Mátészalka és Vidéke, 1911 (6. évfolyam, 1-51. szám)

1911-08-17 / 33. szám

VI. évfolyam. Mátészalka, 1911. augusztus 17. 33. sz. Társadalmi és közgazdasági hetilap. § M MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. V. t ív i. Szerkesztőség és Kiadóhivatal Felelős szerkesztő: Főszeik sztő : Előfizetési ár: Weisz Z sigmond könyvnyomdája Mátészalkán. Dr. Vida Gyula Dr. Dienes Dezső Egész évre — — — — — — — — — 8 kor Nyilt-tér sora 40 fillér. Szerkesztők: Negyed „ — — — — — — — — — 2 , LJy Hirdetési dijak előre fizetendők. Dr. Barta Ignác Endrédy József. Egyes szám ára 20 fillér. X f érméit eredmény vármegyénkben az 1911. évben. Az idén valami különös Istencsapása nehezedett a hires szatmári humuszra. Át­járta a zsíros földeket, megtépdeste alólról a vetések zsenge gyökereit, megritkitotta felülről a gabonasorokat, meg-megfojtogat- ta a kalászokat és még lábán verte ki az addig csodásán megmaradt szemeket. A kasza könnyen siklik végig a táblán: nincs ami akadályozná. A munkás szaporán és könnyen dolgozik: mint a pihe olyan köny- nyü a kéve s a kereszt is kevés. De ő sem tud ennek örülni. Ha könnyű a mun­ka, könnyű lesz a búza is, a mit majd rész fejében kapni fog. A behordás is gyorsan megy. Az idén mindenki jó gazda: hama­rosan elkészül a betakarítással s a csép- léssel, mely különben csak arra jó, hogy megmutassa: van-e az absolut rossznál is rosszabb s a semminél is kevesebb. Megmutatta. A szatmári humusz egy- egy holdja nem egészen három métermá­zsa szemtermést adott az idén. Van amelyik valamivel többet, de van olyan is, mely sokkal kevesebbet adott. Ha ugyan létez­hetik még három métermázsánál sokkal ke­vesebb is. A három mázsából leszámítva a jövő évi vetőmagot, marad eladni való két métermázsa. Ezért kapni fog a gazda 12 forint 50 krajcárt, ami ki fogja fizetni egy hold vetés megmunkálási költségeit. A gazda évi jövedelmét, a háztartási költsége­it, a kenyérnek és ruhának valót még a tavasszal elette az egér, a bérösszeget, vagy az esedékes kamatokat, vagy talán a lejáró váltótörlesztésnek való pénzt elszitta a nyolc hetes kánikula Szatmármegyének 260,000 hold gabona vetését sorvasztotta- le és két csapás 8-as átlagról hármas át­lagra, huszonkét millió korona bevételről hat millióra. A különbség a gabona nemü- eknél tizenhat milliót tesz ki. Hangsúlyoz­zuk, hogy agabonanemüeknél, mert a 100000 hold tengeri hozamát még nem ismerjük. Ez a 16 és a többi milliók sokáig fog­nak hiányozni Szatmár megyében. Sokáig fogja érezni e hiányt a szatmári nagyke­reskedő, a falusi szatócs, a milliomos bőr­kabátos s a legutolsó napszámos. Az átok a kis gyönge gyökérszálakon kezdett dü- höngeni, de végig megy, végig pusztít min­denen s a legdühösebb, ha valamely nagy akadályra talál. Szomorú esztendeje lesz tehát az idén Szatmármegyének. Némelyek talán még a vérét is venni fogja a nekik elviselhetlen nyomorúság. Ott állunk a kétségbeesés szélén. S még beljebb visz minket az a kérdés: Hátha jövőre ismétlődni fog? S a tagadó választ sok-sok körülmény teszi bizonyta­lanná. Egy ennyire rossz esztendő kiveszi a gazdák kezéből az annyira — amennyi­re intenzív gazdálkodás legszükségesebb eszközét: a pénzt. A jövőre sokkal keve­sebb szárazság is elvégzi az idei csapások átkos munkáját. Kétségbe kellene esnünk a jövőnk fe­lől, ha nem állana előttünk egy speciálisan magyar vigasztaló momentum. Ősi termé­szete az a magyarnak, hogy csak nagy­szerű figyelmeztetésekre reagál. Szomorú­ságukban nagyszerű mementók hozzák csak ki a sodrából, ha már nekiadta ma­gát a munkának, csak nagyszerűt teremt. S egy csapásra hozza helyre az elmulasz­tottakat. Az évek hosszú során nagysze­rűvé gyűlt apró hibákat. Iszonyú árvíznek kellett jönnie, hogy a tespedő, faluszerü, elhanyagolt Szegedből máról-holnapra Ma­gyarország legmodernebb városa legyen. Kecskemét sem tudott eddig zöldágra ver­gődni. Most azonban, a földrengés után szinte biztos, hogy nagy város lesz belőle. Talán Szatmárral is igy lesz. Az idei csapások talán nagyszerű tettekre is ser­kenteni fogják gazdáinkat: megteremteni azt a modern magyar mezőgazdaságot, mely­nek egér, szárazság s egyéb csapások nem árthatnak meg. Hiszen uj eszmékre szük­ség nincs is. Csak utánozni kell a német, az osztrák, az angol s a többi modern gazdálkodást, ahol oly mesésen tudják kor­rigálni a természet aberrációit. Ott már a beteg mezőgazdaságra is alkalmazták a modern orvostudomány alapelvét: a pre­ventív gyógyítást, aminek egyszerű magyar fordítása ez: „minden bajnak elejét kell venni.“ S éppen apropos-ra itt van a szat­mári gazdasági kiállítás, melynek most már kettős erélylyel kell azon dolgoznia, hogy az okszerű, modern gazdálkodás mintáit megmutassa azoknak, akiknek van tettere­jük az utánzásukra. S ha az idei esztendőnek ilyen áldá­sos következményei is lesznek, akkor nem kell sajnálnunk a 16 milliót. Közigazgatás. A KÖZIGAZGATÁSI BIZOTTSÁG ÜLÉSE. A helyesen vezetett közigazgatásnak egyik legfontosabb ágazatát a tűzrendészet képezi. A jó közigazgatásnak feladata az emberi élet, továbbá a magán és a közvagyon védelme és a lehetőség határáig kiterjedő biztosítása ezen védelemnek és biztonságnak hathatós támogatója a jól szer­vezett és nemcsak a városokra, de a községekre is kiterjedő tűzoltóság intézményének létesítése. Még élénk emlékezetünkben van az ököritói tüzkatasztrófa borzalmas képe, sőt a f. évi szo­katlan szárazságban történt tüzveszedelemben vár­megyénk több virágzó községe szenvedett óriási károkat. Alig múlik el hét, hogy vármegyénk te­rületén fekvő községekből tüzkatasztrofáról ne értesüljünk. Hogy az emberi gondatlanságból származó tüzesetek igen sokszor katasztrofális jellegük, an­nak jó részben az oka abban rejlik, hogy várme­gyénk közönsége a tűzoltóság és a tűzrendészet ügyét nem karolja fel olyan mértékben, amint azt ez a humánus intézmény megérdemelné. Három évvel ezelőtt Szatmáron megtartott országos tűzoltó kongresszus alkalmából alakult meg a vármegyei tűzoltó szövetség. Ezen intéz­mény célja a vármegye területén levő városok és községekben a tűzoltóság intézményét létesíteni, a helyi tűzoltó szervezetek felállításával a tűzren­dészet kellő kioktatás és tűzoltó szerek beszerzé­sével gyakorlati alapokra helyezni. A tűzoltó-szövetség első nagygyűlése Nagy­károly falai között a múlt év nyarán tartatott meg, amidőn a közgyűlés határozataként azon kérelem

Next

/
Oldalképek
Tartalom