Református Kollégium, Marosvásárhely, 1941

5

szét iránt. A kezdet nehézségei nem hozhatták meg azokat az eredményeket e téren, melyeket a műveltség más, jobban előkészített ágaiban elért. Mégis kétségtelen, hogy ugyanaz a lelkes tűz, amellyel a magyar tudományos életben feltűnt, ugyanazzal a fénnyel és hévvel lobogott a művészettel kapcsolatos törekvéseiben. Ezért szellemi arculatának egyik igen fontos vonására világit reá az a bensőséges kapcsolat, ami közte és a művészet közt fennáll. A nagy lelkesítő nemcsak szavakkal buzdított, művészet szeretete tettekben is testet öltött s nem egyszer a végsőkig harcolt egy-egy tanítványának anyagi támogatásáért, a mecénás kereséséért. Akik közelebbről ismerjük őt, nemcsak a könytáros és kiváló nevelő távozását fájlaljuk benne, hanem a melegszívű, lebilincselő modorú, nagy műveltséggel és finom művészeti ízléssel megáldott embert is, akinek szerénysége, igaz embersége, minden póztól és frázistól mentes, kicsinnyel-nagy- gyal szemben egyformán nyilatkozó kedves közvetlensége felejthetetlen marad mindnyájunk számára.

Ritka pedagógus az, aki megérheti annak a gondolatnak közkinccsé válását, amelyet hirdet, Commenius élete vége felé azt írja, hogy útvesztőkön keresztül kellett vergődnie. Pestalozzi egész életén át hiába akarta a „Szegények iskoláját“ megvalósítani. Gulyásnak megadatott az, hogy életéban tanítványainak hatalmas serege szerzett babért, az ő dicsőségükből áramló fény tökéletesebb formában mutatja be az igazi nevelői munka apostolát.

Valahányszor a kollégium tanári szobájában elhelyezett, legkedvesebb tanítványa, Bordy András, által festett s az ő jóságos és művész lelkét híven visszatükröző arcképére téved tekintetünk — mindannyiszor új bizalom tölt el, — s hisszük, hogy Gulyás Károly visszajön hozzánk. Szeretettel várjuk! Kiss Pál.

Wittemberg—Marosvásárhely.

A marosvásárhelyi kollégium első igazgatója, ludimagistere, eskola mestere, ahogyan ő maga nevezte magát, Laskói Csókás Péter volt, aki a Dunántúlról, Laskó községből került a bérces Erdély földjére. Nem jószántából, akaratából jött, a török veszedelem elől menekült el. Hogy mikor ? nem lehet tudni. Krónikásai annyit írnak róla, hogy a kolozsvári és gyulafehérvári kollégiumban tanult. Innen került a wittembergi akadémiára; először az 1578. év dec. 16-án, később 1581. június 3-án Gyulafehérvárról Itáliába és Franciaországba ment, ahonnan egy évi tartózkodás után ismét Wit-