Mátészalka és Vidéke, 1912 (7. évfolyam, 1-41. szám)

1912-06-14 / 24. szám

4-ik oldal. MÁTÉSZALKA ÉS VIDÉKE 24-ik szám — Dr. Nagy Ernő távozása. Dr. Nagy Ernőt, a kolozsvári Ferenc József tudományegyetem nagyhírű tanárát a budapesti tudományegyetem 16 sza­vazattal 1 ellenében meghívta az an­nak idején gróf Apponyi Albertnek szánt közj ogi tanszékre. Mint értesülünk dr. Nagy Ernő a megtisztelő meghí­vást elfogadja és már a jövő tanév­ben Budapesten fogja a közjogot elő­adni. Távozásával természetesen meg­üresedik Kolozsvárott a közjog és közigazgatási jog tanszéke, amit min­den valószínűség szerint pályázat ut. ján fognak betölteni. — A vitkai ivóviz-hiány ugylátszik eljutott a m. kir. földművelésügyi mi­nisztérium fülébe is, mert a napokban érkezett meg a helybeli közigazgatási hatósághoz a miniszter leirata, mely szerint 1000 korona államsegélyt szavaz meg egy furott kút létesítésére és ennek készítésével a munkácsi szak­kirendeltséget bízza meg, mely a na­pokban érkezik Vitkára. — Az elveszett pénztárca. A máté­szalkai hetivásáron e hó 7-én Kovács István paposi lakos azt a feljelentést tette a csendőrőrsön, hogy Róth Adolf süteményes vásári árusnál 30 fillér értékű túrós bélest vásárolt és a fize­tésnél a feljelentés szerint pénztárcá­ját rosszul dugta zsebébe, mert az a földre esett és Róth felvette s magá­nak emlékül megtartotta. Az emlékül megtartott pénztárca ügyében legkö­zelebb mond véleményt a helybeli kir. járásbíróság. — A hűtlen pincér. Nagy Bertalan helybeli jónevü korcsmáros feljelentést tett a csendőrségen, hogy óráját, gyű­rűjét, mintegy 100 korona készpénzét f. hó 6-án éjjel ellopták. Nagy nyitott ablak mellett alszik és az illető az ablakon mászott be és igy fosztotta ki, gyanúja Nagy Gusztáv pincérére irányult. A helybeli csendőrség meg­indította a nyomozást és a pincért megfigyelés alá vette, de ezt nem so­káig tehette, mert még a feljelentés napján megszökött. Most körözik a hűtlen pincért, ki nem elégedett meg a busás borravalóval, hanem még könnyebb utón akart egyszerre nagy összeghez jutni. — A nagy bombardó és hangos dobszó nélkül is mindenki tudja, hogy mindnyájunk­nak el kell menni abba a szép és kellemes, árnyas kerthelyiségbe, mely Mátészalka szi­vében, mindenki által hozzáférhető helyen fekszik s melyet a Központi szálló vál­hat büszkén magáénak. Árnyas gesztenye fa alatt, Nagy Dezső prímás lágy, buja ke- ringőinek hatása alatt kikéi és szövődhet az áttört csipkebluz és a fehér flanel tenisz­nadrág szerelme. Minden szombaton esteuj műsor és zeneestély. Kelle­metlen idő esetén a tágas szaletliben elfér az ujatlan, csipkekeztyü és a panama kalap. — A tágas és jól szellőztetett ..Központi K á v é h á z“ kedvenc találkozó helye Máté­szalka és vidéke inteligens és úri közönsé­gének. A legnagyobb kényelem, szolid árak és udvarias kiszolgálás, figyelmes és előzé­keny modoráról közismert kávés, ezek azok, melyek megállapítják a sarkigazságot. Min­denütt jó, de legjobb a Központiba. 1—8 SZERKESZTŐI ÜZENETEK. (Kéziratokat nsm adunk vissza.) Dr. G. B. Értesítjük Dr. urat, hogy bár­mennyire is ragaszkodunk becses munkál­kodásához, nem tartjuk incompatibilisnak, ha Ön a másik helyi lapba is dolgozik. Ez teljesen egyéni érzés és felfogás dolga. Mi pedig sokkal jobban tiszteljük munkatársa­inkat, mintsem akarat szabadságukat legtá­volabbról is befolyásolni akarnók. B. M. Nem közölhetők. K. K. Ilonka és K. J. Nagybecsű ígéretükre számot tartunk. Előre is hálásan köszönjük. K. Micike. Köszönet. Várjuk. K. F. Kérjük a többi novelláinak is a beküldését, hogy válogathassunk. Egy versirónak. Ön javíthatatlan. Vélemé­nyünkben csak megerősített bennünket. Kiváncsi. A szerkesztői üzeneteket Dr. Török Árpád, Dr. Dienes Dezső és Máté Sándor lapunk szerkesztői, — sokszor belső dolgozótársai is, ■— közösen intézik. Minden olyan kérdésre nézve, mely személyes elin­tézést igényel, Dr. Török Árpád felelős szer­kesztőnk Kossuth-utca 245 sz. alatti lakásán mindenkinek rendelkezésére áll. Olvasóinkhoz ! Előfizetőinknek mindennemű kérdéseire, foglaljon az magában bármilyen jogi, pénzügyi, közigazgatási vagy más szakkérdést e rovatban szívesen válaszolunk. Ez­által is segítségére akarunk sietni olvasóinknak az élet nehéz gondjaiban, hogy lapunkban nemcsak szórakozta­tót, de hü tanácsadót is találjanak és nélkülözhetetlenné váljunk a családi asztal mellett. — Yálaszbélyeget csa­tolni kérjük, mert egyes kérdésekre levélben válaszolunk. CSARNOK. Öregek. Uzelkov, műépítész és udvari tanácsos, meghívást kapott a szülővárosától, régi tem­plomuknak restaurálása céljából. Ebben a városban született, itt járt iskolába, sőt meg is nősült, de amikor leszállt a vasútról alig ismert a régi városkára. Minden megválto­zott. Tizennyolc évvel ezelőtt, amikor Péter- várra költözött, még „rabló-pandúrt“ játszot­tak a fiuk ott, ahol most a pályaudvar emelkedik és ott a főutca sarkán, ahol ma egy elegáns szálloda van, akkor még csak csúnya szürke kerítés éktelenkedett. De leg­inkább az emberek változtak meg. A pincér­től tudta meg Uzelkov, hogy ismerőseinek nagyobb része meghalt, elköltözött, vagy feledésbe került. — Emlékszel még Uzelkovra? — kér­dezte az öreg pincértől. — Műépítész volt, aki elvált a feleségétől. Háza volt Svirebe- jevszki utcában , . . Arra csak emlékszel? — Nem én . . . — De hát hogyan lehet ez ? Hiszen akkor nagy port vert fel ez a válás! Emlé­kezz csak. A pert akkor Sapkin ügyvéd vitte, gazfickó és nótárius hamiskártyás, akit egyszer meg is vertek a klubban . . . — Iván Nikolaics ? — Hát persze! Él-e még, vagy meghalt már ? — Él, hála istennek . . . most jegyző, két szép háza van a Kripitnaja-utcában. Nem rég férjhez adta a leányát . . . Uzelkov fel és alá járt és gondolkozott, Végre elhatározta, hogy felkeresi Saplcint minthogy amúgy sem volt jóba dolga. Dél volt, amikor lassan elindult a Kripitanaja- utca felé. Az irodájában találta a Sapkint, akire alig ismert rá: az ügyes, karcsú, moz­gékony és szemtelen arcú ügyvédből, szerény, őszhaju, törékeny, aggastyán lett. — Rám se ismer? — kérdezte Uzelkov. Régi kliense vagyok, Uzelkov? — Uzelkov ? Miféle Uzelkov ? Ah . . . Egyszeribe rájött és őszinte örömöt tanúsított. Felkiáltások, kérdések visszaem­lékezések követték egymást. — Erre igazán nem számítottam! — hápogta Sapkin. — Mivel kínálhatom meg ? Parancsol pezsgőt? Osztrigát? Annak ide­jén annyi pénzbe kerültem, engedje meg legalább, hogy ponpásan megvendégeljem. — Ne fáradjon kérem! — mondta Uzel­kov. — Sietek! Rögtön kihajtatok a teme­tőbe, meg kell tekintenem a templomot. Meg­bíztak. — Pompás ! Nagyszerű ! Megreggeli­zünk és együtt kimegyünk. Kitűnő lovaim vannak! Odaviszem és bemutatom a község szeniorjának. Elrendezek mindent , . . De mondja, tisztelt barátom, miért húzódik úgy el tőlem? Mitől fél? Csak jöjjön közelebb, nyugodtan teheti! Most már nem kell félnie ... hehehe . . . Azelőtt elhiszem . . . akkor még ördöngős fickó voltam, de most az ujja köré tekerhet; megnősültem, gyermekeim lettek, már a halál gondolatával is foglalkozom . . . Az urak megreggeliztek, egy pohárka pezsgőt is felhajtottak, azután kihajtattak a temetőbe. Amikor a szánkóban ültek Sepkin el­kezdett beszélni: — Hja, azok szép idők voltak! Az em­ber alig hiszi, ha rágondol! Emlékszik a válópörére ? Annak már húsz éve és maga bizonyára már el is felejtett mindent, de én még oly tisztán emlékszem, mintha csak tegnap történt volna . . . Istenem mennyit izzadtam belé! Ördöngős fickó voltam, való­ságos — jogcsavargő! Mindent elkövettem akkor, hogy valami gabalyodott ügyet csíp­jek el, főleg ha jó honoráriumra volt kilá­tás, mint p. o. az ön perében . . . Mennyit is fizetett nekem? Öt vagy hatezret? No, ezért aztán meg lehet dolgozni, ugye ? . . . Ön elutazott Pétrrvárra és rám bízta az egész ügyet. De az ön megboldogult felesége Michailovna Sophia, noha csak kereskedő családból származott, mégis rémségesen büszke volt és önérzetes. Nagyon nehéz do­log volt rábírni őt arra, hogy pénz ellenében magára vállalja a bűnösséget. Valahányszor elmentem kozzá, mindig rákiáltott a szoba­leányra: „Nem megparancsoltam neked Masa hogy ezt a gazembert be se engedd hozzám? Megpróbáltam mindenkép, irtani neki, har­madik helyen igyekeztem hozzá férkőzni — de mindhiába ! Végre nem tudtam mást tenni, közvetítők által tárgyaltam vele . . . Sok bajom volt vele, elhiheti és csak miután ön 10.000 rubel fizetésébe belement, csak akkor engedett a felesége . . . 10.000 ... ez túlsók volt igazán, de ennek nem birt ellentállani. Elkezdett sírni, arcomba köpött, de mégis kijelentette, hogy magára vállalja a bűnös­séget ! — Én úgy emlékszem, hogy nem 10.000 de 15.000 rubelt fizettem ? — mondta Uzelkov. Igaz, 15.000 . . . tévedtem ... — mondta zavartan Sapkin. — De különben is, a do­|FÄif &W fest és vegyileg tisztit mindennemű ruhát kifogástalanul a leg- ü H 11 la ÉL jutányosabb árak mellett. lEBREGEN. Gyár és főüzlet: Km. w aí V« Telefon 701. ^rany János-ufca 10. sz. Telefon 701. Vidéki megrendelések gyorsan és pontosan eszközöltetnek. □ Fiók-üzlet: Nyíregyháza, Vay Ádám-utca 5. szám. laj -------------------------------- -a

Next

/
Oldalképek
Tartalom