Református Kollégium, Marosvásárhely, 1939, 1940

töretlen maradt akkor is, amikor az u. n szövetséges társult hatalmak meghallgatásunk nélkül meghozzák véresen igazságtalan döntésüket a magyarság ellen, Teleki Pál életének nagy munkája ezen a ponton kezdődik. Kihangsúlyozza újra és újra, hogy a magyarság nem üzlet, nem dicsőség, hanem fenséges alkalom a szenvedésre. Ennok a nemzedéknek hősiessége új dimenzióba nyúlik, mennyire tud tűrni és várni. Mintha a kornak parolájává vált volna a dacos magyar szólás: Nem az a legény, aki üti, hanem, aki állja.

A múltnak szorgos kutatója s a magyar történeti tudatnak nagy gondozója volt, de szeme mindig a jövőn fügött, a következetes előretekintés, a jövőnek plasztikus formálása volt politikai gondolkozásának lényege. Nem párvönü, hanem történeti nép vagyunk, amelynek gondolat és érzés világa mélyen ereszti a múltba gyökereit, amelyek jövőjét táplálják. A magyart gyakran a katasztrófák népének nevezte, amelyre minden század folyamán a lét és a nem lét kérdése rámeredt. De Teleki Pál lelkét történelmi optimizmus hatotta át, hitt a nemzet örökké megujhodó képességében. Ez a nemzet kibírta a Mohi púsztát és Mohácsot, a Majtényi és Világosi síkot: mindent áttörő ősi akarata meg fog birkózni Triánonnal is. Az ő nem felületes, hanem a magyar múltból igazolt optimizmusa a Trianon utáni magyar politikai légkör éltető oxigénje volt. Szakadatlanul küzdött a szellem, a tiszta tudomány eszközeivel annak a bebizonyít ására, hogy a trianoni békediktátum nem tartható fenn nemcsak azért, mert igazságtalan és a magyarságra nézve elviselhetetlen, hanem, mert az európai és Duna-völgyi népek békés együttélését lehetetlenné teszi. Szegeden kezdte meg a béketárgyalások anyagának tudományos alapon való összegyűjtését. Ebben magához méltó feladatot kapott. Itt csodálhattuk először földrajzi, történelmi, politikai képességeinek teljes kibontakozását. Amikor az 1919. év utolsó napjaiban a Közgazdaság-tudományi karon egyetemi tanszéket kapott, senki sem botránkozott meg azon, hogy jogi képesítésű politikai férfiú a földrajz professzora lett, viszont éppen úgy, amikor 1920-ban előbb külügyminiszterré, majd miniszterelnökké nevezte ki a Kormányzó Ür bizalma, ezt is a legtermészetesebbnek láttuk, mert Teleki Pál mint minisztere'nök is folytatta tudományos munkásságát és a földrajzi társaság főtitkárságáról se mondott le. Legtermékenyebb életkorszaka mégis az volt, amit 1921. és 1938. között az egyetemi tanszéken töltött. Jóllehet ezt is megszakították időnként bizonyos politikai megbízatások, köztük nemzetközi megtiszteltetések, amikor 1924-25-ben a moszuli határkérdés tanulmányozására küldötték ki. Számos külföldi tudományos társaság minduntalan előadások tartására hívta meg, hosszabb előadó úton járt az Egyesült-Államokban