi Kokó. Egy év. Talán nincs semmi sem oly elvont fogalom mint az „idő,“ és ennek számítása.’ Vannak ugyan mértékeink az idő megmé­résére, mint a milyen a perc, óra, hét, hónap s év, dé ezeket is csupán úgy tudjuk kellő mérté­kükben' elképzelni, ha-vagy az óra percmutatójá­nak futását nézzük, vagy ha nagyobb időről van. szó, egy emberöltőhöz hasonlítjuk. • De van idő, mely. nem .alkalmas arra, hogy a percmutató, által mérjük meg. Mint például az öröm, vagy bánat -alatt eltöltött percek, órák. Ki lehet ugyan fejezni ezt az időt is percekben vagy órákban, holott igen gyakran e percek órákat, vagy éppen éveket jelentenek jelentőségükkel. Épp ilyen alapjában véve meghatározhatat- Iannak érezzük mi azt az évet, melyet Íme a kö­zönség szolgálatában eltöhöttünk. Nem a mi, hanem olvasó közönségünk feladata elbírálni munkásságunkat. Nekünk azon­ban kötelességünk az elmúlt év tapasztalatain okulva, kitűzött célunkat tökéletesebben szolgálni. Ez . év előttünk százszorosán értékes, mert eltekintve attól, hogy a kezdet nehézségeit ez idő alatt átéltük, uj erőt ismerhettünk a további fo­kozottabb munkára, mert büszkén mondhatjuk, hogy ezen idő alatt olvasóközönségünket, nem­csak, högy megtartották, hanem még meg is gya­rapítottuk. S ebből ne vegye senki se rósz néven tölünk, ha egyúttal azt a kritikát magyarázzuk ki, hogy azt az irányt, azt a munkásságot, melyet ki­fejtettünk, az a hatalmas tábor, mely előfizetőin­ket alkotja — helyesli. Mi ez irányt mint vezető cikkünkben kifeje-, zésre hozzuk a jövőben is megtartjuk s lapunkat a már ismert disztingvált tónusban, de uj kön­tösben és megerősödve, nagyob terjedelemben fog­juk olvasóink rendelkezésére bocsátani. Éppen e fokozottabb kötelezettség érzete késztette lapunk főszerkesztőjét és tulajdonosát arra, hogy dolgozó­társait szorosabbá fűzze úgy önmagához, mint lapjához. E lap ez év alatt oly. létjogosultságot vívott ki magának, melynek már szélesebb bázis kellett s az eddigi keretekből kívánkozott. Fő- szerkesztőnk eme kívánalomnak eleget teve lap­jának munkatársaival a lap szellemében egyestil­ve, a szerkesztőségre híMztáat lapjának tulajdon­jogát is. E szövetkezésből' mtrifjük a reményt, arra, \ hogy-a jövőben még. fokozottabb mértekben fo­gunk tudni kötelezettségünknek elégét tenni, mert szerkesztőségünk minden, ’tágja egyenlő jogokat ' élvezve, egyéniségét korlátlanul' szentelheti a lap­nak. Nincs szükségünk szerkesztőségünkben ha- talmi ’‘tagozódásra sóm, mely;a. 1 gondolatot is ■’ lenyűgözi.' ‘V - . Hy riiödbtt ‘ egyésűivé, ,áma íémémyben^. ■bo­csátjuk lapunkat a nagy'nyilvánosság'elé, hogy velünk szemben eiftfeU"- várakozásnak fneg fogunk tudni felelni. ‘ v ’ ’’ ’ ' Józsiba levele. Kedves Szerkesztő bácsi!. Apukám most érkezett vissza Máté­szalkáról, olyan örömmel ment -oda és mi­kor vissza jött mégis azt súgta anyukám fülébe: Mucsa, Tessék elhinni, én hallottam, nem tudom mit jelent,, de . borzasztó sző lehet, mert nagyon- elpirosodott arccal mondotta és anyukánihial jelentőségteljesén összemosolyogták. Röktön 'elhatároztam,! hogy irok magánaké aki :tégi5 (ismerősöm és megkérdeni, hogy mit jelent az a. szó: Mucsa? Aztán azt mondta, hogy ott nagyon irigy emberek laknak és belenéznek az egy­más tányérjába. Igaz-e tíz? Lássa itt a fővárosban: mivelünk sénki'sem törődik és ha-bele nézne vaTaki a "'tányér;'. nkba, rök- tön lefülelné a‘rendőr. Aztán azt is mond­ta, hogy a rendprö^ b^tányLőr, sipkában i járfjak és ‘éjjel |a|t^ífayám^ztják • • meg- a falakat, mert be^kpr-nak dőlni. Juj de rossz lehet maguknál édes szerkesztő bácsi. Pe­dig a nyáron leaterok •menni bivalytejet Inni és ahomokl áit'-;á'b/;;'riVMert hallottam, hogy ott egészTBöfrjyíkhegyék vannak, B azt is hallottam, l'iogyj/tRbctegek nincsenek, mert. nincs kórház.. ,-,S tüzek csak akkor vannak, a mikor a fecskendő jó és nem al sznak a tüoltóbécsik. ‘Aztán azt is mondta apukám,v'ho^y: a járda ott nem aszfaltból van és á jó e mb érék is meg­botlanak bele: No ,ue eleget fecsegtem már. Isten vele,. ne .piondja senkinek, hogy Írtam és válaszoljon szerető öccsének ; 1 • : - ' Józsinak: Ü. i. Reggel mikor a papa felébredt nagyon fájt a lába és háromszor is mond-’ ta a mamának: Műcsa, Mucsa, Mucsa‘1. HÍREK. Esik a hó. Mégis" ,csak tél iesz, most szép, nagy pelyhekben esni kezdett a hó, s olyan jól esik a kandalló tüze mellett az ablakon keresztül nézni azokat a csillogó, szép tiszta hópelyheket. De ez a gyönyörködés csak ügy válik a mások ö- römére is, ha arra gondolunk, hogy vannak em­berek, kiknek hátukat nem melegíti a kandalló tüze, lyukas cipőben járnak a szép, fehér hóban és nagy aggodalommal néznek a hideg téli idő­nek beállta elé. Mi érdeklődni fogunk, hogy vá­rosunk gazdag polgáraiban felkeltette-e ezeket a gondolatokat a szép csillogó, fehér hó. . . . A „Mátészalka és Vidéke“ mai — újévi száma 12 oldal terjedelemben, a vidéki hírlapiro­dalomban ritka gazdag tartalommal jelent meg. Szerkesztőségi hir. Máté Sándor helybeli hírlapíró collegánk lapunk szerkesztőségébe belé­pett. Mátét nem szükséges a közönségnek bemu­tatnunk, miért hiszen jól Qsmeri a mátészalkai kö­zönség, az ő munkabírását és .képességeit. Csak azt jegyezzük meg, hogy a közügyeket épen olyan függetlep tojlal és szókimoridással..fogja szolgálni, mint azt .eddig, tette. Ezt annáLfüggdlenebbül te­lheti, mert lapunknak,nemcsak, egyik szerkesztője, de egyik tulajdonosa is lett,, , , ...1 JL&pimk mellékletei. Csengeti és vásáros- naményi,előfizetőink kérelmi,ére-^áz ottani érdekek szolgálatára lapunk mai számától kezdve „Csen- ge,r és Vidéke/' és Vásárosnamény és. Vidéke“ti­nién két mellékletet adunk ki. Ezen laprészeknek Szerkesztésére dr. Burger Dezső csenged' ügyvédet, az ottani, .takarékpénztár ügyészét, Mandel - Imre yásáposipaményi bankigazgatót .és P. Buday Ká­roly ugyaiiottani gyógyszerészbnyertük meg,- Dr. /Burger Dezső tehetséges írói emtaer, ki Szatmár­németiben több lapnál, sikerrel dolgozott és »Mar­git“ címen egy színdarabot is irt,. melyet az ot­tani'színházban zsúfolt házak és a kritika osztatlan elösm|rise mellett adtak elő. A „Vásárosnamény és Vidéke“ vezércikke Mamid-Imre- tollát dicsé­ri,és ugyanezen lapon . -talál!.ózunk P. Buday Károly nevével, kinek toliéból még sok szép no­vellát fogunk olvasni. Lapunk .következő száma a megjelenési i- •dő- kqzetségére és jelen számunk- nagy terjedel­mére tekintettel f. hó IC-én jelenik meg. Nem mulaszthatjuk el jelen számunk nagy nyomdái munkája tekintetében Fiiep Lajos nyomdavezető­nek, jkitartö, szorgalmas munkájáért, dösmerésün- ke nyilvánítani. fiymen. 0zv. ízik Vilmosné,V szül. ilösvny Erzsiké, e papokban váltott -Jegyet >sSzafmáron, Duh.a,Tivadarral a .-város: egyik előkelő' kereske­dőjével.-- ■ - * . . -Eütöp'-Lr.jós-.lapunk nyomdavezetője éljé­•gypz-te Weinberger Sámuel v-.nyirtürai -' gazdatiszt keőves leányát, -Berttiskát. • - "-: Hivatal vizsgálatok. Mosváy Aladár vm. alispán f.‘ hó 21—23. hajiján/é helybéli szolgá- birói hivatalt’Vizsgálta még, nie 1 y at ka 1 o in m a 1 m in­dent a legnagyobb- rendben talált és úgy Péchy László föszőlgabirónak, mint a többi szólgabirák- nak teljes- elösmerését nyrlvánitetta. Nagy'Tamás pénzügyi titkár'f.-hó ’ 27—29. napjain a helybeli adóhivatalt vizsgálta meg és a hivatal főtisztiéi, valamint a : többi tisztviselők előtt a legteljesebb elösmerését és megelégedését fejezte ki. AíagánVizsgálatok a mátészalkai áll. polg. fiu-iskolában. A mátészalkai áll. pq.lg. fiú­iskolában f. hó 28-án -éá 29én tartattak meg a félévi- magánvizsgálatok. Vizsgálatra jelentkezett tanuló, kik közül 3 negyedik osztályról vizsgázó vizsgálata elfogadtatott, inig 6 tanuló javító vizs­gálatra utasittatött. Józan pincetolvajok Weísz Mózeshely­beli kereskedő pincéjét dézsmálták meg, olykép­pen, hogy minden ennivalót megettek, minden ér­tékes ’holmit' elemélték, de a pincében fel­halmozott bőrt' részint kiöntötték, részint felvi­zelték. Úgy goudólkozván, hogy nyerje megWeisz Mózes a' vámon1,'amit étvészit a.réven. De Weisz Mózes néni így gondolkozott, hanem mint becsü­letes borkereskedőhöz illik, a bort kiöntötte és panaszt tett a csendőrségen, főleg' azért, hogy ösmferetlen tettesek az Ő jő hírnevét megakarják hurcolni. A csündőiség hamarosan ki is uyomoz- ta a három pincetolvajt Köfner (Alajos) Dezső, Braun Móricz és Izsák jenő személyében, kik a

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom