Református Kollégium, Marosvásárhely, 1941
59 Felejthetetlen élmény volt mindnyájunk számára, amikor a búcsú tábortűznél Horthyvára bírája, az öreg Domokos Ferenc bácsi, könnyes szemmel egy bibliai történettel, Dávid és Góliát harcával figyelmeztetett arra, hogy kicsi a magyar nemzet, sok és hatalmas ellensége van, de Istenben vetett hittel, kitartással, hű kötelesség teljesítéssel, reményt nem vesztve feltétlenül diadalt arat. Bácskai táborunkat — ahol az újpesti cserkészekkel voltunk együtt a legnagyobb egyetértésben — meglátogatták : vitéz Bonczos Miklós, államtitkár úr, Papp Antal dr., a Magyar Cserkészszövetség országos elnöke. Malán Mihály dr., országos cserkészellenőrző, akik táborunkat kiválónak minősítették és legnagyobb elismerésüket fejezték ki a végzett jó munkáért. Minden elismerésnél többet ért azonban az a tudat, hogy a messziről ideszakadt, új talajba átültetett, de egészen még meg nem gyökeresedett székely véreink sors- szán^otta barázdás arcára mosolyt és derűt varázsolhattunk. Ez is volt bácskai táborozásunk tulajdonképpeni célja: elfelejtetni velük a mostoha időket, a közel két évszázados keserves hazátlanságot, számkivetettséget, román elnyomatást és mindent, ami felhőssé tette eddigi életük egét. Az új iskolai év kezdetén első vezetői összejövetelünket 1941. szeptember hó 19 én tartottuk meg a Székely Vértanúk sírjánál. Őszi toborzásunk eredményeképen 100 újonc jelentkezett cserkészcsapatunkba való felvételre, akik közül 60-at vettünk fel. Ezek közül a decemberben rendezett karácsonyfa-ünnepélyünk alkalmával 20, a májusban rendezett zászló- és újoncavatási ünnepélyünkön pedig 30 újonccserkészünk tette le a fogadalmat, az önzetlen nemzetszolgálatra kötelezve el magát. Csapatunk létszáma ebben az iskolai évben — a félévi eredmények alapján történt tisztogatás után — 105 fő volt. A Széchenyi István születésének 150. évfordulója alkalmából 1941. szeptember végén rendezett Országos Kerékpáros portyázó versenyen csapatunk egy őrse (8 cserkész) is részt vett és az erdélyi kerületben a második lett. Ezért a csapat elismerő oklevelet, a résztvevők emlékjelvényeket kaptak. A karácsonyi ünnepek alkalmából cserkészeink leveleket Írtak az orosz fronton harcoló hős honvédeinknek, jókívánságaikat, elismerésüket és rajongó szeretetüket fejezve ki az Ismeretlen Honvéd iránt, aki otthonától és családjától távol, rendíthetetlenül áll a vártán és híven teljesiti kötelességét. Az 1942-iki háborús év fokozottabb kötelességteljesítést kívánt minden magyartól. Cserkészeinktől is. Cserkészfiaínk mindenütt ott voltak, ahol segíteni kellett. Résztvettek a közellátás létfontosságú
