Református Kollégium, Marosvásárhely, 1939, 1940
42 vizekre érkezett, de az a seb, amit a világháború után kaptunk nehezen gyógyul meg. Dante látott odalenn olyan fákat, amelyekből ha letörték egy ágát, vér buggyant ki és jajszó kiálltott. 1920-ban is így tördelték össze bűnös kezek a magyar élet szent fájának legszebb ágait, hogy vér és jajszó buggyant fel a törés helyén s a jajszó újra kiált valahányszor emlékezetünk ezt a kort felidézi, amikor könnyelműen a románokra bíztak bennünket Trianonban, ahol a Balkánt Nagyváradig és Szabadkáig feltolták. A román megszállás történelmi térképén való könnyebb tájékozódás végett nyissuk fel Molter Károly „Elnyomás szótárát“ és Bíró Sándornak ide vonatkozó tanulmányát, hátborzongás közepette visszaidézhetjük az erőszak és szekatúra sima jelszavait és a kisebbségi bánásmód keleti válfaját. Az átvett és átfestett állami iskolák mellett mutatóul megmaradt még magyarnak és államsegély nélkül anyagilag éppen csak vegetálónak a református és katolikus fiú- és leány gimnázium a székely fővárosban. A kínpadra vont magyar lélek első éveiben a felekezeti iskolák önkormányzatának az ú. n. Magánoktatási törvény adta meg a kegyelemdöfést. Ez az 1925-ben kiadott törvény a felekezeti iskolákat a magániskolák közé süllyeszti, a közoktatásügyi miniszter ellenőrzése és felügyelete alatt. A legképtelenebb intézkedésekkel, vizsgákkal és egyébb akadályokkal akarta a kisebbséget a kultárától távoltartani Anghelescu miniszter, a humanusorvos, aki többszáz aszisztensével érzéstelenités nélkül operált. Sajgó sebeinket az őt felváltó miniszterek sem gyógyították. Soha ki nem apadó leleményességei, ördögi módon gyártotta rendeletéit Anghelescu, A lelki kaloda és szégyen érzés után most hadd mondjak el egy párat ezek közül ,_1922-ben először a birtokaitól megfosztott felekezeti iskolák egyrészét záratta be, a megmaradottakban pedig a románnyelv, irodalom, történelem, földrajz és alkotmánytan románnyelvű tanítását rendelte el. A kisebbségi bánásmódban megacélozott erdélyi ifjú ezzel is megbirkózván, 1925-ben az ú. n. felvételi vizsgát, vagy kisérettségit rendeli el a IV. osztályt végzettek számára; s akik még ezen is túljutottak a VIII. osztály végén a teljesen idegen bizottságból álló érettségi vizsga Damokles kardja várta. Megtörtént, hogy ezen is túljutott először évenként 2—3 ifjú, később 10—15, akikre azután az egyetemi élet gyönyörei vártak. Megnehezítették végül az elemibe való beiratkozást az ú. n. névelemzés által, hogy már csírájában pusztuljon a magyar műveltség. A különböző jóindulatú főigazgatók, Anghelescu miniszter fogadott emberei kényük- kedvűk szerint dobálták a magyar gyermekeket a szülők minden kétségbeesése, igaza és sokszor 3—400 évet feltüntető nemes levele
