Református Kollégium, Marosvásárhely, 1941
32 Cserkészzászló-avatásra. Előttünk leng a nemzetiszínű magyar zászló, a magyar egységnek és összetartozásnak drága szimbóluma! Piros-fehér-zöld színében szétválaszthatatlanul egybeforr a dicső magyar múlt, a küzdelmes jelen és a szebb magyar jövő. Mindent jelent nekünk, amiért magyarnak lenni érdemes ! Üj feladatokat és kötelességeket ró reánk. Figyelmeztet, hogy híven teljesítsük kötelességeinket, melyekkel Istennek, hazánknak és honfitársainknak tartozunk. Erre a háiom- ágú kötelességteljesítésre emlékeztet a cserkészlilom és a feltartott három ujj is: Isten, haza, honfitárs! A most felavatott háromszínű cserkész csapatzászló súlyos magyar nemzeti kötelességeinkre int mindnyájunkat. Nehéz időket élünk. Küzdelmes a jelen, még kialakulatlan, ködbevesző a jövő... Teleki Pál, néhai főcserkészünk, a legmagyarabb magyar szavai szerint: „a jelen nem más, mint átmenet a gondolatok, az eszmék, a jelenségek, az élet más világába és így természetesen tele van megrázkódtatásokkal. A jelen csak átmenet, de bene rejtőzködnek a fejlődés jövő csirái". Cserkészek! Ne feledjük, hogy jelen küzdelmünk is a boldogabb magyar jövő kialakításáért folyik. Ezért kell vállalnunk minden nehézséget és szenvedést — zúgolódás nélkül, — ha kell, további lemondással és a legnagyobb áldozatok meghozatalával. Most faragják a szebb magyar jövőt, az egységes Nagymagyar ország pilléreit ! A faragás nehéz munkájából nekünk, cserkészeknek is kikeli venni részünket. A magyar cserkészfiú ezt tudja — tudnia kell — és mindig készen áll, hogy habozás nélkül teljesítse hazafíúi kötelességeit. A magyar cserkészet, bár idegen eredetű, de soha nem volt idegen a magyar lélektől. Magyar szükségszerűség úgyis kialakította volna magából. Ilyen értelemben tehát egyáltalán nem nemzetközi, hanem sajátságosán magyar. A világháborút követő trianoni temetés után a magyar cserkészet tartotta ébren a revízió gondolatát és nem hagyta kialudni az irredenta szent lángját... „Nagy magyartélben picike tüzek"-et gyújtott és előkészítette a feltámadást. Kétségtelen, a magyar közösségi élet — ország is — most van véres és könnyes vajúdásban, sorsödntő átalakulás előtt. A most folyó háború nem egyszerű „katonai mérkőzés", hanem a magyar igazság keresése is! Két arcvonalon kell megvívni a magyar élethalál harcot: a külső fronton, a harctereken, de talán még inkább a belső fronton, itthon, a társadalmi és nemzeti összefogás, eggyéko- vácsolódása telén. „Nem elég győzni a háborúban, meg kell nyerni
