Református Kollégium, Marosvásárhely, 1939, 1940

48

gelékeként is megjelenik, ezért „Appendix“ néven ismeretes. A két Bolyai nagyságának legnagyobb elismerése volt talán az, mikor 1831- ben a buenos-ayresi tudományos akadémia díszülésén a világ elsői között a mi tudósainkról is megemlékeztek: „ ... et les magyars Farkas et Jean Bolyai et Le College réformé de Marosvásárhely..." (Farczádi Elek tanulmányában említi).

Mielőtt a kollégium többi nagy professzoráról megemlékezném, szükségesnek tartom röviden ismertetni, milyen volt a tanári testület hivatásköre évszázadokon keresztül : „Egy professzorra ,főleg erdélyi reformált egyházunkban, úgy az ősi hagyomány, mint a sajátságos egyházi, társadalmi és nemzetiségi helyzet rendkívül sokféle és egyaránt nagyfontosságú feladat végzésének terhét rója“ — írja Kovács Ödön dr. „Távoli vidékekről összesereglett növendékekkel szemben hordoznia kell az apa és anya gondját, mely nem is csak az erkölcsnevelésre, de még a táplálkozásra is kiterjed ... Sajátságos egyházi alkotmányunk, az egyházi közélet vezetése körül is a legnagyobb mértékben megtisztelő szép jogokat nyújt a tanárnak, de ép oly mértékben kötelező szolgálatokat is kiván tőle, És nem is csak az iskola és az egyház formálhat jogos igényt az ő tehetségére és munkájára, a társadalmi közélet, a nemzet közművelődési törekvései, sőt legtöbbször a politikai élet némely mozzanatai is méltán megkövetelik tőle, hogy munkás részt vegyen bennük, hogy meghozza azon áldozatokat, mikre állása és műveltsége képesítik s mik alól nemzetünk egyetlen hű tagja sem vonhatja ki magát, anélkül, hogy bűnt ne kövessen el a nemzeti és hazafiúi hűség ellen.

A kollégiumok tanárainak élete, amint azt látni fogjuk, megfelelt ezeknek a követelményeknek, sőt azokból a példás és gyakran magasztos életekből alakult ki ez a felfogás a tanár pályájáról.

Már a Particula igazgatói közül kitűnik Laskai Csókás Péter. Az első orvosi magyar nyelvű mű szerzője (1581), melyben az emberi test csodálatos alkotását és a lélekkel együttes működését fejti ki, 1593-ban Baranyai Décsi Czímor meg első képviselője a Bolyai Farkas féle sokoldalú és komoly felkészültségű tanárnak, „aki nem lesz halhatatlan, de soha sem hal meg örökre."

Átugorván egy századot, emlékezzünk meg Szatmári Paksi Mi- hályról, (1716—1734) feddhetetlen és józanéletű tanárról, akinek lelke még Sárospataké volt, de egészen erdélyi gondolkozású Kovásznai Tóth Sándor (1761—1792) kora jeles szentírás magyarázója, emellett „oly tiszta deáksággal élt, mintha Cicerónál és az ő ideje körül virágzott római Íróknál soha semmit nem tanult, nem olvssott volna." A XVIII. század tudósai között előkelő helyet foglal el Fogarasi Pap József (1744—1784.) ,°a kiváló bölcselő és matemátikus, akit