Református Kollégium, Marosvásárhely, 1941
58 ményeinek megfelelően : komoly nemzetépítő, áldásos munka, önkéntes nemzetszolgálat, öntudatos harc a belső fronton! Táborunk jelszava is ez volt: Egész életünk Isten akaratából a magyar népért van ! A falu népe és vezetői mindenben szeretettel, készségesen támogattak. Ingyen láttak el kenyérrel és zöldségfélékkel. Ezt azzal igyekeztünk viszonozni, hogy délutánonként összegyűjtöttük a falu gyermekeit, népi játékokat játszottunk velük, meséltünk nekik a nagy magyarokról, megtanítottuk őket az ősi magyar népdalokra, amiket már-már kezdtek elfelejteni. A felnőttek részére esti tábortüzeket gyújtottunk, melynek fénye és melege egybeforrasztotta a lelkeket- Testvéri kézszorítás volt minden egyes tábortűz a falu népével. Vasárnaponként cserkészeink meglátogatták a sokgyermekes falusi családokat és komolyan elbeszélgettek velük. Hétköznapokon vas- és textilhulladékot gyűjtöttek Marossárpatakon és a közeli falvakban: Pókában, Pókakeresztúron, Toldalagon. Ezekben a községekben is tartottunk egy-egy tábortüzet a falu népének részvételével. Csak olyant igyekeztünk adni a népnek, ami sajátságosán magyar. A jókedv fel-fel törő, önfeledt kacagása, a szemekben csillogó könnyek minden fáradtságunkért bőven kárpótoltak. Ilyenkor éreztük igazán, hogymind- nyájan egyek vagyunk . .. magyarok ... testvérek ... Ezen a táborozáson két cserkésztiszt vezetésével 28 cserkészünk vett részt. A Magyar Cserkészszövetség felhívására 1941. július 29-től augusztus 17 napjain vezetésem alatt csapatunk 10 tagja vett részt a Bukovinából hazatelepített székely csángó telepes községek mellett rendezett bácskai táborozáson Horthyvárán (Bácshadikfalva.) Ezt az alkalmat használtuk fel egy felvidéki és délvidéki kirándulásra a következő útiránnyal: Marosvásárhely—Nagybánya—Zsibó—Dés—Szatmárnémeti—Sátoraljaújhely—Kassa—Losonc—Balassagyarmat — Érsekújvár—Komárom—Keszthely—Pécs—Baja—Szabadka-Újvidék—Palics — Budapest — Eger. ..Debreczen... Nagyvárad. ..Kolozsvár.. .Marosvásárhely. Ez a tábor sem volt szórakozás, hanem szolgálat: megkönnyíteni és elősegíteni a majdnem 200 évvel ezelőtt elszakadt székely testvéreknek az új helyzethez és körülményekhez való alkalmazkodást és elvinni hozzájuk a magyar nemzeti szellemet, a magyar sorsközösség tudatát. Nap nap után, korán reggeltől késő estig folyt a serény munka a volt „dobrovoljác" földeken. Cserkészeink vidáman, jó kedvvel segítettek az „élet" betakarításának munkájában, a „gépelésnél" (csép- lésnél), kertek kigyomlálásánál, udvarok és kútak takarításánál. Több tábortüzet is tartottunk a 374 családból álló község népének, a gyermekeknek meg játékdélutánokat rendeztünk.