Mátészalka és Vidéke, 1911 (6. évfolyam, 1-51. szám)
1911-08-17 / 33. szám
4911. augusztus 17. 2. oktal. •MÁTÉSZALKA ÉS VIDÉKE terjesztetett a vármegye alispánjához, hogy a vármegyei tűzoltó-szövetség sikeresebb működése érdekében hívja föl a járási szolgabjrákat, hogy a vármegye községei lépjenek be a tűzoltó-szövetség kötelékébe. A mai közigazgatási bizottság ülésén e tárgyban szólalt föl Falussy Árpád, a vármegyei tűzoltó-szövetség elnöke, ki hangsúlyozta azt is, hogy vármegyénk alispánja a tűzoltó-szövetség fenti kérelmének nemcsak készséggel eleget tett, hanem a községeket külön is felhívta arra, hogy a tűzoltó- szövetség kötelékébe belépjenek. Fájdalom, azonban üosvay alispán intézkedésének semmi eredménye nem lett és igy a szövetség vezetősége menj volt abban a helyzetben, hogy a kellő oktatással a tűzoltóság intézményét a vármegye községeiben kellő mértékben létesíthesse, holott, ha ezen nemes és humánus intézmény iránt a vármegye közönsége nem viseltetnék ily határtalan indolentiával és a járási főszolgabirák a közigazgatás ezen ágazatát lelkesedéssel fölkarolnák és annak fontosságát a községek vezetőivel megértetnék, úgy évenkint százezerre menő köz- és magánvagyont lehetne megmenteni a tüzveszede- lem pusztításaitól. Arra kéri a vármegyei tűzoltó- szövetség nevében a vármegye főispánját és alispánját, hogy a rendelkezésekre álló eszközökkel karolják föl a vármegyei tűzoltóság humánus intézményének ügyét, vagy a főszolgabíróknak a- dandó újabb utasításokkal, vagy a dunántúli vármegyék példájára a vármegyei közgyűlésen hozandó határozattal kötelezzék a községeket arra, hogy a tűzoltó-szövetségbe belépjenek, ami által mód és alkalom nyílik a tűzoltó-szövetség szakközegeinek arra, hogy a vármegye községeiben a lakosság arányához és vagyoni viszonyaihoz mérten megfelelő tűzoltó-testületeket szervezzen, azokat gyakorlati utón kiképezhesse és ezen humánus intézmény létesítésének fontosságát a községek polgáraival megértesse, Falussy Árpád ezen felszólalására mindenek előtt Csaba Adorján főispán válaszolt, aki az előadott kérelmet és indítványt nemcsak teljes mértékben méltányolja és magáévá teszi, de kijelenti, hogy a maga részéről is feltétlenül szükségesnek tartja, hogy a vármegyei tűzoltóság intézményét a legteljesebb mértékben, minden rendelkezésére álló eszközökkel támogatni fogja és keresni fogja a módot és alkalmat ad arra, hogy a tűzoltó-szövetség törekvései megvalósulást nyerjenek. Ugyancsak ily értelemben válaszolt Ilosvay Aladár alispán is, aki köszönetét fejezi ki a szövetség elnökének, Falussy Árpádnak, hogy a köz- igazgatás keretébe tartozó ezen fontos ügyben fölszólalt és ígéri, hogy a legrövidebb idő alatt törekedni fog arra, hogy a tűzoltóság intézményének fejlesztése érdekében a vármegye községei a tűzoltó-szövetségbe mielőbb belépjenek. Falussy Árpád örömmel és köszönettel vette tudomásul a főispán és az alispán válasszát. * A folyó hó 11-én megtartott közigazgatási üléséről tudósításunk a következő: Mangu Béla vármegyei jegyző felolvasta az alispáni hivatal julius havi jelentését, melyből kiemelhetjük, miszerint a lefolyt hónapban a vármegye területén a vagyon és közbiztonsági állapotok kielégítők voltak. Szomorú csapás érte jul. hó 15. és 25-én Kölese községet kétrendbeli tűzvész keletkezése folytán, mely alkalommal 40 lakóház és 107 melléképület és több állat esett a lángok martalékául. A kár 150,000 koronát teszen. Az ínség enyhítésére Őfelsége 3000, a belügyminiszter ur 1500 koronával járult. Tűzvész érte még julius 29-én Csegöld községet is s a lakosság kára meghaladja a 70,000 koronát. A kivándorlás határozott csökkenést mutat. Kiadatott 90 útlevél, visszavándorolt 37, uj útlevélért folyamodott 79 egyén. Falussy Árpád biz. tag meginterpellálja a főispánt arra nézve, miféle intézkedéseket tett a vármegyei községeknek az országos tűzoltó-szövetségbe való belépése iránt. Ezen ügyben Ilosvay Aladár alispán részletesen előadta azon intézkedéseket, melyeket ezen irányban foganatosított. Ezeknek azonban alig voltak tapasztalható eredményük, mely a falusi nép szegénységében és in- dolentiájában leli rpagyarázatát. A főispán határozott ígéretet teszen, miszerint az októberi közgyűlésre ezen ügy alaposan elő fog készíttetni. Hegedűs Ferenc pénzügyigazgató helyettes jelenti, miszerint julius hóban 136,928 kor. egyenes és 1543 kor. hadmentességi, 69,296* K. bélyeg és jogilletéki és 30,445 K. fogyasztási italadó lett az állampénztárba befizetve. Dr. Schönpflug Béla vm. főorvos jelenti miszerint a vármegyében rövidesen be lesz töltve minden orvosi állomás, mely körülményt a belügyminiszter által engedélyezett orvosi fizetés kiegészítési segély hathatósan elősegíti. Az egészségügyi állapotok általában kielégítők. A tanfelügyelő helyettesítésében dr. Farqgó s. -tanfelügyelő jelenti, miszerint az 1907. XXVil. t. -c. végrehajtása folytán a felekezetek iskola építésre 1.066,065 koronát költöttek, az állam 380,000 K. segélyt utalványozott a vármegyei felekezeti iskolai tanítók részére. Ha azt akarjuk, hogy a népoktatás az egész vármegyében megfeleljen, ahoz még 1 millió 400,000 K. államsegély és temérdek más kiadások teljesítésére kellene a miniszter figyelmét felhívni. Anderko erdőszádi g. kath. tanító ellen a közoktatásügyi miniszter a püspök utján a magyar nyelv tanításának elhanyagolása és a magyar állameszme ellen való izgatás címén fegyelmi vizsgálat elrendelését kérte. Mándy Zoltán közgazdasági előadó jelenti, miszerint a júliusi szárazságok sok kárt tettek a mezőgazdaság különféle ágaiban. Széna és takarmány kilátások gyengék, sok helyen a patakok és kutak kiszáradtak. A szőlőt pernoszpora támadta meg, mely ellen a védekezés idejében foganatosíttatott. A gyümölcs igen sok helyen lehullt. Az állatok között igen gyakori a száj és körömfájás s ez még jobban fogja sújtani a gazdákat, mivel az ausztriai kormány a kattarói kerületre beengedte a Balkán államokból az élőállat behozatalát, holott tudjuk, hogy az ottani állategészségi viszonyai kedvezőtlenek. Lilyke hazajött. Lilyke csak kétévig volt a zürichi nevelőintézetben, de mire hazajött, nagyot változott otthon minden. Atyja udvari tanácsos lett és Ö felsége legkegyelmesebben megengedte, hogy ő és törvényes utódai díjtalanul használhassák a »íor- dai« predikátumot. A jómódú, de kissé nyárspolgári otthon hippermodern lakosztályokká változott át, a kényelmes kedves családi házból kastélysze- rü épület lett. Lilyke, mjkor megérkezett, valósággal generálisnak nézte a sok aranysujtástól ragyogó portást. — Előre örült, hogy meghitt családi körben Ünnepük majd hazajövetelét, — de szomorú lett, amikör megtudta, hogy ennek örömére ötven te- fijékes estebédet rendeztek, amelyre egy kegyelmes ur és egy királyi fenség — valóságos udvarhölgye is megígérték megjelenésüket. Szülei és Helén a nővére, meleg szeretettel ölelték szivükre Lilykét, de a kis leány szomorúan látta, hogy az ő tiszteletére rendezett estély előkészületei teljesen lefoglalják övéit, pedig ma egyedül szeretett volna lenni velük, megérezni szerette volna, hogy itthon nagyon szeretik, Amikor fehér leányszobája ablakán lenézett a parkba, hirtelenül rágondolt Jáczint Gusztira. Istenem ! — Mennyit kergetődztek együtt Helénnel a nagy kert tekervényes utain és Jáczint volt mindig a türelmes, kedves játszópajtásuk . . . Hirtelen vágy fogta el utánna . . . Jáczint Gusztáv, a Fernbach Miklós spirituszgyár irodafőnökének lakása a gyár épületben volt. Lilyke jól emlékezett a két szobára. Hányszor lopódzott be oda kuttatni! Jáczint Guszti szenvedélyes régiség gyűjtő volt. Sok pénzt költött a szerinte értékes, de valóban ócska lomra. Titokzatosan őrizte az elavult drágaságait. A pam- lag alatt tartott egy erősen megvasalt és duplán lelakatolt ládát, a melybe kívüle halandó még nem tekinthetett. Lilyke részére ez a láda képezte a tiltott paradicsomot. Két évvel ezelőtt mégis külföldre utazott az intézetbe anélkül, hogy belepillanthatott volna a titokzatos ládába. Vájjon megvan-e még? ! . . . Jáczint ajtaja előtt Lilyke habozott egy pillanatig. Bemenjen-e minden további nélkül ? Odabenn beszélt valaki? Hirtelen eszébe jutott Lilyké- nek, hogy Jáczint ezelőtt is szokott egymagában beszélgetni. Hiszen egész életében egyedül csak önmagára volt utalva a szegény fiú . . . Óvatosan nyitott be Lilyke. A következő pillanatban majd elsikoltotta magát. De Jáczint Guszti nem vett észre semmit. Frakban, fehér nyakkendőben és lakkezipőben térdelt a szőnyegen, a pamlag előtt, furcsa tárgyakat szedett 4ki belőle és végig fektette őket a pamlagon. Egy kék szalagcsokrot. Egy törött csészét. Rozsdafoltos kis zsebkendőt. Felharapott és barnára aszalt almát. Sok apró gummilabdát. Játék- harmónikát. Fehér, fekete, szürke, barna kis' kez- tyüt egy eltépett képeskönyvet. Eltörött palatáblát azután valami nagyot, nehezet czipelt ki. Qsunya, otromba fabábut, kóc-hajjal, kidülledt üvegszemekkel és egyetlen kiálló nagy, fekete foggal. Lilyke rögtön felismerte a babát. — A boszorkány! — kiáltott fel és kacagva rontott be a szobába. — Jácintusom, hiszen ez a mi elveszettnek hitt boszorkányunk! Jáczint elejtette a babát és talpra ugrott. a m ! "“J 24 o o a» n c~ X •*-< MENTOSZEKRÉNYEK — ur rendeleté szerint — 7 koronától —----- kaphatók. —-—— Sé rvkötök, haskötők ^r"öS; BLUMBERG JÓZSEF specialista Alapittatott; 1880. p®>> NYÍREGYHÁZA, kitti». |ia Ö3 Q rt» oT £ VQ 3 •o r# O p 5T r C/3 C. 7T rc>
