Mátészalka és Vidéke, 1912 (7. évfolyam, 1-41. szám)
1912-06-14 / 24. szám
4-ik oldal. MÁTÉSZALKA ÉS VIDÉKE 24-ik szám — Dr. Nagy Ernő távozása. Dr. Nagy Ernőt, a kolozsvári Ferenc József tudományegyetem nagyhírű tanárát a budapesti tudományegyetem 16 szavazattal 1 ellenében meghívta az annak idején gróf Apponyi Albertnek szánt közj ogi tanszékre. Mint értesülünk dr. Nagy Ernő a megtisztelő meghívást elfogadja és már a jövő tanévben Budapesten fogja a közjogot előadni. Távozásával természetesen megüresedik Kolozsvárott a közjog és közigazgatási jog tanszéke, amit minden valószínűség szerint pályázat ut. ján fognak betölteni. — A vitkai ivóviz-hiány ugylátszik eljutott a m. kir. földművelésügyi minisztérium fülébe is, mert a napokban érkezett meg a helybeli közigazgatási hatósághoz a miniszter leirata, mely szerint 1000 korona államsegélyt szavaz meg egy furott kút létesítésére és ennek készítésével a munkácsi szakkirendeltséget bízza meg, mely a napokban érkezik Vitkára. — Az elveszett pénztárca. A mátészalkai hetivásáron e hó 7-én Kovács István paposi lakos azt a feljelentést tette a csendőrőrsön, hogy Róth Adolf süteményes vásári árusnál 30 fillér értékű túrós bélest vásárolt és a fizetésnél a feljelentés szerint pénztárcáját rosszul dugta zsebébe, mert az a földre esett és Róth felvette s magának emlékül megtartotta. Az emlékül megtartott pénztárca ügyében legközelebb mond véleményt a helybeli kir. járásbíróság. — A hűtlen pincér. Nagy Bertalan helybeli jónevü korcsmáros feljelentést tett a csendőrségen, hogy óráját, gyűrűjét, mintegy 100 korona készpénzét f. hó 6-án éjjel ellopták. Nagy nyitott ablak mellett alszik és az illető az ablakon mászott be és igy fosztotta ki, gyanúja Nagy Gusztáv pincérére irányult. A helybeli csendőrség megindította a nyomozást és a pincért megfigyelés alá vette, de ezt nem sokáig tehette, mert még a feljelentés napján megszökött. Most körözik a hűtlen pincért, ki nem elégedett meg a busás borravalóval, hanem még könnyebb utón akart egyszerre nagy összeghez jutni. — A nagy bombardó és hangos dobszó nélkül is mindenki tudja, hogy mindnyájunknak el kell menni abba a szép és kellemes, árnyas kerthelyiségbe, mely Mátészalka szivében, mindenki által hozzáférhető helyen fekszik s melyet a Központi szálló válhat büszkén magáénak. Árnyas gesztenye fa alatt, Nagy Dezső prímás lágy, buja ke- ringőinek hatása alatt kikéi és szövődhet az áttört csipkebluz és a fehér flanel tenisznadrág szerelme. Minden szombaton esteuj műsor és zeneestély. Kellemetlen idő esetén a tágas szaletliben elfér az ujatlan, csipkekeztyü és a panama kalap. — A tágas és jól szellőztetett ..Központi K á v é h á z“ kedvenc találkozó helye Mátészalka és vidéke inteligens és úri közönségének. A legnagyobb kényelem, szolid árak és udvarias kiszolgálás, figyelmes és előzékeny modoráról közismert kávés, ezek azok, melyek megállapítják a sarkigazságot. Mindenütt jó, de legjobb a Központiba. 1—8 SZERKESZTŐI ÜZENETEK. (Kéziratokat nsm adunk vissza.) Dr. G. B. Értesítjük Dr. urat, hogy bármennyire is ragaszkodunk becses munkálkodásához, nem tartjuk incompatibilisnak, ha Ön a másik helyi lapba is dolgozik. Ez teljesen egyéni érzés és felfogás dolga. Mi pedig sokkal jobban tiszteljük munkatársainkat, mintsem akarat szabadságukat legtávolabbról is befolyásolni akarnók. B. M. Nem közölhetők. K. K. Ilonka és K. J. Nagybecsű ígéretükre számot tartunk. Előre is hálásan köszönjük. K. Micike. Köszönet. Várjuk. K. F. Kérjük a többi novelláinak is a beküldését, hogy válogathassunk. Egy versirónak. Ön javíthatatlan. Véleményünkben csak megerősített bennünket. Kiváncsi. A szerkesztői üzeneteket Dr. Török Árpád, Dr. Dienes Dezső és Máté Sándor lapunk szerkesztői, — sokszor belső dolgozótársai is, ■— közösen intézik. Minden olyan kérdésre nézve, mely személyes elintézést igényel, Dr. Török Árpád felelős szerkesztőnk Kossuth-utca 245 sz. alatti lakásán mindenkinek rendelkezésére áll. Olvasóinkhoz ! Előfizetőinknek mindennemű kérdéseire, foglaljon az magában bármilyen jogi, pénzügyi, közigazgatási vagy más szakkérdést e rovatban szívesen válaszolunk. Ezáltal is segítségére akarunk sietni olvasóinknak az élet nehéz gondjaiban, hogy lapunkban nemcsak szórakoztatót, de hü tanácsadót is találjanak és nélkülözhetetlenné váljunk a családi asztal mellett. — Yálaszbélyeget csatolni kérjük, mert egyes kérdésekre levélben válaszolunk. CSARNOK. Öregek. Uzelkov, műépítész és udvari tanácsos, meghívást kapott a szülővárosától, régi templomuknak restaurálása céljából. Ebben a városban született, itt járt iskolába, sőt meg is nősült, de amikor leszállt a vasútról alig ismert a régi városkára. Minden megváltozott. Tizennyolc évvel ezelőtt, amikor Péter- várra költözött, még „rabló-pandúrt“ játszottak a fiuk ott, ahol most a pályaudvar emelkedik és ott a főutca sarkán, ahol ma egy elegáns szálloda van, akkor még csak csúnya szürke kerítés éktelenkedett. De leginkább az emberek változtak meg. A pincértől tudta meg Uzelkov, hogy ismerőseinek nagyobb része meghalt, elköltözött, vagy feledésbe került. — Emlékszel még Uzelkovra? — kérdezte az öreg pincértől. — Műépítész volt, aki elvált a feleségétől. Háza volt Svirebe- jevszki utcában , . . Arra csak emlékszel? — Nem én . . . — De hát hogyan lehet ez ? Hiszen akkor nagy port vert fel ez a válás! Emlékezz csak. A pert akkor Sapkin ügyvéd vitte, gazfickó és nótárius hamiskártyás, akit egyszer meg is vertek a klubban . . . — Iván Nikolaics ? — Hát persze! Él-e még, vagy meghalt már ? — Él, hála istennek . . . most jegyző, két szép háza van a Kripitnaja-utcában. Nem rég férjhez adta a leányát . . . Uzelkov fel és alá járt és gondolkozott, Végre elhatározta, hogy felkeresi Saplcint minthogy amúgy sem volt jóba dolga. Dél volt, amikor lassan elindult a Kripitanaja- utca felé. Az irodájában találta a Sapkint, akire alig ismert rá: az ügyes, karcsú, mozgékony és szemtelen arcú ügyvédből, szerény, őszhaju, törékeny, aggastyán lett. — Rám se ismer? — kérdezte Uzelkov. Régi kliense vagyok, Uzelkov? — Uzelkov ? Miféle Uzelkov ? Ah . . . Egyszeribe rájött és őszinte örömöt tanúsított. Felkiáltások, kérdések visszaemlékezések követték egymást. — Erre igazán nem számítottam! — hápogta Sapkin. — Mivel kínálhatom meg ? Parancsol pezsgőt? Osztrigát? Annak idején annyi pénzbe kerültem, engedje meg legalább, hogy ponpásan megvendégeljem. — Ne fáradjon kérem! — mondta Uzelkov. — Sietek! Rögtön kihajtatok a temetőbe, meg kell tekintenem a templomot. Megbíztak. — Pompás ! Nagyszerű ! Megreggelizünk és együtt kimegyünk. Kitűnő lovaim vannak! Odaviszem és bemutatom a község szeniorjának. Elrendezek mindent , . . De mondja, tisztelt barátom, miért húzódik úgy el tőlem? Mitől fél? Csak jöjjön közelebb, nyugodtan teheti! Most már nem kell félnie ... hehehe . . . Azelőtt elhiszem . . . akkor még ördöngős fickó voltam, de most az ujja köré tekerhet; megnősültem, gyermekeim lettek, már a halál gondolatával is foglalkozom . . . Az urak megreggeliztek, egy pohárka pezsgőt is felhajtottak, azután kihajtattak a temetőbe. Amikor a szánkóban ültek Sepkin elkezdett beszélni: — Hja, azok szép idők voltak! Az ember alig hiszi, ha rágondol! Emlékszik a válópörére ? Annak már húsz éve és maga bizonyára már el is felejtett mindent, de én még oly tisztán emlékszem, mintha csak tegnap történt volna . . . Istenem mennyit izzadtam belé! Ördöngős fickó voltam, valóságos — jogcsavargő! Mindent elkövettem akkor, hogy valami gabalyodott ügyet csípjek el, főleg ha jó honoráriumra volt kilátás, mint p. o. az ön perében . . . Mennyit is fizetett nekem? Öt vagy hatezret? No, ezért aztán meg lehet dolgozni, ugye ? . . . Ön elutazott Pétrrvárra és rám bízta az egész ügyet. De az ön megboldogult felesége Michailovna Sophia, noha csak kereskedő családból származott, mégis rémségesen büszke volt és önérzetes. Nagyon nehéz dolog volt rábírni őt arra, hogy pénz ellenében magára vállalja a bűnösséget. Valahányszor elmentem kozzá, mindig rákiáltott a szobaleányra: „Nem megparancsoltam neked Masa hogy ezt a gazembert be se engedd hozzám? Megpróbáltam mindenkép, irtani neki, harmadik helyen igyekeztem hozzá férkőzni — de mindhiába ! Végre nem tudtam mást tenni, közvetítők által tárgyaltam vele . . . Sok bajom volt vele, elhiheti és csak miután ön 10.000 rubel fizetésébe belement, csak akkor engedett a felesége . . . 10.000 ... ez túlsók volt igazán, de ennek nem birt ellentállani. Elkezdett sírni, arcomba köpött, de mégis kijelentette, hogy magára vállalja a bűnösséget ! — Én úgy emlékszem, hogy nem 10.000 de 15.000 rubelt fizettem ? — mondta Uzelkov. Igaz, 15.000 . . . tévedtem ... — mondta zavartan Sapkin. — De különben is, a do|FÄif &W fest és vegyileg tisztit mindennemű ruhát kifogástalanul a leg- ü H 11 la ÉL jutányosabb árak mellett. lEBREGEN. Gyár és főüzlet: Km. w aí V« Telefon 701. ^rany János-ufca 10. sz. Telefon 701. Vidéki megrendelések gyorsan és pontosan eszközöltetnek. □ Fiók-üzlet: Nyíregyháza, Vay Ádám-utca 5. szám. laj -------------------------------- -a