Mátészalka és Vidéke, 1912 (7. évfolyam, 1-41. szám)

1912-01-01 / 1. szám

törvényszéken fognak felelni azért a tettükért, hogy ha zsiros falatot esznek, miért nem isznak rá bort és ha már bort nem isznak, miért rontják el a mások italát, Álarczos rablók Mátészalkán. Péntek volt és éjfél. A rom. kath. templom toronyóra lomhán verte volna a tizenkettőt. Hideg szél fújt városunk elhagyott utczáin s a csendet csak néha- néha zavarta egy későn hazatérő, amint czup- pogott a hagyományos őszi sárban. A nagyvég­hez czimzett utczán egyszer a méla csendet rém- séges sikoltás zavarta meg, női torokból fakadó velőtrázó ijedt hang, amelytől megborzongott az ember háta. Segítség! segítség! — A szomszé­dok ijedten ébredtek fei és lenge pongyolában futottak az utczára. Egy szobaleány a nagyvég Ártatlan Zsuzsája volt, aki az embereket segítsé­gül hívta s összefügéstelen ijedt szavakkal mesél­te, hogy egy 2 öles ember, sárga gubában 3 kés­sel, fekete selyem álarcban kinyitotta a konyha­ajtót, ahol történetesen szobaleány-zsur volt s meg­akarta gyilkolni a jelenlevőket. Jött aztán bakter, rendőr, csendőr, a tüzoltósegédcsővezetö de sem a 2 öles embernek, sem az álarcznak a reggelig tartó szorgos kutatás daczára sem volt nyoma.— Ki tudja mit akart a szegény álarczos ölni talán nem, de esetleg ölelni. Kiskorú tolvajok. Kilencz éves a Duszvisz- ki Ferencz, tiz éves a kis , Szender Sándor és tizenhárom éves a kedves kis Herdon István, a kik iskola helyett az üzleteket látogatták. Azonban ezeket a vizitteket éjjel csinálták, mikor aludniok kellett volna és a mikor az üzletek csukva voltak. Ilyenek a gyerekek Ópályiban, a mint Weisz Á- ron szatócs panaszolja. Erőszakos szerelem. Forreiter Gizi és Pé­ter Juliska mátészalkai szobalányok panaszt tettek, hogy éjjeli nyugalmukban valaki háborgatja őket mert egy ismeretién egyén ajtójukat döngetve, e- rőszakosan kér bebocsáttatást. A csendőrség e- lőállitotta a vakmerő szerelmest és megnyugtatta megrémült leányokat, hogy nincs mitől tartaniok. Tragikus ebéd. Orosz Menyhért ilki lakos jóízűen ebédelt és csak villa hiányzott az ételhez. Haragudott is az asszonyra, hogy olyan gondat­lanul tálalja fel az ebédet. Az asszony ki is sza­ladt a konyhába villáért, de azalatt Orosz régi ellenségei László Sándor és Nagy Sándor alapo­san lehűtötték a férj haragját, vasvillával rontot­tak rá és életveszélyesen megsebesítették. A polgári iskolából. A mátészalkai állami pdlgári iskolai tanulókat segítő egyesület uj alap­szabályai elkészültek. A segítő egyesület elnöke Péchy László főszolgabíró legközelebb gyűlést fog tartani, amelynek célja lesz, hogy az uj alapsza­bályok alapján megkezdje működését az egyesület. Nyilvános nyugtázás és köszönet. A hely­beli ref. egyház által a szegénytanulók segélyalap­ja gyarapítására f. hó 26-án a „Korona szállodá­ban rendezett jótékonycétu tánczmulatság úgy er­kölcsi, mint anyagi tekintetben sikerült. Összes bevétel volt 179 kor. kiadás 125 kor. s igy tisz­ta jövedelem maradt 58 korona. A bevételhez fe- lülfizetéseikkel a következők járulnak: Kincses István 8 k. Szálkái Sándor országgyűlési képvi­selő 5 k. Szálkái Zsigmond 3 k. Koródi Gyula 4 k, Oláh Ferencz és neje (Újváros) Csabai József Sarkadi Antal 2-2 k. Tóth István és neje, Kéri Borbála, Nemes József kovács, Tóth Árpád, Weisz Zsigmond, Vimó Károly 1-1 kor. kiknek kegyes adományaikért ezúton is hálás köszönetét fejezi ki a Rendezőség. Öngyilkosság. Gergely József 19 éves szamosszegi legény múlt hó 28-án szivén lőtte magát. Tettének oka ösmeretlen. Mélyen tisztelt vendégeinknek és jó is­merőseinknek ezúton kívánunk boldog újévet. Takácsi Márton és neje. 1912. január 1. _______________ MÁ T ÉSZALKA ÉS VID É KE Hodász község halad. Hodász község el­határozta a járvány kórház felépítését. A járvány kórház eddigi rozoga, bérelt helyiségben volt el­helyezve és a körorvos már régen sürgeti felépí­tését. Járványkórháznak minden községben kell lenni belügyminiszteri rendelet folytán és a köz­ségek egymásután godoskodnak ezen célnak leg­jobban megfelelő helyiségekről. Nyirmegyes már régen felépítette a járványkórházat és most Ho­dász is követte példáját. Ifj. Schwartz Mór mátészalkai lakos m. kir. adóhivatali gyakornokká kineveztetett. A Mátészalkai Kis-lap egy létesítendő községi jéggyár eszméjét veti fel. Az eszmét igen üdvösnek tartjuk és a magunk részéről is felhív­juk a helybeli községi elöljáróságot a kez­deményező lépések megtétele iránt. Most a köz­ségi elöljáróság nem lehet közömbös az abnorimis időjárás iránt és könnyen lehet, hogy szám- bavehető fagyás nem lesz, a lakosság jég nélkül marad és az elkövetkezendő nyári időszakban a legnagyobb veszedelemnek vagyunk kitéve. Előléptetés. Kosa Vincze a helybeli polgári iskola tanára, lapunk kitűnő tollú munkatársa, magasabb fizetési osztályba lépett elő. A mátészalkai izr. hitközség 26-án tar­totta tisztujitását. A választás eredménye a követ­kező : Elnök: Klein Móricz. Alelnökók : Weisz Miklós, Feldman Dezső. Pénztárnok: Fazekas Arthur. Ellenőr: Klein Adolf. Gazda: Róth Adolf. Gondnokok; ifj. Weisz Antal, Taub József. Elől- járósági tagok .-Berger Dezső, Klein Andor, Weisz Zsigmond, Weisz László, Schreiber Bertalan, Weisz Lajos és Flaszter Adolf. Ezenkívül meg­választottak 25 képviselőtestületi és 7 iskolaszé­ki tagot. A leánjregyesület tánczmulatsága. A ser dűlő leányok bűbájos színes álma, a bál. Egész nyáron a hosszú ősszel behunyt szemmel ábrán­doznak a tél eljöttéről, amely idő, főleg a far­sang elhozza vágyaiknak netovábbját a tánczot. Az idei farsang azonban ugylátszott, keresztül húzta számításukat, mert nem hallottunk báli előkészü­letekről. Gondoltak tehát a szálkái lányok nagyot, merészet, és megalakították ad hoc a Mátészal­kai Leány egyesületet, s rendeznek ők maguk f. h. 6-án olyan bált, melynek hire 7 megyére fog szólni. Mi is hisszük, hogy reményük telesülni fog. Képviselő testület gyűlése. Mátészalka nagyközség képviselőtestülete múlt hó 30-án d. u. 4 órakor ülést tartott. Városatyáin': élénk érdek­lődését az igazolja, hogy igen számosán jelentek meg, hogy annál inkább megvitathassák a tárgy- sorozatba felvett s a község fontos érdekeit ké­pező kérdéseket. Első tárgy a járásbirósági hiva­talok bérbeadása volt mert az igazságügyi kor­mány bérösszegként 3200 koronát ajánlt fel, a kért 5000 koronával szemben. A képviselő testület u- tasitotta ezek után Almer Béla, Klein Móricz s Péchy László felszólalása alapján határozatilag a községi elöljáróságot, hogy 4500 koronás bérleti összeg ajánlás mellett vegye fel újra a tárgyalá­sokat, mert a községnek a czélja nem a nyerész­kedés hanem az, hogy az épület után járó kiadások, a fizetendő bérösszegtől kiteljenek. Ez után a járdaépitő bizottságnak a jelen­tése leit előterjesztve. A bizottság jegyzőkönyv­ben konstatálja, hogy pályázatot nyújtottak be a Magyar aszfalt r. t. és dr. Helvey Tivadar vegyé­szeti gyára budapesti valamint K. Menzel pozsonyi cégé, miért is a bizottság ezét elsősorban, a dr. Helveyét másodsorban ajánlja elfogadásra. Klein Móric, Szálkái Sándor, Péchy László, Almer Béla felszólalása után a képviselőtestület a K. Mencel cég ajánlatát fogadja el s utasította a községi elöljáróságot s a járda építő bizottságot, hogy az ajánlat értelmében a K. Mencel céggel a szerző dést kösse meg. így végre a község rég óhajtott vágya a megvalósulás stádiumába lép. Guthi Ödön gk. esperes kérelmét a Mátészal­kán felállítandó görögkatholikus iskola segélyezése tárgyában, a képviselő testület nem találta teljesi- tendőnek mert állami, vagy községi iskola felállí­tása iránt az eljárás folyamatban van. Több jelentéktelen ügy tárgyalása után az ülés véget ért. Csarnok. Újévi gondolatok. A végtelenség tengerében eltűnt egy év s mindjárt föltűnik helyette a másik. — Nekünk em­bereknek nagy idő egy év is, a végtelenségben a- zonban csak egy szempillantás vagy talán annak is csak miliomod része. Kant theoriája szerint az idő tulajdonképen nem is létezik, hanem csak mi fogunk föl mindent az idő formájában, mert mint gyönge véges lények beleszédülnénk az idő vég­telenségének szemléletébe, ha kapaszkodó pontok­ba, pihenő helyekbe nem fogödznánk. Ilyen ka­paszkodók, pihenő helyek az évszámok, melyeket újév néven megünnepelünk, mintegy megállván az idők forgatagában, — ha öregek vagyunk — visszafelé a múltba révedezve tekintetünkkel, ha fiatalok a jövőre szegezzük tekintetünket. A kis gyermek is, mikor járni tanul, na­gyon kis célpontokat tűz ki magának, hogy apró bizonytalan lépteivel elérhesse. így volt az em­beriség is az idővel. Először csak a napokat és éjjeleket állapította meg, később a holdra fordí­totta figyelmét s egyilc változástól a másikig eltelt időközt hétnek nevezte s a hold két egyforma változása közt eltelt idő adta a holdnak (hónap) fogalmát. Csak jóval később, a megfigyelések, a csil­lagászati tapasztalások szaporodtával, szóval az emberiség okosodásával jött meg az ideje az év időköze megállapításának. Ekkor már megtudták állapítani, hogy az az idő, melyre szüksége van a Földnek, hogy az állatkört befussa, mely alatt évszakok ugyan azon sorban ismétlődnek — az idő állandó s áll 365 napból 6 órából 9 percből. Ezt az időszakot nevezték évnek, esztendőnek, s minden ilyen időszaknak kezdetét újévnek, melyet reményekkel, tervekkel, ábrándokkal telve áhitatos hangulatban ünnepelünk. Mennyi sóvárgó vágyat, ábrándos kívánsá­got, epedő óhajt fakaszt ez az emberfaragta ha­táridő: az újév mindnyájunk szivében. Sok .letört reménységet, kínos csalódást, be nem teljesült kí­vánságot temetünk el, csak azért, hogy ismét u- jaknak tegyük ki magunkut. Pedig nem sok jóval biztat a párisi Pythia, a ki minden év decemberében hozza nyilvánosságra a következő évre szóló jóslatát, a minek bizonyos­ságára sok hivő esküszik. 1912-t fekete évnek mondja Madame Kebe, háború, Ínség, politikai botrányok, szinházégásek teszik feketévé a jelen évet, azt persze diplomaticus bölcsességgel elhall­gatja, hogy ezek a szomorú események hol men­nek végbe, mely országot szomoritják meg, mert hogy az egész világot véve a jóslottak területé­ül—mondom, hogy egy egész év elmúlna háború, ínség, politikai botrány vagy tüzkatasztrófa nélkül, azt bizony, Madame Thébe látnoki tehetség nélkül is alig képzelhetjük el. Azért ne is hallgassunk a párisi Sibyllára, hanem mindenki saját szavára hallgasson, építse föl reménnyel várát, vágyai oltárát, s ne dobja el magától a Pandora szelencéjében fogva maradt a- jándékot, hátha az 1912. év nem is lesz olyan fe­kete, mint a milyennek azt a reklámra dolgozó s jó pénzért jósolgató modern párisi cigányasszony próféciája állítja elibénk ? Ember küzdj és bizva-bizzál ! gb. 7. oldal.

Next

/
Oldalképek
Tartalom