Református Kollégium, Marosvásárhely, 1941
20 lelkemben: Magyarország kifejtése, a magyar nemzet feldicsőitése él minden csepp véremben.“ Naplói tanúskodnak mellette, hogy minden gondolatát és minden tettét mennyire ez az egy cél irányította. Szerelmét is ez szőtte át és magasztositotta fel, s ahol csak hivatalosan tárgyalt közügyekről vagy magánvállalkozásról, vagy ahol bizalmas eszmecserét folytatott meghatározott cél nélkül, mindig ez a gondolatkör foglalkoztatta, ezt propagálta és fejlesztette, ennek szolgálatába akart mindent állitani, Ennek szemüvegén át látott és ennek érdekében cselekedett. Belőle indultak ki a sugarak, amelyek hivatva voltak, hogy a nemzetet lelkében és szellemében alakítsák és az országot gyökeresen megreformálják. Nem a tetteket kell tehát néznünk, hogy hogyan fáradt egy- egy részlettervének megvalósításán, hogyan beszélte rá hagyományos nyugalmukból nehezen kimozdítható honfitársait támogatásukra, hogyan iparkodott a kormányzat támasztotta nehézségeket az útból elhárítani és azután az új életrekeltett intézmény kezdeti nehézségein átsegíteni, — hanem a nagy tettet, mint egészet. Ez már világosan előtte állt, mikor a kerületi táblán a magyar nyelv ügyében először felszólalt és nagy vonásaiban már első könyvében a „Hitedben tisztán kibontakozott; nem mint rendszer, megint csak egy gondolat köré csoportosítva, amely mögött azonban a figyelmes olvasó észreveheti, hogy a gondolatot minden vonatkozásban végiggondolta, hogy — ha azt tovább fejtegeti — semmiféle részről nem fognak zavaró tényezők fellépni, amelyek levont tételeit megingatnák vagy akárcsak megrendíthetnék. Ez az átgondoltság fogja össze Széchenyi egész művét egységes alkotásba, egyetlen hatalmas tettbe, tengődő nemzete életének nagyszerű regenálására. Az, amit Széchenyi nemzete felemelése alatt értett, nem volt a puszta anyagi talpraállítás. Ez utóbbi azon a réven jutott programújába, hogy a szellemi felemelkedésnek bizonyos jólét az előfeltétele, amely megadja a lehetőséget nemcsak egynéhány kiválasztottnak, hanem széles rétegeknek, hogy művelődjenek és a megélhetés eszközeinek megszerzésén túl szellemiekkel is foglalkozzanak. A gondolkodás hiányát kifogásolta, az egyoldalú megelégedést a testi jóléttel, a magasabb célkitűzések szükségességének hiányát. Ezért akarta megmutatni haladottabb nemzetek életviszonyait, emelkedett életstílusát és gazdag tartalmú gondolatvilágát. Az a felemelkedés tehát, amelyet ő akart, felszabadítás volt a szűk körű anyagias élet rabszolgaságából: a lélek felszabadítása szabad szárnyalásra. Értelmi, szellemi és erkölcsi felszabadítás, amely elparlagíasodott nemességünk előtt is a vidéki élet egyhangú tunyasága helyett szélesebb
