Református Kollégium, Marosvásárhely, 1941
6 tembergbe tért vissza és itt félévig egyedül csak könyvek összeszer- kesztésével foglalkozott. Innen azután Erdély fejedelmének tanácsosai, az ő pártfogói hívták haza. Ezt mondja magáról a De homine magno c. munkájában, amely 1585-ben, Wittembergben jelent meg. Csókás Péternek irta magát, hogy ez volt az igazi neve vagy felvett neve volt, nem lehet tudni. Mi Laskói néven ismerjük jobban, amely nevet ő vett fel magának. Szokásban volt ugyanis, hogy a külföldön tanult ifjak felvették a szülőhelyük nevét s e néven jegyezték be magukat az idegen akadémiák anyakönyvébe. Innen van a Laskói név. Ez a Laskó pedig Baranyában egy kis református község, de olyan híres, hogy már a Calepinus 11 nyelvű szótár a következőket írja róla Baranya c, alatt: Magyarország vagy Alsó-Pannónia tartománya, földje termékenységével, kenyerének, különösen borának bőségével és kiválóságával Magyarországnak majdnem az összes tartományait felülmúlja, ahonnan a pannonok nyelvén Baranya, Bor annya nevét kapta. Ez a tartomány két részre oszlik: a felső rész, amelynek fővárosa Tholna és az alsó rész, amelynek középpontja Laskó, mindkettő a Dunáról híres. Ennyit mond a Calepinus nagy szótárnak az a kiadása, mely 1585-ben Lyonban jelent meg, majd Báselben, 1590-ben. Innen származott tehát a mi Laskóink, A Duna Hercegszőllős község előtt elfolyva, Laskó felé kanyarodik és északról közelíti meg azt a kerek dombot, amelynek tetején ma is áll a reformátusok temploma. Ott állott a törökveszedelem idején is a templom, körötte pihennek azoknak a laskóiak- nak holttestei, akiknek hajdan Sztárai Mihály és Szegedi Kiss István prédikált, akik még hallhatták csendes nyári estéken a templom dőrömbjérői, amint a vidék híres papja hegedűje mellett szép hangom szóval, messze hallhatólag énekelte Dávid királynak, általa magyar ritmusokba szerzett zsoltárait. Itt állott a híres iskola is, amelynek egyik híres tanítójáról, Tolnai Bálintról Bőd Péter azt jegyezte fel, hogy a héber nyelvet úgy beszélte, mintha született zsidó volna. A mohácsi vész szerteűzte a laskóiakat a nagyvilágba. Innen került ő is Erdélybe, hogy hány éves korában és egyedül-e vagy szüleivel együtt, arról nincsen tudomásunk. Életéről is keveset tudunk. Amennyit magáról műveinek előszavában mond. Ezekben az előszavakban sem magáról beszél, inkább kortársairól. És ezért érdekes ez az előszó is, amelyről az alábbi sorokban lesz szó. Az ajánló levél Seelfisch Sámuelhez szól, aki akkor Witteqi- berg város kapitánya (konzula) volt. Az ok pedig, amely a magyar