Református Kollégium, Marosvásárhely, 1941
21 látkört kívánt megnyitni, összehasonlításokra módot adni és ezzel a józan bölcsességet öregbíteni, rámutatni gazdasági, szociális és értelmi elmaradottságunkra, ösztönözni a cselekvésre, a mozgékony tevékenységre nemcsak az egyes, hanem a nemzet szebb jövője érdekében. Küzdelem a haladásért, az előretörekvésért a maradi mozdulatlanság ellen. Ezt a megmozdulást mások is akarták, de nem mindig a higgadt bölcsesség oktató szavával, egyesek inkább a szenvedély szűk érzelmi húrokon könnyebben visszhangot keltő tetszetős jelszavaival. így került Széchenyi bölcsessége két véglet ütköző pontjába. Tervét és munkáját mindegyiküktől féltenie kellett, de a radikalizmust a maradiságnál is nagyobb veszélynek érezte, amely nagy gonddal kezdett művét egykönnyen romba döntheti és a nemzetet is magával ránthatja. Ebből származtak lelkének kínzó vívódásai. Boldoggá, virágzóvá és műveltté akarta tenni nemzetét. Lelki szemei előtt látta céljának megvalósulását. De aki hevülő lelkét annyira kizárólagosan ennek a feladatnak szentelte, abban minden akadálynak, amibe ütközött, erős visszahatást kellett kiváltania. Minden depresz- szió tehát ebben az irányban bontakozott ki; élete művét, annál is többet: nemzete létét látszott veszedelembe dönteni, Amikor ezek a veszedelmek nemcsak a maradiság, hanem a türelmetlen radikáliz* mus oldaláról is fenyegettek, föllépett az önvád, vájjon helyesen cselekedett-e ? Vájjon a saját izgatásának nincs-e része abban, hogy a dolgok ilyen irányban fejlődtek? Ez juttatta Széchenyit a dinasztiával történt, szakítás pillanatában Döblingbe. Széchenyi érzésvílágában nagyon nagy szerepet játszott az erkölcsi szempont. A maradiak makacsságát és a radikálisok türelmetlen elhamarkodottságát is ebből a szempontból ítélte meg. Az előbbieket kárhoztatta, hogy nem ismerik a magyarság létérdekeit és közömbösen nézik, mint csúszik a lejtőre, az utóbbiakat — mert a következményeket végig nem gondolva — felelőtlenül mindent kockára tesznek. Épp ebben mutatkozott meg nála a helyzet és a célok világos felismerése és a velük kapcsolatos gondolatsorok tökéletes kiépítése mellett másik nagy államférfiúi tulajdonsága: gondolatain és tettein egyaránt feltétlenül uralkodó határtalan felelősség érzete. Erkölcsi szigora önmagával szemben semmivel sem volt elnézőbb, mint ellenfeleivel szemben. Mint a finom szeizmográf, amelyik megérzi a távoli földrengást, úgy reagált érzékeny lelke mindenre, ami a magyarság szükséges fejlődését károsan befolyásolhatta volna. Hadakozott befelé és kifelé, jobbra és balra és küzdött azok ellen a ballépések ellen is, a melyeket a nagy építésben, esetleg maga elkövethetett volna, ő adta meg a magyarságnak a példát, hogy életének minden rezdülésével hogyan kell szolgálnia faját, hogy mindent,
