Református Kollégium, Marosvásárhely, 1941

23

torkán a népszabadság fojlott el hóhér kézen, mikor egyetlen drága életük hajlott kora sírba a legnagyobb szépségért, a magyar szabadságért. Mekkora kincs lehet a szabadság, hogy olyan rettentő halállal és meggyalázó szándékkal torolja meg a zsarnokság, ha valaki népének vissza akarja szerezni. Széchenyi az „Istennek legszebb ajándékát," a „mennyei szabadságot,“ nevezi az érett, igazságos, kifejlett ember és nemzet legfőbb javának, Kossuth, a magyar megújulás leghatékonyabb erőforrásának tartja s Petőfi a maga kivételes géniuszának legragyogóbb lángját lobbantja fel oltárán. Érthető tehát, hogy midőn a negyvenes évek végére az elviselhetetlenné vélt feszültség kirobbant, a magyarság a maga küzdelmét szabadságharcnak érzi s mikor függetlenségéért birkózik, harcba siető költője a világszabadság lobogóját bontja ki a véres csataterek felett.... Tizenhárom szellem a lehetetlent is megpróbálta: kiépíteni a magyar szabadság csira telepét, hogy felhozhassák egy elszánt mélységből a gyönyörű, örök új Magyarországra... A sok viszálykodó, álmatag és könnyelmű magyarból a halál nagy sorozására mindig kivált egy kis eljegyzett sereg, azok, akik szivüket magasra tartják, mint egy .áldozati aranykupát s borát, a drága magyar vért, beleöntik az oltár rőt lángjába. Ok a szószólók arról, hogy a magyar vér tiszta volt 49-ben, a világháborúban, mert nem akartunk hódítani, nyerni, mi csak áldozni akartunk. A magyar vér nem kalandért, nem ragadmányért, hanem kötelességből omlott ki, , egy ezredéves birtokállományt akart, megvédeni. Az igazság bíbora van elkeverve a magyar vérben, innen van tisztasága és fénye. Értéke felüláll minden hasznossági és üzleti mértéken, — vagy ingyen, vagy sehogy, nem lehet megfizetni azt, aminek sohasem volt ára,

Aki önként vállalta a halál kockázatát, azt az élet morzsáival kielégíteni nem lehet. Minden csepp magyar vér örök kiáltás az utódokhoz: „Kell, kell, méltóvá kell lennetek! Ez teszi az életet komollyá, éget bele fogadást és e^zánást a lélekbe. A kihullott vér magvetés, amelyből a jövendő kalászai nőnek, hősi halálból csak hősi élet nőhet! s mint valami misztikus kenyér nemzedékek életét táplálja. Évről-évre ránk köszönt az Október 6, örök emlékeztetőül arra, hogy a nemzet történelmi útja tragédiák és katasztrófák állomásai között vezet a szebb jövő felé. Ünnep ez a nap, a keserű emlékezés ünnepe. Az aradi Golgotha könnyet, jajszót, keserűséget fakasztott akkor, a szabadságharcban elbukott nép szivében. Üj áldozatok halmozódtak azóta a nemzetért való áldozások örvényében és mi ezeknek a nevét is felirtuk az aradi 13 neve mellé. Elzúgott felettünk a világháború, a magyar tragédia még magasabb csúcsát érte el s a „bősz üvöltés és vad zivatar" véres crescendója az ab-