Református Kollégium, Marosvásárhely, 1916

- 8 —

világháború tanulságait. A csaták zajában talált rá erre a népre és itt tanulta megszeretni ezt a nemes fajt, a valódi embert, kit a tűz és nem a víz differenciál s a ki némán meg tud halni a hazáért. Látta ezt a népet feltétlen áldozatkészségében, szenvedésében és hősiességében. És erős a reményünk, hogy Ő, ki a lövészárkokból szállt a trónra, meg fogja becsülni a lövészárok embereit, bárha őket az ellenség avatta is aranysarkantyús vitézekké. És erős a reményünk, hogy 0, ki látta ezt a népet hősi halált halni, érdemesnek fogja tartani arra, hogy megkapja az élethez való jogát minden attribútumával, minden követelményével együtt. Reménytől repeső szívvel köszöntjük Öt, felséges hitvesével, háza legszebb kincseivel, drága gyermekeivel együtt, és kívánjuk, hogy királyi jókkal áldja meg az Isten, adjon neki győzelmet és hírnevet; gazdagságot és övéinek javát; teljesítse minden kegyes kívánságát, hogy ő, ki sokak boldogulásáról gondoskodik, legyen mindenkinél boldogabb.

Nemes tanulóifjúság! Mélyen tisztelt közönség! Ugy-e a most bezárodó iskolai évet már ez a két nagy esemény, az öreg király sirbadölése és az uj király trónra szállása, egy egész életre emlékezetessé tette ? Azt hiszem azonban, hogy ifjú királyunk sem fogja soha elfelejteni, hogy trónra lépése épen a mostani világtörténelmi időben következett be, amikor a régi formák romjaiból uj, szebb, tökéletesebb alkotás készülődik világszerte.

Az emberek általában ritkán keresik az események okozati összefüggését, még kevésbé akarják elhinni, hogy a világtörténelmi események nem a véletlen játékai, hanem egy teremtő erő czélkitüzései. Lesznek és vannak igen sokan, minden esetre a legtöbben, kik a mai világháborút ilyen vagy olyan osztályérdekből, ilyen vagy olyan nemzeti hiúságból eredőnek tartják és tagadva tagadják annak lehetőségét, hogy ennek a kataklizmának az emberi észen túlmenő teremtő erő, nevezzük azt Törvénynek, Logosznak vagy Istennek, szabja meg a kezdetét és végét, állapítja meg lefolyását és czélját. Pedig ha higgadtan elgondolkozunk az itt-ott nyíltan hangoztatott hadicélok milyenségén, nem ötlik-e eszünkbe, hogy az orosz czárizmus megtörése és a szocziális eszmék diadalra juttatása soha sem szerepelt a küzdő felek czélkitüzései között ? ! Gondoltuk-e, hogy ez a háború, az összes vérzivatarok legrettenetesebbje nem annexiókkal és hadi kárpótlásokkal, hanem — amint a jelekből sejthetjük — az emberek